Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)
2005-12-06 / 281. szám, kedd
10 Téma: a davis kupa-döntő ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 6. POZSONYI KRÓNIKA A sorozat győztesei 1900: USA 1902: USA 1904-06: Nagy-Britannia 1907-11: Ausztrália és Új-Zé- land 1912: Nagy-Britannia 1913: USA 1914: Ausztrália és Új-Zéland 1919: Ausztrália 1920-26: USA 1927-32: Franciaország 1933-36: Nagy-Britannia 1937-38: USA 1939: Ausztrália 1946-49: USA 1950-53: Ausztrália 1954: USA 1955-57: Ausztrália 1958: USA: 1959-62: Ausztrália 1963: USA 1964-67: Ausztrália 1968-72: USA 1973: Ausztrália 1974: Dél-Afrika 1975: Svédország 1976: Olaszország 1977: Ausztrália 1978-79: USA 1980: Csehszlovákia 1981-82: USA 1983: Ausztrália 1984-85: Svédország 1986: Ausztrália 1987: Svédország 1988-89 NSZK 1990: USA 1991: Franciaország 1992: USA 1993: Németország 1994: Svédország 1995: USA 1996: Franciaország 1997-1998: Svédország 1999: Ausztrália 2000: Spanyolország 2001: Franciaország 2002: Oroszország 2003: Ausztrália 2004: Spanyolország 2005: Horvátország Niki Pilic már háromszor nyerte meg a salátástálat, de igazán arra büszke, hogy győzelemre vitte földijeit A Davis-kupa csapatverseny. Egyedül senki nem nyerheti meg. Ivan Ljubi- cic, a világ jelenlegi kilencedik legjobb játékosa is csak azért ünnepelhetett a döntő végén, mert csapattársa, Mario Ancic nem ingott meg a lehetőség és a felelősség sülya alatt. BŐD TITAJMILLA „Ha Mario nem veri meg Mer- tiňákot, akkor nem is érdemeljük meg a győzelmet’ - mondta közvetlenül a veresége után Ljubicic, amikor arról faggaták, nem fél-e, hogy a Hrbatý elleni megingása Horvátország Davis-kupa-győzel- mébe kerülhet. „Egyedül senki nem nyerheti meg a kupát” - tette hozzá. Pedig pont ebben bíztak a hazai drukkerek, akiknek Beck kiválásával Dominik Hrbatý maradt minden reményük. Domino művelt már csodákat a Davis-kupában, legyőzte Roddickot, Haast, Lopezt, Sluitert, Coriát, miért ne szerezhetne most három pontot? „Domino képes rá, neki sikerülhet” - biztatták egymást és magukat a szlovák szurkolók. Szombaton azonban világossá vált, a csapatversenyben aratott sikerhez csapat kell. Hrbatý ugyanis Mertiňákkal az oldalán kikapott, így már nem csak rajta múlt a Davis-kupa sorsa. „A páros szárnyakat ad” - lelkendezett a horvát kapitány Niki Püic, és nem győzte hangsúlyozni, mekkora helyzeti előny a 2:l-es vezetés. A Nemzeti Teniszközpont fantasztikus hangulatában azonban a hazaiak legjobbja ötjátszmás drámában diadalmaskodott Ljubicic felett, így tovább húzódott a salátástálért folyó küzdelem. „Nagyszerű meccset vívtam Ivánnál, s remélem, a fiúknak köszönhetően életem legszebb mérkőzéseként fogok rá emlékezni. Mišo ma nemzeti hős lehet” - bizakodott Hrbatý, és sietett vissza a lelátóról biztatni csapattársát. Michal Mertiňák helyett azonban SuperMario lett nemzeti hős. „Kemény helyzet volt. Nem volt mese, ha nyerek, bajnokok vagyunk, ha nem, mindennek vége. Szeretném azt mondani, hogy jéghideg fejjel vágtam neki a döntő