Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-22 / 269. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 22. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ AIDS: Afrika magasan vezet Afrikát sújtja leginkább az AIDS a világon: ott él az összes vírushordozó és AIDS-beteg kétharmada. Ázsiában, ahol 8,3 millió fertőzöttet és beteget tartottak nyilván, a prostitúció, a kábítószer és a tudatlanság a betegség melegágya - derül ki az AIDS elleni küzdelmet összehangoló ENSZ-ügynök- ség (UNAIDS) jelentéséből. Afrikában idén 3,2 millióan fertőződtek meg a szerzett immunhiányos betegség vírusával, és 2,4 millióan haltak meg. Fekete-Affikában csupán a világ népességének alig több mint 10 százaléka él, de ebben a térségben lakik a vírushordozók 60 százaléka, (m)- Erdész úr, addig nem megyek aludni, amíg meg nem tudom a megyei választások eredményét... (Peter Gossányi rajza) Vizsgáljuk meg, mi volna a legelőnyösebb egy magyar számára, és ki hozza nekünk a legtöbb hasznot Két (jó) választás Szlovákiában Politikai eseményekben gazdag az idei és a jövő ősz egyaránt. A hét végén a megyei önkormányzatokba, majd (legkésőbb) egy év múlva a parlamentbe választhatunk képviselőket. KESZEGH BÉLA A legtöbb választó nem tudatosítja, hogy különösen fontos voksolások lesznek ezek, és egy legyintéssel megállapítja, neki valójában teljesen mindegy, melyik politikus mond szépeket, amiből ő valójában semmit nem érez. De tényleg mindegy nekünk, hogy ki ül a megyei testületekben és a pozsonyi parlamentben? A következő ciklusra megválasztott megyei és országos honatyáknak egyaránt új kihívással kell szembenézniük. Megyei képviselőink első alkalommal kezdenek meg egy olyan teljes ciklust, amikor a hatáskörükbe került feladatokkal már anyagiak is párosulnak. Olyan döntések születnek meg, mint a középiskolák támogatása (vagy nem támogatása) és fejlesztése (vagy nem fejlesztése), amely a magyarság szempontjából rendkívül fontos. Hogy ne gyűjtsünk be egy idő előtti isiászt, nagyon fontos volna, hogy a már földrajzüag elfuserált megyékben nehogy elfeledkezzenek rólunk, és ne csak a szlovák érdekeltségek fejlődjenek. A parlamenti választások szintén nagy lehetőséget jelentenek. Bár a legtöbb polgár a belpolitikai eseményekre koncentrál, nem szabad megfeledkeznünk az európai színtérről. 2007-ben kezdődik az EU újabb költségvetési ciklusa, amelybe már az új tagállamok is beleszóltak, s a büdzsé nem megkülönböztetve támogatja az új és a régi tagállamokat. Ebből a forrásból koro- namilliárdok kerülnek Szlovákiába olyan területekre, mint a mezőgazdaság, a régiófejlesztés vagy az oktatás. De vajon ott fognak ülni a parlamentben, minisztériumokban azok, akik egyenrangúan kezelik a szlovák és a magyar gazdákat, diákokat, vállalkozókat vagy ön- kormányzatokat? A leírtak ismeretében hagyjuk a fölösleges szócsép- lést, és a közgazdaságban ismert haszonmaximalizálás elvét követve próbáljuk megvizsgálni, mi volna a legelőnyösebb választás egy magyar számára. Melyik jelölt hozza nekünk a legtöbb anyagi és szellemi hasznot? Hogy gondolkodásom túlmutasson egy olcsó kampányszólamon, szűkös választási lehetőségünk gyenge pontjait is meg kell vizsgálni. A legnagyobb veszély a magyarok távolmaradása. A választók egyre nagyobb számban nem tudnak azonosulni az MKP politikájával, és egyre többen érzik úgy, hogy csak a kampányolás során jutnak a politikusok eszébe. De vajon a távolmaradásunk segít a hasznunkat maximalizálni? Biztos, hogy ez a legelőnyösebb