Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-30 / 276. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Több régi európai uniós ország is megnyitja munkaerőpiacát az új tagok előtt Sorra emelkedő sorompók FIGYELŐ OLASZ SAJTÓ A Vatikán tegnap hivatalosan közzétette a homoszexuálisokat a papi hivatásból kire- keszteni hivatott utasítást. Az olasz sajtó által már egy héttel ezelőtt megszellőztetett, gyakorlatilag teljes egészében nyilvánosságra hozott utasítást a konzervatív irányzat üdvözölte, a liberális viszont elítélte, s a dokumentum mesz- sze a katolikus egyházon túlnyúló heves vitát váltott ki. A XVI. Benedek pápa által még augusztus 31-én jóváhagyott utasítás értelmében az egyház „nem fogadhat be a papneveldékbe és a szerzetesrendekbe olyanokat, akik aktív homoszexuális életet élnek, mélyen gyökerező homoszexuális hajlamokat mutatnak vagy támogatják az úgynevezett meleg kultúrát”. Pappá szen- telhetőek azonban azok a jelöltek, akik bizonyítani tudják, hogy előzőleg legalább három éven át legyűrték homoszexuális vonzalmukat, és nem tartottak fenn nemi kapcsolatot. Az utasítás nem vonatkozik a már felszentelt papokra. A rövid, mindössze 21 paragrafusból álló utasítás hangsúlyozza, hogy bár a homoszexuálisokat megilleti a „tisztelet és tapintat” és „kerülni kell az igazságtalan diszkrimináció minden jelét irányukban”, az egyház „súlyos bűnnek” tartja a homoszexuális aktust, és minden esetben „rendellenességnek” tekinti a homoszexualitást. Rámutat, hogy a pappá szentelés nem „egy jog” és a szemi- naristák figyelmébe ajánlva hozzáteszi, „súlyosan becstelen volna, ha egy jelölt azért leplezné homoszexualitását”, hogy pappá szenteljék. Konzervatív katolikusok üdvözölték a dokumentumot, amelyet jelentős lépésnek tekintenek a papság megreformálása felé vezető úton, különösen az Egyesült Államokban, ahol sokak szerint a papnevelő intézetek egy viruló szubkultúra találkahelyeivé váltak. Több régi EU-tagáUam készül megnyitni munkaerő- piacát az új kelet-európai tagországok előtt. KERTÉSZ RÓBERT Viszont a két legnagyobb uniós gazdaság, Németország és Franciaország egyelőre nem tervezi a korlátozások feloldását, írta tegnap a Financial Times. A londoni üzleti napilap szerint Finnország az első a régi tagok közül, amely bejelenti az uniós bizottságnak, hogy májusban felemelheti a sorompót az új tagállamokból érkező munkavállalók előtt. A finn példát több más ország is követheti, köztük Spanyolország, áll a cikkben. Tarja Filatov finn munkaügyi miniszter a Financial Times idézete szerint azt mondta: Helsinki a döntés előtt még tárgyal a szakszervezetekkel és a munkavállalói csoportokkal. „Remélem, azt javasolhatjuk majd (a finn parlamentnek), hogy nincs szükség az átmeneti korlátozások fenntartására” - mondta a helsinki kormányilletékes. Finnország - a hazai munkanélküliség csökkenése mellett - a három, munkaerőpiacát kezdettől megnyitó régi tagállam „sikeres tapasztalatai” láttán fontolgatja a korlátozás feloldását, valamint abból a célból is, hogy könnyebben ellenőrizhetők legyenek a bevándorlóknak nyújtott fizetések és feltételek, áll a Financial Timesban. Nagy-Britanniában, a legnagyobb EU-gazdaságban, amely a bővítés pillanatától megnyitotta munkaerőpiacát a kelet-európai tagországok előtt, a novemberi kormányadatok szerint az EU-ba újonnan belépett keleti országokból 290 ezren jelentkeztek munkára. E