Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)

2005-11-09 / 259. szám, szerda

32 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 9. Kusztos Tibor és felesége, Ildikó A bánffyhunyadi lelkész házaspárt látták vendégül a galántai klubesten Kalotaszegi kézimunkák Galánta. Kalotaszeg egy tájegység Kolozsvár és a Királyhágó között, a Se­bes-Körös mentén. Ezen belül is három kisebb tér­ségre osztódik: Alszeg, Fel­szeg és Nádasmente. GAÁL LÁSZLÓ A térség településnevei pedig azt bizonyítják, a honfoglalás ide­jén székely magyarok telepedtek le ezen a vidéken. Mindezt Kusztos Tibor bánffyhunyadi re­formátus lelkésztől tudtam meg október 27-én, csütörtökön este a Gazdaudvar vendéglőben, ahol fe­leségével, Ildikóval együtt az egy hónapja újraindított Csemadok- klubest vendégei voltak. A házas­pár 11 esztendeje került Bánffy- hunyadra, a Kaloteszeg „fővárosá­nak” tartott városkába, és azóta lelkesen foglalkoznak a térség tör­ténetével. Kusztos Tibor a hagyo­mányokat, az építészeti és kézmű­ves értékeket kutatja, neje a cso­dálatos és méltán világhírű kalota­szegi kézimunkával, varrottassal foglalkozik. Amikor Munkácsy Mihály Er­délyben járt, megkérte vendéglá­tóit, vigyék el őt Kalotaszegre, hogy ott helyben ismerkedhessen meg a híres kézimunkával. Azt ajánlották neki, Bánffyhunyadra Néha már túlzásba is viszik a viselet díszítését (Szőcs Hajnalka felvételei) menjen. Rengetek művészien ki­varrott dolgot vásárolt, amivel a párizsi műtermét díszítette, felesé­ge pedig kivarrott ruháival a pári­zsi szalonokban népszerűsítette a kalotaszegiek mesterségét. Kusz­tos Tibor galántai előadásából azt is megtudtuk, Kalotaszeg vidéke sosem volt növénytermesztésre, gazdálkodásra alkalmas, még az állatok közül is csak a bivaly tudott itt jól megélni, ezért az itteni em­berek vagy más vidékre jártak munkát keresni, vagy a kézműves­ségből igyekeztek megélni. A férfi­ak bútorkészítéssel és -festéssel, a nők főleg kézimunkával, kivarrás­sal foglalkoztak. Erről a kézimun­káról tartott szinte tudományos előadást Kusztos Ildikó. Sajnos eredetiben csak az általa viselt ka­lotaszegi kivarrott ruhát tudta be­mutatni, több kézimunkát nem mertek magukkal hozni, nehogy a határon esetleg probléma adód­jon, ha megtalálnák a poggyászba az értékes népművészeti darabo­kat. így aztán csak fényképekről is­merkedhetett a közönség a híres motívumokkal. Ildikó elárulta, ami növénymotívumnak tűnik, az való­jában „álcázott” ősi állati motí­vum, az ősvallásból, a sámánvílág- ból származó jelképek, például a kígyó vagy a bivalyszarv, esedeg a szárnyas nap, amit több mint ezer évvel ezelőtt használtak, de miu­tán szent István fővesztés terhe alatt megtiltotta a pogány jelképek alkalmazását, a leleményes széke­lyek nem hagyták el az ősi motívu­mokat, csak éppen álcázták azo­kat. A két egymással szembe állí­tott szarv egyszeriben tulipánnak tűnt, a tollas kígyóból leveles nö­vényszár lett stb. Ám ha lefejtjük a „cicomákat”, az ősi motívumok maradnak meg. Sőt olyan elmélet is létezik, hogy ezek a motívumok tulajdonképpen egyfajta képírás írásjelei, amelyek üzenetet továb­bítottak, csak éppen ezeket még nem sikerült megfejteni. Ildikó be­avatott többféle technika, az „írá­sos”, a „vagdalásos”, a „szedettes” készítésének titkaiba, és a népvise­leti ruhákból is mutatott példát a saját öltözékén és fotókon. Azt is megtudhattuk, hogy a kalotaszegi kézimunka hírnevét egy 18. száza­di úriasszonynak, Gyarmathy Zsi- gáné Hóry Etelkának köszönheti. A negyvennyolcas tiszt felesége az 1892-es budapesti világkiállításon egy, a ládafiából előszedett száz­kétszáz éves kivarrottasokkal teli