Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)

2005-11-03 / 254. szám, csütörtök

ÚJ SZŐ 2005. NOVEMBER 3. Tudomány - hirdetés 13 A hobbitkövületek mellett sztegodoncsontokat és kőszerszámokat találtak A biológiai változatosság szétzúzása sokkal sebezhetőbbé tette az embert A Homo Floresiensis menüje MTI-JELENTÉS Jakarta. A kisemberek, akik az Indonéziához tartozó Flores- szigeten éltek 15 ezer évvel ezelőtt, ismerték a tüzet, és süt­ve fogyasztották a törpe elefánt­hoz hasonlatos sztego- dont. Az első floresi em­berke maradványait 2003-ban találták. Ebből a kutatók meg tudták áll­apítani, hogy a Homo Floresiensis kb. egy mé­ter magas volt, 380 köbcentimé­teres kapacitású agya pedig a csimpánzéra hasonlított. Indonéz és ausztrál paleonto­lógusok nemrég újabb maradvá­nyokat fedeztek fel, legalább ki­lenc különböző embertől szár­mazó állkapcsot, karcsontot, síp- és combcsontot, csigolyát, kéz- és lábujjdarabokat. Ezek mind arról tanúskodnak, hogy a hob­bitok kicsik voltak, de viszonylag hosszúra nőtt a karjuk. A kövüle­tek mellett kőszerszámokat, tűzmaradványokat is találtak, mellettük sztegodoncsontokat, amelyeken látszottak a szétdara- bolás nyomai. Patkány-, dene­vér-, komodogyík-kövületek is hevertek a közelben elszórtan. Amikor bemutatták az első megtalált csontvázat, és a pale­ontológusok kijelentették, hogy a floresi ember csaknem egyidős a jelenlegi emberi fajjal, sok két­séggel találkoztak. Egyesek sze­rint pigmeus vagy valami rendel­lenességgel szenvedő példány maradványairól lehet szó. Az újabb leletek azonban csökken­tik a szkeptikusok táborát, mert megerősítik: nem egyedi esetről, hanem egy egész embercsoport­ról találtak bizonyítékokat. A hobbitok ismerték a tüzet, és sütve fogyasztották a húst. A sokféleség - védőpajzs Ha jobban védjük a boly­gónkon élő sokféle élő­lényt, védőpajzsot emelhe­tünk az embert veszélyez­tető olyan betegségek ellen is, mint az AIDS, az Ebola vagy a madárinfluenza - áll a Diversitas nemzetközi kutatócsoport tudósainak közleményében. TUDÓSÍTÁS A Fortrespress írása szerint a bio­lógiai sokféleség szétzúzása - kezd­ve az Amazonas dzsungelén átve­zető utaktól, az Afrika eldugott he­lyein folyó erdőirtásokig - sokkal sebezhetőbbé tette az embereket a vadon világából eredő betegségek iránt. A felbukkanó betegségek megelőzése a biológiai sokféleség megőrzésén keresztül sokkal in­kább költséghatékony, mint azok­nak a vakcináknak a kifejlesztése, amelyekkel később harcba lehet szállni ellenük. A Diversitas cso­port sürgeti a kormányokat olyan, a biológiai sokféleséget és változa­tosságot védelmező politika kidol­gozására, mely a betegség (például a madárinfluenza) állatról ember­re átterjedésének esélyét szigorúbb kereskedelmi, mezőgazdasági és utazásra vonatkozó rendelkezések­kel igyekszik csökkentem. A törté­nelem arról tanúskodik, hogy min­dig is terjedtek át betegségek a va­don élő szervezetekről emberre, az emberi populáció élőhelyeken tör­ténő növekedésének hatása miatt a kockázat azonban növekszik. Szak­értők szerint a fajok sokkal széle­sebb skálájának megőrzése szintén enyhíthetné a betegségek hatásait. A civil szerveződésű csoport szerint a természet és a biológiai változa­tosság nyújtotta szolgáltatások ér­tékének alulbecslése nem mehet tovább. Állításaik alátámasztására a szakértők sok példával éltek, megemlítve a Lyme-kór elterjedé­sét az USA keleti vidékein, ami a korábban jelen lévő ragadozók, farkasfélék, vadmacskák jelenlété­nek megszűnésével hozható össze­függésbe, melyek a fehérlábú ege­rek, a fertőzés fő hordozói számát tartották kordában. Kínában példá­ul túlzott mennyiségű rovarölőszer alkalmazása miatt egyes régiókban