Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-28 / 274. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 28. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 TALLÓZÓ FOCUS Új külpolitikai hangsúlyokat helyezett kilátásba Angela Merkel a hírmagazinnak adott inteijúban. Az új német kancellár azt ígérte, hogy intenzívebbek lesznek a kapcsolatok az EU kisebb országaival és az Egyesült Államokkal, „de ez nem mások ellen irányuló üzenet”. Merkel példaként Oroszországot hozta fel, amellyel Németország stratégiai partneri viszonyt és baráti kapcsolatokat kíván ápolni. A Gerhard Schröder vezette szociáldemokrata-zöld kormányzat idején Lengyelország és a balti államok részéről olyan panaszok fogalmazódtak meg, hogy Németország és Oroszország úgymond a fejük fölött politizál.- Dehogy megyek választani, ezek még azt se tudják elintézni, hogy legalább most ne essen a hó! (Peter Gossányi rajza) A négy gyertyával díszített adventi koszorú csak a II. világháború után terjedt el a magyar nyelvterületen Adventi szokások és hiedelmek Tegnap volt advent első vasárnapja, az év legcsendesebb időszakának kezdete a keresztény világban. A szó latin eredetű, jelentése: megérkezés, az Úr érkezése. MTI-HÁTTÉR Ez az időszak a karácsonyra való lelki felkészülés ideje, a Szent András napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnap előestéjével (vecsernyéjével) kezdődik és karácsony első vecsemyéjéig tart. Bőd Péter református lelkész, egyházi és történetíró ezt írta a XVIII. században: „így neveztetnek a mostani rendtartás szerént a karácson előtt való négy hetek. Régen voltának hat hetek a Szent Márton napjától fogva, aholott kezdi most is a görög eklézsiában négy hetekre szoríttatott ilyen fundamentomon, mert a Krisztusnak négy adventu- sa, eljövetele vagyon. Midőn a testben megjelent. Midőn a szívbe beszáll és az embert megtéríti. Midőn halála óráján elmégyen az emberhez. Midőn eljő az utolsó ítéletre. Rendszerint kezdődni szokott Szent András napján.” A régi időkben éjfélkor harangszó hirdette az advent, valamint az egyházi év kezdetét. Az ünnep eredete az V-VI. századra nyúlik vissza, ebben az időben az emberek szigorú böjtöt tartottak, ezalatt tiltották a zajos mulatságokat és az ünnepélyes házasságkötést. Ez utóbbit az 1611. évi nagy- szombati zsinat püspöki engedélytől tette függővé. Advent idején a katolikus templomokban Szűz Mária tiszteletére sok helyen úgynevezett Rorate-miséket tartanak reggelente, amelyek december 8-ához, a szeplőtelen fogantatás ünnepéhez kapcsolódnak. A rorate szó arra utal, hogy a misék szövege ezzel, a „harmatoz- zatok” kifejezéssel kezdődik. December 16-ig a hét egyes napjainak miseszövege változik csak- , 17-től 24-ig minden napnak saját miseszövege van. Az advent bűnbánati időszakában a pap sok helyen a viola liturgiái fájdalomszínében, azaz lila ruhában misézik, a harmadik héten azonban rózsaszín ruhát ölt. Az ünnep hagyományai közé tartozik az adventi koszorúk készítése, amelyeket aztán a templomokban, az otthonokban és a különféle közösségek helyiségeiben függesztenek fel vagy helyeznek el. A többnyire fenyőágakból kötött koszorún négy gyertya található, melyeket az advent négy vasárnapján gyújtanak meg: az elsőn egyet, a másodikon kettőt, a harmadikon hármat, majd a negyediken valamennyit. Még az ősi időkből származik a varázskor gondolata. Koszorút fontak az emberek szalmából, fűzfavesszőből vagy zöld fenyőágakból, és vörös meg aranyszín szalagokkal díszítették. A zöld a termés színe volt, a piros az életé, a