Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)

2005-11-25 / 272. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 25. Kertészkedő 17 A télikert túlmelegedését a rendszeres szellőztetésen túl árnyékolással is megelőzhetjük Télikerti ötletek és problémák ínyencek szerint kiváló szilvalekvár például a Stanley szilvafaj­tából is főzhető (Illusztrációs felvétel) Rezisztens és toleráns gyümölcsfákat válasszunk Gyümölcsfatelepítési tanácsok biokertészeknek KÖTELES GÁBOR Napjainkban egyre többen fognak bele télikertek épí­tésébe, amit a növények szeretete mellett más is motiválhat. Egy nyitott te­rasz - miután beüvegezik - az épület szerves részévé válik, hőszigetelő funkciót is betölt. NAGYZ.RÓBERT A télikertek lehetnek fűtöttek, de fűtés nélkül is készülhetnek. Amennyiben télen is lakótér része­ként szeretnénk használni, akkor nagyjából 18 C fokot kell tartanuk benne. Egy beépített teraszon - melyet 3-4 fala felöl fűt a ház - kü­lön fűtés nélkül is tarthatunk hi­degházi növényfajokat, mivel itt télen sem süllyed a hőmérséklet 4- 6 C fok alá. Az üvegek kiválasztása Az üvegek kiválasztásakor az anyag számos fizikai tulajdonsá­gát kell mérlegelnünk. Az optimá­lis hőátbocsátásához nem megfe­lelő a víztiszta üveg, e helyett kü­lönböző fémbevonatos anyagokat szoktak használni a télikertek üvegezésekor. E fémbevonatok­nak köszönhetően ezek az anya­gok jobban tartják a meleget, ki­sebb a hőkisugárzásuk. Az 1,4 W/m2k hőátbocsátási tényezőjű (jele K, vagy Ug) anyag már meg­felelő télikertek üvegborításához. Az Ug hőszigetelt üvegek esetén, a légrésbe töltött argon gázzal még tovább csökkenthető. Növények szempontjából külö­nösen fontos az üvegek fényáte- resztése (T, vagy L) is. Ez egy száza­lékban feltüntetett érték, ami meg­adja, hogy a fény hány százaléka jut át az üvegen: minél több, annál jobb. Az üvegek színét meghatá­rozzák az alkalmazott bevonatok, így ízlésünknek megfelelően vá­laszthatunk, hogy a beeső napsu­garak milyen ámyalatúak legye­nek. Vannak kékes, zöldes bevona­tú üvegek, bár a gyártók törekvése, hogy ez a tónus minél halványabb, az áteresztett fény színe neutrális legyen, és a természeteshez köze­lítsen leginkább. A télikert kialakításától függően sokszor fej feletti üvegezést is alkal­mazni kell. Ebben az esetben na­gyon fontos, hogy ennek szüánkjai törés esetén se hulljanak le, hiszen életveszélyes sérülést is okozhat­nak. Ezeket az üvegeket biztonsági fóliával kell ellátni, hőszigetelt, dupla üvegek esetén pedig leg­alább a belső oldalát fóliázzuk be. Amikor az üvegezés dőlésszöge 45 C foknál kisebb, akkor az üveget edzett formában kell alkalmazni, hogy búja a terheléseket, például télen a hó nyomását. A kicsapódó pára örök ellenség Az üvegházakban, télikertekben a lecsapódó pára sok kellemetlen­séget okozhat. A fából készült ke­retek hamar tönkremennek, de a növényeket is károsítja, hiszen az állandóan nedves légkör számos kórokozó elszaporodásának ked­vez. A rendszeresen megjelenő nedvesedés miatt penészedni kez­denek a fa-, és falfelületek. E nedvesség forrása lehet a kül­téri levegő magas páratartalma - ebben az esetben a tömítések rosz- szak, tehát ezek javítása, cseréje szükséges. Belső eredetű is lehet ez az üvegen megjelenő nedvesség, ekkor a hőmérséklet beállításával, vagy szellőztetéssel védekezhe­tünk ellene. A kicsapódó pára oka a levegő nagy nedvességtartalma, illetve az ehhez viszonyított alacsony hőmér­séklet. A levegő vízpára formájá­ban tárolja