Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-11 / 261. szám, péntek
/ \ ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 11. Kertészkedő 17 Késő ősszel is akad néhány sürgős tennivaló a ház körül, valamint a gyümölcsösben és veteményesben téli pihenő a kertekben Novemberi tennivalók a veteményesben Még próbálkozhatunk a borsó tél alá vetésével Közelgő Kertünk növényeinek többsége hamarosan megkezdi téli pihenőidőszakát. Késő ősszel még akad néhány tennivaló, amellyel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy tavasszal minél gördülékenyebben induljon majd az új vegetációs időszak. NAGY Z. RÓBERT Ház körüli tennivalók A házhoz közel álló fákról vágjuk le a beteg, korhadt ágakat. Ezek több mindenben kárt tehetnek, ha egy vihar során szakadnak le. Azokat az ágakat is távolítsuk el, melyek rálógnak, vagy hozzáérnek a tetőhöz, esetleg súrolják a ház falát. Utóbbiak esetében, ha kevés hely van a növények és a fal között, ott könnyen benedvesedhet a ház. A kerti csapokat fagytalanítsuk, a fúrt kútnál a szivattyú-csatlakozó elágazásnál is nyomjuk le a bedugaszoltvégű fagytalanító csövet. Ez kiszorítja a vizet a különösen fagyérzékeny műanyag csövekből. A locsolótömlőből is engedjük ki a benne rekedt vizet, bár még jobb, ha ezt fagymentes helyen tároljuk a tél folyamán. Az időjárásnak kitett tárlóhelyiségek, kerti kapuk zsanéija- it, zárjait, és a kint telelő lakatokat zsírozzuk be, különben megeshet, hogy tavaszra használhatatlanná válnak a rozsdától. Ha a fűteden melléképületekben van csaptelep, annak lefolyójába öntsünk egy kis fagyállót. Az automata öntözőrendszereket kompresszorral kell kifűjatni, és a szórófej-testekben megrekedt vízkövet is távolítsuk el. A lombhullás befejeztével tisztítsuk meg az ereszcsatornát a levélmaradványoktól, melyek megakadályozzák a víz szabad lefolyását. Az eresz lejtését is ellenőrizzük, mert a tél folyamán benne megálló víz megterheli a rögzítéseket. Akár az eresz is leszakadhat, ha a fagyos és enyhébb napok váltakozása miatt kialakuló termetes jégcsapok is tetézik majd mindezt. Rakjunk rendet a gyümölcsösben A lombhullást követően szedjük össze a leveleket, a gyommaradványokat és távolítsuk el ezeket kertünkből. A lehullott lombban számos kórokozó és kártevő áttelelhet, ezért célszerű megelőznünk a tavaszi visszafertőzést. Ha elszaporodtak a gyomok a területen, azokat nyirkos időben gyűjtsük össze. Párás időben a gyomok termései zárva maradnak, száraz, napsütéses őszi napokon azonban kinyílnak. így amikor a kifejlett egyedeket összeszedjük, azok közben magjaik szétszórásával már most megalapozzák a következő évi nemzedékük létrejöttét. Az egyéves terofiton gyomok könnyen megkeseríthetik életünket, hiszen arra specializálódtak, hogy a téli kedvezőtlen időszakot magként vészeljék át. Egy-egy ilyen gyomtő akár 30 ezer magot is terem, melyek akár 30 évig is életképesek maradnak. A gyümölcsfákon maradt gyümölcsmúmiák a monüi- ával fertőzött és összeaszott húsos termések maradványai. Ezeket szedjük le a fáról, különben megnehezítjük a jövő évi növényvédelmi munkánkat. Az idősebb fák kérgét írnom kefével tisztítsuk meg, hogy az alattuk meghúzódó rovarok búvóhelyeit megsemmisítsük. A letört ágakat, és a nyár folyamán képződött sebeket vágjuk sima felületűre, és viaszos sebkezelő pasztával kenjük be. A fasebke- zelő-készítmények több szempontból is hasznosak. Elzáiják a sebet a külvilágtól, megóvják a környezeti tényezők káros hatásaitól. Egyes változataik a sebzések környékére tavasszal jellemző túlzott vízhajtás-növekedést is visz- szafogják. A díszkertben is akad munka Az utolsó fűnyírást úgy időzítsük, hogy még legyen ideje regenerálódni, és kicsit nőni a fűnek. Ne teljesen rövidre vágva induljon neki a télnek. Utoljára a fűkaszálékot ne gyűjtsük össze, hanem hagyjuk a pázsiton egyenletesen szétterítve. A fák lehullott