sárga és az arany a fényé. A koszorú vagy a kör az örökkévalóság jelképe volt, és a varázserőé is, amely nem törik meg, nem múlik el. Azt tartották, hogy az ilyen szent koszorúkkal minden gonosz szellemet távol lehet tartani a háztól. Ez az ősi varázslat idővel feledésbe merült, s csak 1838-ban újította fel Johann Heinrich Wiehern protestáns lelkész, aki az első gyermekotthon alapítója volt Hamburgban. A ház egyik termébe fából hatalmas csillárt készített, és minden istentiszteleten (adventben naponta tartotta) újabb gyertyát tűzött a csillárkoszorúba. Ez a szép ötlet gyorsan követőkre talált más gyermekotthonokban is. Évről évre szebben és szebben díszítették fel ezeket a koszorúkat, míg 1860- ban egy berlini gyermekotthonban a fakarikát fonott fenyőkoszorúval helyettesítették, és a huszonnégy gyertya helyett csupán négyet tűztek rá, a négy adventi vasárnap jelképeként. így végül elég kicsi lett a koszorú ahhoz, hogy a családi házakban és lakásokban is helyet kapjon és hirdethesse a közeledő karácsony örömét. Magyarországon csak a II. világháború után teijedt el igazán, s ma már számos formai és színváltozata ismert. Az adventi koszorúkat az első vasárnapot megelőző szombat esti szentmisén vagy advent első vasárnapján áldja meg a pap a templomban. Az adventi koszorú mellett sok helyen adventi naptár is található a lakásokban. „Feltalálója” egy bizonyos Gerhard Lang volt, s eredetileg a karácsonyi ünnepek vallási előkészítését szolgálta, mivel a naptár minden egyes kinyitott ablakában egy-egy karácsonnyal kapcsolatos gondolat volt olvasható. Idővel azonban ez a vallási jelleg háttérbe szorult, s - a gyermekek nagy örömére - az ipar egyszerű decemberi ajándéknaptárrá változtatta, amelyben december 24-ig a napokat csokoládé vagy marcipán édesíti meg. Mint csaknem minden egyházi ünnephez, az adventhez is különféle hiedelmek, babonák társulnak. Sok helyen az eladósorban levő lány a hajnali misére való első harangozáskor a harang köteléből három darabot tépett, amit aztán a hajfonó pántlikájában hordott, hogy farsangkor sok kísérője legyen. Az Alföldön volt szokás, hogy a hajnali misére való harangozáskor a lányok mézet vagy cukrot ettek, hogy ettől édes legyen a nyelvük, s mielőbb férjet „édesgessenek” magukhoz. Erdélyben volt szokás, hogy a hajnali mise ideje alatt az összes ajtót, ablakot zárva kellett tartani, mivel ilyenkor a boszorkányok állati alakban házakba, ólakba próbálnak jutni, s ott rontást okozni. Sok költőnket, írónkat is megihlette az advent, Juhász Gyula szép sorai örökérvényűek: „Ó szent magány, szép csönd, ó szűz nemesség, Szívem adventje, hófehér roráte, Ó áldott angelusz, ó tiszta áve!” Az adventi ajándéknaptárban ma csokoládé van bibliai idézetek helyett. Középkori állapotok között tartják fogva a lányok ezreit az emberkereskedők Szexrabszolgák titkos bunkerekben FIGYELŐ Európában nem lehet Guantánamo Elmar Brok, az Európai Parlament külügyi bizottságának német elnöke szerint „a jogállamiságot valló Európában nem létezhet Guantánamo”. Brok egy potsdami lapban azt mondta, ha Románia a titkos börtönök ügyében együttműködött a CIA-vel, megkérdőjeleződne 2007-es belépése az EU-ba. A Berliner Zeitung arról számolt be, hogy az idén legalább tizenöt polgári gépnek álcázott CIA-repülőgép szállt le európai légi kikötőkben, például Palma de Mallorcán és Frankfurban. MTI-FIGYELŐ Kelet-európai szexrabszolgák raboskodnak titkos macedóniai föld alatti bunkerekben, középkori állapotok közepette, albán emberkereskedők fogságában - írta a The