Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-31 / 252. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 31. Az elmúlt héten került a boltokba Robbie új albuma Intensive Care címmel Felemás fogadtatás Robbie új albumának beharangozó dala, a Tripping a második helyig jutott az angol kislemezlistán (Reuters-felvétel) SZUBJEKTÍV Hogyan tovább? Az a zenei fesztivál, amelyik évtizedek óta életképes, bizonyára hatalmas jelentőséggel bír. Az ötvenéves Eurovíziós Dalfesztivál azonban nem igazán. Ezt művileg tartják életben. Mindent túlél, de közben a célját - ha egyáltalán volt neki - már jó ideje elveszítette. Az elsőt ’56-ban, tizennégy ország részvételével a svájci Luganóban rendezték meg, az ötvenediket idén májusban, Kijevben. A szervezők a jubileum alkalmából kis nosztalgiaműsorral kedveskedtek önmaguknak és a nézőknek október 23-án, Koppenhágában, amelyet harmincegy ország élőben közvetített. Ünnepeltek, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Az ünnepség keretében szavazni lehetett a gála történelmének legjobb dalára - az eredeti versenyhez hasonlóan telefonon várták a voksokat. Érdekes módon a megmérettetésben nem vett részt az ösz- szes győztes, egy tizennégy dalból álló listára szűkítették le a kört. A nézők az ABBA slágerét, a Waterloo címűt választották meg a legjobbnak, amellyel a svéd kvartett 74- ben diadalmaskodott. A szervezők azóta sokszor és most is hangsúlyozták, hogy az ABBA a fesztiválnak köszönheti a világhírnevet. A megállapítás nem fedi a valóságot, mivel már előtte is eléggé ismert volt Európa-szerte, így minden bizonnyal nélküle is befutott volna. Hiába a nagy felhajtás, a beléje ölt rengeteg pénz, a verseny évek óta nem ad sztárokat Európának. Ám, amíg a nyolcvanas évekig jelentett valamit a részvétel, addig az utóbbi időben szinte semmit. A résztvevőket néhány nap múlva elfelejtjük, sőt, a győztest is. A fesztivál már régen nem tudja betölteni az ugródeszka szerepét. Manapság minden ország saját magát látja el kedvencekkel - a Megasztár és a hozzá hasonló tehetségkutató versenyek futószalagon termelik az olyan sztárokat, akik kizárólag hazájukban tudnak érvényesülni, ott is csak ideig-óráig, s mivel ez a trend, az összeurópai popzenei seregszemlék mára még inkább elveszítették szerepüket, ilyen formában egyszerűen nincs szükség rájuk. Az ünneplés után ezen kéne elgondolkodni. (puha) 1995. július 17-én hatalmas sokk érte a Take That rajongóit: Robbie Williams kivált a fiúcsapatból, hogy szólókarrierbe kezdhessen. A szakmabeliek egy percig sem hittek a sikerében, meg voltak győződve arról, néhány hónapon belül a feledés homályába vész. Ehhez képest most, tíz évvel később ő Nagy-Britannia legnagyobb zenei kincse. REFLEKTORFÉNYBEN A kezdet a szakmát igazolta, a magánéleti problémákkal küszködő Robbie szólódalai nem igazán találtak megértő fülekre. A ’97 decemberében kiadott Angels című hozott fordulatot a karrierjében, s innentől kezdve - Amerikát leszámítva - vüágszerte sikert sikerre halmoz. A „tévedhetetlen” kritikusok nagy nehezen belátták, hogy tévedtek az énekes megítélésében, azóta dicshimnuszokat zengenek róla. Ha a tengerentúlon is befutott volna, ma ő lenne a pop királya. Az egy hete megjelent Intensive Care című albumának fogadtatása viszont korántsem egységes, legalábbis a közönség körében, mivel a szakma tetszését ezúttal is maradéktalanul elnyerte. Már a beharangozó felvételt, az énekes által gengszter-minioperának nevezett Tripping címűt is felemásan fogadták: egyesek eddigi legjobb felvételének