összecsapásnak, de nem így volt. Eléggé izgultam. Az első játszma rövidítésében azonban elkaptam a fonalat, s onnantól fogva már én irányítottam a meccset” - nyüatkozta a boldog Ancic, de elhárította a túlzó dicséreteket. „Ez a siker csapatmunka eredménye” - s remekül rátapintott a lényegre. A szlovákoknak ugyanis, akik épp a csapategységnek köszönhetően verték meg a spanyolokat, a hollandokat, s az argentinokat is, a döntőben Karol Beck nélkül nem volt versenyképes együttesük. Egy ember pedig (hívják bár Hrbatýnak vagy Ljubi- cicnak) egyedül nem nyerhet Davis-kupát. ÚJ SZÓ-JELENTÉS „A Ljubicic elleni mérkőzés végérvényesen az utolsó volt?” - szól a kérdés Karol Kučerának, a szlovák Davis-kupa-csapat legrégebbi tagjának, aki tizenkét év alatt 18 vereség mellett 33 győzelmet könyvelhetett el a sorozatban. „Valószínűleg igen. Már eldöntöttem, visszavonulok a profi tenisztől” - felel röviden az egykor a világ hatodik játékosaként jegyzett Kučera. Dominik Hrbatý, a szlovákok jelenlegi legjobbja nem hagyja ennyiben a témát, szólni kíván. „Karol hosszú évek óta a barátunk, s fantasztikus teniszező. Olyan magasra jutott, ahová senki közülünk. Mindig kiváló csapattárs volt, sok győztes meccset vívott, amiért nagyon hálásak vagyunk neki.” S a teljes Da- vis-kupa-csapat felállva tapsol a búcsúzó Kučerának. Az 1998-as Australian Open elődöntőse kicsit talán meg is hatódik. Úgy érzi, neki is válaszolnia kell. „Köszönöm a fiúknak, hogy egy üyen nagyszerű csapat része lehettem, s köszönöm Milošnak, hogy a pályafutásomból valami csodálatos dolgot csinált.” Néhány másodperc csend, egy visszavonuló teniszező tiszteletére. Mert bár ma már mások a hazai csapat csü- lagai, Kučera a szlovák tenisz kiemelkedő alakja marad, (bt) Öt horvát, hat trófea (TASR-felvétel) 94. Davis-kupa-döntő, 2005. december 2-4., Pozsony, Nemzeti Teniszközpont: Szlovákia- Horvátország 2:3 Péntek Kučera-Ljubicic 3:6, 4:6, 3:6 Hrbatý-Ancic 7:6, 6:3, 6:7, 6:4 Szombat Hrbatý, Mertiňák-Ljubicic, Ancic 6:7, 3:6, 6:7 Vasárnap Hrbatý-Ljubicic 4:6, 6:3, 6:4, 3:6, 6:4 Mertiňák-Ancic 6:7, 3:6, 4:6 A győztes válogatott Játékosok: Mario Ancic Ivan Ljubicic Ivo Karlovic Goran Ivanisevic Kapitány: Niki Püic Nem Michal Mertiňák, hanem Mario Ancic lett a finálé nemzeti hőse Egyedül nyerni nem lehet Állva tapsoltak a visszavonuló Karol Kučerának Nagy játékos búcsúzik Ljubicic volt a nap legboldogabb vesztese Mečíŕ a játékosokkal is megbeszélte, kit állítson be az utolsó egyesre (SITA-felvétel) ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS „Németország kapitányaként háromszor nyertem már Davis-kupát. Egyik győzelem sem jelentett azonban annyit, mint ez a mostani, amit a földijeimmel együtt értem el. Horvátország annak idején a sorozat harmadik vonalában kezdett. Hittük, hogy ennél többre vagyunk hivatottak, de persze a döntőről még nem is álmodtunk. S lám, ma mi vagyunk a Davis-kupa bajnokai” - mondta meghatottan Niki Püic néhány perccel a horvátok történelmi sikerét követően, mialatt a piros-fehér