Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-30 / 276. szám, szerda
26 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 30. POSTA Harmincéves a Galántai Fotóklub A hetvenes évek elején tizennégy fotós végezte el a hároméves fotósképzést. Többen galántaiak voltunk. Valahogy nem tudtunk belenyugodni, hogy nincs tovább. Nem lesznek már rendszeres havi találkozóink. Hazai és külföldi tapasztalatok alapján eldöntöttük, hogy megpróbáljuk megszervezni a Galántai Fotóklubot. Éliás Tibor és Szvátek Péter barátommal megszólítottuk a fotósokat, akik nagy örömmel fogadták a kezdeményezésünket. Mi hárman lettünk a szervezőbizottság, kidolgoztuk az alapszabály javaslatát, amelyet 1975. október 12- én az alakuló ülés jóváhagyott, és kilenc taggal megalakult a kultúr- ház mellett a Galántai Fotóklub. A kezdeti nehézségek után, amelyek főképp tapasztalatlanságból adódtak, megkezdődött a klubélet. Az elején nem is sejtettük, hova sikerül majd eljutnunk. Egyre több elismerésben részesültünk. Hazai sikereinket több külföldi is követte. Nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítani a fenntartóval, a Galántai Városi Kultúrotthonnal is, amit később Városi Művelődési Központnak neveztek át. Kezdeményeztük egy galéria kialakítását, amit hozzájárulásunkkal sikerült is megvalósítani. 1978-tól 1992-ig számos rangos fotókiállítást rendeztünk, de tűvatásos művészek is büszkén állítottak ki itt. Tárlataink híre gyorsan elteijedt, és pozsonyi, nyitrai, dunaszerdahelyi, majd bolgár, burgenlandi, német, magyar, orosz és lengyel, valamint cseh barátaink fotói kerültek a falra Galán- tán. A Szlovák Fotószövetség tagjainak fényképei több éven keresztül a nyugat-szlovákiai kerületben csak Galántán mutatták be. A Pozsonyi Népművelési Intézet vezérigazgatójának díját is megkaptuk, négy tagunk a Fotószövetség Mestere cím tulajdonosa, ketten még a PNI plakettjét is elnyertük, több osztrák és magyar kitüntetést is magunkénak mondhatunk. De a színes diázásban is kezdeményezők voltunk, most pedig a digitális fotózással is ott vagyunk a legjobbak között. Harmincéves kitartó munka áll mögöttünk. Több mint negyven fotós volt a csapatban. Heten sajnos már nem fognak velünk ünnepelni, de emlékük mindnyájunk szívében ott van. 2005. december 1-jén 18 órakor megnyitjuk jubüeumi kiállításunkat a Galántai Reneszánsz Kastélyban. Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt. A fotózás iránt érdeklődők figyelmébe ajánlom a www.foto- klubgalanta.sk web oldalt. Keppert József, a Galántai Fotóklub elnöke Negyven fotós volt a csapatban (Képarchívum) Adalék a rozsnyói Oscar-díjashoz... Miután alig röpke két hónap alatt három - teijedelmében egyre gyarapodó - írás foglalkozott az Üzlet a korzón című film rendezőjével, nem tudok ellenállni a megszólalás kísértésének. Történt ugyanis, hogy a film rendezője a szülőházam melletti sarokházban lakott, melynek falára került mostanság az emléktábla. Itt jegyzem meg, hogy ez a ház - ellentétben Kovács Ágnes állításával - az egykori patinás Alexy-ház volt, majd Fuksz Gyuláné (Tököly Gábor nagyapjának testvére) tulajdonába került, s tudtommal sosem volt a Kádár családé. Hogy ők a ház melyik lakásegységében éltek, sajnos nem tudom. Kádár Jánost ugyanis jól ismertem, nem ifjúságunk idejéből, amikor szomszédok voltunk, de az 1950-es évek közepétől egészen emigrálásukig, s - nem is egyszer - kezemben is tarthattam ama aranyozott kis szobrocskát. A sors úgy hozta, hogy mikor már mint textilmémök a pozsonyi cérnagyárban dolgoztam, egyik kolléganőm, a losonci származású Sacher Judit hosszan tartó, de házassággal végződő liezonja