Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-03 / 254. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 3. RÖVIDEN Kemenesi Zsuzsanna fotókiállítása Pozsony. A 15. Fotóhónap tárlataihoz kapcsolódik Kemenesi Zsuzsanna kiállítása, amelyet ma 17 órakor nyitnak meg a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében. A kiállított anyagot a tárlat kurátora, Csízek Gabriella, a Magyar Fotográfusok Háza művészeti vezetője méltatja. A kiállítás november 30-ig tekintető meg. (Tegnapi lapszámunkban sajnálatos módon tévesen közöltük a művésznő nevét, amiért ezúton is elnézést kérünk!) (ú) Restaurálás után múzeum lett a Bulgakov-lakás Isten oltalma alatt MTI-PANORAMA Moszkva. Restaurálás után múzeum lett abból a lakásból, amely helyszínként szerepelt Mihail Bulgakov A Mester és Margarita című művében. A regény szerint ebben lakott Berlioz, az irodalomkritikus, aki egy villamos alatt végezte a Patriarsije Prudi környékén. Itt telepedett le Woland, az ördög asszisztenseivel és Behemót nevű macskájával. Itt esett meg a sátáni bál is, ahol Margarita megismerkedett a múlt nagy gonosz szellemeivel. Az író 1921-25 között lakott a Bolsaja Szadovaja 10 alatti lakásban, amely utána sokáig üresen állt. De a hely mindig vonzotta Bulgakov rajongóit és az okkult dolgok iránt érdeklődőket. Szentségtörő falfirkák, sátánista invokációk tanúskodtak arról, hogy meg-meglátogatták. Egy évvel ezelőtt a helyiséget az író leírásait figyelembe véve restaurálták, hogy múzeumot csináljanak belőle. A munka azonban nem ment simán. A fehérre meszelt falakon újra előtűnt a macskát ábrázoló sötét folt, és a graffitik sem adták meg magukat, ismét látszanak. A múzeum igazgatója ezért nemrégiben pópát hivatott, aki megszentelte a lakást és Isten oltalma alá helyezte. Baljós jelek azért maradtak az író és műve körül. Eddig még nem sikerült például szobrot emeltetni neki. A Patriarsije Prudi körzetben a lakók petíciója akadályozta meg ezt, a Vörobjovszkije Gori körzetben - Verébhegy, korábbi nevén a Lenin-hegy - pedig a pravoszláv egyház ellenállásán bukott meg a terv. Érdekes az is, hogy Oroszországban eddig nem sikerült filmre vinni a történetet. (Az eddig legismertebb, bár a regényt korántsem tökéletesen visszaadó változatot Aleksandar Petrovic jugoszláv rendező készítette, Ugo Tognazzi játszotta benne a Mestert, Mimsy Farmer volt Margarita, míg az ördögöt Alain Cuny alakította). Elem Klimov szándékozott filmre vinni a regényt és meg is írta a forgatókönyvet, de évekig nem sikerült kellő mennyiségű pénzt szerezni terve megvalósításához, s két éve elhunyt. Újabban Vlagyimir Bortko próbálkozik vele, de nem kevés nehézségbe ütközött. A kiválasztott színész nem vállalta az ördög szerepét, a forgatások alatt egy szereplő súlyosan megsérült, Berlioz megszemélyesítője pedig betegsége miatt visszalépett. Valami más is van a Séta egy parkban, Párizs mögött Van Gogh-önarckép? MTI-HÍR „Új” Van Gogh-önarcképet talált - véli egy holland művészet- történész - méghozzá egy tájkép felső, látható rétege alatt. Aukje Verggeese asszony, az ismert Van Gogh-kutató elmondta, hogy a Séta egy parkban, Párizs című képről írt tanulmányt, és azt próbálta kideríteni, melyik parkban festette azt a művész - ezért megröntgeneztette az alkotást. A felvételnek arra kellett volna választ adnia, milyen köztéri alkotás rejtőzik egy láthatóan lefestett részlet alatt, ám a röntgen egy háromnegyedes arcképet mutatott, amely nagyon hasonlít Vincent van Gogh más önarcképeire. Ha valóban önarckép, akkor 1886 tavaszán készült, és így az elsők egyike. A festményt Párizsban vásárolta meg első tulajdonosa 1886-ban, a festő akkor a francia fővárosban élt. A parkot azonban nem tudta beazonosítani Verggeese asszony. A Promenade dans un pare, Paris (Séta egy parkban, Párizs) című kép péntektől látható az amszterdami Van Gogh múzeumban, a Noro-alapítvány kiállítása keretében. Persze egyelőre csak a tájkép - aki az önarcképre kíváncsi, annak be kell érnie a röntgenképpel... vagy a későbbiekkel. Az orosz tudományos-fantasztikus irodalom fenegyerekének tartott Szergej Lukjanyenko regénye alapján forgatta Timur Bek- mambetov rendező az Éjszakai őrség című orosz