Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-02 / 253. szám, szerda
26 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 2. Talán sólerakat működhetett a község területén Helységnevek - Szolnocska BOGOLY JÁNOS A Tice és a Latorca között fekvő kisközség nevét eddigi ismereteink szerint a 14. század elején említették először okiratokban. A pápai tizedszedők jegyzékében szerepel -1332 és 1337 között - többféle leírt névváltozatban, ami egyértelműen az idegen anyanyelvű adószedőknek róható fel: Sonuk, Sonog, Zolnik. A Diplomáciai Levéltárban 1369-ben Zonuk néven szerepel. Nem egészen száz évvel később, az egri püspökség dézs- majegyzékében Zolnak formában van feltüntetve, de alig néhány évtizeddel később (1585) ugyanitt már a maihoz közelebb álló Zolnoczka megnevezést találjuk. A község jelenleg is használatos magyar nevét - Szolnocska - az okiratokban, térképeken és később a helységnévtárakban a 18. század második felétől használják, de néha felbukkan a mesterkélt Szolnocska névalak is. Az első Csehszlovák Köztársaság megalakulása után néhány évig változatlanul hagyták a község nevét. A szlávosítás 1927-ben történt, amikor megkapta a ma is érvényes hivatalos szlovák nevét: Solnička. Szolnocska nevének eredete szláv gyökerekre utal. Mivel a Tice partján fekszik, elképzelhető, hogy a középkorban, amikor az utóbbi még folyó volt, valamilyen sóvám vagy sólerakat működhetett a mai község területén, de az is lehetséges, hogy a név eredetét máshol kell kutatni. Igazi szüreti hangulatot teremtett a Rozmaring A Rozmaring néptáncegyüttes 55.születésnapjára Telt ház és sok humor KOZSÁR ZSUZSANNA Abaújszina. A Rozmaring néptáncegyüttes a múlt hónapban ünnepelte fennállásának 55. évfordulóját. A „tekintélyes kort megért ünnepelt” tiszteletére egész estét betöltő táncos műsort és szüreti bált rendezett az abaújszinai Cse- madok-alapszervezet. Megtelt a kultúrház nagyterme, a hajdani alapító tagoktól kezdve a szepsi vagy kassai jó barátokig eljött mindenki, akinek a Rozmaring számít. A környék ugyan hemzseg hasonló karakterű néptáncegyüttesektől és éneklő csoportoktól, ám az abaújszinai Rozmaring és gyerekekből álló utánpótlása, a Rozmaringsarj két jellemző vonásában is eltér a többi műkedvelő együttestől. Az egyik jellemző éppen az együttes tiszteletre méltó kora. Szlovákiában a Rozmaring az egyetlen olyan csoport, mely 55 éve megszakítás nélkül működik, bár sok alapító tag nem él már, mindig akadnak újak, akik a helyükbe állnak. A másik pótolhatatlan jó tulajdonság a helybeliek sajátos humora. Ahogy a meglett korú felnőttek képesek mókázni, azt a mostani műsorban leginkább a szüreti jeleneten mérhettük le, mely hagyományőrző népi játékból, néptáncból és humoros jelenetekből tevődött össze, bemutatva nemcsak a szüretelők munkáját és mulatságait, hanem a részegség különböző fázisait is. A műsor java részében azonban az utánpótlást láthattuk, a 6-15 éves korú lányokat, akik a magyar és szlovák népi hagyományból egyaránt mutattak be jellegzetes dalokat, táncokat. Az ő előadásukat méltóképpen egészítette ki a Rozmaring néhány táncos párjának fellépése, valamint a jánoki lányok és asszonyok népdalai. Lelkes amatőrök sürögtek-fo- rogtak a színpadon szombat este Abaújszinán. Kevés ott a magyar család, kevés a magyar iskolás, de az a maroknyi összetart, és nem asszimilálódik. Ezért zöldellhet változatlan szépségben 55 év után is az abaújszinai Rozmaring. A reményteljes utánpótlás: a Rozmaringsarj (Szűcs Éva felvételei) Vasík János megyei képviselő szerint a vidék fejlődése a folyamatos munkától és az érdekek egyeztetésétől függ Kilátások Kassa megyében „Aki távol marad a választási helyiségektől, az elkövetkező négy évre lemond arról, hogy beleszólhasson sorsának alakításába” (A szerző felvétele) Jócskán benne járunk abban az időszakban, amikor a megyei önkormányzatoknak meg kell vonniuk négy év mérlegét. A Kassa Megyei Önkormányzatban az MKP színeit képviselő Vasík János szerint a térség további boldogulása attól