Új Szó, 2005. december (58. évfolyam, 277-301. szám)

2005-12-06 / 281. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2005. DECEMBER 6. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 LEVÉLBONTÁS „Lehunyja sok szemét a ház” Advent a készülődés, a vára­kozás ideje. Az emberek öröm­mel várják az ünnepeket. De nem tudnak üyen tiszta szívvel örülni a zselíziek, mert decem­ber 2-án bezárták a kórházu­kat. A betegeket Léván és Ipolyságon helyezték el. Most üres a kórház, nincsenek vára­kozó, toporgó „kispapák” a szülészeten, izguló rokonok a sebészeti műtő előtt, síró és hancúrozó nebulók a gyermek- osztályon, csicsergő nővérkék és fehér köpenyes, mosolygó szemű doktorok. Csak csend van, nyomasztó, torokszorító. Mintha minden meghalt volna. Ilyet az ember csak atomrobba­násokkor lát, minden a helyén, csak az élet hiányzik. Kinn fé­lelmetesen játszadozik a szél a zöld tujákkal. Csak egy apró kutya hever bánatosan, mintha érezné, már nem lesz, aki enni adjon neki. Az idén nem fog­nak világítani a vén fenyőn a karácsonyi égők. (M. M.) FIGYELŐ RTL RÁDIÓ A külvárosi zavargásokban való részvételért hét külföldi állampolgár kiutasítása van folyamatban - közölte Nico­las Sarkozy. „Nem értem, mi­ért okoz vitát ez a törvény” - mondta a francia belügymi­niszter, aki korábban a zavar­gások idején letartóztatott va­lamennyi külföldit szerette volna kitoloncolni Franciaor­szágból, közöttük a tartózko­dási engedéllyel rendel­kezőket is. A 83 őrizetbe vett külföldi állampolgár közül vé­gül csak hét esetében áll fenn a közrend súlyos fenyegetésé­nek esete, amely lehetővé te­szi a külföldiek azonnali ki­utasítását Franciaországból. Sarkozy a gyűlöletkeltő rapé- nekesek elleni szankciók mel­lett foglalt állást: „Vannak el­fogadhatatlan mondatok, és nem is fogadjuk el őket. Mindegy, hogy ki lépi át a határokat, Le Pen vagy egy ra- pénekes, szankciót kell foga­natosítani. Ez a jogállam, és senki nem bújhat ki a törvény hatálya alól.” Két héttel ezelőtt kétszáz parlamenti képviselő és szenátor levélben kérte az igazságügy-minisz­tert jogi szankciók megindítá­sára hét, szerintük gyűlölet­keltő rapénekes és együttes ellen. Ezt követően Domini­que de Villepin kormányfő visszafogottságra és arra kér­te a politikusokat, ne keverjék össze a szerepköröket. Szöveg nélkül (Ľubomír Kotrha rajza) Romániai magyar lapok az összefogás fontosságáról írnak az 1. évfordulón Mi lebeg a levegőben? A magyar nemzet összefo­gásra való hajlandóságát hangsúlyozták tegnap a romániai magyar lapok kommentárjai, amelyek a kettős állampolgárságról szóló magyarországi nép­szavazás évfordulóján a határon túli magyar közös­ség lelkiállapotáról próbál­tak képet adni. GARZÓ FERENC „Történelmi, sorsdöntő, a nem­zet életében fordulópont - ilyen és ehhez hasonló jelzőkkel illették egy évvel ezelőtt a kettős állampolgár­ságról szóló referendum napját’ - idézi fel vezércikkében a bukaresti Új Magyar Szó. Salamon Márton László, a lap főszerkesztő-helyette­se emlékeztet a voksolás végered­ményének ismeretében elhangzott apokaliptikus megállapításokra, amelyek „mostohaanya-országról”, „kettéhasadt nemzetről” szóltak. „A szimbólumok szaporodtak, az indulatok hevültek, hetekig ma- gyarországi-ellenességről szóló hí­rekkel volt tele a sajtó. Alig hittünk a fülünknek, amikor azt hallottuk, hogy magyarországi autóknak állí­tólag