Sunday Telegraph. A brit konzervatív lap, amely hetek óta közöl cikkeket a brit szexpiacon eladott kelet-európai kényszerprostituáltak sorsáról, most azt tárta fel, hogy román, bolgár, ukrán és moldovai lányok ezreit csalják albán kerítő bandák Macedóniába, pincéd, gyermekfelvigyázói vagy táncosi állásajánlatokkal. Macedóniában a lányokat egyénileg vagy csoportosan adják el szexrabszolgának, és sokat közülük motelek alatti, ablaktalan, világítás és fűtés nélküli pincékben tartanak rabságban, csak annyi időre kiengedve őket, amíg egy-egy ügyfelet kiszolgálnak. A The Sunday Telegraph által látott rendőrségi videofelvételeken több hasonló bunker, illetve padlás látható, ahol a szexrabszolgasorba vetett lányokat csoportosan tartják. A londoni szexpiacot most már szinte kizárólagosan ellenőrző albán bandák által rabszolgasorba kényszerített kelet-európai lányok jelentős része Nagy-Britanniában köt ki. A The Sunday Telegraph az e témában írt előző, november elején közölt feltáró riportját romániai vizsgálatáról írta. Riportere, aki üzletembernek adta ki magát, Bukarest központjában „vásárolt” két román futtatótól néhány perc alatt kétezer euróért egy 19 éves román lányt londoni „munkára”. Az árban a megfelelő úti okmányok is benne voltak. Hivatalos adatok szerint eddig legalább 25 ezer külföldi lányt csempésztek be Nagy-Britanniá- ba és adtak el a virágzó szexpiacon; a brit belügyminisztérium évi 2-6 ezerre becsüli az „utánpótlást”. KOMMENTÁR Mi ez, ha nem apátia? MOLNÁR NORBERT Ötből egy (se), kábé üyen arányban voksoltak a polgárok a megyei választásokon. Azon felül, hogy minden párt győztesnek tekinti és hirdeti magát, mindegyik tudja, hogy vesztes is. Nem saját választóit veszítette el, hanem a választókat általában. Nem tudják az embereket voksolásra ösztökélni, urnához csalogatni. Ettől még a hatalom legitim marad, de szokták volt mondani: minél többen voksolnak, annál inkább beszélhet a választók bizalmáról a párt. Ha összeszámoljuk, hogy mennyi párttag van Szlovákiában, s azoknak körülbelül mennyi közeli rokona, nagyobb számot kapunk, mint a szavazók száma. Mi ez, ha nem apátia? Sokan, sokféleképpen magyarázzák az alacsony részvételt. A legegyszerűbb az időjárásra fogni, jött a hó és győzött; lealázta a választási kedvet, amely már amúgy is rendkívül alacsony egy ideje. Aki azonban le tud mondani az alibizmusról, más eredményre jut. Minimum négy okot is felsorolhatunk. Az első: az embereknek fogalmuk sincs, mi az a VÚC, vagy megye, s az érdekeltek nem is tettek azért, hogy ez a „tudadanság” megváltozzon. A második ok összefügg az elsővel: sok választó a parlamenti képviselőket szokta szidni amiatt, hogy csak kampányban járnak az emberek közé, pedig a parlamenti képviselő dolga leginkább a törvényalkotásban merül ki, ellenben a megyei képviselővel, aki saját régiójáért van; neki kutyakötelessége a választók közé járni. De nem teszi. Legalábbis a legtöbbjük nem, pedig az emberek megtudhatták volna, mire szolgál a megye. Harmadrészt harmatgyenge, unalmas kampányt főztek ki a pártok (mellesleg ez is összefügg az első kettővel). Mintha ők maguk sem gondolták volna komolyan ezt a választást. Negyedrészt pedig az emberek tényleg unják, iszonyatosan unják a politikusok üres szólamait, acsarkodásukat, meggazdagodásukat, egy szóval mindent, ami a politikával kapcsolatos: A gond az, hogy akár teljes joggal is tehetnék, de a valódi okok teljesen mások. A hatalmon levő garnitúra ugyanis azt sem tudta elmagyarázni, hogy nem neki kell gondoskodnia az emberről, neki