Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-02 / 253. szám, szerda
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 2. RÖVIDEN Hajas Tibor a Brämer-kúriában A magyar neoavantgárd művészet egyik legkiemelkedőbb és legszélsőségesebb alakjának, a magyar performansz megteremtőjének, Hajas Tibornak (1946-1980) az életművéből ad ízelítőt A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának következő kiállítása. A 15. Fotóhónap keretében megrendezett tárlaton a művész 1980-as alkotásainak fotódokumentációi és grafikák láthatók. A kiállítást holnap 14 órakor Dr. Beke László egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézetének igazgatója nyitja meg a Brämer-kúria első emeleti galériájában (Pozsony, Žižka u. 18.), és az érdeklődők 2005. december 4-ig tekinthetik meg hétfő kivételével naponta 10-től 17 óráig, (ú) Költők, versek seregszemléje a Nulladik Térben Ars Poetica 2005 Több mint negyven kiállítást tekinthet meg idén a közönség a főváros kiállítótermeiben A szociográfiától az álomvilágig Sebastiao Salgado: Cukornádültetvény (Képarchívum) AJÁNLÓ Pozsony. Idén harmadik évfolyamába lépett az Ars Poetica nemzetközi irodalmi fesztivál. A műfajában legnagyobbnak számító hazai rendezvény ma este hét órakor kezdődik az egykori V-Klubban, az A4-es Nulladik Térben. A programsorozat első - mától november ötödikéig tartó - felében harminc ismert költő és pályakezdő tehetség mutatkozik be 14 országból. A szerzők válogatott alkotásait Lucia Hura- jová és Ľuboš Kostelný színészek tolmácsolásában ismerheti meg a fesztivál közönsége. Az elmúlt évek tapasztalatából kiindulva a szervezők biztosak abban, hogy az élő fellépés hitelessége idén is nagyban hozzájárul a vers ünnepélyének is tartott rendezvény közvetlen, meghitt hangulatához. A jeles irodalmi fieszta alkalmával számos hazai poéta is bemutatkozik, Ján Buzássy, Peter Repka és Jana Pácalová mellett Bettes István szlovákiai magyar költő is. A fesztiválon bemutatAJÁNLÓ Holnap este hat órakor tartják Pénzes István Lant és kard 7. című könyvének bemutatóját a dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéházban. A kötetet Pa- tus János költő, tanár méltatja. Az I. világháborútól napjainkig alcímet viselő kiadvány a Verses Magyar Történelem könyvsorozat zárókötete. A sorozat első darabja 1999-ben jelent meg; évente egy-egy kötetet bocsátott útjára a kiadó, a Lilium Aurum. Valamennyit Pénzes István válogatta, állította össze, látta el jegyzetekkel és életrajzi adatokkal. Az Pénzes István (A szerző felvétele) ják a neves brit irodalmi szaklap, a Poetry Wales szlovák költők verseit közlő különszámát is. A poézis gyönyörein kívül a látogatók a zene varázsát is megízlelhetik. A hazai zenészek közül fellép többek között Ľubo Burgr, Zuzana Mojžišová, Petra Forna- yová és a Požoň sentimentál kamarazenekar. A fesztivál külföldi muzsikusokat is vendégül lát, az egyesült államokbeli, ukrajnai és csehországi zenészekből összeállt Blaq Mummy proto- postpunk zenekart és a fiatal cseh dzsesszzenészt, Ridine Ahmedet. A rendezvénysorozat november 12-én záródó második felében a filmművészeté lesz a főszerep. Az érdeklődőket húsz, egész estét betöltő filmmel várják a szervezők a Mladosť moziban. A vetítendő alkotások közül számos szlovákiai premier. Az A4-es Nulladik Térben a fesztivál egész ideje alatt könyvárusítást tartanak. Az