számunkra? Megállapíthatjuk, távolmaradásunk talán a legkárosabb. Ha nem adunk hangot véleményünknek, vagy nem képviseljük ügyünket, akkor pontosan ugyanazokat az értékeket, embereket hagyjuk bebetonozni, akik távol tartottak műiket a választásoktól. Ha tényleg fontosnak tarjuk a fejlődésünket, akkor ne maradjunk tiltakozóan távol azoktól a rendezvényektől, ahol lehetőségünk van találkozni a képviselőkkel. Szembesítsük őket kritikus megjegyzéseinkkel, kérdéseinkkel, és szorgalmazzuk, hogy párbeszéd alakuljon ki köztünk. Ha gyanús ügyletet sejtünk, vonjuk kérdőre képviselőinket. A párbeszéd kialakítása az egyetlen mód, hogy a képviselőkből a legnagyobb hasznot tudjuk kipréselni, mivel odafigyelésünkkel csak a legrátermettebbeket hagyjuk életben maradni. Mert amúgy mitől lenne jobb a képviseletünk? Szóval, én elmegyek szavazni. A gépies kariká- zás helyett igenis megnézem, kire voksolok, megfontolom válaszait, amelyeket az elhangzott kérdésekre adott. A karikázással van lehetőségünk választani és jelezni, figyelünk a képviselők munkájára. Csakis így lesz képviseletünk mindig jobb és hatásosabb. Ha távol maradunk, képviseletünk minősége egyre inkább sorvadni fog, és érdekképviseletünk még inkább eltávolodik tőlünk. Mivel a közhelyszerű mondás még mindig igaz, hogy csakis olyan politikai képviseletünk lesz, amilyet megér- demlünk. A szerző a Selye János Egyetemi Központ tanára Csakis olyan politikai képviseletünk lesz, amilyet megérdemlünk. Új szervezetet hoz létre Traian Basescu államelnök a titkosszolgálati információk egységes feldolgozására Sokak emlékezetében a Securitate jelent meg GARZÓ FERENC Külön struktúrát hoznak létre Romániában a titkosszolgálati információk egységes feldolgozására, s az nem a parlamentnek lesz alárendelve, hanem közvetett módon Traian Basescu államfőnek. Az államelnök vezetése alatt álló Legfelső Védelmi Tanács (CSAT) hétórás vita eredményeként döntött arról a hét végén, hogy új struktúrát hoz létre Országos Hírszerző Közösség (CNI) néven. A CNI-hez nemzetbiztonsági elemzők is tartoznak majd, az új szervezetet irányító bizottság élén pedig Basescu nemzetbiztonsági ügyekért felelős tanácsadója áll, ő felel az információelemzési tevékenységért. A tervek szerint a CNI olyan központ lesz, ahová nemcsak a titkosszolgálatok jelentései futnak be, hanem a nyers információk is, azok, amelyeket a Román Hírszerző Szolgálat (SRI), a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE), a honvédelmi minisztériumon belül működő hírszerzés, valamint a belügyminisztérium titkosszolgálati részlege gyűjtött össze. Eddig ugyanis a nemzetbiztonsági jelentőségű információk előbb a különböző titkosszolgálati főnökökhöz kerültek, akik aztán megszűrve, átdolgozva, értelmezve - továbbították az elnöknek, valamint az illetékes tisztségviselőknek. A jövőben viszont a különböző titkosszolgálatok fölött lesz egy, az államfőnek alárendelt testület. A különböző titkosszolgálati vezetők tehát a továbbiakban nem élvezik eddigi teljhatalmukat. A CNI világrajövetele azonban magyarázatra szorul a belpolitikai porondon. Traian Basescu az egyik televíziós műsorban elsősorban azoknak az aggodalmát igyekezett eloszlatni, akik a Ceausescu-dikta- túra egykori nagy, központosított titkosszolgálatának, a Securitaté- nak a rémképét felidézve rezzennek most össze. Az államfő nem győzte hangsúlyozni: nagyon fontos, hogy a különböző szálakon befutó tengernyi információt össze- sítse, tömörítse, tematikailag rendszerezze egy szakembercsoport, amely hitelt