filmet, amely műfaját tekintve a sci-fi, a horror és az akció keveréke. E különlegesen érdekes és eseményekben dús mozgóképet mától vetítik a hazai mozik. (Képarchívum) Kulcsár Ferenc és Hodossy Gyula közös író-olvasó találkozója a lévai egyházi gimnáziumban A lélek öröme használati cikk Kulcsár Ferenc és Hodossy Gyula a találkozó előtt Léván (A szerző felvétele) A lévai egyházi gimnáziumban legutóbb Hajtman Béla író, az intézmény igazgatója két költővendéget mutatott be az iskola diákjainak. Az Egyszemű éjszaka c. antológiában jelentkező Kulcsár Ferencet, akiben a tanulók már az érettségi tételt tisztelhetik, és az Iródia-csoporthoz tartozó Hodossy Gyulát, aki irodalomszervezői és közéleti tevékenysége mellett költőként is egyre többet hallat magáról. FORGÁCS MIKLÓS Mindketten a Lilium Aurum Könyvkiadót képviselik, Hodossy alapító igazgatója, Kulcsár pedig szerkesztő-kiadóvezetője az intézménynek. Hajtman az életrajzi adatok ismertetésénél Kulcsár esetében a díjak, Hodossy esetében pedig „a sok küldetéssel járó szerep” fölsorolásánál jutott nehezen a lista végére. Kulcsár Ferenc legújabb vers- gyűjteményéről a Bálám szamara című kötetről mesélt először. „A Bálám szamara bibliai fogalom. Moáb királya elküldi Bálámot Izraelt gyalázni - az én felfogásom szerint: elküldi a sötétséget a vüá- gosság ellen, elküldi a halált az életet támadni. Egy szurdokban a szamár szeme meglátja a kivont pallosú Úr angyalát, látja a láthatatlant. Bálám nem érti, a szamár miért nem hajlandó továbbmenni, a próféta csak a láthatót látja. A költőnek az lenne a dolga, hogy a látható mellett a láthatadanról is írjon. Megérzéseivel, megtapasztalásaival a spirituális, nem látható világot is közvetíteni: ez a küldetése” - fejtegette Kulcsár Ferenc, s hozzátette - „Arra az örök kérdésre, hogy mi keresnivalója van az embernek a világban, az én válaszom: hogy a világ pereméről annak szívébe, a hűdenség- ből a hűségbe, a szeretetlenségből a szeretetbe jusson”. A költő lírai önéletrajznak nevezte az R. C. versciklust, harmincéves munkásságának esszenciáját, szintézisét látja ezekben a versekben. „Azt szokták mondani a vers első sorát Isten írja, s csak folytatni kell. Eszembe jutott ez a szereplő, R. C., a költő, illetve Bálám szamara, vagyis én - mindegy hogyan nevezzük -, s már csak a többit kellett megírni” - árulta el Kulcsár. Felolvasta még a dunaszerdahelyi kötetbemutató hatására fogant versét is, amely arról tudósít, hogy a költő egyedül maradt az értékelés után, és álmában, mint Jákob, „a megöl- hetetíen és kiolthatatlan élettel tusakodott”. Magával Istennel birkózott Jákob, s legyőzi az „ismeretlen éjszakai férfiút”, majd a le- győzöttet kéri, hogy áldja meg. A költő kegyelmi állapotra vágyik, és kristályosabb szerkezetben akarja látni az eseményeket. Kulcsár Ferenc Pilinszkyvel ért egyet, hogy „megérdemli a boldog halált minden ember, aki éjszaka az íróasztal fölé hajol”. „Az ember ilyen csodalény, talán mindenki megpróbál legalább egyszer írni, s nem is baj, ha nem sikerül, az a fő, hogy valahol megtalálja a helyét” - összegezte Kulcsár az addig elhangzottakat. Hodossy Gyula elmondta, a lélek nagy öröme írásról beszélni, bár erre egyre kevesebb igény van. Nagyváradi költőbarátjának, Barabás Zoltánnak a verseskönyvével együtt jelent meg legutóbbi, Fátyla jókedvemnek című verskötete. Hodossy szerint azért lehet ikerkönyv ez a két versgyűjtemény, mert az „öt-hatszáz kilométeres távolság ellenére ugyanazok a történetek foglalkoztatnak bennünket, működik tehát egyfajta együttgondolkodás. Ez utóbbi fogalom egyébként annak idején az Iródia programjának központi elemévé vált, mert úgy véltük, aki értelmiségnek tartja magát, együttgondolkodásra kell törekednie, ha nincs szellemi összhang, nem lehet utat mutatni, s ha nincs út, a közember máshol keres eligazítást”. Hodossy szerint az irodalom ugyanolyan használati cikk, mint az asztal vagy a pohár, csak hát, sajnos, egyre kevésbé tudjuk, mire jó. El kell hinni, hogy az irodalom is segít egy problémát megoldani, túlélni. „Pohár nélkül is lehet szomjat oltani, de a párom esetleg azt mondja, bunkó állat vagyok. Néha a versben elmondottakat is el lehet mondani másképpen, de