kalotaszegi szobát rendezett be, amelynek olyan sikere volt, hogy utána Londonba, Párizsba, Brüsz- szelbe, sőt a tengerentúlra is hív­ták kiállításokra. Ezután indult be igazán Kalotaszegen a háziipari kézimunkázás, hiszen királyi ud­varokból is érkeztek megrendelé­sek kalotaszegi varrottasokra. Két egyházi méltóságot és Szabó Imre orgonaművészt is díszpolgárrá avatták Érsekúj várott újabb emléktáblákat helyeznek el Jozef Slamka római katolikus plébános, egykori érsekújvári káplán hitéből és elhivatottságából a múlt rendszerben sok hívő merített erőt a mindennapokhoz (Csuport István felvétele) SZÁZ ILDIKÓ Érsekújvár. A képviselő-testü­let vasárnap esti ünnepélyes ülé­sén átadták az idei Pro Űrbe - Vá­rosért díjakat, és díszpolgárrá avatták Jozef Slamka és Mons. Imrich Polák római katolikus lel­készt, továbbá Szabó Imre orgo­naművészt. A két egyházi szemé­lyiség a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején káplánként tevékenykedett Érsekújvárott, mindketten igyekeztek a hívők körében elhinteni a II. Vatikáni Zsinatba foglaltakat. Gejza Pi- schinger polgármester külön örömmel köszöntötte az érsekúj­vári születésű Szabó Imre orgo­naművészt, aki rendszeresen fel­lép a város jótékonysági hangver­senyein. A képviselők két In me- moriam-emléktábla elhelyezését hagyták jóvá, egyiket az öt évvel ezelőtt elhunyt Imrich Hlavička tiszteletére, aki az érsekújvári kórház nőgyógyászati osztályá­nak főorvosaként és városi ta­nácstagként jelentős eredménye­ket ért el; a másikat Ignác Ottava egyetemi professzor tiszteletére. A Pro Űrbe 2005 díj várományo­sainak egyike Mária Malperová, a Matica slovenská érsekújvári alapszervezetének elnöke, a Nyit- ra-parti Alapiskola igazgatónője. Kiváló sporteredményeiért jutal­mazták Peter Stráňovskýt. Szabó Eleonóra, a Pavol Blaho utcai ma­gyar és szlovák óvoda igazgató­nője azért kapta az elismerést, mert pedagógusként és intéz­ményvezetőként évek óta sikere­sen hangolja össze a többségi, ü- letve a kisebbségi nyelvet beszélő gyermekek foglalkozásait, együttélését. A következő díjazott Szabó László, a budapesti Képző- művészeti Főiskola neveltje, gyé- mántdiploma-tulajdonos, aki ma­gyar állampolgárként is Érsekúj­vár szerelmese maradt. Ezt a vá­rosról készült, ötezer fotót tartal­mazó gyűjteménye és hat albuma bizonyítja. Nagy tapssal fogadta a közönség a város vezetése részé­ről elismerésben részesített Klein Ottokár operaénekest, aki idén nyáron több jeles hazai és ma­gyarországi kollégájával együtt jótékonysági hangversennyel nyitotta meg a felújított szabad­téri színpadot. A díjazottak kö­zött volt František Krommel ér­sekújvári biokémikus, akinek vi­lághírűvé vált a fokhagymakivo­natból készült, herpesz elleni ol­data. Érsekújvár oszmán uralom alóli felszabadításának 320. év­fordulója alkalmából rendezett augusztus 21-i emlékünnepsé­gen már polgármesteri díjat ka­pott Csáky Pál miniszterelnök­helyettes, a város társadalmi éle­tének a felvirágoztatásáért. Ugyanebben az elismerésben ré­szesült akkor Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek. Széchényi György esztergomi érsek 1691. október 29-én városi kiváltságokat adományozott Érsek­újvárnak. Az önkormányzat és a civil szervezetek képviselői rótták le tiszteletüket a Ferenc-rendi kolostor falán elhelyezett emléktáblánál. Kovalcsik Cirill ferences atya ünnepi beszédében az érsek történelmi nagyságát méltatta. (Csuport István-felvétele) SZÜLŐFÖLDÜNK A mellékletet szerkeszti: Klein Melinda Levélcím: Szülőföldünk, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 426, fax: 02/59 233 469, e-maü: regio@ujszo.com

Next

/
Oldalképek
Tartalom