erdélyi magyarok betörték a szélvédőit, székelyföldi lokálokban nem szolgáltak ki magyar állam­polgárokat, testvértelepülési kap­csolatokat szakítottak meg, ma­gyarigazolványokat ítéltek tűzha- lálra” - úja a cikk szerzője. Szerinte derült égből villámcsapásként ha­tott december 5-én a referendum kudarcélménye, de akkor legalább­is azt hihettük, remélhettük, hogy az indulatok idővel lecsillapodnak. „Egy év elteltével azonban elmond­ható: ez csak részben történt meg, a trauma emléke ott lebeg a le­vegőben” - olvasható az Új Magyar Szó vezércikkében, melynek írója ugyanakkor megállapítja: egy év­vel ezelőtt új korszak kezdődött a magyar nemzet életében. „Ez a fo­lyamat pedig hasonlatos kissé ah­hoz, mint amüyen egy kamasz nagykorúvá válása. És - ugyanúgy - azon múlik minden, hogy a ka­masz hogyan dolgozza fel gyer­mekkori traumáid’ - írja Salamon Márton László. Csinta Samu, az erdélyi Krónika főszerkesztője azt fejtegeti, hogyan éli meg ma az erdélyi magyar a ta­valyi népszavazás eredményét. „Az elmúlt év talán segített abban, hogy feldolgozza: boldogulását legfeljebb egyénként keresheti a si­ker reményével az anyaországban, mert egymagában könnyebb pré­dája a lútét, tartását felőrölni kész hatalmi mechanizmusoknak. A nemzet részének számító, határon túl élő kisebbségként nincs szükség rá” - véli a cikkíró, aki szerint a nemzeti kérdés várhatóan kisebb súlyt kap a küszöbönálló magyar- országi választási kampányban, mmt a korábbiakban. Ugyanebben a lapban Bakk Miklós politológus úgy vélekedik: egy évvel a népsza­vazás után vüágosan látszik, hogy a népszavazás és a róla folyó vita iga­zi tétje Magyarország önértelmezé­se az Európai Unió kapujában. „Úgy is mondhatnánk, a népszava­zás ma már nem a haraggal vissza- nézők, hanem egész Magyarország ügye” - fogalmaz Bakk Miklós. A kolozsvári Szabadság szomo­rú, gyászos emlékű napként idézi fel a népszavazást. „Az akkor nem szavazatra buzdítok teszik magu­kat, mintha mi sem történt volna. Miközben egyesek azt sugallják: ezt a fejezetet jobb lenne lezárni. Ez a hajó elment. Kár időt és ener­giát pocsékolni erre a történetre, hadd csillapodjanak le végre a ke­délyek, és kezdődhessen újra a ma­gyar-magyar enyhülés. Ez addig nem következik be, amíg a kérdés nem rendeződik tisztességesen. Mert ez a hajó egyáltalán nem ment el” - jegyzi meg a szerző. A Sepsiszentgyörgyön megje­lenő Háromszék cikkúója megál­lapítja: „Egy esztendő alatt meg­győződhettünk arról, hogy a ma­gyar-magyar szolidaritás ügyét azért mégsem Gyurcsányék inté­zik, hanem maga az egységes ma­gyar nemzet, mely jelképes és tényleges tettekben és gesztusok­ban juttatta kifejezésre, hogy a Kárpát-medence magyarságának megmaradásához és felemelkedé­séhez meg kell fognunk végre egy­más kezét.” A szerző az MTI bukaresti tu­dósítója Újabb népszavazást kezdeményeznek Kolozsvár. A Magyarok Vüágszövetsége jövőre újabb ügydöntő referendumot kezdeményez a kettős állampolgárságról - közölte a szervezet elnöke. Patrubány Miklós szerint műiden jel arra mutat, hogy a kettős állampolgárság ügyében tartott népszavazás „kitö­rölhetetlenül beírta magát a magyar történelembe”. Az MVSZ el­nöke úgy véli, 2004. december 5-én valójában nem is volt referen­dum Magyarországon, legfeljebb kísérlet, mivel a kezdeményezés sikerességét Gyurcsány Ferenc kormánya megakadályozta, (mr) Adnán