a nedvességet. Hőmér­séklete minél magasabb, annál több párát képes raktározni anél­kül, hogy ezek vízcseppek formájá­ban kicsapódnának valamilyen fe­lületre. Az abszolút páratartalom megmutatja, hogy 1 köbméter le­vegő hány gramm vízpárát képes tárolni az adott hőmérsékleten (g/m3). A relatív páratartalom pe­dig azt jelzi, hogy a telítetthez ké­pest hány százalék pára van aktuá­lisan a levegőben. Van még egy lényeges tényező a harmatponti hőmérséklet. Har­matponti hőmérsékletnek nevez­zük azt a hőmérsékletet, amelynél a pára mennyisége eléri azt a mennyiséget (g/m3) amit a levegő adott hőmérsékleten képes felven­ni, de ezzel telítődik is. Az e fölötti páramennyiség kicsapódik, műidig valamilyen alacsonyabb hőmérsék­letű felületen (üvegen, növények levelein, fémtárgyakon stb.). Te­lítődést okozhat állandó hőmérsék­let mellett a levegő páratartalmá­nak növekedése, vagy változatlan páratartalom mellett akkor is ki­csapódhat a légnedvesség, ha a hőmérséklet csökken. Mindezekből következik, hogy ha túltelített a levegő, azaz már cseppek formájában megjelenik a pára, akkor vagy a hőmérsékletet kell növelnünk - ezzel elérve, hogy a levegő nagyobb mennyiségű ned­vességet tudjon befogadni (emel­jük a harmatponti hőmérsékletet) - vagy a páratartalmat csökkent­jük. Ez utóbbit szellőztetéssel tud­juk elérni - de nem mindig. Például nyáron a kinti levegő meleg, és száraz. Ekkor a szel­lőztetés a télikert levegőjének pá­ratartalmát csökkenti a kinti le­vegővel való keveredés. Ugyanez egy esős őszi napon nem kivite­lezhető, hiszen szellőztetéskor le­het, hogy még párásabb levegőt engedünk be. A télikert hőmérsék­lete nem ugyanakkora annak kü­lönböző részem. A páralecsapódás mindig a hűvösebb részeken fog je­lentkezni, először az üvegen, majd a növényeken, de ha már a betonfa­lakon is jelentkezik, akkor komoly gond van. Az üveg felületéről egy­szerűen letörölhetjük, majd szellőztetéssel, vagy hőmérséklete­meléssel beállítjuk az optimális nedvességtartalmat. A fal azonban a kicsapódó párát magába szívja, így egy nedves fal folyamatosan pá­rásítja a légteret. Ne hagyjuk túlmelegedni Mikor szellőztessünk? Emelked­het a levegő relatív páratartalma, ha sokan tartózkodnak a helyiség­ben, és „belehelik” azt, de a növé­nyek öntözését követően ugyanez a helyzet. A szellőztetés időpontját akkorra érdemes időzítem, amikor a kinti levegő a lehető legmele­gebb, és legalacsonyabb páratartal­mú az adott napon. A télikert üveg­falába beépíthető szellőztető venti­látor is, ami egy időkapcsoló segít­ségével előre beállított időszakok­ban gondoskodik a légcseréről. En­nek a levegő páratartalmának sza­bályozásán túl az optimális hőmér­séklet-tartásban is jelentős szerepe van, hisz egy télikert napos időben akár kritikus mértékig 50-60 °C-ig is felmelegedhet. Tartósan ilyen hőmérsékleten kicsapódnak, dena- turálódhatnak a növények fehérjéi, azaz visszahűlés után sem lesznek képesek ellátni biológiai feladatu­kat, ami a növények pusztulásához vezet. A télikert túlmelegedését a rend­szeres szellőztetésen túl árnyéko­lással is megelőzhetjük. Az építés­hez felhasznált üvegeknek minél nagyobb a fényáteresztő képessé­ge, annál jobb, de vannak növény­fajok, melyek nem kedvelik az erős napsütést, sőt akár égési sérülése­ket is szenvedhetnek. Árnyékolha­tunk reluxával, szabályozható la­pállású szalagfüggönnyel vagy spe­ciális fényvisszaverő árnyékoló- szövetekkel, melyek mozgatása akár automatizálható is. Régebbi, kevésbé