munkavállalók, zömmel lengyelek, olyan - főleg idegenforgalmi és építőipari - állásokat töltenek be, amelyekre nehéz munkaerőt találni, írta a brit lap. Írország 85 ezer, Svédország 22 ezer új munkavállalót vett fel a kelet-európai tagországokból brüsz- szeli adatok szerint. A Financial Times szerint ugyanakkor nem valószínű, hogy Franciaország és Németország, amelyekben lényegesen magasabb a munkanélküliség, mint Nagy-Britanniában, jövőre változtatna álláspontján. A cikk szerint a kelet-európai munkavállalókkal szemben alkalmazott korlátozások megkeserítették az új tagállamok tavalyi csatlakozási ünnepségeit, és a „démonnak beállított lengyel vízvezetékszerelő” az állásokat és béreket fenyegető nyitott munkaerőpiac veszélyeinek jelképévé vált. A szerző az MTI londoni tudósítója Egy hónap alatt nem lehet megoldani a romániai oktatás nagy problémáit Markó Béla és a sajtó véleménye szerint Oktatási tájkép háromhetes tanítósztrájk után GARZÓ FERENC Egy hónap alatt nem lehet megoldani azt, amit az elmúlt 15 év alatt több kormány elmulasztott - mondta a romániai pedagógusok több mint három hétig tartó sztrájkjának befejezése után Markó Béla; a probléma mélységét a tegnapi romániai sajtó is hasonló szellemben tárta fel. Az oktatásért is felelős miniszterelnök-helyettes, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke kifejtette: a pedagógusok valóban nagyobb fizetést érdemelnének, de azt is el kell ismerni, egy hónap alatt nem lehet megoldani azt, amit az elmúlt 15 év alatt több kormány elmulasztott. Megállapította: a tanügynek szánt költségvetés emelése akkor lesz igazán eredményes, ha sikeres terveket, projekteket dolgoznak ki. Markó szerint a többletszázalékokat úgy lettet hatékonyan felhasználni, ha izokat az oktatási intézmények felújítására, a bendakásos intéz- nények működtetésére, az inf- •astrukturális fejlesztésre, az iskolák számítógépes felszerelésére, az internet-hozzáférhetőséget biztosító programokra vagy az ingázást megoldó projektekre fordítják. Hasonlóképpen látja a problémát a bukaresti Új Magyar Szó. A tanügyi sztrájk három hete alatt felgyülemlett feszültséget aligha lehet egy csapásra feloldani - állapítja meg kommentárjában Salamon Márton László főszerkesztő-helyettes. Az oktatók keresete az alacsonyabbak közül való, az iskolákban rosszak a körülmények, nincsenek tankönyvek, az épületekbe befolyik az esővíz, esetenként nincs fűtés - emlékeztetett a szerző. ,^rról azonban csak most szerezhettünk tudomást, hogy a tanárok - legalábbis érdek-képviseleti szinten - szilárdan ellenállnak az olyannyira szükséges tanügyi reformnak. Hogy a fizetésemelés mellett kicsikarták a kormánytól azt az ígéretet is, hogy eláll újítási szándékaitól. Például attól, hogy életre szóló katedrák helyett a tanárok megpályázható állásokért versengjenek, hogy a piaci kereslet és a versenyképesség kritériumai szerint választhassanak maguknak tanárt az iskolák és a tanárok iskolád’ - olvasható a cikkben. Arról is csak most győződhetett meg teljes bizonyossággal a közvélemény - folytatta gondolatmenetét Salamon -, hogy a politikum „belefolyik” a szakszervezetek életébe. A sztrájk bő három hete alatt az érdekvédelmi szövetségek rivaldafénybe kerülő vezetői között egyaránt volt ellenzéki honatya és olyan alkalmi „politológus”, aki lelkesen elemezgette a baloldali kormányok és a szakszervezetek hagyományosan jó viszonyát. Az