at-Tikríti, Szaddám Húszéin családtagja és egykori testőre ausztrál nőtt vett feleségül, s Adelaide-ben él Friss háborús bűnösök települtek Ausztráliába MTI-FIGYELŐ Háborús bűnökkel gyanúsítható személyek, köztük bakiak élnek háborítadanul Ausztráliában egy helyi újság szerint. A Sydney Mor­ning Herald tegnapi jelentésében azt írta, hogy Adnán at-Tikríti, Szaddám Húszéin családtagja és egykori testőre hat éve tartózkodik az országban, noha odaérkezése- kor a bevándorlási hatóságok csak ideiglenes tartózkodási engedélyt adtak neki, éppen az ellene felme­rült gyanú miatt. At-Tikríti ausztrál nőtt vett feleségül, Adelaide-ben él, és ügy­védje szerint a hatóságoknak nincs semmi bizonyítékuk arra, hogy em­beriesség elleni bűncselekménye­ket követett volna el. Az ügyvéd úgy nyilatkozott a lapnak, hogy Ad­nán at-Tikríti csak kényszerből lé­pett be Szaddám Húszéin biztonsá­gi szolgálatába, s 1999-ben az éle­tét féltve meg is szökött, miután ap­ját megölték a kormányzat bírálata miatt. Az ausztrál bevándorlási hi­vatal viszont 2000-ben azt állapí­totta meg róla, hogy olyan cselek­mények részese volt, amelyek „civil lakosok politikai üldözéséhez ve­zettek”. A bevándorlóvízumot ezért tagadták meg tőle, de at-Tik- ríti fellebbezése után mégis en­gedélyt kapott a maradásra. John Howard ausztrál miniszter- elnök aggodalmát hangoztatta, s további vizsgálatot ígért a parla­mentben a férfi ügyében. A lap at- Tikrítin kívül még mintegy har­minc olyan személyről tud, akitől megtagadták a letelepedési enge­délyt emberiesség elleni bűntettek gyanúja miatt, de mindannyian az országban élhetnek, amíg ügyük­ben végleges döntés nem születik. A Sydney Morning Herald szerint ezek az emberek Afganisztánból, Irakból, Sri Lankából, Libanonból, Nepálból, Sierra Leonéból, Török­országból és Indiából származnak. KOMMENTÁR Közeleg a szombat MOLNÁR NORBERT Az év utolsó választása vár ránk. Nyolc darab megyefőnököt kellene meghatározni az állva maradt 16 jelöltből, persze me­gyénként csak kettő közül választhatunk. Kettőből egyet nem művészet, már ha tudjuk, ki kicsoda és mit akar, na meg hogy honnan jött és mit tett eddig, vagy éppen mit nem. A szlovákiai magyarság öt megyében érintett. Aki azt állítja, hogy egyben sem, az hazudik. Attól még, hogy nincs egyetlen magyar jelölt sem, nyakig benne vagyunk a történetben. A kérdés: statisztálunk hozzá, vagy szerepet vállalunk ben­ne, vagyis elmegyünk választani, vagy hagyjuk, döntsenek helyettünk. Az öt megyéből valójában csak kettőben szinte mindegy, hogy ki nyer, mert a két jelölt közül egyik sem kutyaütő. A legbonyolultabb és -bizonytalanabb helyzet - mint azt már az elmúlt években megszokhattuk - Nyitra megyében van. Az egyik jelölt az SDKÚ-s Ján Greššo, a másik a szélsőbaltól a szélsőjobbig terjedő nagy nemzeti koalíció jelöltje, Milan Belica. Előbbi politikai tevékenysége nem igazán ismeretes a nagyközönség előtt, de tett egy rendkívül fontos kijelentést: ne a nemzetiségekről, hanem a problémákról beszéljünk. Egy-null oda. Utóbbi tevékenysége annál inkább ismert. Belica négy évig volt a Nyitra megyei önkormányzat főnöke. Négy éven át nem tett mást, csak nemzetiségi síkra próbált terelni minden politi­kai problémát. Ha azt írom róla, hogy egy nettónacionalista, még mindig messze járok talán az igazságtól. Milan Belica gyűlöletpolitikus. A megye