csak lehetőséget kell teremtenie ahhoz, hogy az ember könnyebben boldoguljon. El kellene már végre mondani, hogy állambácsi nem egyenlő államapu, aki majd gondoskodik a választóbébiről. De amíg ezt sem tudják elmagyarázni a jelenlegi hatalom emberei a választónak, ne váijuk, hogy képes legyen azt elmondani, mi a franc az a VÚC. Majdnem választás...! BARAK1ÁSZLÓ Számtalan egyéb konklúzió lehetősége mellett két alapvető üzenete van a megyei választásoknak. Az egyik a Robert Fico-féle Smer országszerte elszenvedett veresége. A másik tanulsággal felérő üzenet, hogy - bizonyos körülmények között - igenis, még mindig moz- gósíthatóak nemzetiségi alapon némely választói csoportok. Ez most szlovák térfélen sikerült jobban! Az állítás természetesen az utóbbi időben oly sokat ragozott Nyitra megyére vonatkozik, hiszen egyértelmű hatalomváltás történt. Mégpedig az MKP rovására! Az eddig kényelmes többséggel kormányzó MKP Nyitra megyei képviselői klubja ugyanis szombattól szinte elenyészett. Főként a Lévai, részben pedig az Érsekújvári járásban elszenvedett markáns választási kudarc miatt. Mindenképpen elismerendő azonban az újdonsült vesztesek, vagyis az MKP ezúttal lenullázott eddigi megyei képviselői részéről is, hogy nélkülük bizony korántsem jött volna létre a rájuk ilyen megalázó vereséget mérő, „nagy szlovák koalíció” néven elhíresült, nacionalista választási konglomerátum...! Hiszen olyan, tetten érhetően pökhendi, a gátlástalan zsákmányszerzés gyanúját ébresztő módszerekkel gyakorolták eddig a hatalmat - párton kívül és belül is -, amely ellen adott esetben (lásd Mečiarék valamikori parlamenti hengerét) ők maguk szoktak volt a legvehemensebben ágálni... Az MKP belső ügye, hogy levonják a következtetéseket. Akkor is, ha egyébként még némi rosszindulattal sem állítható, hogy az MKP szempontjából sikertelen lett volna ez a megyei a választás. Hiszen Nagyszombatban, Kassán, Pozsonyban és talán Besztercebányán is részben megőrizte eddigi kedvező pozícióját, vagy éppen megerősítette azt. Az évek óta a legnagyobb étvággyal kampányoló Smerrel és a többi ellenzéki párttal szemben pedig egészen biztosan. Nem beszélve a kormányfő, Mikuláš Dzunnda pártjáról, az SDKÚ-ról, és a Pavol Hrušovský vezette KDH-ról, hiszen ők kimondottan győztesként ünnepelhetnek. Lévén, hogy országszerte megverték az eddigiekben oly magabiztos Ficóékat, meg Mečiarékat is. Zsolna megyében, a „szlovák nemzeti pártok” eddigi fellegvárában is, ahol tulajdonképpen minden szélsőséges párt leégett velük szemben, mégpedig a Smerrel, és a HZDS-el együtt... Siralmasan alacsony volt viszont a részvételi arány. Amely kétségkívül azt is jelzi, hogy az emberek többsége már egyáltalán nem vevő az öncélú politikai bohóckodásra. A többi között, e tekintetben is komoly figyelmet érdemel például a Dunaszerdahelyi járás, amelyben az MKP-jelöltek látszólag eredményes szereplése azért viszonylagos, mert ennek a járásnak a választási részvételi aránya (11,58%!) bizony nagyon alulmúlta most az országos átlagot. Holott, talán itt funkcionált eddig szinte a legmegbízhatóbban az MKP választóinak kemény magja...! Van hát teendő bőven, hiszen jövőre a parlamenti és az önkormányzati választások, tehát egy újabb megmérettetés vár az egyelőre bizony a láthatóan önsorsrontásra is hajlamos szlovákiai választókra... Bár a lehangoló részvételi arány nem elsősorban őket minősíti, akik szombaton tulajdonképpen csak majdnem választottak... Hanem azokat a politikai figurákat, akik hovatovább undort keltenek bennük...