erdélyi Krónika hasábjain Gazda Árpád vezető szerkesztő azt úja: a neheze még csak ezután következik. „Nem lehet egy vagy két év múlva azt mondani az egyetemi felvéteti bizottság előtt, hogy amikor ezt kellett volna tanulnunk, sztrájkoltak a tanárok. A kimaradt tananyagot pótolni kell, és ezt bizonyos tantárgyaknál aligha lehet megoldani átcsoportosítással. Mindenki jobban járt volna tehát, ha sztrájk nélkül sikerül megállapodnia a kormánynak és a szakszervezetnek. És ehhez talán az is elég lett volna, hogy a Tariceanu-kabinet átgondolt programmal kezdje el a kormányzást. Ne csak díszítőelemnek tekintse az oktatási fejezetbe út hatszázalékos költségvetési részesedést” - állapítja meg Gazda. A Ziua hasábjain Dán Pavel neves politológus azt fejtegeti: a jelenlegi kormánykoalíció csak részbeh felelős a hosszúra nyúlt oktatási sztrájkért, és a kormány ellen ható politikai erőket sem lehet teljes mértékben hibáztatni. A felelősséget az elmúlt tizenhat év összes kormánya viseli, mivel azok nem változtatták át az oktatás ügyét az ország első számú prioritásává. Pavel felhívja a figyelmet, hogy a fejlettebb országokban sokkal nagyobb összegeket fektetnek be az oktatás területén, mint amennyit a szegényebb Románia hajlandó. A szerző az MTI bukaresti tudósítója A felgyülemlett feszültséget aligha lehet egy csapásra feloldani. KOMMENTÁR Az MKP sárga lapja... BARAK LÁSZLÓ Felajánlotta lemondását a Magyar Koalíció Pártja nagyrőcei járási (Besztercebánya megye) elnökségének egyik tagja, Csoki Lajos. Aki vélhetően „bűnrészesnek” tartja magát a pártja által elszenvedett regionális vereségben. Lám, egy ember, aki nem fölfele mutogat, nem pártbeli ellenlábasai, holmi magyarfaló szlovákok meg a hálátlan, buta választók nyakába akarja varrni saját kudarcát. Nem hivatkozik a zord időjárásra, a kampány mondvacsinált hiányosságaira, hanem, egy civüizált politikushoz méltó módon, belenézett a tükörbe, kijelentvén: ....Teret kell adni a fiata loknak és azoknak, akik a maguk szakterületén egy-egy dologhoz jobban értenek, mint mi...” Sajnos, a legkevésbé sem biztos, hogy Csokinak további vidéki követői lesznek. Nem divatos tájainkon az ilyesmi... Mert az állampárti rezsimben szocializálódott, régi-új helytartók hovatovább pontosan olyan kiskirályokként pöffeszkednek, mint valamikori bolsevik elődeik. Persze ezzel látni valóan leginkább önmaguk alatt vágják a fát. Nem beszélve az általuk reprezentált pártról...! A szombaton megtartott megyei választások enyhén szólva is felemás eredménye bizony erre vall. A siralmasan alacsony választási kedv épp ezért nem elsősorban a folyamatos nagypolitikai húzd meg, ereszd meg következménye, bár nyilván negatíve befolyásolhatta azt a nagypolitikai szennyes is. Sokkal inkább arról szóltak a hétvégi történések, hogy mára, sajnos, sok helyütt alkalmatlan, lusta, a helyi közösségekben egyre kevésbé becsült, bunkó törtetők kezében ragadtak ennek a jobb sorsra érdemes pártnak a vicinális gyeplői. Milyen egyéb, meggyőző magyarázat lenne arra, hogy például az eddigi MKP-bástyának számító Dunaszerdahelyi járásban a szó szoros értelmében le sem baltázták a választást az emberek? Nem sokkal különbek azonban a párt „kiküzdött” pozíciói a Komáromi, a Lévai, az Érsekújvárt és a Nagymihályi járásban sem. Mindenképpen megérne hát egy misét, hogy vajon hányán és milyeneknek ismerik e térségekben azokat az eddigi megyei