Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-23 / 270. szám, szerda
26 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 23. A név arra utal, hogy a kisközség később jött létre Helységnevek - Kisújlak BOGOLY JÁNOS Ezt a községet csak a 20. század második felében csatolták közigazgatásilag Szomotorhoz. Mai ismereteink szerint neve biztosan azonosítható először a pápai tized- szedők jegyzékében, amely 1332 és 1337 között készült, és ebben a Wylak, Vilhak megnevezés szerepel. Újlaktól meglepően korán megkülönböztették, mert már a 15. században megjelenik a Kyswy- lak (nem szabad elfeledkezi arról, hogy a latin írásmód szabályai szerint a „v” illetve „w” betűt „u”-nak lehet ejteni) névalak (1423). A már többször idézet egri könyvben 1549-ben is így olvassuk: Kys wjlak. A mai írott forma itt is lényegében a 18. század második felétől állandósul (pl. 1782, a katonai térképészek jegyzéke: Kis Újlak) és a XX. század első éveiben jött létre a ma is használatos magyar név, a Kisújlak. Az első Csehszlovák Köztársaságban egy ideig megmaradt a hagyományos magyar név, de 1927- ben már megtörtént az első szlová- kosítás, amikor a Malý Újlak hivatalos nevet kapta. A név következetes szlávosítása után csak 1948-ban iktatták be a Nová Vieska ma is érvényes hivatalos szlovák megnevezést. Kisújlak neve vitathatadanul magyar eredetű. Arra utal, hogy a kisközség valamivel később jött létre, mint a környező települések. Tóth Nóra részt vett a Megasztár-válogatóban A hangja tetszett, a kiejtése nem FARKAS OTTÓ Gömöralmágy. Élnek közöttünk emberek, akik istenadta tehetségüket nehezen tudják kamatoztatni. Sokszor persze szerencse is kell hozzá, nem mindegy, ki mikor és hová születik. Az almágyi Tóth Nóra gyönyörű hangját sokan megcsodálták már idehaza és külföldön egyaránt. Fiatal kora ellenére számos hazai és nemzetközi sikert ért el népdaléneklésben. De mivel a popzenét ugyanúgy szereti, mint a népzenét, gondolt egy merészet, és jelentkezett a Megasztár-válogatóba. A napokban láthattuk őt a televízióban, de csak egy pillanatra tűnt fel a képernyőn a bemutatkozásra várakozók között. A nyolcszázva- lahányadik volt a sorban, csak késő délután lépett a zsűri elé. Nem jutott tovább, pedig szépen és tisztán énekelt. A zsűri szerint a dalválasztás jó vol, Cserháti Zsuzsa: Van, amit nem gyógyít meg az idő sem című számát adta elő. Nóra itthon a következőképpen mesélte el a budapesti bemutatkozását. „Nagyon szeretek énekelni. Eddig nagyközönség előtt csak népdallal léptem fel, a Megasztárba a féljem és a gyermekeim unszolására jelentkeztem. Sokat gondolkodtam rajta, a terminust is majdnem lekéstem, az utolsó napokban adtam postára a jelentkezőlapot. Gyerekkorom óta énekelek, sokszor léptem már fel zsúfolt nézőtér előtt, de régen nem volt olyan lámpalázam, mint akkor Budapesten. Bakács Tibornak és Somának nagyon tetszett a bemutatkozásom, Bakács főleg a hangom egyediségét és tisztaságát emelte ki. A hangom tetszett Péli Barnabásnak is, de megjegyezte: nagy kár, hogy palócosan ejtem a szavakat. Javasolta, legközelebb próbálkozzam szlovák dallal.” Nóra elmondta, nagy élményt jelentett neki a budapesti bemutatkozás, és összességében az értékelésnek is örül, mivel a hangja valamennyi zsűritagnak tetszett. S hogy kicseng a palóc kiejtés? Palócföldön ez eddig nem tűnt fel senkinek. Péli Barnabás szerint legközelebb szlovák dallal kellene indulnia (A szerző felvétele) A fotósklub tagjai már 25 éve együttműködnek Workshop zárt ajtók mögött KOVÁCS ÁGNES Tomagörgő. A helyi Palota Polgári Társulás szervezésében a kassai Novafoto Klub és a kazincbarcikai Felföldi Fotográfusok Szövetsége fotós alkotóműhelyt szervezett a helyi óvoda zárt ajtajai mögött, amelynek témája az aktfotózás volt. Jozef Peniaško főszervező elmondta, a kassai és a kazincbarcikai fotósklub