függ, hogy az emberek mennyire ismerik fel a nagypolitika és a regionális politika érdekei közötti különbséget. LŐRINCZ ADRIÁN A Kassa Megyei Önkormányzat mintegy négy évvel ezelőtt szokadan „felállásban” kezdte meg működését, amiért többen bírálták is a koalíciós pártokat. Mi volt az értelme ennek a különös partnerségnek? Megyei önkormányzatunk esetében az á helyzet állt elő, hogy míg az országos nagypolitika szintjén a SMER erőteljesen bírálja a kormánykoalíció munkáját, Kassán szoros együttműködés alakult ki közöttünk. Ennek egyszerű oka van: a megye érdekei azt diktálják, hogy a kormányzó és ellenzéki pártok megtalálják a közös nevezőt, az összhangot. Csak így tudtuk megoldani a térség jellemző problémáit. Ezek, gondolom, elsősorban az infrastrukturális fejlesztésekkel függtek össze... Csak részben, de mindenképp ez az a terület, ahol az együttműködés fölöttébb hasznosnak bizonyult. Megbízatási időszakunk alatt Kassa megyében is sikerült megvalósítanunk az ún. PPP-projektet, melynek lényege, hogy a megye megpályáztatta egy összességében közel kétszáz küo- méter hosszú úthálózat felújítását. A versenypályázatból győztesen kikerült társaság hozzá is látott a megvalósításhoz, a megye pedig néhány év alatt törleszti - megjegyzem: nagyon kedvező kamatokkal - a befektetett összeget. Ha ezeket a munkálatokat állami dotációból kellett volna megvalósítanunk, az nagyon hosszadalmas lett volna. Ön a megyei önkormányzatban a Rozsnyói járást képviseli, melyet korábban - talán éppen földrajzi elhelyezkedése miatt - mostohagyermekként kezelt a Kassai kerület vezetése. Mennyiben változott ez az elmúlt évek során? Nagyban, hiszen egyenrangú partnere lett az olyan, korábbi nagy vármegyéknek, mint a Sze- pesség, Zemplén vagy Abaúj. Mindamellett a Rozsnyói járás csupán Gömör vármegye egy töredékét foglalja magában, másik része már a Besztercebányai megyei ön- kormányzat hatáskörébe tartozik. Míg korábban a fejlesztési törekvések az Igló-Nagymihály alkotta tengely térségébe irányultak, az utóbbi években sikerült „láttatnunk” a megye déli járásait is. Ma számos beruházás pontosan ebben a régióban valósul meg. A Rozsnyói járásnál maradva: milyen konkrét eredményeket tudnak felmutatni a térség fejlesztése terén? A már említett projekt segítségével sikerült felújítanunk a Szilicére vezető szerpentint, mely szalagkorlátot is kapott, Pelsőcön befejeződött a Kuntapolcára vezető leomlott közút javításának első szakasza, ami 29 millió koronás beruházás volt, de említhetném akár a Gömörhosszúszót átszelő utat is, mely új burkolatot kapott. Közben Rozsnyón is tanúi lehettünk egy-két változásnak. így igaz; példaként a teljes járás egészségügyi ellátását biztosító Szent Borbála Kórházat említeném, amely az évek során a csőd szélére sodródott. A sokat vitatott igazgatócserét követően sikerült közös témákat találnunk, aminek köszönhetően a kórház korábban havi tízmillióra rúgó hiányát sikerült egymillió alá szorítanunk. Közben olyan kicsi, de lényeges változásokra került sor, mint az apás szülések engedélyeztetése, miáltal egy jelentős jövedelemforrást sikerült legalizálnunk, vagy hozzáférhetővé tettük az olyan kiegészítő egészségügyi szolgáltatásokat, mint a gyógytorna. Ön tölti be a megyei képviselő- testület mellett működő kulturális bizottság elnöki tisztét is. Várható, hogy a korábban a határ menti járások északi részébe irányuló dotációkból jut a déli részeknek is? Úgy vélem, sikeresen vettük ezt az akadályt, aminek Rozsnyó esetében egyik tanúbizonysága az, hogy a Járási Népművelődési Központ ma már kiveszi a részét a magyarlakta vidék kulturális programjainak szervezéséből is. Ennek jó példája az „Édesanyám rózsafája” című dalverseny vagy az az egyházzenei fesztivál, melynek egyik helyszíne idén egy déli kisközség, Pelsőcardó volt. Megjegyzem: a rozsnyói Kossuth-szobor felállítása a harmadik szektor és a regionális politika képviselőinek közös munkája volt, hiszen a megye bocsátotta a város rendelkezésére a Bányászati Múzeum