képviselőket, akik négy éven át ott rohadtak tétlenül - vagy éppen önérdekű csetepaték botrányhőseiként - a megyei parlamentekben!? Közben szemrebbenés nélkül fölmarkolták a mindenkori adófizetők biztosította gázsit... Ha így van, márpedig - a tisztelendő pozitív kivételek ellenére - minden hozzáférhető és látens információ ezt jelzi, vajon ki a fészkes fene tájékoztatta volna, és hogyan, a potenciális választókat arról, hogy mi értelme van számukra a megyei voksolásnak, a regionális politizálásnak általában? Nem beszélve a párton belüli - helyenként kétségkívül intenzíven dúló hatalmi nyomulás generálta - közismert botrányok, a piszkos, nyálas konfliktusokba torkolló pozícióharcok okozta nyilvánvaló károkról... Holott az MKP-nak történelmi esélye volt, és van még mindig, olyan szerepet játszani, amely pozitív mintaként szolgálhat akár Európa számára. Azzal, hogy miként érvényesíthetőek körültekintően, demokratikus eszközökkel egy-egy mérvadó politikai képviselettel rendelkező kisebbség érdekei! Ráadásul, a közismert történelmi okok miatt, egy folyamatosan gyanakvó többség közegében... A lehetőség persze még mindig adott e tekintetben is. Mert talán idejében jött ez a választási sárga lap... Amely viszont csak akkor váltható sikerre a jövőre esedékes parlamenti választásokon, ha többen lesznek Csolti Lajosok. Mindenekelőtt a párt vidéki, azaz valóban emberközeli struktúráiban. JEGYZET Megfürödve már az elején BUCHLOVICS PÉTER Nosza, akkor lakásfelújítás - vágott bele ismerősöm, s bár sejtette, hogy ez kisebbfajta gyomorvérzéssel és dupla adag stresszeljár, azt viszont még legvadabb lázálmaiban sem gondolta volna, hogy rögtön az elején befürdik vele. Mint ahogy azt se: más hibájából egy egész melósbrigád előtt járatja le magát. Pedig milyen szépen indult minden: a munkák megkezdése előtt jó tíz nappal elballagott mamájával a város egyik legnagyobb, Fő utcai szaküzletébe, ahol kádat és csempét rendeltek, foglaló ellenében. Biztos, ami biztos, megkérdezték a boltos hölgyet, vajon mindenképp le tudják-e szállítani az óhajtott termékeket a megadott időpontra. Határozott igen volt a válasz. Jöhetnek hát a szakik, terep előkészítve, csempe is lesz, ami nélkül ugyebár nem tudnak dolgozni, na meg új kád is, amit be kell majd állítani a helyére - gondolta hősünk, naivan. Mert a „műszak” előtt két nappal a mama telefonon szeretett volna érdeklődni, megjönnek-e időben a holmik, ám a boltost nem tudta elérni. Aztán közvetlenül a nagy munkaszombat előtt személyesen is megjelent, ekkor viszont a boltos azt mondta: sajnos, a csempe nem lesz itt időre, de a kádat tudja biztosítani. Ugyanakkor arra egyáltalán nem emlékezett, hogy valaha is konkrét dátumra ígért volna csempét... Vita, idegeskedés, majd új felállás: oké, legyen akkor csak a kád, de az tutira kell, a munkások nem várhatnak az anyagra. Másnap pedig egy la- konikus mondat volt a válasz: Ha csempe nem kell, kád se lesz, tessék visszavenni a foglalót... A brigádot kettőre várták, és ott álltak befürödve... Ettől kezdve komplett idegbaj, rohangálás, csempe- és kádfelhajtás, de sikerült, igaz, a kádat csak napokkal később tudták berakatni. Ez az, amikor a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntik. Mármint a bizalmat, végleg. Kinek jó ez, és kinek éri meg? A boltnak.biztosan nem. (Peter Gossányi rajza)-Mondd, te melyik megyei parlamentből repültél ki...