esztétikus megoldások az üvegek befújása vízzel lemosható festékkel, mésszel, vagy zöld háló kifeszítése. A leüt összefüggéseket felhasz­nálva némi kísérletezés után min­denki kitapasztalhatja, hogy mi­lyen gyakori szellőztetéssel, mi­lyen hőmérséklet tartásával, eset­leg árnyékolással tudja egyensúly­ban tartani télikertje mikroklímá­ját. Ha azonban nem sikerül kikü­szöbölni például az állandó pára­lecsapódásokat, akkor érdemes a télikert „berendezésén” változtat­nunk. Túlzott páraképződést ered­ményezhet a télikertben elhelye­zett akváriumon kívül, ha nagy vízigényű növényfajokkal telepí­tettük be szobakertünket, de ugyanezt okozhatja az is, ha az adott légköbméterhez viszonyítva túlzsúfoltuk a növényállományt. A gyümölcsfákat ősszel kell ül­tetni, ám tavasszal is jobb, mint soha. Sőt, például az őszibarack ültetését ajánlatos inkább tavasz­ra halasztani. A biokertész - ha körültekin­tőenjár el -, szintetikusan előállí­tott műtrágyák és növényvédő szerek nélkül is szép, egészséges és elegendő gyümölcsöt termel­het. A megoldás kulcsa a megfe­lelő fajtaválasztásban és a harmo­nikus tápanyagellátásban rejlik. Ezt már a gyümölcsfa ültetése előtt úgy alapozzuk meg, hogy a legalább 0,6 x 0,6 x 0,6 m méretű gödörből rétegenként három ku­pacba kiásott földet érett biokom- poszttal összekeverjük. így elér­jük azt, hogy a megmozgatott föld egészében felújuljon a talajélet. Az almatermesztés nagy prob­lémája a biokertben a varasodás. Annak ellenére, hogy az almafák alatt termesztett metélőhagyma gátolja a varasodás előfordulását. A biokertészkedőknek tudniuk kell azonban arról is, hogy a vilá­gon már sok varasodásnak ellen­álló almafajtát nemesítettek ki. Ezért a csemeték beszerzésekor ezeket a fajtákat keressék. A né­met nemesítésből a legismerteb­bek a Remo, Rewena, Renda és Rene. A francia nemesítésű vara­sodásnak ellenálló fajták a követ­kezők: Fiorina, Gudelina és Juda- cice. Amerikai nemesítés a Príma, Melodo, Angold, Jolana és a Pro- dukta. A kajszibarack termesztésénél jelentős gondot okoz a fagy. Ez ré­szint az ágak elfagyásával nyilvá­nul meg, részint a késő tavaszi fa­gyok a virágzatot károsítják és en­nek következtében elmarad a ter­més. A szlovákiai nemesítőknek sikerült ún. faggyal szemben el­lenálló kajszit kinemesíteniük. Ezt Vs jelzéssel és egy számnál, pl. Vs-12 jelölik. Részben fagyálló a Vesna korai kajszifajta, valamint a kicsit később érő Vekarta, Vega- ma, Velbora és Velcot. A szüvatermesztés buktatója a biokertben is a vírus okozta szilva- himlő. Az eddig nagyon elterjedt és kedvelt besztercei szüvafát jó­formán nem érdemes a kertben megtűrni, mert jóízű gyümölcsöt alig szedünk róla. Csak fertőző góc a kertben. Ha jóízű szilvát akarunk termelni, kénytelenek va­gyunk az új, a szüvahimlővel szemben rezisztens, vagy legalább toleráns szüvacsemetéket ültetni. Ilyenek pl. a csacsajszká lapotica, Csacsajszká najbolája, a Stanley. A napfényben úszó építményekben, télikertekben, beüvegezett erkélyeken, verandákon növényeink egész évben teljes szépségükben pompázhatnak Költöztessük a virágoskertet a lakóházba! A télikert funkciója mindennapjainkban A télikert nagy üvegfelületével magasabb fényhozam érhető el, így a növényi zöldtömeg sok oxigént termel, ami pozitívan befolyásolja a helyiség atmoszféráját. Ezek a té­nyezők együttesen jelentős mér­tékben hatnak közérzetünkre is. Túdományosan bebizonyított tény, hogy a közvetlen napfény élettani- lag fontos hormonjainkat