Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)

2005-11-05 / 256. szám, szombat

28 Egészségünkre UJ SZÓ 2005. NOVEMBERS. KÉPVERSENY Molnár Robika - Fülek Oravec Dávid - Szeric Benyó René - Csilizradvány Lencse Emma Dóra A nyertes képek A 121-151-es képek közül a legtöbb szavazatot a 143-as kép rajta a csenkei Fodor Laura, a 149-es kép és rajta Mihályi Mókusz Evelin, valamint a 150-es kép, rajta a pozsonyi Roszipál Carmen kapta. Kérjük a szülőket, jelentkezzenek a 02/592 33 461-es telefonszámon. Beszélgetés Kádasi Lajos genetikussal a veleszületett halláskárosodás kialakulásáról, okairól A szülőkön múlik... Már a terhesség idején tudhatjuk, halláskárosult lesz-e a kicsi Szlovákiában ezer újszülött közül egy baba úgy jön a vi­lágra, hogy hallása súlyo­san károsodott. E nem ritka genetikai betegségről, korai felismerésének lehetőségei­ről beszélgettünk Kádasi Lajos genetikussal. ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Pontosítanék: e leggyakoribb ge­netikai betegséget szaknyelven kongenitális, nem szindrómás vagy veleszületett süketségnek nevez­zük. Mindig genetikai eredetű a halláskárosodás? Az esetek negyven százaléka nem genetikai eredetű, hanem va­lamilyen egyéb károsodás követ­kezménye. Okozhatja a terhesség korai szakaszában elszenvedett fer­tőzés vagy bizonyos gyógyszer, an­tibiotikum, de az esetek 60 százalé­kában öröklött hibáról van szó. Óriási csapás a szülőknek, ha halláskárosodott gyereke szüle­tik, a legrosszabb pedig, ha a tel­jesen süket. Valóban, hiszen az üyen gyerek egyáltalán nem tanul meg beszél­ni. A progresszív süketség esetében a hallás később kezd romlani, és a teljes süketséghez vezet. Az esetek nagy részében ezen kívül semmi­lyen más betegség nincs jelen. Valójában mi okozza ezt a sü­ketséget? Génkárosodás. Eddig már több mint 50 gén ismert, amelyik ha megsérül, süketség alakul ki. 2-3 gén okozza az említett süketség nagy részét. Született-e eredmény az örök­lött süketség okainak kutatásá­ban? Nemrég a konexin gént kutat­tuk, amelynek a sejtek közötti in­formációátadásban van szerepe. A konexin protein épp azokban a sej­tekben van jelen, amelyek a hallás­ingert továbbítják. Ha ez a protein sérül, nem segít semmi. Ebben az esetben hagyományos módszerrel nem nagyon lehet orvosolni a bajt. Szlovákiában ezt a gént eddig még nem vizsgálták. Az elmúlt 2-3 év­ben ez volt munkánk legfontosabb része. Most már tudjuk, nülyen rendellenességek fordulnak elő eb­ben a génben. Mondjuk, ha két sü­ket ember házasságot köt, előfor­dulhat, hogy az utód nem lesz sü­ket, mert nem ugyanaz a gén sérült mindkét partnernél. Eddig ezt nem tudtuk kimutatni, de most már az esetek nagy részében tudjuk, me­lyik gén a felelős a hibáért. S meg tudjuk azt is mondani, hogy a szü­letendő gyerek hallássérült lesz-e vagy nem. És ha kiderül, mit lehet tenni? Mivel gyógyítani nem lehet, a szülőknek kell eldönteniük: vállal- ják-e vagy nem a terhességet. A ta­pasztalat az, hogy a szülők a süket­séget nem is tekintik betegségnek. Nem igen volt példa arra, hogy va­laki emiatt szakíttatta meg a ter­hességet. A kutatást nemrég