kipusztultak a méhcsaládok. Az al­máskertek megporzására embere­ket kellett foglalkoztatni, tíz ember végezte két kasra való méh munká­ját. Ausztráliában magával vitte a fekélybetegség ellenszerének titkát az a kihalt békafaj, amely az emésztő savak kiiktatásával utóda­it a gyomrában költötte, (fn) Saját fajtársaik teteménél izgatottan viselkednek Gyászolnak az elefántok? NG-INFORMÁCIÓ Brit és kenyai kutatók a kenyai Amboseli Nemzeti Park elefánt­csordái körében azt vizsgálták, va­jon mítosz vagy valóság, hogy az elefántoknak intenzív érzelmeik vannak, és képesek a halál értel­mét is felfogni. Afrikai elefántok­nál többször feljegyezték, hogy sa­ját fajtársaik teteménél izgatottan viselkednek, és még a rég halott elefántok koponyájának és agya­rának is nagy figyelmet szentel­nek. Sőt néha egész komoly szer­tartásokat is megfigyeltek körük­ben: az állatok csöndben köröztek elpusztult társuk körül. Előfordult az is, hogy levelekkel megpróbál­ták eltemetni a tetemet. A kutatók 19 vadon élő elefánt­csoportot tanulmányoztak három kísérletben. Az első során azt vizs­gálták, hogy az óriás növényevők az elhullott társuk koponyájának, agyarának vagy egy fadarabnak fordítanak-e több figyelmet. A má­sodik kísérletben a csordák közelé­be elefánt, bivaly és orrszarvú ko­ponyákat helyeztek el: itt arra vol­tak kíváncsiak, hogy képes-e az ál­lat megkülönböztetni a saját faj­hoz tartozó koponyát az idegen fa­jokétól. Végül a harmadik kísérlet során azt nézték, hogy egy, a kö­zelmúltban elhunyt vezér nőstény koponyáját képes-e saját csordája megkülönböztetni két másik, nem rokon nőstényétől. Az első kísérlet során az állatok egyértelműen több figyelmet szenteltek az ele­fánt maradványoknak, átlagosan hatszor tovább vizsgálgatták őket, mint a fadarabot. Ugyancsak hatá­rozott érdeklődést tanúsítottak a saját fajuktól származó koponyák iránt: szagolgatták, ormányukkal tapogatták. Átlagosan kétszer to­vább vizsgálgatták őket, mint a bi­valy és az orrszarvú koponyákat. Hogy hogyan képesek felismerni saját fajukat, arra egyelőre nincs magyarázat a kutatók körében sem. A harmadik kísérletben há­rom olyan elefántcsaládot figyel­tek meg, amely nemrég vesztette el a családfőt. A hosszú életű, bonyo­lult társadalmi kapcsolatok szerint élő elefántoknál fontos esemény a vezér nőstény halála. Az állatok­nak három elefánt matriarcha ko­ponyáját mutatták, akik a vizsgálat során határozottan nem ismerték fel saját rokonukat, nem tudtak különbséget tenni a csontok kö­zött. Az emberen kívül csak igen ke­vés élőlény érdeklődik halottai iránt. A csimpánzok hosszú időn át furcsa módon viselkednek halott társuk mellett, de az oszlásnak in­duló tetemet elhagyják. A csimpán­zokéhoz hasonló halottőrzést felje­gyeztek medvék, antilopok, leopár­dok és jávorszarvasok körében is. Az oroszlánok viszont legfeljebb ki­csit szagolgatják, aztán komótosan hozzálátnak megenni. A kutatók a gyász és az empátia megjelenését a csimpánzok és az elefántok köré­ben is relatíve nagy agyukkal, vala­mint a hosszú időre állandósuló, bonyolult társadalmi kapcsolatok­kal magyarázzák. Mítosz vagy valóság, hogy az elefántok is siratnak? (AFP-felvétel) Povinné U zmluvné I poistenie I Allianz (fii) Slovenská poisťovňa Több szerződés, jobb ár Mi tiszteljük ügyfeleink hűségét és bizalmát. Nálunk a hűséges ügyfelek hűségkedvezményt kapnak, a társaságunknál kötött szerződések mennyisége alapján. Minél több szerződést köt, annál alacsonyabb a kötelező felelősségbiztosítás díja. Igazán megéri hűségesnek maradni az Allianz - Szlovák Biztosítóhoz! Rakja be az egyest, és menjen át a kéken! Infovonal: 0800 122 222 www.allianzsp.sk BP-5-14225

Next

/
Oldalképek
Tartalom