érdeklődők további információkat a www.arspoetica.sk internetes címen kaphatnak, (-cz-e) elő- és utószó, a korrajz, a versekhez írt háttérrajz mind-mind az ő munkája. A Lant és kard hetedik kötete egyben a szerző tizenegyedik könyve. A könyvbemutató a Szlovákiai Magyar írók Társasága által szervezett Szlovákiai Magyar Könyvfesztivál december 16-ig tartó programsorozatába illeszkedik. Pénzes Istvánnal november 15-én Érsekújvárod:, a Lavaz- za Kávéházban, december 16-án pedig Léván, a Reviczky-házban találkozhat az olvasóközönség. A szerző új könyve sok tekintetben hézagpótló mű - hasonló gyűjtemény eddig még nem jelent meg irodalmunkban. A sorozat utolsó kötete hatvan szerző 173 alkotását tartalmazza. Az első világháborútól napjainkig lezajlott sorsfordító eseményeket és történelmi mozzanatokat versekkel szemlélteti. A kiadvány a háború borzalmait ecsetelő és a hazafias lelkesedést szító költeményeken kívül a tabutémát jelentő Trianon, a Felvidék visszacsatolása, a második világháború, a szovjet éra, az 1956-os forradalom, a Kádár-korszak, az 1989-es rendszerváltás, sőt a kettős állampolgárságot támogató (vagy ellenző) népszavazás kapcsán írod versekből is tartalmaz válogatást. Kecskés Ildikó, az érsekújvári Bernolák-könyvtár igazgatóhe- lyedese ígéretet ted, Pénzes István művét hamarosan Tardos- kedden és Udvardon is bemutatják egy-egy író-olvasó találkozó részeként, (köp) Gondolom, a szakma és a laikusok egyaránt egyetértenek velem abban, hogy az 1991-ben Pozsonyban útjára indított Fotóhónap a közép-európai térség legrangosabb „fényíró fesztiváljává” vált. Kettős jubileum az idei, hiszen a rendezvény- sorozat tizenötödik, a fotográfus körökben nagyra becsült Imago folyóirat pedig fennállásának tizedik évfordulóját ünnepli. LŐRINCZ ADRIÁN Az előző évfolyamokhoz hasonlóan a Fotóhónap 2005 rendezvénysorozat „felhozatala” annyira változatos, hogy e sorok írójának nem marad más lehetősége, mint a több mint negyven kiállításból, illetve az alkotóműhelyek, kísérőrendezvények sokaságából kiemelje a „szívéhez legközelebb állókat”. A Brazíliában élő és alkotó Sebastiao Salgado neve bizonyára ismerős a hazai közönség számára is, hiszen fénykép-reprodukcióinak egy része a közelmúltban egy vándorkiállítás keretében „megjárta” az ország szinte valamennyi, magára valamit is adó vasútállomását. Salgadóról elmondható, hogy tökélyre vide a szociográfiai elemekkel tűzdelt doku- mentáris fotográfiát; képsorozatai évtizedek alad álltak össze szerves egésszé. Az országszerte több helyen kiállítod Workers (Munkások) című képsorozaton több min hat éven át dolgozod, a képek a világ huszonhét országában megörökíted kétkezi munkások mindennapjait mutatják be. Fotóit a mélyen átélt és tökéletesen képre vid humánum teszi egyedivé, az elviselheteden körülmények közöd megörökíted helyzetekben is az emberit keresi; azt az esszenciát, amely képeinek szereplőit kiemeli az Idő forgatagából. Feketefehér felvételei a pozsonyi KözleZ. NÉMETH ISTVÁN Nézem a dobozt. A nézedségi statisztikák szerint a tíz legnézettebb műsorból nyolc az RTL Klubon fut, így nem csoda, ha kissé beerősített az őszi évadot némi késéssel kezdő TV2. Elindult a Buzera Bochkor Gábor vezetésével, új gyermekműsor jelentkezik hétvégenként Sajtkukac címmel, néhány külföldi sorozatot is indítónak a csatornánál. És ha már változás, nem ártana egy