melletti területet, melyen a szobor ma áll. Érdekességként jegyzem meg csupán, hogy a megyei képviselő-testületben kis kivétellel szinte senki nem érezte úgy, hogy a szobor helyreállítása bárkinek is sértené az érdekeit vagy önérzetét. Ha jól értesültem, komoly terveik vannak a magyar nyelvű középiskolai oktatás terén is. Rozsnyón már korábban megfogalmazódott az igény egy magyar tanítási nyelvű szakközépiskola létrehozására, ami a középszintű oktatás egy hiányzó láncszemét pótolná. A városban két magyar tannyelvű alapiskola, egy gimnázium és egészségügyi szakközépiskola is működik, de szükség volna egy olyan intézményre, amely a szakmát tanulni vágyók igényeit elégítene ki, elsősorban a szolgáltatási szférában. Ha minden jól megy, remélem, rövidesen megnyitja kapuit a leányiskola, valamint a művészi fafaragó- és kovácsképzést is ellátó szakközépiskola. Tekintettel arra, hogy Rozsnyó a Gótikus út kiindulópontja, sikerült érdemi lépéseket tenniük az állandó pénzhiánnyal küzdő műemlékvédelem terén is? Igen, hiszen a rozsnyói evangélikus egyház az oltár rekonstrukciójára, a református gyülekezet pedig a templom felújítására kapott támogatást - csakúgy, mint a kört- vélyesi hitközség. Fontosnak tartom, hogy a Bányászati Múzeum képtárának hátsó részében jelenleg egy restaurátorműhely építése folyik, hiszen a helyben található, négy-ötszáz éves műkincsek helyreállítását jobb helyben megoldani. Ez persze vonatkozik minden helyi jellegű problémára, hiszen a felsőbb közigazgatási egység nem csupán a támogatások elosztásáról szól, hanem arról, hogy megőrizzük önállóságunkat. Ez egy hónappal a megyei választások előtt akár üzenetként is felfogható. így igaz; a vidék lakosságának tudatosítania kell, ha távol marad a választási helyiségektől, az elkövetkező négy évre lemond arról, hogy beleszólhasson sorsának alakításába. A felsőbb közigazgatási egység nem csak a támogatások elosztásáról szól. Komaróc és környéke kivívta a gólyás községek társulása képviselőinek elismerését Hatodszor tartott konferenciát az ESCO társulás ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Komaróc. A gólyás községek társulásának 21 tagú delegációját látta vendégül októberben Komaróc, melynek címerében szintén szerepel a hosszú lábú madár. Az ESCO társulás megalakításának kezdeményezése Lettországból érkezett öt évvel ezelőtt jelentkezhetett a felhívásra bármely olyan európai község, melynek címerében szerepel a gólya. Az akkori kilenc érdeklődőből öt község nevében írták alá az együttműködési szerződést, azóta már hét település alkotja a gólyás falvak szövetségét. Az évente konferenciát tartó társulás idei helyszíne Komaróc és környéke volt. Két nap alatt nemcsak a társulás hivatalos ügyeit vitatták meg a jelenlévők, hanem a környékbeli nevezetességeket is megismerték. Szepsi és Kassa mellett ellátogattak a Jászói-barlangba, és átruccantak a határon túlra is, Göncre, Boldogkőre és Abaújszántóra. Szaniszló Sándor komaróci polgármester, az idei konferencia főszervezője szerint osztatlan sikert aratott a Jászói-barlang, a nagyidai Ilosvai néptáncegyüttes péntek esti műsora, valamint az abaújszántói cipóban tálalt babgulyás. A társulás községei közös rajzkiállítást is szerveztek, részint gólya-témában, részint pedig „városom, falum gyerekszemmel” témájában. Hat gólyás községből mintegy hetven mű érkezett, melyek egy napra a szepsi Bódva Hotel termében voltak láthatók, és a német partner jóvoltából nemcsak a németországi tárlaton, hanem a társulás vadonatúj honlapján is fellelhetők lesznek. A két nap programjában csak az ukrán partnerek vízumkényszere okozott némi fennakadást. Mivel Ukrajna még nem tagja az Európai Uniónak, a közös akciókra való pályázás is nehézségekbe ütközik. Ennek ellenére 2006-ban két újabb „gólyás” összejövetel is várható. A konferenciát Litvániában fogják megtartani, de a komaróciak meghívást kaptak a németországi „szalmafesztiválra” is. (kozs) A községek mindegyikének címerében szerepel a hosszú lábú madár.