lombja ne maradjon a gyepen, mert a tél folyamán könnyen befülled, majd elpusztul alatta a fű. A rózsatöveket kupacoljuk fel földdel, és a fagyérzékeny cserjefajokkal is tegyük ugyanezt (gránátalma, füge stb.) A lombhullató fajok ágaiban nem tud kárt tenni a hó, ám az örökzöld, télen is lombot viselő növények (fenyők, tuják, borókák, örökzöld cserjék) ágai leszakadhatnak a rájuk hullott hó terhe alatt. Oszlopos növekedésű, laza ágú fajtáknál ez ellen úgy védekezhetünk, ha még késő ősszel összekötjük madzaggal a lombjukat, csökkentve a felületüket. Vannak azonban olyan növények (például a fenyők, vagy a talajtakaró borókák), melyek ágrendszere ezt nem teszi lehetővé. Ezeket a növényeket télen seprűvel szabadítsuk meg a hónyomás terhétől. Arra azonban figyeljünk oda, hogy csak a friss havat seperjük le! A már egyszer megolvadt, majd visszafagyott hótakarót inkább hagyjuk az ágakon. Többet ártunk, mint használunk ugyanis a tű- és pikkelyleveleknek akkor, ha a már jéggé dermedt, rájuk fagyott havat próbáljuk leverni róluk. Itt az ideje felszedni, és fagymentes helyre vinni a dáliák, cannák töveit és a kardvirágok hagymagumóit. Az egynyáriként tartott növényeink az első fagyok beköszöntővel befejezik kerti pályafutásukat, elpusztulnak. Ezeknek a fajoknak egy része azonban természetes élőhelyén több évig él, csak a mi klímánkon nehézkes az áttelelteté- stik. Ezért tartjuk inkább egyévesként őket, és minden tavasszal újra vásároljuk a palántákat. Példaként említhetők erre a muskátlik, amelyek ily módon, egy vegetációs idő alatt nem nőhetnek túl nagyra. Át- teleltetésükre több módszer is van, veszteségekre azonban számítanunk kell, de a néhány túlélő jövőre kárpótol majd bennünket. Vannak, akik cserépben, egy hűvös helyiségben, mérsékelt öntözéssel próbálják a tél folyamán életben tartam e növényeket. Az első tavaszi melegebb napokon azonban megindul növekedésük: kellő fény híján megnyúlnak, és kiültetésük után még sok időbe telik, mire újra felveszik a fajtára jellemző természetes alakjukat. Másik módszer, hogy a kiásott muskátli tövek gyökeréről finoman lepergetjük a föld egy részét. Minden metszés nélkül (a vágási felület kiszáradást okoz) pincében, vagy sötét, de viszonylag nyirkos helyen papírra fektetve úgy helyezzük el a töveket, hogy ne éljenek egymáshoz. A jobb szellőzés érdekében a töveket gyökerüknél fogva, fejjel lefelé lógatva is tárolhatjuk. Valamilyen gombaölő szerrel érdemes le- permetezni a muskádikat, mielőtt magukra hagyjuk őket. Tavaszig öntözést, gondozást nem igényelnek. Márciusban azután vízbe állítjuk, majd becserepezzük őket, április végén kiültetjük. így évről évre nagyobb példányaink lesznek, ellentétben a csupán tavasztól őszig tartott egyedekkel. Az egynyáriak közül akad még néhány, melyekből hajtást szedve, majd meggyökereztetve a szobában is átteleltethetünk pár darabot, ha kellően világos helyet találunk számukra. Ilyen például a virágcsalán, amely jól tűri a viszontagságos szobai létet is. ÖSSZEFOGLALÓ Ősz végén célszerű rendbe rakni a kiskerti veteményest, ezt ilyenkor már nem tanácsos halogatni. A korai termésképzés érdekében zöldborsónál érdemes próbálkozni az átteleléssel, ún. tél alá vetéssel. Ehhez olyan korai fajták alkalmasak, mint a régóta ismert Rajnai törpe, a Debreceni és az Újmajori korai. A megfelelő vetésmélység 8-10 cm, 25 cm sortávolság mellett. Mielőtt a magokat elvetnénk nem árt előtte beszórni a talajt műtrágyával, amelyet sekélyen be kell forgatni a földbe. Ebben az időszakban szaporíthatjuk például a tormát, olyan módon, hogy a talajgyökerek egy részét 30 cm hosszú dugványokra daraboljuk, és ezeket 30- 40 cm magasan bakhát formára felhúzott nyirkos földhalomba ültethetjük, kb. 80 cm-es tőtávolságokra. Fagymentes időben, művelhető talajba még a fokhagyma is dugványoz- ható. A szétszedett gerezdeket 25 cm sor és 10 cm tőtávolságra