szabá­lyozza, szellemi és fizikai aktivitá­sunkat is jelentősen befolyásolja. Mindannyian találkoztunk már az­zal a jelenséggel, hogy verőfényes napokon hangulatunk merőben jobb, mint borús napokon. Ezért is fontos, hogy ősszel, vagy télen a ke­vés napfény is életünk része legyen. Ma már a legegyszerűbb üveg­építményektől a teljes mértékben napenergiával működő házakig terjed a „télikert paletta” válasz­téka, hogy napsütés utáni vá­gyunkat kielégíthessük. Építé­szek többször bemutatták, hogy az üveg alatti „lakóparadicsom” nem csak pihenőhelyként tesz jó szolgálatot, hanem munkahely­ként is kiválóan funkcionál. Ingyenes klímaberendezés Egy növényekkel betelepített télikert a lakótér szempontjából (Illusztrációs felvételek) BARSI ANITA Valamikor a nemesség privilégi­umai közé tartozott a télikert épí­tés, ma reneszánszát éli, és a bol­dog télikert tulajdonos számára le­hetővé teszi, hogy egész évben eg­zotikus növényekkel vegye körül magát. A télikert a lakótér megnö­velésének egyik legszebb formája, kialakítására sok megoldás kínál­kozik. Megépíthető akár a bejárati ajtó előtt létrehozott szélfogóban, vagy próbálkozhatunk erkélybeé­pítéssel is, egészen a legmoder­nebb tólóajtókkal ellátott építmé­nyekig bezárólag. A végeredmény, hogy a kertet behoztuk házunkba, ahol a szobanövények kapcsolatot teremtenek az ember és természet között, velünk élnek még a szürke téli napokon is. A télikertek története Évszázadok óta nevelnek növé­nyeket a lakásban. Az első üveg­házakat botanikus kertekben épí­tették tudományos célból, hogy egész évben megfigyelhessék a tá­voli országok egzotikus növénye­ket. A XVII. században a főúri pa­lotákban orangerie-t alakítottak ki, vagyis déligyümölcsök nevelé­sére szolgáló üvegházakat, ame­lyek a télikertek előfutárainak te­kinthetők. Az orangeri fogadások­nak kedvelt színtere volt, ahol igazi kuriózumot jelentett, hogy a vendégek közvetlenül a fákról szedhették le a gyümölcsöket. A télikertek a XIX. században lettek igazán divatosak. A fény megfelelő beesési szögével kap­csolatos különféle kutatómunkák, a nagy teljesítményű acélszerke­zetek lehetővé tették, hogy reme­kül funkcionáló üvegházak épül­jenek. A télikert státusszimbó­lummá vált, aki csak tehette, épít­tetett egyet magának. Az első vi­lágháború az üvegházkultúra át­meneti eltűnését jelentette, de nem váratott sokáig magára a „modern télikert” megjelenése, felépítésükhöz mind újabb tech­nikákat, anyagokat alkalmaztak. ingyenes klímaberendezésként működhet, a ház energiamérlegét pozitívan befolyásolhatja. A téli­kert télen felfogja a meleget, nyá­ron viszont nem engedi ki a hide­get. Télen a felmelegedett levegő a télikerten át bejut a ház többi részébe ha az elválasztva áll a többi lakótértől. Nyáron a növé­nyek azáltal, hogy leveleiken ke­resztül párologtatnak, hőt von­nak el környezetükből, megfelelő árnyékolás biztosítanak és így sokkal kellemesebbé tehetik a belső klímát. Az energiatöbblet az üvegházhatásnak köszönhető. A rövidhullámú napsugárzás aka­dálytalanul átjut az üvegen és ezt a belső felületek abszorbeálják, majd hosszúhullámú hősugárzás formájában leadják, ez viszont már nem tud távozni az üvegfala­kon keresztül. Megfelelő elhelye­zés, illetve tájolás esetén a ház zajszigetelésénél is nagy szerepe lehet a télikertnek. A télikertben azok a növények is jól érzik ma­gukat, amelyek a mi éghajlatun­kon csak nagy nehézségek árán tarthatók életben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom