Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-27 / 249. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ THE WASHINGTON POST A Fehér Ház mentesítené az amerikai őrizetben lévő foglyokkal való kegyetlen és megalázó bánásmód tilalmáról a szenátusban elfogadott törvény hatálya alól a Központi Hírszerző Ügynökséget (CIA). Az indítvány értelmében a törvény nem vonatkozna a külföldi terrorizmusellenes műveletekre vagy a CIA műveleteire, ha az Egyesült Államok elnöke alapvető fontosságúnak minősíti őket az országnak és állampolgárainak terrortámadásoktól való megoltalmazása szempontjából. Az amerikai hírszerzés számára kiemelten értékes személyeket a CIA tartja fogva külföldön, titkos helyeken. Kedden a katolikus egyháznak ítélték a katedrálist, de az ügyész fellebbezik, így folytatódik a tulajdonvita Kié a Szent Vitus-székesegyház? Kié legyen a prágai Hra- dzsin egyik építészeti gyöngyszeme, a történelmi értékű gótikus remekmű, a Szent Vitus-székesegyház: a katolikus egyházé vagy a cseh nemzeté, tehát az államé? KOKES JÁNOS Erről főijük a vita váltakozó hevességgel Csehországban már 1992 óta, amikor a rendszerváltás után a katolikus egyház hivatalosan is bejelentette tulajdonosi igényét. A közvélemény indulatait és érzelmeit felkavaró ügy mind a mai napig eldöntetlen, s 13 év után a per - miközben megjárta már az alkotmánybíróságot is - ismét visszakerült az elejére. Kedden egy prágai kerületi bíróság ugyan az egyháznak ítélte a katedrálist, de az államügyész azonnal jelezte, hogy a döntéssel nem ért egyet, s fellebbezni fog. A perek sorozata tehát folytatódik, s megfigyelők szerint az sem kizárt, hogy az ügy végül is a strasbourgi emberi jogi bíróságon köt ki. A katolikus egyház azt állítja, hogy csak a korábbi vagyoni állapotokat szeretné visszaállítani, mert szerinte a katedrális, amely a száztornyú Moldva-parti metropolis egyik világszerte ismert szimbóluma, eredetileg az egyházé volt, s csak 1954-ben került állami tulajdonba. A legújabb bírósági döntés szerint viszont az 1954-es döntés nagyon zavaros, nem tartalmaz semmiféle konkrétumot, így eleve nem is volt alkalmas a tulajdonosi helyzet megváltoztatására. Az államügyész azonban ezt másképp látja. Az ellentábor szerint a székes- egyház sosem volt a katolikus egyház tulajdona, az csak kezelője volt a legendás templomnak. Az ötvenes évek elején napvilágot látott, ma is hatályban lévő törvényt ugyan a kommunista rendszer hozta, de az lényegében állítólag csak szentesítette azt az állapotot, hogy a székesegyház a cseh nemzet tulajdona. A tulajdonjogi viták abból indulnak ki, hogy mindenki másképpen értelmezi IV. Károly német-római császár és cseh király alapító oklevelét, amely salamoni módon a XIV. század közepén úgy fogalmazódott, hogy a székesegyház tulajdonosa a székesegyház. A katolikus egyház ezen önmagát érti, a másik tábor a székesegyház tényleges használóit, tehát a népet. Másrészt a „népi vagyon” hívei azzal érvelnek, a Habsburg- ház már a XVIII. század végén úgy rendelkezett, hogy az egyház nem tulajdonosa, csupán kezelője az egyes, egyházinak tekintett va- gyonoknak. Az ügyben hozott első bírósági döntés 1994 decemberében helyt adott a katolikus egyház kérésének, s neki ítélte a katedrális és tíz másik várbeli épületet. Az új döntés ezt gyakorlatilag megismételte. Kezdődik tehát minden elölről. A 11 évvel ezelőtti ítélethirdetés után számos ellenakció indult, mert a csehek többsége nemzeti műkincsnek tartja a székesegyházat. A lakosság nagyobb része ezért annak híve, hogy továbbra is maradjon állami kézben, nevezetesen az államelnöki hivatal gondozásában. A mostani döntésre már nem olyan hevesek a reakciók, de újabb vitákra kell számítani. A cseh katolikus egyház feje, Miroslav Vlk prágai érsek a döntéssel elégedett. Korábban azonban nem titkolta: ha a klérus nem nyer, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a cseh római katolikus egyház végül is az ügyben a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordul jogorvoslásért. A Szent Vitus-székesegyházat, amely az adott helyen már a harmadik templom, IV. Károly kezdte építtetni 1344-ben a francia Narbonne dómjának mintájára. A nagyszabású építkezés azonban csak 1929-ben, Szent Vencel halálának ezredik évfordulóján fejeződött be véglegesen. A legendás székesegyháznak több magyar vonatkozású emléke is van. A Zsigmond-kápolnában van eltemetve Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem; 1856. szeptember 28-án ebben a székesegyházban vezényelte Liszt Ferenc Esztergomi miséjét. A neogót csigalépcsőház felett, amely a szentély mellett található, egy 1929-ben készült ablakfestmény Szent Istvánt ábrázolja. Az egyháznak ítélték. Meg is kapja? (ŰTK-felvétel) JEGYZET Reggeli pánik KOCUR LÁSZLÓ Tegnap reggel, miközben hazafelé tartottam egy túl jól sikerült házibuliról, megálltam az egyik multinacionális üzletlánc belvárosi szupermarketjében, hogy valami reggelit, de legalább egy palack ásványvizet vegyek magamnak. S ha már úgyis ott jártam, néhány akciós terméket is bepakoltam a kosaramba. Elvégre jobb ilyenkor vásárolni, mikor a polcok között bámészkodóra nem tolják rá a bevásárlókosarukat az agresszív nagymamák, nyugodtan lehet válogatni a gyümölcsös standnál - mert ugyebár előzetes vizsgálat nélkül csak a sörösüveget teszi be a férfiember a kosarába -, s nem kell folyton azt hallgatni, hogy: „Elnézést!”, „Bocs!”, „Megengedi, fiatalember?!” Igaz, reggel volt, ennek ellenére a pénztáraknál elég sokan várakoztak. Még a gyorspénztáraknál is, ahol csak a „kosarasok” fizethetnek, a bevásárlókocsis, megalomániás akcióvadászok nem. Különös, gondoltam magamban, mindenki ilyenkor vásárol be a hétvégére, vagy mi van. Kisvártatva megreccsent a hangosbemondó, és egy erősen nazális (náthás?), kellemeden férfihang a vásárlók elnézését kérte, amiért az akciós termékek vonalkódját nem tudja leolvasni a vonalkód-leolvasó. Ebben a pillanatban az alagsori élelmiszerrészleg felbolydult méhkassá változott, a félálomban sorakozó reggeli vásárlók rögvest felébredtek. - Mi van? - kérdezgették mindenfelé az emberek a mellettük állóktól. A pénztáros hölgyek kicsit rémült tekintettel, kicsit unottan és nagyon tanácstalanul ülve várták, hogy mi fog történni, miközben a vevők egyre idegesebben toporogtak. Végül az egyik feltalálta magát:- A nem akciós termékeket leolvassa ám! - mondta. Akik valóban siettek, dühösen pakolták ki kosarukból - ki hova tudta: a hűtőpultra, a kassza előtt elhelyezett rágógumis állványra, a földre - az akciós termékeket. Mellettem egy idősebb úr úgy simogatta szemével a padlóhoz koppanó akciós sört, mintha közeli, elhunyt hozzátartozó volna. Mivel nekem sem volt kedvem kivárni a műszaki hiba elhárítását, gyorsan bepakoltam a közeli jégkrémek közé a kosaramban levő akciós árut, aztán a maradékot kifizetve távoztam. A helyzet mindenesetre abszurd. Az embereknek ott a pénztárcájukban a pénz, kosarukban az áru, és mégsem tudják elvinni, mivel talán az egyik rendszergazda az éjszakai műszakban a szokásosnál is több pomófilmet töltött le, vagy valami egyéb, ostoba műszaki hiba folytán megbénult a rendszer. Hol van már az a boldog idő, mikor még a lakótelepi kisboltban Kati néni ceruzával adta össze a számlát... Hol van már a lakótelepi kisbolt... KOMMENTÁR Koszovói kérdőjelek MAUNÁK ISTVÁN Téves volt a nemzetközi közösség eddigi Koszovó-politikája. Ez a burkolt beismerés kellett ahhoz, hogy megszülethessen a hétfői BT- határozat, amely engedélyezte a tárgyalások megkezdését az 1999 óta ENSZ-igazgatás (UNMIK) alatt álló dél-szerbiai tartomány jövőjéről. Egy korábbi ENSZ-határozat ugyanis bizonyos feltétel- rendszer teljesüléséhez kötötte a státustárgyalásokat. Márpedig a hétfői BT-szavazás előtt Sörén Jessen-Petersen UNMIK-vezető és Kai Eide, az ENSZ-főtitkár különmegbízottja is azt állapította meg tájékoztatójában, a normakövetelmények közül egyik sem teljesült (csak részeredmények vannak), de akkor sem javulna a helyzet, ha az ENSZ tovább halogatná a státustárgyalásokat. Eide szerint soha nejön el a megfelelő pillanat, ezért jobb azonnal hozzálátni. Ezzel a koszovói albán vezetés álláspontja győzött, Szerbia ragaszkodott a normarendszer teljesítéséhez. Megfigyelők szerint ezzel Belgrad második nagy politikai vereségét szenvedte el. Hiába van ott a nemzetközi békefenntartó erő (KFOR), Koszovóban folytatódnak a (politikai és köztörvényes) gyilkosságok, a kisebbségek helyzete teljesen bizonytalan, a szerbek elvándorlásának mértéke még műidig meghaladja a hazatelepülések számát, s az elvárásokkal szemben a szerbek lényegében semmilyen formában nem vesznek részt a hatalmi intézmények működésében. Eide és Jessen-Petersen szerint a pristinai albán meg a belgrádi szerb vezetés álláspontja jottányit se közelített, illuzórikus elvárni, hogy egy asztalhoz üljenek. Az albánok számára csak Koszovó teljes füg- gedensége fogadható el. Szerbia szerint a határok megváltoztatása sértené a nemzetközi jogot (az ENSZ egyik alapelvét), további precedenst teremtene a térségben, és a maximum, ameddig hajlandó elmenni Koszovó státusát illetően, az a „több műit autonómia, de kevesebb a függeüenségnél” elve. Talán senki sem tudja, hogy ez konkrétan mit jelent. De nemcsak Szerbia, hanem -jelentős albán kisebbsége miatt - Macedónia is tart attól, hogy a térségben lényegében két „úszta” albán állam létezne, ami felborítaná az egyensúlyokat a Balkánon; számukra a rémkép egy Nagy-Albánia megteremtése. Belgrad nagy nemzetközi nyomásnak van kitéve. Számára siker, hogy megkezdheti a tárgyalásokat az EU-val a társulási szerződésről. De éreznie kell: a színfalak mögött a nyugati világ inkább a koszovói albánok függetlensége felé hajlik. Több nemzetközi szakértői csoport terve is ezzel számol, ezt támogatja Richard Holbrooke, a daytoni béke atyja, s az amerikai illetékesek többször említették a népakarat teljesülésének fontosságát. Létezik egy elképzelés - és valószínűleg majd megpróbálják ebbe az hányba nyomni Szerbiát -, amely szerint Koszovónak bizonyos időre „feltételes függetlenséged’ adnának, ezalatt az EU protektorátusa lenne. És műit ilyen, tíz év alatt, négy fázisban Szerbia-Montenegróval együtt integrálódna az unióba, ahol egyfajta megosztott szuverenitással rendelkezne. Ez is egy elméleti megoldás. Tehát: tárgyalások kezdődnek, de csak kérdőjelek vannak, válasz semmüe nincs. Még arra az alapvető kérdésre sem, hogy mely eset idézhetne elő nagyobb valószínűséggel újabb háborút. Az, ha Koszovó függetlenné válik, vagy az, ha Szerbia része marad? FIGYELŐ Ciánper helyett csődöt mond Nem vesz részt a budapesti ciánperben a tiszai ciánszennyezést okozó Aurai vállalat jogutódja, a Transgold Rt., miután egy magyar búóság úgy döntött, a magyar állam által beperelt nagybányai társaság nem növelheti kapacitása 15 százaléka fölé a termelést - írta a Krónika. Az erdélyi magyar nyelvű közéleti napilap értesülései szerint rövid időn belül indul a csődeljárás a Transgold Rt.-nél, miután e hét elején a Fővárosi Búóság úgy döntött, a 2000. januári tiszai ciánszennyezés miatt a nagybányai társaság továbbra sem fokozhatja termelését. Az alperes a továbbiakban nem hajlandó részt venni a ciánperben, mivel kérése ellenére a budapesti bírónő nem helyezte hatályon kívül a legfeljebb 15 százalékos kapacitáskihasználtságra vonatkozó korábbi döntését. Májai László, a Transgold Rt. romániai ügyvédje elmondta: a nagybányai vállalat igazgatótanácsa várhatóan még a héten dönt a csődeljárási folyamat beindításáról. Ebbe a helyzetbe azt követően került az Aurai jogutódja, hogy a magyar búóság kapacitáskorlátozó áprilisi döntése nyomán a külföldi bankok már nem hajlandók finanszírozni a vállalatot. „Fennáll a veszélye, hogy a műszaki folyamat esetleges leállításával bekövetkezhet az, amitől a magyar állam fél, vagyis egy újabb üzemi baleset. Remélem, a budapesti bírónő mérlegelte döntése következményeit” - nyilatkozta Májai. A Transgold jogi képviselői azzal vádolják a budapesti búóságot, hogy nem vette figyelembe a bukaresti környezetvédelmi minisztérium júliusban kibocsátott rendeletét, amellyel úgynevezett gátbiztonsági szempontból engedélyezte a nagybányai cég 37 hektáros zagytározójának működését - írta a lap. Májai elmondta: „A román szaktárca többéves monitoring és a gátszabványok alapján hozta ezt a döntést, ám a budapesti búóság ezt nem tartotta relevánsnak.” Különben a budapesti búósági meghallgatáson egy prominens magyar szakember is úgy vélekedett, hogy a nagybányai létesítménynél megvalósul a környezetvédelmi jogban használt „robusztus biztonság”, és a termelés fokozása nem járna a környezeti biztonság csökkenésével. A Krónika szerint a tárgyalás után loan Hudrea, a Transgold ügyvezető igazgatója elmondta: a búóság nemcsak akkor, hanem most is „betömte a száját”, mert nem engedte, hogy bizonyítékokkal álljon elő. (m) (Ľubomír Kotrha rajza)- Új arcot vágok a választási kampányban.
