Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-16 / 265. szám, szerda
4 30 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 16. A név szláv személynévből magyarított forma Helységnevek - Vécs A hatórás felolvasó minimaratonban hatvannégy diák, tanár és más iskolai alkalmazott vett részt Könyvtári világnap az ipariban Türelmesen vártak sorukra a felolvasók BOGOLY JÁNOS Ez az egykor önálló község 1943-tól Szomotor része. Nevével először - kétes hitelű forrásokban - a 13. századtól találkozhatunk, mégpedig a Velche, Veche alakokban. Biztosan azonosítható forrásokban csak a 15. században leljük, amikor már lényegében a mai kiejtési forma érvényesült: Vech. Az egri püspökség Szent János Könyvében (1549) az eklézsiás község neve Veche. Akárcsak Szomotor esetében a mai névalak állandósulása a 18. század második felétől keltezhető, mert ettől számítva térképeken és okiratokban már egységesen a Vécs név szerePUSKO GÁBOR Rimaszombat/Lőkösháza. Rimaszombatban találkozott hét gömöri és nógrádi falu polgármestere, valamint a rimaszombati, losonci és nagykürtösi munka-, szociális és családügyi hivatalok vezetői. A találkozóra a Besztercebányai Megyei Önkormányzat Régiófejlesztési Szakosztályának égisze alatt került sor. A megbeszélés célja az volt, hogy közösen próbáljanak megfelelő feltételeket szabni azoknak a falvaknak, melyek bekapcsolódtak a térségben folyó gyógynövénytermesztési programba. Ebben a folyamatban több mint egy éve részt vesz Lőkösháza is, s a megbeszélésen jelen lévő polgármesterek között ennek a falunak a polgármestere, Csoki Lajos tudott a legaprólékosabban beszámolni a tapasztalatokról. Lőkösháza tavaly 30, a szociális ösztönző porgramba bekapcsolódó munkanélkülivel vágott neki a tervezetnek, s mára ott tartanak, hogy 3 hektáron termesztenek gyógynövényeket, pályázati támogatásból gépeket vásároltak, s hamarosan beszerelik a szárítót is. „A szárító megvásárlására sikeresen pályáztunk a berendezést rövid időn belül meg is kapunk” - mondta a polgármester. Elmondta továbbá, hogy a találkozón megfogalmaztak egy javaslatot, mely támogatásához a munkaügyi hivatalokat is szeretnék megnyerni. Ennek pel. Mivel ezzel a névvel a magyar nyelvterületen máshol is találkozhatunk, a 19. század végén a pontosabb azonosítás céljából hivatalosan bevezették előbb a Bodrog Vécs, majd századunk első éveiben a Bodrogvécs megnevezést. A név szlovák átírására csak a Csehszlovák Köztársaság újraélesztése után került sor, 1948-ban, amikor a Véé hivatalos nevet kapta meg a községrész. A hatvanas években kísérletet tettek egy új név, a Véeláre bevezetésére, de ez nem volt eredményes. A név eredetére nincs egyértelmű magyarázat. A nyelvészek többsége szerint valószínűleg szláv személynévből magyarított forma. értelmében az érdekelt polgármesterek azt szeretnék elérni, hogy a termelésben részt vevő alkalmazottak béréhez járuljon hozzá az állam. „A mezőgazdasági termelési folyamat nem megoldható alkalmi munkásokkal, ezért azt szeretnénk, ha az alkalmazottak béréhez az állam hozzájárulna legalább két évig, míg ezek a termelőegységek talpra nem állnak” - mondta Csolti Lajos. A program támogatásához egyébként Besztercebánya megye 3,5 millió koronával járul hozzá. Ezt az összeget a programot bonyolító települések kölcsönként kapják ahhoz, hogy ebből fedezzék az öt- százalékos pályázati önrészt. Ugyanakkor a megye banki garanciát is vállal. Azok a falvak, amelyek képviselői jelen voltak a megbeszélésen, a jövőben oktató és tanácsadó központokat hoznak létre, ahol a saját körzetükben lévő, s a program iránt érdeklődő települések alkalmazottait fogják képezni, illetve a gyógynövényszárítás is itt