kell rakni. A telet jól tűri, nem kell tartani a kifagyástól. A novemberi termény-betakarításnál ügyeljünk arra, hogy az esetíeg fagyott állapotú terményekhez csak kesztyűs kézzel nyúljunk hozzá, mert romló foltokat ejthetünk a terméseken puszta kézzel. Különösen fontos az átválogatás, tárolásra mindig csak megtisztított és alaposan átelle- nőrzött termények kerüljenek. Átteleltető takarás kerülhet az október végén vetett sárgarépa állomány fölé. A fóliasátor boltív- szerűen takarja a növényeket. Vékony vesszőket meghajlítva, egymástól 1/2 m távolságra leszúrunk a veteményes két oldalán, vagy ugyanerre a célra acélhuzalt, műanyagcsövet is használhatunk. Erre kerül a fóliapalást, melynek széleit kifeszítjük, és rálapátolt földdel rögzítjük. Hasonlóan takarható a spenót, de enyhe napos időben szellőztetést igényel. A június végén vetett petrezselyemre is kerülhet fóliatakarás. A bimbóskel már mínusz 10 C fokon megfagy, és az ez utáni enyhébb napokon megromlanak a bimbói, ezért az ilyen komolyabb fagyok előtt fel kell szedni gyökeresen, és szintén fóliaborítás alá, sűrűn egymás mellé jól be kell rakni. Ha pedig leveleiket leszedjük, és csupán rövid nyélrészüket hagyjuk vissza, akkor ezek elver- melhetők, vagy gyökereiket nyirkos homokba ágyazva pincében eltarthatok, akár további folyamatos szedésre. Takarás védheti a salátát és kelkáposztát is, miután a palántáik megerősödtek, és talajfelszínük kissé lefagyott. Természetesen a területtisztítás se maradjon el. Távolítsuk el az összes sérült vagy fertőzött növénymaradványt, hogy azok nehogy megfertőzzék az egészséges egyedeket. A tél utáni vetéshez szükséges ágyáselőkészítésre már most kerüljön sor, fagymentes talajállapotnál, különösen a sárgarépa, a petrezselyem és egyéb korai vetésű gyökérzöldségek számára. Ehhez a tél elmúltával gyakran nincs elég idő. Ez esetben is használjunk műtrágyát, és csak ezek után vessük el az apró magokat. (Ezermester) A június végén vetett petrezselyemre is kerülhet fóliatakarás. A trópusi, szubtrópusi eredetű dísznövények a térségünkben szokásos fagyokat nem viselik el, ezért télen különleges kezelést igényelnek Csak egészséges dísznövényt teleltessünk át Somogyi Tibor illusztrációs felvétele TÓTH MIKLÓS A kertünk legtovább díszítő növényei a rózsák, amelyek az első komolyabb fagyokig folyamatosan hozzák virágaikat. A kellemes őszi időjárásban, ami sok napsütést, átlag feletti hőmérsékletet, ehhez társulva magas relatív páratartalmat jelentett, bizony nemcsak a növényeink érezték jól magukat, hanem a károsítok is. Az ősz folyamán egyre erősödött a rózsalisztharmat fertőzése, ahol nem védekeztek ellene, ott a kártétel a levelek torzulását (kanalaso- dását), a hajtások, virágszárak görbülését okozta, a jellegzetes piszkos fehér bevonat kíséretében, ami alapvetően rontotta növényünk díszítő értékét. A nyár második felében jelent meg, s azóta szintén terjed a rózsarozsda, ami minden zöld részt megtámad, de tüneteit általában a leveleken vesszük észre, jellegzetes sárgás-vörhenyes pöttyök formájában a levél felszínén, a fonákon gyakran egyöntetű a bevonat, amit a spórák tömege okoz. Ősszel megkezdődött a levéltetvek visszatelepülése a rózsa ágyások- ba. A növények csúcsi, új hajtás részén, a virágbimbók alatt találhatjuk meg ezeket a szívogató kártevőket. November elején a rózsa telelésre való felkészítése a feladat, ami egyben növényvédelmi célokat is szolgál. A teahibrideket (vágórózsákat) ajánlatos ilyenkor visszametszem 4-6 rügyre (20-30 cm.) Mindenképpen vágjuk le a sérült, beteg részeket, ezzel a fertőzési forrásokat eltávolítjuk. A tearózsákat téli fagyvédelem céljából érdemes felkupacolni. A parkrózsákat és futórózsákat nem metsszük üyen drasztikusan, de ezeknél is ajánlatos a forma alakításon túl a beteg részek eltávolítása. A levágott részeket minden esetben el kell távolítani a