müyen jó, hogy versben is. Használni kell a művészetet. A legtöbb gyereknek ma már nincs mesemondó nagymamája, nem tapasztalják meg a szöveg hatását. Egy településhez hozzátartozik a könyvtár, a képviselő megszavazza az anyagiakat, de az életben nem megy el oda, mások is csak kevesen és ritkán. És majdnem minden családban vannak könyvek, de nem olvassák őket. Legyen személyes igényem élni a művészettel, ne csak azért legyen művészet, könyv, mert ülik, mert szokás. Ne könyvespolc-tulajdonosok, hanem olvasók vegyék a könyveket” - vélekedett Hodossy. Mivel Hodossy Gyula állhatatosan provokált egy diákot, végül megtudta tőle, hogy egyik versében „összevissza gondolatok vannak”. A költő megörült a véleménynek, hiszen ő a bennünk és környezetünkben lévő káoszt akarta visszaadni, azt hogy minden bonyolultabb, mint amilyennek tűnik, hogy egy három másodperces villanást is teljesen másképp írna le minden szemtanú. Kulcsár Ferencet egy kérdező a gyerekvers születéséről faggatta. Kulcsárt főleg két cseperedő gyerekének „beszédben fürdése” inspirálta, mert ahogy a gyerek rácsodálkozik a világra, naponta gyarapodik. „Gyerekverset írni végül is krónikaírás, én csak lemásolom, mi történik” - állapította meg a költő. Egy másik kérdés kapcsán úgy fogalmazott, hogy a legjobb mű mindig az, amely még nem íródott meg. „Az ember valójában egész életében egyetlen művet ír. Új mű csak azért születik, mert az alkotó elégedetlen az előzővel” - mondta Kulcsár. Megemlékezés Bácskái Béla halálának huszonötödik, születésének hetvenedik évfordulóján Kenyérhátú dombok alatt nyugszik SZÁSZI ZOLTÁN Az ember mindig elkésik. Míg él egy művész, míg alkot, vergődik, égeti gyertyáját néha a két végen is, és meg-megálh't, elbeszélget velünk, hogy művészi elképzeléseit és kétségeit vázolja, addig olyan természetes a létezése, hogy sokszor talán nem is szentelünk elegendő figyelmet neki. Amikor aztán eszmélünk, már késő. Szinte hihetetlen, de Bácskái Béla, a nógrádi és gömöri kenyérhátú dombok festője már jó negyedszázada nincs itt velünk. Pedig ha élne, még csak hetvenéves lenne. Bácskái a táj embereként élt és alkotott. Nehéz a képeiről beszélni, mert az ő áldott szülőföldjét ábrázoló képek olyannyira légiesek, hogy szavakkal szinte megragad- hatadanok. A tájban élő és dolgozó embert, a munkálkodót pedig vaskos egyszerűségében, istenhez hasonló monumentalitásában igyekezett ábrázolni. A mikrokozmosztól a makrokozmoszig ível a Bacskai-féle vizuális vüág. Az apró akvarellektől kezdve a falakat díszítő monumentális domborművekig, freskókig minden belefér. Bácskái Béla számára alig negyvenöt évet szabott ki a teremtő az önmegvalósításra. Ő igyekezett minden percét kihasználni: felnőttkorának javát lázas munkával, alkotással töltötte. Persén született, a talán legkisebb, mégis az egyik leggazdagabb múltú nógrádi falucskában, munkásszülők gyermekeként. Maga is ezen a pályán indult el, mintalakatos mesterséget tanult. A festői technikákat pedig a nagy nógrádi mester, Szabó Gyula segítségével sajátította el. Hányattatott sorsa, istenfélő élete, katolikus pap bátyja, a családi háttér nem igazán tették könnyűvé alkotói megnyüvánulásait - műidig többszörös erővel és energiával kellett bizonyítania. Hiheteden lelki békét sugárzó képei, alázata, szülőföldje iránti végtelen szerete- te azonban minden kételkedést és eüenkezést legyőztek. Utolérhetetlen ma is az az akvarelltechnika, amellyel dolgozott. Sokan próbálták már utánacsmálni, de ezekből a próbálkozásokból valahogy mégsem egészen olyan képhatás kerekedett ki, mint nála. Bácskái Béla Perse község temetőjében nyugszik. Idén, halálának huszonötödik és születésének hetvenedik évfordulóján szülőfaluja a hagyományokhoz híven ismét megemlékezik nagy szülöttéről. November 6-án a mester sírjánál jó ismerője, kedves barátjának özvegye, Szabó Kinga idézi meg a kenyérhátú dombokat immár negyedszázada a túlpartról szemlélő festőt. Remélhetőleg hamarosan arra is lehetősége lesz a szülőfaluban élő utódoknak, hogy Bácskái Béla- emléktáblával ellátott szülőházában egy állandó kiállítást szervezzenek, ahol a betérő legalább keresztmetszetét láthatná ennek a torzóként is csodálatosan egész életműnek.