fog történni. Megtudtuk továbbá, hogy a találkozó során Lőkösháza szerződést kötött az egyik legnagyobb hazai felvásárlóval, aminek köszönhetően a tavaszi munkálatokhoz már e megállapodás alapján kezdenek hozzá. „Hiszek a könyvek és a nevelés hatalmában, mint a rettegés és gyűlölet ellenszerében” - mondta egykoron Chaplin. Mondása talán nem vált szállóigévé, de eszméje követőkre talált, hiszen egy másik században, egy másik országban, egy másik nyelven ez a mondás köszön ránk a kassai magyar iparisták iskolai könyvtárigazolványáról. KOZSÁR ZSUZSANNA Fülöp Éva, az iskola könyvtárosa nem magyar szakos tanár, akire rásózták a könyvállományt, hanem képzett könyvtáros, akinek tevékenysége nem merül ki abban, hogy az olvasnivalót kiadja és beszedje, vagy a könyveket átrakosgassa polcról polcra. Ő az, aki Kassa egyik magyar iskolájában mindent megtesz azért, hogy a diákok megszeressék a betűt, az olvasást. Az egyik ilyen olvasásmegkedvelte- tő akció az iskolai könyvtári világnap is, melynek időpontja mindig október harmadik hétfője. Maga a kezdeményezés nem ú jkeletű, az Iskolai Könyvtárosság Nemzetközi Szövetsége hozta létre 1999-ben. Idén a Szlovák Köztársaság Oktatási Minisztériuma is felhívást intézett az iskolai könyvtárakhoz, és versenyt hirdetett a legérdekesebb iskolai könyvtári esemény megszervezésére az iskolai könyvtári világnapon, október 24-én. Ez is motiválta Fülöp Évát a rendhagyó hétfő megszervezésére, ám legtöbb inspirációt a budapesti szakmai konferencián kapta, melynek témája az iskolai könyvtárak fejlesztése volt. Azon a hétfő reggelen megszólalt a hangszóró. Ám nem közlemények peregtek benne, hanem az igazgató, Pulen Lajos olvasott részletet az iskola diákjainak egyik kedvenc művéből, Márai Sirályából. Az első tanítási órán tetszés szerint folytatódott a könyvimádat bemutatása, amelyik tanár akart, ejtett néhány szót kedvenc olvasmányáról, majd az élmény egy részletét meg is osztotta a tanulókkal. A fő attrakciót, a felolvasó minimara- tont Kováts Miklós tanár előadása előzte meg „Szakiskola - művelődés - könyvtári’ címmel. Ekkor már türelmetlenül sorakoztak az olvasni vágyók a könyvtár belsejében, egy-egy meséskönyvet szorongatva, és megérkezett a magyar alapiskola háromfős „riporteri stábja” is, mely az eseményeket rögzítette. A minimaraton Hans Christian Andersen meseíró születésének 200- ik, halálának 130-ik évfordulója tiszteletére csupa-csupa meséből állt. Reggel kilenctől délután kettőig hatvannégy diák, tanár és más iskolai alkalmazott váltotta egymást, valamennyien néhány perces mesét vagy gyermekirodalmi regény- részletet olvasva fel egymásnak, valamint délután az alapiskola másodikosainak. Fülöp Éva és a neki segítő diákönkormányzat eredetileg 24 jelentkezővel számolt, negyedórás olvasási időszakokkal, ám az érdeklődők túljelentkezése folytán a felolvasási idő az eredeti egyharmadára rövidült. A művek kiválasztását mindenkinek saját belátására bízták, a felolvasók meglepően igényes, értékes alkotásokat hoztak. „Az emberi szív olyan, mint a szivacs, az folyik ki belőle, amit magába szívott” - kommentálta Fülöp Éva, aki a ponyvák helyett az irodalmi és emberi értékkel teli műveket és a szak- irodalmat részesíti előnyben az iskola könyvtárállományának bővítésénél. Jelenleg a könyvek száma becslés szerint meghaladja a harmincezret, a diákoknak öt internetes számítógép is rendelkezésükre áll. Osztályfőnöki órák keretében könyvtárismereti és könyvtár- használati órán is rendszeresen részt vesznek az iskola növendékei, és évről évre több könyvet kölcsönöznek ki a polcokról. Az idei iskolai könyvtári világnap műsorának előzménye volt az elmúlt iskolai évben a Wass