kockás szurkolótábor önfeledten ünnepelte az övéit. A vendégtábort Mario Ancic tette boldoggá, ő viszont nem akart érzelmekről beszélni: „Nem szeretem, ha az érzéseimről kérdeznek. Sok műiden lejátszódott bennem a meccslabda előtt, de igyekeztem az adogatásomra összpontosítani. A győztes pont után pedig már kitörhettek az érzelmek...” Ivan Ljubicicot mintha kicserélték volna, a Hrbatýval vívott három és fél órás küzdelem után falfehéren, fáradtan felelgetett a kérdésekre, Ancic győzelme után viszont ragyogott: „Én vagyok a nap legboldogabb vesztese! Egy pillanatig sem kételkedtem a sikerben, még akkor sem, amikor kikaptam Domi- niktól. Mikor megtudtam, hogy Mertiňák játszik, biztos voltam benne, hogy Mario elbír vele.” Bár nem lépett pályára, a diadalnak nagyon örült Goran Ivanisevic, a horvátok mára már legendás játékosa is: „Ha az ember csak a pálya széléről biztatja a többieket, nem sokat tehet, legfeljebb a hangját veszítheti el” - nyüatkozta rekedten Ivanisevic. „Ez a mostani siker rögtön a wimbledoni győzelmem után következik a rangsorban.” Hogy mi döntött, mi volt a kulcsmomentum, melyik adogatás bizonyult a legfontosabbnak, a győzelem mámorában a horvátok számára másodlagossá volt. „Mi vágjunk a bajnokok, - szögezte le Mario Ancic megunva a sok beszédet, - ebben a pülanatban nincs ennél fontosabb.” S valószínűleg nem volt horvát Pozsonyban, Zágrábban, Splitben és sehol máshol, aki ne értett volna egyet vele... (bt) Horvátok emelték a magasba, horvátok vitték haza (SITA-felvétel) Mečíŕ kapitányként legnehezebb döntését hozta meg A megérzéseire hallgatott ÚJ SZÓ-INTERJÚ Beck kiválásával nehéz helyzetbe került Miloš Mečíŕ, a szlovákok kapitánya. Kit nevezzen a mindent eldöntő utolsó meccsre? Végül Mertiňákra esett a választása. Mečíŕ elismerte, sokáig rágódott a kérdésen. Kapitányként volt már nehezebb helyzetben, mint amikor arról döntött, kit küldjön pályára a döntő mérkőzésen? Elismerem, még nem. Késő éjszakáig tartott, míg elhatározásra jutottam. A fiúkkal együtt hoztuk meg a döntést. Miért Mertiňák kapott bizalmat? Mertiňák és Kučera is hasonló formát mutattak az elmúlt napokban. Karol azonban jóval kevesebb tétmeccset játszott, Mišo többet is edzett. De igazából nem is annyira a tények vagy az eredmények, inkább a megérzéseim irányítottak. Mi döntött a horvátok végső győzelméről? Két pontban foglalnám össze: kiválóan játszottak a horvátok, és az utolsó játszma utolsó pontját ők nyerték. Az utolsó pülanatig bíztam a sikerben, Ancic fáradni látszott a harmadik játszmában... Viszont üyen magas szinten számomra már nincsenek vesztesek. Mindenki győztes, aki részt vett ebben a fantasztikus döntőben. Milyen érzés volt a pálya széléről figyelni ezt a fordulatos összecsapást? A kispadon nem futkoshattam, pedig néha úgy éreztem, ezt keüe- ne tennem. Mindegyik találkozó nagyszerű volt, hihetetlen, egy életre szóló élmény. Soha nem fogom elfelejteni ezeket a napokat. Bárcsak gyakrabban élnénk át ilyesmit! (bt) < < ( < ( < ( < ( < I ( ( l < ( (