tartják, mások épp ellenkezőleg, a legrosszabbnak. Albumában leginkább azok csalódtak, akik előző slágereihez hasonló dalokat vártak. Sejteni lehetett, hogy nem a kitaposott úton megy tovább, tavaly ugyanis szakított korábbi szerzőtársával, Guy Chambersszel, akinek keze az összes nagy slágerében benne volt, és Stephen Duffyt szerződtette maga mellé. Az együttműködés első gyümölcse, a tavaly októberben kiadott Radio című dal, amely legnagyobb slágereit összegző válogatásalbumán szerepelt, kétségkívül pályafutásának egyik legjobb szerzeménye. A széles körben kevésbé, ám kritikailag elismert dalszerző-előadó eredetileg a Duran Duran énekese volt, de onnan gyorsan távozott, és szólókarrierbe kezdett. Később The Lilac Time néven zenekart alapított, majd a kilencvenes években ismét szólóban próbálkozott, a Duran Duran szintetizátorosával, Nick Rhodesz- szal is készített közös lemezt, de előadóként összességében nem tudott maradandót alkotni. Az Intensive Care Robbie eddigi legkomolyabb, legérettebb munkája, amely hűen tükrözi életének utóbbi időszakát. Tavaly műit el harmincéves, és ezt elmondása szerint nehezen tudta feldolgozni. A kiegyensúlyozott magánélet iránti vágyódása súlyos depresszióba taszította, végül ismét, már sokadik alkalommal alkohol- és gyógyszerfüggő lett. Mindez hallatszik az albumról. A gengszter-minioperának nevezett Tripping, a rockosabb Your Gay Friend, a szinti-popos alapú Sin Sin Sin és a The Rolling Stonest idéző A Place To Crash című dalokat leszámítva középtempós, érzelmes popzenét tartalmaz - több felvétel a Coldplay idei lemezének hangzásvilágát idézi. A korábbiaktól eltérően a mostam albumon nincs egyetlen olyan dal sem, amely első hallásra megmaradna az ember fülében. Lemezcége egyelőre nem döntötte el, hogy kiadja-e a korongot az Egyesült Államokban, mivel az énekes tengerentúli próbálkozásai eddig kivétel nélkül kudarccal végződtek. Az előző stúdióalbumából, a 2003-as Escapology címűből az erős reklámkampány ellenére odaát mindössze 136 ezret adtak el. Elképzelhető, hogy Robbie élete hamarosan megelevenedik a filmvásznon. Egy Los Angelesi klinikán, az említett alkohol- és gyógyszerfüggőségének kezelése során vetette papírra az életét. „Az írás a terápia részét képezte. Egyik barátom javasolta, hogy mutassam meg néhány hollywoodi filmesnek. Legnagyobb meglepetésemre a Paramount Pictures megvette a jogokat. Bevallom, örülnék, ha film készülne az életemről, de semmiképp sem akarok benne szerepelni, mivel a színészethez nincs tehetségem” - nyilatkozta. (péjé, o, z) ROBBIE LISTAVEZETŐ SLÁGEREI ANGLIÁBAN 1.1998 szeptembere - Millennium 2.1999 novembere - She’s The One / It’s Only Us 3. 2000 augusztusa - Rock DJ 4. 2001 júliusa - Eternity / The Road To Mandalay 5.2001 decembere - Somethin’ Stupid (Featuring Nicole Kidman) 6.2004 októbere - Radio Gáspár Laci az elmúlt egy év legtöbbet koncertező magyar előadója; az első albuma elérte a platinastátust Bárhol jársz - elégedettség, második nekifutásra Gáspár Laci (Képarchívum) LEMEZÚJDONSÁG A Megasztár első szériájának versenyzői közül elsőként Gáspár Laci jelentette meg második albumát Bárhol jársz címmel. A debütáló lemeze, a tavaly ősszel kiadott Hagyd meg nekem a dalt című a tehetségkutató verseny sikerét volt hivatott gyorsan kiaknázni, és az énekes nemrég elárulta, olyannyira elégedetlen vele, hogy képtelen meghallgatni, egyetlen példány sincs belőle a birtokában. Az újat azonban nem tudja megunni. „Ilyen albumról álmodtam. Nemcsak én vagyok benne, hanem az egész életem, a