Albert- és a Márai Sándor-olvasómaraton is. Mindkettő 24 órán át tartott, a nevezett szerzők művei hangzottak el, első alkalommal az iskola belső ügyeként, másodszor azonban a másik magyar iskola és közéleti személyek bevonásával. Az egynapos maratón hagyományát a könyvtár folytatni szeremé, és az iskolai könyvtári világnap megünneplését is fontosnak tartja. „Elveszett nap az, amikor a gonoszt nem győzted le, jót nem tettél, szépet nem láttál, nemest nem éreztél, mély dolgot meg nem ismertél, nagy dologra nem vágytál, semmit át nem éltél, csak panaszkodtál, zúgolódtál” - figyelmeztet egy Szabó Imre-idézet a könyvtár falán. Október 24. nem volt elveszett nap, és ezt nemcsak a könyvtáros, hanem a minimaraton résztvevői is így érzik. Kováts Miklós a könyvek fontosságáról beszélt (Képarchívum) Bővül a gyógynövénytermesztő falvak hálózata Támogatást igényelnének A munkaügyi hivatalok támogatását is szeretnék megnyerni. A Berkőnek sikerült ismét valami újat hoznia gömöri lakodalmas feldolgozásával. Belecsempészték a játékosságot, az örömöt, a mulatást. A Berkő (Képarchívum) Népdalkörök találkoztak Berzétén KOVÁCS ÁGNES Berzéte. A zsúfolásig megtelt kultúrház jelezte, hogy évről évre nő a szereplők részéről az igény és a közönség részéről az érdeklődés a Rozsnyói járás népdalköreinek bemutatkozására és megtekintésére. Csakúgy, mint az előző évek műsorát, az ideit is a Berkő, vagyis a berzéte-kőrösi népdalkor rendezte. De nemcsak a program összeállításából vette ki a részét, hanem valóságos lagzit rögtönzött a sok szereplő megvendégelésére, s miután lejöttek a színpadról, mintegy varázsütésre terítettek és felszolgáltak. Na és persze előtte meg is főztek és -sütöttek. Egyszóval, gördülékenyen ment minden. A hazai népdalkörök mellett, mint a tomagörgői Mezei virágok, a kecsői és várhosszúréti vagy a hárskúti énekkar, amely utóbbi egyébként ez évben ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját, magyarországiak is meghívást kaptak. így fellépett a kisgyőri, felső- zsolcai, valamint a rekenyeújfalui népdalkor is, amely településsel a múltban szoros kapcsolatot ápoltak a berzéteiek. A rozsnyói Búzavirágnak a zselízi Pengő zenekar húzta a talp- alávalót. A tízéves zenekar, amely 2002-ben a bonyhádi népzenei találkozón nívódíjat kapott, éppen a napokban jelentette meg lemezét Zenei barangolások a Kárpát-medencében címmel. A Búzavirág néptáncegyüttes is a 25. évébe lépett. Jubileumi összeállításukat jövőre tekintheti meg a közönség. Amint azt már a közönség megszokhatta, a Berkő ezen a találkozón is tudott újat mutatni. Écsi Gyöngyi az együttes vezetője a műsorral kapcsolatban elmondta, készítettek már a múltban lakodalmast, de azzal nem voltak elégedettek. Most sikerült belecsempészni a játékosságot, az örömöt, a mulatást, mindazt, ami a lakodalmakon a legfontosabb. Lakodalmas dalokat egyszerűen jó énekelni, s mindenki szereti és ismeri is azokat. Az Ág Tibor és Takács András által írt szakirodalmat használták a felkészülésnél, de szerencsére a csoportban vannak még néhányan, akik pontosan emlékeznek a viselet kialakítására és a dallamok össze- párosítására, helyes sorrendjére. Ilyen például Szendi Klára néni, aki az elfeledett kalapdíszítést elevenítette fel. A vőfélyek dísze a kalapjuk melletti szalmaszál és színes filckarikák hosszú füzére. Természetesen a teljes díszhez hozzátartoztak a vállra kötözött vőfélykendők, a derékra kötött nyoszolyóasszony kendők vagy a puszpáng ágából készített bokréta és a zsebkendő. Écsi Gyöngyi elmondta, a lakodalmas műsorra való készülés örömet és izgalmat hozott az énekkar életébe, s játékosságot, ami fontos, akárhány éves legyen is az ember.