déli régióinak szempontjából ismételt megválasztá­sa egyenlő lenne a halállal. A választók nem fogták föl, hogy ipari parkok létesítése s ezzel munkahelyek teremtése, utak megépítése, középiskolák helyzete és egy csomó minden, ami mindennapi életünket befolyásolja, a megyétől függ. Mindenki figyelmébe ajánlom az érsekújvári nagykoalíció sajtótájékozta­tóját, amely máris a szímői és az ebedi ipari park meg nem épí­téséről szól, pontosabb azok áthelyezéséről Érsekújvárba és Nagysurányba. Valami hasonlót várhatunk minden területen, ha Belica kaparintja meg megint a nyitrai trónt. Sok-nulla oda, mármint Greššo javára. Minden hezitáló gondolkodjon el azon, fontos-e számára a munkahelye, a megélhetése, boldogulása. Csupán csak ezekről az apróságokról születik döntés szombaton. Akkor is, ha elmegyünk voksolni és akkor is, ha nem. És ez vonatkozik minden megyére. JEGYZET leni fellépésre. Néhány popu­lista politikus egyenesen azt állította, hogy a rapzene fe­lelős a külvárosi zavargáso­kért. Dominique de Villepin miniszterelnök - belügymi­niszterként maga is indított el­járásokat gyűlöletkeltés címen rapegyüttesek ellen - szerint is fel kell lépni „az erőszakos líra ellen”. Nagyon helyes! Javaslom továbbá a miniszterelnök úr­nak, hogy ne csak a rapperek ellen lépjenek fel! Tiltsák be a Szophoklész nevű brutális tollnokot is, mivel Antigoné című drámájában egy fiatal lány egy sziklabörtönben végzi életét, embertelen kö­rülmények között. Vagy ott van az a Shakespeare neve­zetű. Ugyan ő sem rappel, de Titus Androhicus című tragé­diájában Demetriust és Chiront bizony feltálalják Saturninus császárnak és ne­jének, Tantorának. Hát nor­mális, aki ilyesmit leír? Ugye, nem?! E két példa nyilván túlzás, legalább olyan nevetséges, mint a franciaországi „állam­férfiak” javaslata. Köztudomású, hogy a rap­zene alapvetően erőszakos. A gettóból jött, ahol már csak üyen az élet. Ha ez eddig nem tűnt fel senkinek, az elég gáz. Viszont néhány könnyűzenei előadónak olyan mozgósító erőt tulajdonítani, mely város­negyedeket borítana lángba, erős túlzás. A francia rap- előadók tán maguk is örülné­nek, ha ekkora hatalommal bírnának... Rapzene a parlamentben KOCUR LÁSZLÓ „Miközben ütöttem a zsa­rut, fegyver kattanását hallot­tam / A fegyver elsült, de nem talált el / Megfordultam, ott állt a spanom, fegyverrel a ke­zében / Lelőtte a zsernyákot, aki most halott ember / Én azt mondtam, gyerünk, itt az idő, hogy lelépjünk.” Az idézet az 1996. szeptem­ber 13-án tragikus körülmé­nyek közt - három tüdő- és egy fejlövés következtében - meghalt amerikai rapper, Tu­pac Amaru Shakur Violent című számából származik. A szöveget többen vélhetően erőszakosnak tartják. Az is. Akkor tiltsuk be! - vágná rá azonnal francia politikusok egy csoportja. E sorok írója az emberek azon népes csoportjához tar­tozik, mely a politikusok több­ségét léhűtő szarjankónak tartja, így mindig örül, ha a célcsoport valamelyik tagja ki­röhögted magát egy-egy ne­vetséges megnyilvánulásával. Ez a hét is jól indult, több ke­reskedelmi rádióállomás is be­mondta, Franciaországban fel­lépnének a rapzene ellen. Francois Grosdidier, a Népi Mozgalom uniója parlamenti képviselője és 152 társa, illet­ve 49 szenátor indítványban kérte az igazságügyi miniszté­riumot a „gyűlöletet keltő” rapénekesek és együttesek el­

Next

/
Oldalképek
Tartalom