növények közeléből, vagy el kell égetni. Egyre többen vásárolnak trópusi, szubtrópusi eredetű dísznövényeket. Ezek nyáron különleges élményt nyújtanak, de a hazánkban szokásos téli időjárási körülményeket nem viselik el, ezért különleges kezelést igényelnek. Ilyen trópusokról származó növények és érzékeny örökzöldek pl.: az Abutilon, a Bougainvillea (murvafürt), a kamélia, a legyezőpálma, a Citrus- és Fórtunella fajok, a papagájvirág, a hibiszkusz, a banán és a golgotavirág. Még a fagyok beállta előtt védett helyre kell állítani, és csak a fagyosszentek elmúltával érdemes kihelyezni őket ismét a szabadba. Alapelv, hogy az erős, egészséges növények kibírják a teleltetés nem optimális körülményeit, míg a gyenge példányok hamarabb megbetegszenek, esetíeg elpusztulnak. Éppen ezért kulcskérdés, hogy bevitel előtt alaposan vizsgáljuk át növényeinket, s csak a garantáltan egészséges töveket tegyük a teleltetés helyére. Ha találunk gyanús, gyengébb, fertőzött töveket, és ragaszkodunk ezek megmentéséhez, akkor ezeket különítsük el a többitől, próbáljuk meg először rendbe hozni, s úgy vigyük a többihez. A megnyúlt, túlnőtt növényeket bete- leltetés előtt csípjük vissza (akár 30-50 %-kal is), általában ezek a növények bírják a visszavágást, s ez megkönnyíti a kedveződen körülmények átvészelését. Ezzel együtt eltávolíthaljuk a beteg, sérült, fertőzött részeket is. Másik meghatározó elem a teleltetés körülményei. Alapelv, hogy biztosítsunk növényeinknek a lehető legtöbb napfényt, ugyanakkor a hőmérsékletet tartsuk a hűvös tartományban (10-15 C fok). Erre legalkalmasabb lenne a télikert. Ha nincs ilyen, megfelelő lehet egy világos szoba, ahol csökkentem lehet a fűtést, illetve a szokásos teleltető helyek (lépcsőházak vüágos területei, hideg előszobák, szélfogók, stb.). A lehető legrosszabb a sötét, meleg hely, itt a növények vékony, gyenge, de hosszú hajtások nevelésével keresik a fényt, egy idő után kimerülnek, egyre rosszabb állapotba kerülnek. A telelő növényeinknek ritkán és kevés vizet adagoljunk, a tápoldatozást hagyjuk el, ezzel is elősegítve, hogy a növények a kedveződen időszakot egy általunk kiváltott „nyugalmi időszakkal” vészeljék át. A teleltetés alatt a szürkepenészes rothadás támadhatja meg növényeinket, ezt elősegíti a helytelen, gyakori, vagy bőséges öntözés. A kártevők közül a levéltetvek, atkák, pajzstetvek telepedhetnek be növényeinkkel együtt. A lakásban növényvédelmi kezelést végezni körülményes és veszélyes, ezért fontos a megelőzés, vagyis a növények ellenőrzése, a megfelelő körülmények biztosítása. Alapelv, hogy alacsony hőmérsékleten a kártevők aktivitása is lelassul, kevésbé szaporodnak. A fűtött lakásra a száraz levegő a jellemző (alacsony relatív páratartalom), ilyen körülmények között leginkább az atkák szaporodnak fel, s ellenük a védekezés igen nehéz, de jól érzik magukat a levéltetvek, pajzstetvek is. Ha valamely károsítót megtaláljuk növényeinken (a levéltetű és pajzstetű szabad szemmel látható, míg az atkát csak éles szeműek látják, de elárulja kártétele, a levelek halványulása, kanalasodása, esetleg a fényben látható finom szövedék), akkor a fertőzött növényt különítsük el és úgy kezeljük. A viaszos pajzstetűt, ha lehet, szedjük le, töröljük le a növényről. A levéltetvek és atkák ellen vegyszeres kezelést kell végezni, esetleg az erős pajzstetű fertőzést is így lehet megfékezni. A dísznövények általában nagyon érzékenyek a vegyszerekre, gyakran az alkalmazott készítmény is károsítja a növényt. Általában kerüljük a szerves oldószert tartalmazó (EC formuláció) készítményeket, inkább alkalmazzuk a vizes oldatokat (SC formuláció). Némely növény (pl. leán- der) érzékeny az olajtartalmú készítményekre is, ezért ajánlatos elsőként egy próbafújást csinálni a növény kisebb részére, s ha pár napon belül nem látunk elváltozást, akkor kezelni az egész növényt.