tagjai már 25 éve együttműködnek. Az alkotóműhely ideje alatt megfogalmazódott egy egyhetes fotóstábor megrendezésének ötlete. Bár a hazai és a magyar- országi fotósok munkamódszereiben nagy különbségek fedezhetők fel, ez nem okoz gondot a tapasztalatcserében. Míg a magyarországiak a digitális technika és a számító- gépes montázs lehetőségeit használják fel, addig a hazaiak megmaradtak a filmszalagnál és a hagyományos fényképezőgépnél. Magyarországon az év fotósa első húsz díjazottja között nyolc kazincbarcikai volt. Számos külföldi pályázatra is elküldik fotóikat, nemrég Szingapúrban értek el szép sikereket. Dubovszky László, Tornaija polgármestere szerint létkérdés a közösségformáló, igényes kultúra Nagy dolgok egy kisvárosban „Lehet kultúra nélkül élni, de minek” (Somogyi Tibor felvétele) Tornaijára egy ideje messzebbről is érdemes ellátogatni, mindazoknak, akik egy kis magyar nyelvű kultúrára vágynak. Vitathatatlanul Gömör egyik leg- pulzálóbb helye lett kulturális szempontból ez a kisváros, amiben oroszlánrésze van Dubovszky László polgármesternek, a kultúra megszállottjának. JUHÁSZ KATALIN Mennyire és miért fontos egy kisváros életében a kultúra? Az emberek manapság elsősorban a mindennapi megélhetésükhöz szükséges javak előteremtésével vannak elfoglalva... Műiden város, minden település számára létkérdés, hogy fontos legyen a közösségformáló, közösségépítő és összetartó kultúra, kiváltképpen vonatkozik ez a kisebbségi létben élő közösségekre. Ezen települések számára az anyanyelven közvetített egyetemes, nemzeti és még a kommersz kultúra is sok esetben a megmaradást, a szülőföldön maradást is jelenti. A mindennapi küzdelmek pedig csak akkor nyernek értelmet, ha az ember meg tud maradni embernek, s ehhez évszázadok óta a zene, a költészet, a festészet, a szobrászat, az írott és kimondott szó ad segítséget, értelmet. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy lehet kultúra nélkül élni, de minek. Lehetséges a magas színvonalú, ha úgy tetszik, elitkultúra preferálása egy olyan világban, ahol a nagyközönség ízlését a kereskedelmi televíziók alakítják? Igen. Sőt tapasztalataim alapján azt gondolom, az igénytelen kultúra médiákon keresztül való tömjé- nezése nagyon sokakban igényt váltott ki a minőségi kultúra iránt. Nem hiszem, hogy a televíziók teljesen el tudnák „hülyíteni” a nézőt, s a nagytestvérek és kiválasztottak manipulálni tudnák az egyre többször a minőségre voksoló, egyre erősödő rétegeket. Ezt bizonyítja a Tornaiján és környékén, de az egész országban rendezett kulturális események nézőszáma is, mely évről évre, rendezvényről rendezvényre egyre magasabb. Milyen konkrét rendezvények vannak készülőben Tornaiján? Folytatni szeretnénk a két évvel ezelőtt elkezdett és nagyon sikeresnek bizonyult regionális és nemzetközi rendezvényeinket, melyek között ugyanúgy megtalálhatók a könnyebb műfaj ágai és képviselői, mint az igényesebb, egyetemes kultúra rendezvényei is. Ez a vegyítés is egy tudatos közösség- és közönségnevelő elgondolás része, hiszen ahhoz, hogy például egy Shakespeare-király- drámát megszeressen és megértsen a néző, először a színházat, az irodalmat műit műfajt kell megszeretnie, s így van ez a művészet egyéb ágaival is. így kerülhet egymás mellé 2006-ban Tornaiján a komolyzenei hangverseny és a pop-rock koncertek egész sora, a folldórfesztiválok gyűrűjébe a latin és standard táncok versenye, a Magyar Kultúra és Tudomány Napjának gálaműsorai és szakkonferenciái mellé a gasztronómiai versenyek, a helyi képzőművészek kiállításával együtt testvérvárosaink alkotóinak bemutatkozása, vagy éppen az utóbbi időben nagyon népszerű motorsportok fesztiváljai. A pontos eseménylistát fel sem tudom sorolni, de az tény, hogy 2006 műiden hónapjában, s a tavaszi időszaktól kétheti rendszerességgel kulturális