kis őszi nagytakarítás sem a házuk táján. Például az eddig látónak alapján a havi egyszeri jelentkezés nem túl jó megoldás, a Bagi-Nacsa párosra ráférne egy alaposabb pihenés. Győzikével már csak azért sem kelhetnek versenyre, mert ma már minden ötödik magyar őt nézi, kár ránk erőltetniük a paródiának szánt, egyre szellemtelenebb szövegekkel felékszerezen párbeszédeiket. Humor van bőven, hiszen elstartolt a Megasztár harmadik menete, s mint tudjuk, az eleje inkább szól a varjúkról, mint a pacsirtákról. A „mega” jelző is szekedési Múzeumban tekinthetők meg november hatodikáig. Fotódokumentum és álomvilág A fotódokumentumnál maradva mindenképp említést kell tennem a „hazai mezőny” két jelentős képviselőjének kiállításáról. Tibor Huszár évtizedek óta sajtófotósként járja a világot, ám a valóság élethű megörökítésén kívül magaszto- sabb célok vezérlik: megragadni az ezredforduló tájékán látszólag (vagy valóban?) gyorsabban illanó pillanatot, megörökíteni azon mozzanatokat, rítusokat, amelyek a huszonegyedik évezred emberét a múlthoz, a hagyományokhoz kötik. Hasonló elvek vezérelték Andrej Bán-t is, amikor néhány évvel ezelőtt hozzálátott az Iné Slovensko - Másik Szlovákia című, a napokban könyv formájában is megjelenő ciklus képeinek elkészítéséhez. Bán jobban hajlik a misztikum felé; vallja, hogy egy olyan, letűnő világban élünk, melynek elvesztése a gyökerektől való elszakadással fenyeget, és kérdéses, hogy a mítoszokhoz, misztikumhoz kötődő társadalom ezt milyen áldozatok árán fogja túlélni. Jó fotó- riporterekhez méltón mindkét alrintem ezt jelenti a műsor címében: sok-sok antisztár, meg néhány valódi. Pipik és papák egyaránt hajráznak. Állítólag jól felsülni is tudni kell: a legsokkolóbb, legviccesebb előadók felkerülnek a netre, röhögő barátok, kuncogó kollégák küldözgetik egymásnak ezen „produkciókat”. Érdekesebbé teheti a műsort, hogy ezúttal sokan jöttek a határon túlról is szerencsét próbálni. A legtöbben Székelyföldről, de Szlovákiából, Vajdaságból, Svédországból és egzotikus tájakról is érkeztek versenyzők. A több ezer önjelölt közül csak ötven kerülhet az elődöntők színpadára. Reméljük, azért néhány dalt magyarul is elénekelnek majd. Nézem a dobozt újabb víziók után kutatva. A cicavízió már megvolt, most valami olyan következik, amit a felnőttek értékelnek igazán: Eurovízió! A dalfesztivált szervezők mindig is azt remélték, hogy a fiatal tehetségeknek ugródeszka lesz a hírnév felé, ám a győztesek közül kevesen lettek igazi sztárok, és az első helyezett dalok többsége gyorsan kiment a dikotó feladja ugyan a kérdést, ám a válasz valahol a levegőben lóg. Egyesek „meditativ fotográfiának” is nevezik a Huszár és Bán által képviselt műfajt, ám ők - ez utóbbit idézve - „csak kérdeznek és fényképeznek”. Kiállításaik a Művészet Házában, illetve a Mi- hály-udvarbeli képtárban tekinthetők meg. Magyarországot az idei Fotóhónapon két, egymástól merőben különböző magyarországi alkotó képviseli - a Brämer Kúriában kiállító Hajas Tibor a múlt század 70-es, 80-as éveiben vált ismertté konceptualista felvételeivel, míg Hajas Zsuzsanna, akinek kiállítása a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében tekinthető meg „Édes, mint a cherry, finom, mint a bor” címmel, témául a családi hétköznapokat választotta. Irodalmi párhuzamot „erőltetve” Hajas Tibor alkotásait leginkább Zola