érdemlő előrejelzéseket is képes adni a nemzetbiztonságot érintő kérdésekben, elsősorban a terrorizmus elleni védekezés területén. Basescu érveit alátámasztani látszik mindaz, ami az iraki túszválság (a román újságírók iraki elrablása) idején történt. Akkor a különböző hírszerző szervek nem hangolták össze kellően tevékenységüket, egymás közötti „hírversenyük” állítólag csak nehezítette a helyzet megoldását. Politikai elemzők azonban a CNI létrehozásában az államfő és Calin Po- pescu Tariceanu miniszterelnök közötti politikai harc újabb - Basescu által megnyert - csatáját látják. Az információk ugyanis először a Cotroceni-palotába (az államfői hivatalba) kerülnek, nem pedig a kormányfő székhelyéül szolgáló Victoria-palotába. Mint ismeretes, a politikában is annak van a legnagyobb előnye, aki a legtöbb bizalmas információt birtokolja. Sokak szerint Basescu ezáltal a kormány tevékenységébe is „túlzott módon” lát majd bele. A szerző az MTI bukaresti tudósítója Még nem hullottak fejek a szolgálatoknál Bukarest. A miniszterelnököt adó Nemzeti Liberális Párt (PNL) már régóta azt szorgalmazza, hogy váltsák le Radu Timoftét, az SRI és Gheorghe Fulgát, a SIE vezetőjét. A liberálisok ugyanis mindkettőről azt álh'tják, hogy az előző, szociáldemokrata kormánynak (lényegében az egykori kommunista hatalom túlélő hálózatának) az érdekeit védik. Személycserékről azonban a mostani CSAT-ülésen nem született döntés, (m) KOMMENTÁR Belarusz rulez JARÁB1K BALÁZS Mintha az esőisten is a bársonyos forradalmat siratta volna. Csak aznap és akkor esett, amikor Pozsonynak a tizenhat évvel ezelőtti eseményekre illett volna emlékeznie. De az esőnek sikerült lekop- pintani - és kissé talán alakítani is - a legtöbb szlovákiai polgár pillanatnyi „forradalmi” hangulatát. De tegyük a szívünkre a kezünket: ugyan melyikünk állt meg akár egy pillanatra, hogy megrázza kulcscsomóját? Sokkal többet rázzuk a fejünket. Miközben a problémákra, és nem a lehetőségekre koncentrálunk mai, szabad világunkban, nemigen gondolunk arra, mi lett volna, ha november 17-én pár maroknyi diák dolgavégezedenül hajtotta volna a kommunista kincstári párnára a fejét valamelyik piszkos pozsonyi diákszállóban. Nem kell olyan messzire menni példáért. Elég a Szlovákiától mindössze hatszáz kilométerre lévő Belaruszba utazni a válaszért. Abba az országba, ahol 1994-ben - csakúgy, mint nálunk picivel korábban Vladimír Meäar - rendes választásokon jutott elnöki pozícióba Alek- szandr Lukasenko. Pár hónappal ezelőtt Szlovákia legkiválóbb szociológusai csóválták fejüket a friss, Belaruszból származó közvélemény-kutatás eredménye láttán. Óhatadanul is összehasonlítva az 1998-as szlovák kutatások eredményeivel, csak ennyit mondtak: a belarusz társadalom jelenlegi állapotát vizsgálva tudatosították, mekkora szerencsénk volt 1998-ban. Mert a megválasztásakor talán ideiglenesen megoldásnak tűnő Lukasenko tizenegy éves uralkodása alatt megteremtette a neoszovjet mintaállamot. Orosz gazdasági segítséggel és a vüágpiaci olajárrobbanásnak köszönhető pluszbevételből sikerült a béreket és nyugdíjakat olyan szinten tartani, hogy a helyiek úgy érezzék, van mit veszteniük. A volt Szovjetunió országait tekintve valóban nem állnak rosszul, de más összehasonlítási alapjuk nincs. A tőlük nyugatra fekvő szomszédaikról egészen elképesztő információkat közöl az állami elektronikus média. Az Egyesült Államok zsoldjában álló, kizárólag rosszat akaró szomszédok képe a hidegháborús szovjet retorika továbbfejlesztése, amelyhez „az új EU-tagországokban állandósuló gazdasági káosz és elszegényedés” járul. Csoda, hogy alternatív információs források híján a belarusz polgár jó része ténylegesen hiszi, hogy a teljesen államilag menedzselt országban a stabilitást és biztonságot kizárólag Lukasenko tudja garantálni. Viszont neki cserébe a hatalom biztosítását kell garantálni. Jó pár ellenzéki fel is szívódott az állami garanciákban. Talán akadtak, akik felfigyeltek arra, hogy éppen november 17- e előtt volt a Magyar Koalíció Pártjának a vendége a belarusz ellenzék. Szolidaritásért és egy hozzájuk hasonló kis ország nagy tetteiből nyerhető motivációért jöttek. Érdemes lenne megszorítani azt a kulcscsomót, és más szemszögből nézni november 17-ét. Miattuk is, de legfőképp magunkért. JEGYZET Ártatlan gyerekek KÖVESDI KÁROLY Ez az eset elsikkadt a bom- basztikusabb hírek özönében, s talán fel sem tűnt mindenkinek. Késmárkon történt a múlt héten, ahol három fehér fiatalember megvert egy cigánylányt. Pontosabban három gyerek egy negyedik gyereket. A táncóráról hazafelé tartó kislányt lefújták sprayjel és összeverték. Nem történt gyilkosság, kést senki sem rántott, „csak” a szokásos randa- lírozások egyike esett meg a Sze- pességben. Nem váltott ki országos felháborodást, nincsenek teli vele a híradók, a szalagcímek sem sorjáznak. Pedig a három fiatalember alaposan benne ül a pácban: ha az ügyészség bebizonyítja, hogy faji alapon történt a verés, fiatal koruk ellenére akár néhány év börtönbüntetésre is számíthatnak. Az egyik kereskedelmi tévéadó megszólította az egyik fiú szüleit, mit gondolnak a dologról. Az apa, akinek a kamera előtt eltört a mécsese, nem értette, miért a nagy felhajtás, hiszen igaz ugyan, hogy a csemetéje a spray mellett baseballütőt is magához vett aznap, de hát azt nem vette elő! Nem verte péppé az áldozat fejét, csak éppen verekedett egy kicsit. A szomorú esetnek természetesen több vetülete van. Az egyik az, hogy az említett városkában is lappang a parázs a hamu alatt, és rendszeresek az inzultusok. Csak a véletíen műve, hogy éppen ezt a három kölyköt kapták el a rendőrök, ugyanez fordítva is történhetett volna. Ugyanígy roma fiatalokat is tetten lehetett volna érni ugyanott. Kérdés: bal- szerencse dolga-e, hogy kit kapnak rajta? A másik a szülő hozzáállása. Vajon normális lehet-e egy apa számára, hogy fiacskája baseballütővel ballag el hazulról, amikor Szlovákiában (még) nem számít tömegsportnak a baseball? Vagyis apuci sejthette, hogy csemetéje nem délutáni edzésre indul, hogy az „ép testben ép lélek” jelszó jegyében sportoljon a mateklecke előtt. Az eset harmadik vetülete összecseng az első kettővel: a rendőrségnek a pitiáner esetekben tapasztalt buzgalma vajon nem a nagy „balhék” elfedésére szolgál-e? Nem arról van-e szó, hogy - ismerve a nemrég történt gyilkosság és a belügy tehetetlensége miatti felháborodást - most bűnbakokat keres országszerte? Az ilyen kisebbnek tűnő bűnöket éppen ezért nem lehet elbagatellizálni. Ha hagyják őket tovább garázdálkodni, lehet, ezekből a gyerekekből néhány év múlva szépreményű újfasiszták vagy szkinek váltak volna. A baseballütőhöz hamarosan társult volna a rúgóskés meg a boxer. Az említett szülőnek akkor kellett volna megdöbbennie, amikor először látta gyermeke kezében a baseballütőt, az ügyészségnek azért kell észnél lennie, amikor üyen esetekkel találkozik, hogy ne grasszálhas- sanak országszerte fekete ruhás, kopasz hordák. Mert ezek az egyedek is „ártadan” gyerekek voltak valamikor.