rendezvények egész sora váija a tornaijai és környékbeli látogatókat. Ezekre a rendezvényeikre óriási igény van, nemcsak a határ innenső oldalán, hanem az egész Észak- Magyarországi régióban is. Hogyan sikerült előteremteni az anyagiakat az eddig megvalósult rendezvényekre? Nagyobb támogatást egyetlen szervezettől vagy politikai párttól, gazdasági csoporttól sem kaptunk, megpróbáltuk rendezvényeink zömét önerőből vagy önkormányzati támogatásból megoldani. Az elmúlt év sikeres rendezvényei után ígéretet kaptunk arra, hogy támogatók állnak mellénk. Itt főleg a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetére, az Illyés Közalapítványra, a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumára, a tornaijai székhelyű Kulturális Antropológiai műhelyre, s természetesen a helyiekre, a tősgyökeres tomaljaiakra számítunk. Nemcsak anyagi, hanem erkölcsi támogatásra is szükségünk van, a közönség részéről is. Helyben is vannak emberek, akik a kultúrával foglalkoznak, akik megálmodnak és megvalósítanak egy-egy nagyon fontos, magyar nyelven szóló, értéket közvetítő előadást, rendezvényt, fesztivált. Ebben fontos szerep hárul műiden település mindenkori önkormányzatára és főleg a település polgármestereüe, iskolaigazgatóba, kultúraszervezőüe. Terveim szerint ennek az összefogásnak lehet az egyik legnagyobb eredménye 2006-ban a Költészet terének felavatása, mely nemcsak a felvidéki magyarság, de az európai magyar kultúra egyik jelentős zarándokhelyévé válhat. A perényi útjavítását már kilencszer kérvényezték, ám a megye nem érzi fontosnak ezt a pályaszakaszt Kirázza az ember lelkét KOZSÁR ZSUZSANNA Perény. Az elmúlt évek során kilenc alkalommal kérelmezte a perényi polgármester a kenyhed ipari park felé vezető út rendbehozatalát, ám eddig még nem sorolták a prioritások közé az útszakasz megjavítását. A gödrös, kátyús út nemcsak a járműveket teszi tönkre, hanem veszélyes is lehet, ám a községbeliek rendületlenül használják, mivel 30-40 kilométeres kerülőt nem tesznek a három küométer zötyö- gős szakasz helyett, ha az ipari parkba akarnak jutni.„Az elődöm is, én is többször próbálkoztunk már azzal, hogy pályázati úton fedezzük az útjavítás költségeit - közölte Kovács Imre polgármester. - Én magam eddig négy kérvényt adtam be. Ám a megye nem érzi fontosnak ezt a pályaszakaszt, nincs rá keret.” Az út állagáért sok kritika éri Perény polgármesterét. A fennakadást azonban igazán nem az okozza, hogy a község vezetője tétlen lenne, hiszen az építkezési engedély az út rendbehozatalára már 2004-ben megérkezett. „Nagyon szeretném az utat rendbe hozatni, de a község költségvetéséből erre nem futja.” A polgármester legszívesebben lezáratná a 21. századhoz igazán nem méltó utat, melynek használatáért évente 27 ezer koronát fizet a Szlovák Földalapnak. Ahhoz, hogy az utat fel lehessen újítani, azaz építési engedélyt lehessen rá szerezni, ugyanis először a földalappal kellett bérleti szerződést kötni, mely ötven évre szól. Az út rendbehozatalával nemcsak a község, hanem a környékről származó, Kenyhecen dolgozó emberek is jól járnának. A legújabb kérvény már Kenyheccel együtt-, működve próbálja a gazdasági minisztériumban elérni az eddig lehetetlent. „A legszomorúbb, hogy itt naponta több autóbusz jár, legalább kétszáz embert szállít, mégsem érdekel ez a probléma senkit - mondta Kovács Imre. - Ha valaki itt balesetet szenved, azért ki lesz a felelős? A megyei tervekben szerepel egy elkerülő út megépítése, de az még évekbe telik. Ez viszont sürget.” A kilenc visszhangtalan kérvény esete azért is döbbenetes, mert a Kenyhec és Perény közötti útszakasz ipari parktól induló része hibátlan, ám a Perénybe érkező 2,8 kilométeres szakaszt már sorsára hagyták. Az út állapota katasztrofális, mintha visszamentünk volna száz évet az időben (Szűcs Éva felvétele)