műveihez hasonlíthatnám, míg hajas Zsuzsanna megmaradt az idealizáló valóságábrázolás „sze- lídebb” szintjén. A világ két, merőben különböző arcát tárja elénk Josef Ptáček, aki a cseh táj barokk képét villantja fel, korabeli festőket is megszégyenítő stilizáló móvatból. Ám 1974-ben egy a hazáján kívül addig ismeretlen svéd együttes csakugyan világhírnévre tett szert. Mint egy kritikus írta évekkel később, a Waterloo „magabiztos, lendületes pop-rock szám fülbemászó kórussal, és akármilyen közhelyes a szövege, előrelépést jelentett a dalfesztivál szokásos választékához képest.” Ez a dicséret azonban kivételnek számított. Az idő tájt az angolok féltőn őrizték nagyhatalmi szerepüket a popzenében, és a kritikusok lekicsinylőén, sőt ellenszenvvel írtak az ABBA-ról. Most jut eszembe, ezek szerint én már nem számítok fiatalnak, hiszen emlékszem „reájuk” „élőben” a televízióból (1982- ben oszlottak fel)! Ragyogó színekben fénylő selyemszaténból, csillogó Iáméból, testhez álló bársonyból készült kezeslábasaikra, magasan felhasított ruháikra és forrónadrágjaikra, ezüst combcsizmáikra. De elsősorban a remek muzsikára, és a felsorolhatatlanul sok slágerre természetesen. Néhány napja nagyszabású show-val ünnepelték az Eurovíziós Dalfesztivál ötvenedik születésdon, míg az Amerikai Egyesült Államokban élő James Nachtwey, korunk egyik legfelkapottabb haditudósítója azon fényképeit mutatja be, melyek sosem jelentek meg a sajtótermékekben vagy a fotóügynökségek kínálatában. Megtekintésüket csak erős idegzetűeknek ajánlom. A körítésről Megszokhattuk már, hogy nem múlhat el Fotóhónap „körítés”, azaz kísérőrendezvények nélkül. A szakmai konferenciákon egyebek közt a kortárs lengyel fotográfiáról, a közép-európai dokumen- táris fényképezés új arcairól, az ismeretlen Moholy-Nagy Lászlóról, a magyarországi Lumen csoportról, illetve egy művészettörténeti korszak végéről esik majd szó. A fényképezés gyakorlati oldalai iránt érdeklődők négy alkotóműhely-foglalkozáson vehetnek részt, melyek témája az emberi test geometriája, a szubjektív dokumentum és önismeret, a beállított fotográfia és a platinotípia lesz. Aki pedig egyszerűen csak „nem szokványos” audio-vizuális élményre vágyik, annak a Babylon Club-beli, mai „diakoncertet” ajánlom figyelmébe. napját a dán fővárosban. A győztes dalokat egy 14 számból álló listára szűkítették le, s amíg az ezekhez tartozó videofelvételeket vetítették, a nézők szavazhattak minden idők legjobb győztes dalára. Egyáltalán nem meglepő, hogy az ABBA együttes Waterloo-ja nyerte meg a szavazást, a második helyre az olasz Domenico Modugno 1958-as dala került (Nel blu, dipinto di blu, ismertebb címén Volare), míg a dobogó legalsó fokára az ír Johnny Logan állhatott Hold Me Now című 1987-es felvételével. Hallgatom a rádió nevű dobozt, egy mai slágerre vágyok, amire felkapom a fejem, valami igazán fülbemászó dallamra, amit a nem létező cipészinasok is fütyülhetnének az utcán. Csalódás ér, úgy látszik, ma van a tegnap holnapja, a rádiók a múlt dicsőségéből élnek. Nézem a zongorabillentyűket: azt hiszem, ezeket kellene eddig ki nem próbált sorrendben és ritmusban lenyomnia valakinek. Sejthető volt, hogy egyszer elfogynak a popzenében bevethető dallamok... Máris megtörtént volna? Történelmi események - versben elbeszélve A hetedik Lant és kard NÉZEM A DOBOZT Cicavízió, pipidrukk, Waterloo