volt Jánossal. Judit volt az, aki János egyik pozsonyi látogatása alkalmával - mint a két rozsnyóit - összehozott, minket. Mikor János meghallotta családnevemet, rögvest folytatta kérdés formájában: „Kálmán?” Unokabátyámat hívták így, akivel gyermekkorukban játszótársak voltak. Aztán tisztázódtak a személyek, s így kerültem személyes kapcsolatba Jánossal, s mikor már házastársak voltak, prágai lakásuk gyakori vendége is lettem. Első kézből tudtam hát filmjeiről, azok születéséről és arról is, hogy anyósa - Klári néni, a disztingvált dáma - mit mondott az „Üzlet” bemutatója után: „Lehet, hogy fogsz még jobb filmet csinálni, de szebbet aligha...” Ez ajóslat sajnos nem vált be. Itthon, nem túl nagy sikerrel Amanda címen filmre vitte még Züahy Lajos Valamit visz a víz című regényét, s Amerikában tudtommal két filmet is forgatott, de sajnos egyik sem hozta meg a várva várt vüágsikert. A vég ott kint szomorú. Elsőnek János ment el, majd Judit, aki súlyos vesebajban szenvedett, s végül Klári néni aggkori elmegyengeségben. Most még pár szót magáról a tábláról. Helye a ház sarkán nem túl szerencsés, szülte alig látni, s jómagam is keresgéltem, míg megtaláltam most, mikor otthon jártam. Szerintem pedig a család nevét eredeti alakjában, tehát Kádárnak kellett volna írni. A cseh nyelv ugyanis nem bír el két hosszú magánhangzót egymás után, s így módosult Kadarra. Kovács Ágnes első írásában a „Kadar János” teljes anakronizmus. Jánosnak volt egy jogász testvére is itt, Pozsonyban, aki bizony a Kádár változatot használta, dr. Kádár István néven volt ismert. Varga József, Pozsony A tervezet pártolói szerint ha megnyílna az üzem, a Bodrogközben többszáz új munkahely létesülne Repülőtér és ipari zóna létesülne „A kövesdiföldeket nem a Kft., hanem a német vállalkozó Szlovákiában bejegyzett cége vásárolja fel” - állítja Fiilöp Zoltán (Szabó Bernadett felvétele) A Bodrogközben hónapok óta közbeszéd tárgya egy bizonyos német vállalat régióban tervezett beruházása. Az ügy kapcsán különböző találgatások és feltételezések is szárnyra kaptak. Lapunk ezért az egyik legilletékesebb személlyel, Fülöp Zoltán vállalkozóval, a Husk Kft. tagjával készített interjút. LECZO ZOLTÁN Elmondaná, hogy pontosan milyen beruházást készítenek elő Kis- és Nagykövesden? A befektető német vállalkozó elképzelései szerint a két község határában egy magánrepülőtér és egy ipari zóna épülne fel. Ehhez 50, illetve 120 hektárnyi földterületet kell felvásárolni. A beruházás mintegy 300 embert érint, ugyanis az itt található parcelláknak kb. ennyi tulajdonosa van. A német vállalkozó - akinek egyébként Csehországban, Magyarországon és Kínában is vannak érdekeltségei - eredetileg csak magánrepülőteret szeretett volna itt építem. Én azonban azt szerettem volna, hogy ezzel a beruházással együtt valamüyen üzem is létesüljön a régiónkban. Az első fázisban így a befektető a saját szerelőcsarnokát építteti fel, amelyet fokozatosan tovább szeretne bővíteni. Később remélhetőleg újabb beruházók is érkeznek majd. Kezdetben az üzem 300-350 ember számára nyújtana munkalehetőséget, a későbbiekben azonban akár 2500-3000 munkahely is létre jöhet itt. Hogyan került kapcsolatba az említett német befektetővel? Ez sem titok. Magyarországon van egy nagyon jó barátom, a Hunor Hotel egyik tulajdonosa. Mivel közös vállalkozásaink vannak, vele elég gyakran találkozom. A német vállalkozóval az ő szállodájában ismerkedtem meg. Az illető Magyarországon szeretett volna repülőteret építeni, ám ennek különböző akadályai voltak. így vetődött fel, hogy a tervezett beruházást Szlovákiában valósítsuk meg. Mivel tudom, milyen nehéz helyzetben van ez a régió, én már a kezdet kezdetén örömmel fogadtam a javaslatát. Miért pont Kövesdet szemelték ki erre a célra? Mivel Királyhelmecen élek, és a képviselő-testületnek is tagja vagyok, így eredetileg azt szerettem volna, ha ez a beruházás itt valósul meg. Ám amikor megvizsgáltuk a helyi lehetőségeket, sajnos kiderült, nálunk nincs erre a célra megfelelő terület. A befektető elképzelései szerint ennek a beruházásnak mindenképpen a Bodrogközben kellene létrejönnie, ezért a környező településeken is tájékozódtunk. Ekkor találtunk rá arra a bizonyos Kis- és Nagykövesd határában található területre, amely megfelelőnek tűnt számunkra. Egyébként a német befektetőnek az az érdeke, hogy az itteni üzem a sátoraljaújhelyi telephelyéhez minél közelebb legyen. Gondolom, az sem elhanyagolandó szempont, hogy Magyar- ország ezen részén valószínűleg hamarabb épül majd meg az autópálya, mint Szlovákiában. A határ közelsége is fontos szempont volt, és az sem mellékes, hogy az ottani úthálózat fejlettebb, mint a miénk. Hogyan fogadták az érintett önkormányzatok a megkeresésüket? Mindkét polgármester nagy örömmel üdvözölte, és rövid időn belül rendkívüli önkormányzati ülést hívtak össze az ügyben. Rögtön a támogatásukról biztosítottak minket, ám hamarosan kiderült, egyik községnek sincs területrendezési terve. A német vállalkozó ezután mindkét település tervezetének elkészítéséhez anyagüag is hozzájárult. Véleményem szerint ez mutathatja, hogy ő valóban komolyan gondolja az itteni beruházást. Miért nem kapott nagyobb nyilvánosságot eddig ez az ügy a helyi és az országos sajtóban? Mert úgy gondoltuk, a dolgot nem kell addig nagy dobra verni, amíg nem biztos, hogy a terv megvalósítható. Időközben az összes érintett minisztériumnál és hatóságnál tájékozódtunk, majd elkészíttettünk egy megvalósíthatósági tanulmányt. A nyilvánosság elé csak ezután szerettünk volna kilépni. Egyébként a helyieket is megkérdeztük, hogy akaiják-e ezt a beruházást. Elmondhatom, az ügyben érintettek döntő többsége a kezdetektől támogatta az elképzelést. A tulajdonosok mintegy 95 százaléka szinte azonnal beleegyezett a földjei eladásába, a maradék 5 százalék számára pedig a helyi önkormányzatok biztosítottak csereföldet. Ön a Husk Kft. egyik tagja. Mi konkrétan ennek a társulásnak a szerepe a kövesdi beruházásban? Mivel a német váltakozónak a világ több országában vannak érdekeltségei, az szinte elképzelhetetlen, hogy ennek a szlovákiai beruházásnak az ügyeit egyedül intézze. A kft.-vei mi arra vállalkoztunk, hogy képviseljük, illetve hogy az itteni ügyek intézésében segítsük. A társulás tagjai: Huszág Lajos, magyarországi vállalkozó, Németh István, a helyi régiófejlesztési ügynökség képviselője, Pásztor István, a Magyar Koalíció Pártjának parlamenti képviselője és jómagam vagyunk. Ám azt hangsúlyozni kell, hogy a földeket nem a kft. vásárolja fel, hanem a német vállalkozó Szlovákiában hivatalosan bejegyzett cége. így azt hiszem, hogy mindenféle ún. „telekspekuláció” lehetősége kizárható. Ez a cég milyen áron veszi meg a földeket? A földeket a bonitásuk értékén vásárolják fel, ez egyébként a német vállalkozó határozott kérése volt. A nagykövesdi úrbéres társaság tulajdonában lévő földterület hektárjáért 3,70 koronát kínáltak, Kiskövesden pedig minden gazda megkaphatja a neki járó összeget aszerint, hogy a földje mekkora értéket képvisel. Ha jól emlékszem, az ár 1,90-től 5,80-ig teljed négyzetméterenként. Lehet, hogy a külső szemlélő számára ez az ár alacsonynak tűnik, ám a közművesítéshez jó néhány millió koronára lesz szükség, és egyéb fejlesztéseket is eszközölni kell majd. Megjegyzem, hogy a régióban található földterületek iránt minimális a kereslet, és ez természetesen az árakra is hatással van. Ha mindenben igyekeztek a lehető legkorrektebbül eljárni, akkor mi okozhatott egyáltalán problémát? Megmondom őszintén, én sem értem az egészet. Egyszer csak egyes személyek - valószínűleg külső befolyásra - azt mondták, hogy mégsem kívánják eladni a földjeiket, és a cserébe sem egyeznek bele. Az okok elemzésébe nem szeretnék belemélyedni, hisz valószínűleg mindenki pontosan tudja, hogy mit miért csinál... Jelenleg hogy áll a befektetés ügye? A kiskövesdiekkel valószínűleg belátható időn belül sikerül egyezséget kötnünk. Nagykövesden a 118 társtulajdonos közül hárman még nem írták alá a szerződést. Az egyikükkel valószínűleg sikerül megegyeznünk, a másik azonban irreálisan magas árat kér a földjéért. A harmadik pedig olyan biztosítékokat szeretne kapni a beruházás megvalósításának ügyében, amelyek számomra értelmezhetetlennek tűnnek. Az egész földterület mekkora hányada van ennek a három személynek a tulajdonában? Elenyésző része: az 50 hektárnyi földterületből összesen olyan 1,2 hektár. Ön szerint a jelenlegi helyzetben van még esély a megegyezésre? Azt hiszem, végül győzni fog a józan ész, és ezekkel az emberekkel meg fogunk állapodni. A német vállalkozó az ügyet mindenki megelégedésére szeretné lezárni. Remélem, erre van még esély. A vitás tulajdonjogi kérdéseket az idén rendezni kell, mert akkor a jövő tavasszal már megindulhatnak az építési munkálatok is. A falu nevének eredetét nem is szükséges magyarázni, hiszen a történelmi Tokaj-hegyaljai borvidékhez tartozik Történelmi helységnevek - Szőlőske BOGOLY JÁNOS A Bodrog jobb partján, közvetlenül a Zempléni-szigethegység lábánál fekvő község nevének első ok- iratos említése 1273-ból ismert, amikor „Zeuleus” alakba jegyezték le egy hatban. Bár a későbbi írott formák változatosak, mai (és bizonyára a korabeli) kiejtésük azonban egységes. Például 1399 - Zewlews, 1416 - Zewles, azaz Szőlős. A kicsinyítő képzős névalak a 15. század második felében kezd elterjedni, és általánossá válni: 1468 - Zewleske, Zewlewske, 1549 (az egri püspökség dézsmajegyzé- ke)-Zeoleske, 1558 (Zemplén vármegye közgyűlésének jegyzőkönyvei) - Zeleske. A mai írott forma már lényegében a 17. század végén kialakult, például egy 1700-ra kel- tezet püspökhelyettesi jelentésben már a ma is ismert és később hivatalos Szőlőske megnevezést olvashatjuk. Ettől számítva a név lényegében változatlan maradt, bár egy kis bizonytalanság az 1 betűk számát tekintve azért előfordul. Pl. az 1805 és 1806-ból származó térképeken - Szőllőske, de Nagy Lajos 1812-ben megírt nagy helységnév- tárában már megint Szőlőske, sőt a szlávos kiejtést is következetesen lejegyző szerző még a Szólóska alakot is feltünteti. Az első világháború után, amikor megalakult az első Csehszlovák Köztársaság, és a trianoni döntés értelmében Szőlőske község is az új állam részévé vált, 1920-ban a Seleška hivatalos nevet kapta, amely csak kiejtési könnyítést jelent a szláv anyanyelvűek számára, de a név lényegén nem változtatott. Az utóbbi megnevezés nagyon „makacsnak” bizonyult, mert bár 1948-ban már a Viničky név vált hivatalossá és maradt mind a mai napig, de például az entomológusok hivatkozásaiban még bizony gyakran felbukkan a régebbi Seleška név. A község neve egyértelműen magyar eredetű, amit végig lehet követni a kezdetektől. Értelmét különösebben nem is szükséges magyarázni, hisz erről ma is tanúskodnak a falu fölötti lejtőkön a kiterjedt szőlőskertek és a tény, hogy a történelmi Tokaj- hegyaljai borvidékhez tartozik.