fejez­tük be, úgy hogy a közvélemény alig tud róla. Minden országnak saját magá­nak kell kivizsgálnia a népessé­get? Igen, mert a károsodás és gyako­risága nem minden országban egy­forma. Ez nem úgy működik, mint a gyógyszerek esetében, hogy ame­lyik gyógyszer jó Angliában, az jó Szlovákiában is. Az említett konexin génen belül már több mint száz károsodást, mutációt fedeztek fel. Mi már körülbelül tudjuk, hogy Szlovákia lakosságában melyeket ki kell vizsgáim. Azonban nálunk is vannak különbségek. Például a ro­mák körében teljesen más génkáro­sodások vannak, mint a többi lakosság körében. Ami náluk gya­kori, a romák körében szinte egyál­talán nincs. Tudomásom szerint a nyugati országokban már három évvel ezelőtt elkészült ez a felmé­rés. Ha egy családban előfordult már ilyen eset, s ha valaki igény­li, el tudják végezni ezt a kivizs­gálást? Igen, a genetikai rendelőkön ke­resztül. Külföldön a süketséget be­ültetéssel is kezelik, de ehhez ontosan tudni kell, hogy melyik gén a hibás. Vannak olyan génkáro­sodások, amelyek esetén a transz­plantáció nem segít. Ha egy családban nem volt ilyen eset, akkor kizárt, hogy hal­láskárosodott gyerek születik? Nem kizárt, hiszen az esetek 80 százalékában a hibás gén egy-egy kópiáját mindkét szülőtől örököli a gyerek. Ha csak egy hibás génkópi­ája van, az ember nem is tud róla, hogy hibás. Mivel a süketek együtt járnak iskolába, nagyobb a valószí­nűsége, hogy ott választanak partnert, zárt közösségben élnek, így nagyobb a valószínűsége, hogy hallássérült gyermekük születik. De azt tudni kell, hogy nem min­den hallássérült szülőpárnak szüle­tik hallássérült gyereke. Ezt ki lehet vizsgálni. Ám két nem hallássérült embernek is lehet hallássérült gye­reke. Pontosan meg tudjuk állapí­tani, hogy van-e magzatnak hibás génje. Ha mindkét szülőnél van a génnek hibás kópiája, akkor 25 szá­zalék a valószínűsége annak, hogy a gyerek hallássérült lesz. A mi munkánk azért rendkívül fontos, mert pontosan, 100 százalékos biz­tonsággal meg tudjuk mondani: hallássérült lesz-e az utód vagy nem. Eddig ezt csak valószínűsíteni lehetett, (ki) Jövő héten a szakember arról tájékoztat, fájdalmas-e a ge­netikai kivizsgálás, mennyi ideig tart és mennyibe kerül Nyugodtan, jól aludni csak friss, tiszta levegőjű szobában lehet Mindig annyi ruhát viseljen, hogy ne fázzon SOROZAT Az egészséges fejlődésnek a rendszeres napi levegőzés alapve­tően szükséges, nélkülözhetetlen feltétele. Az étvágya is jobb annak a gyereknek, aki sokat van szabad le­vegőn, és eleget mozoghat, ugrál­hat, játszhat a szabadban. Tavasz­tól őszig ez könnyebben megoldha­tó, de őszi-téli időben sem szabad lemondani róla. Semmi nem pótol­ja a szabad levegőt és a napsugarat, amiből sajnos télen sokkal keve­sebb jut. A kisgyerek még a leghi­degebb télben is töltsön naponta legalább 2 órát a szabad levegőn. Tavasszal, nyáron ennél többet. Ebben a korban a gyerekek napi alvásszükséglete kb. Í4-16 óra. Eb­ből az éjszakai alvás rendszerint 9- 12 órát fedez. A második év első fe­lében az éjszakai alváson kívül ál­talában még két alkalommal van szüksége a gyereknek alvásra, pi­henésre. Ebből ha lehet mindkettő, de az egyik okvetlenül a levegőn le­gyen. Ez télen jó levegőzési alka­lom is. Jó erre erkély, udvar, akár körfolyosó is. Másfél-két éves kor­tól már általában elegendő egy nappali alvás. Jó ha ez a korai ebéd után, kb. 12 órától kezdődik. így nem nyúlik bele a késő délutánba és az esték sem húzódnak el. A kisgyermeknek a legkisebb ko­rától kezdve külön fekhelye legyen. Nem lehet nyugodtan aludni sem a testvérekkel, sem a szülőkkel közös ágyban. Még akkor se vegyék a szü­lők magukhoz az ágyba a gyereket, ha éjszaka felriad, sír, mert fél. Ez egy- és hároméves kor körül gyak­ran előfordul. Ilyenkor a szülőket hívja, és csak a szülő jelenléte nyugtatja meg. Oda kell menni a gyerekhez, csendesen mellette ma­radni, amíg megnyugszik, és ismét elalszik. A nyugtalanul alvó gye­reknek szüksége van arra, hogy biztonságban érezze magát, hogy tudja, szülei, ha a másik szobában vannak is, vigyáznak rá, hívó sza­vára odamennek hozzá, megértik, együttéreznek vele. Nyugodtan, jól aludni csak friss, tiszta levegőjű szobában lehet. Téli nagy hidegben szellőztessük ki ala­posan a szobát, a többi évszakban nyitott ablaknál altassuk a gyereke­ket. Nem takarózik ki, ha éjszakára takaróból készült zsákot adunk a pizsama fölé. A szabadban alváshoz télen pe- hellyel, vatelinnal vagy könnyű, puha szőrmével bélelt levegőztető zsákot adjunk rá. Melegebb időben kint is a takaróból varrt zsákban aludhat. Nyáron pedig kartonból készült zsákot adjunk rá. Mindig annyi ruhát viseljen a gyerek, hogy ne fázzon, de ne is le­gyen túlságosan melege benne. A túl melegen öltöztetett gyerek ép­pen olyan veszélyben van, mint az, akire a szükségesnél kevesebb hol­mit adnak. A gyereke hőigénye kü­lönböző. Azt kell kitapasztalni, hogy a gyereknek - akár a szobá­ban, akár a szabadban - milyen és mennyi ruhára van szüksége ah­hoz, hogy jól érezze magát. Cipőre csak akkor van szüksége a kisgyereknek, amikor már saját lábán sétál az utcán. Amíg nem tud jól járni, a cipő ártalmas. Az éppen csak felálló vagy járni kezdő gyerek lábbelije a lábfej formáját pontosan követő, kényelmes, könny\, hajlé­kony, kötött vagy vászonmaradék­ból varrt papucs. A már jól járó gye­rekek is csak puha, könnyű, hajlé­kony talpú, elöl elég széles és ma­gas cipőt viseljenek. Nyárra utcai viseletnek a saru vagy az egészen könnyű szandál a legalkalmasabb. Téli hidegben jó a könnyű és puha bundacipő vagy a bélelt meleg csiz­ma. Soha ne adjunk a gyerekre más által már használt cipőt még akkor sem, ha csak keveset használták. Minden gyereknek más a lába, az új cipőt a saját lábára formálja, „tapossa” ki. Hazaérve mindig vegyük le az utcai cipőt, mert a szobában a pa­pucs a legmegfelelőbb viselet. Azok a gyerekek, akik elegendő időt töltenek a szabadban, sokkal ritkábban betegszenek meg, mint aldket a „széltől is óvnak“. Legin­kább az a gyerek védett a hűléses betegségek ellen, aki egészen kis­korától kezdve megtanul fokozato­san alkalmazkodni az időjáráshoz. Részletek Kalló Éva, Kenéz Már­ta, dr. Lőrinczy Erzsébet Akisgyer­mekkor című miinkájából

Next

/
Oldalképek
Tartalom