teljes szívem és lelkem. Most több időnk volt a megfelelő stílus és megszólalás kikísérletezéséhez. A dalszövegek, a hangszerelés pontosan olyan, amilyet korábban is szerettem volna. Nem ragadtunk le egy stílusnál: a dzsesszes, a funkys, a soulos és az r&b-s hangzás keveredik rajta. Határtalanul boldog vagyok, és nagy izgalommal várom, müyen lesz a fogadtatása” - nyilatkozta. Laci a dalok zenei kidolgozásában vett részt, a szövegeket többek között Valla Attila, Szigeti Edit és a Junkies együttes jegyzi, a hangszerelést pedig az első lemezhez hasonlóan Nagy Laci és Nagy Lajos végezte, akik ugyan a dzsessz világából érkeztek, de ezúttal is ügyeltek arra, hogy a zene alapvetően popos legyen. A közreműködők között találjuk Kicsi Tysont is, a Zene mindenhol című felvételben rappel. Az album első slágeréhez, a Ma éjszaka címűhöz igazi gengszterklip készült a népszerű rendező, Indián (Gallér András) felügyelete mellett, egy elhanyagolt újpesti gyártelepen forgatták. Másodikként az Életfogytig tánc című dal jelenik meg róla maxi cédén. (pj, o) Kultúra 7 ZENEZÓNA Soul Asylum - visszatérés, új felállásban Menekülő vonat sosem tér vissza - énekli a Soul Asylum ’93 egyik vüágslágerében, a Runaway Tram címűben. Sokáig úgy nézett ki, a minneapolisi rockegyüttes sem tér vissza többé, évekig csend volt a háza táján, ráadásul az egyik tag, Karl Mueller basszusgitáros júniusban torokrákban elhunyt. A zenészek végre megtörték a csendet, bejelentették, hogy az új stúdióalbumuk várhatóan márciusban kerül a boltokba. A zenekar az alapító tagok: Dave Pimer és Dán Murphy mellett Tommy Stinson basszusgitárossal és Michael Bland dobossal egészült ki. A napokban élőben is bemutatkoztak városuk és New York közönsége előtt, (p, e) The Strokes - lemez az űrből szemlélődve A The Strokes harmadik albuma a tervek szerint januárban kerül a boltokba, amelyen a New York-i rockzenészek a világ dolgait az űrből szemlélve éneklik meg - a korong a First Impressions Of Earth (Első benyomások a Földről) címet kapta. „A dalok arról szólnak, hogy egy űrből szemlélődő valaki hogyan látja a Föld történéseit” - nyilatkozta az énekes, Julian Casablancas. Elsőként a brazil rajongók ismerhették meg a lemezt, az együttes a dél-amerikai koncertturné keretében először Rio de Janeiróban lépett fel, ahol az összes új dalt bemutatta, (p, b, e) OutKast - film csak jövőre, zenéje már idén A zenei sajtó egy éve arról cikkezett, hogy az atlantai hip-hop duó filmjének forgatása körül komoly gondok adódtak. Egy bennfentes tudni vélte, hogy több millió dollárral túllépték a pénzügyi keretet, és állítólag a film rendezője, Bryan Barber is sok problémát okozott, nem állt a helyzet magaslatán. Meneszteni azonban nem lehetett, mert annyira jóban van a két rapperrel, hogy szinte az OutKast harmadik tagjaként tekint rá mindenki. Big Boi és André 3000 cáfolták a sajtóban megjelent híreket. Az időközben elkészült My Life In Idlewild című film a húszas, harmincas évek Amerikájában játszódik, a klubtulajdonost és zongoristát alakító zenészek együtt próbálnak meg túljárni a gengszterek eszén. A zenéje a hírek szerint még az idén megjelenik, a filmet azonban csak 2006 elején mutatják be. André 3000 elmondta: a dalokon természetesen érezni lehet, hogy a film egy régi történetet dolgoz fel. (p, z) OutKast (Képarchívum) The Darkness - a következő fejezet November végén lát napvilágot a brit The Darkness második albuma One Way Ticket To Hell... And Back címmel. A zenészek harminckilenc dalt vettek fel a vüághírű producer, Roy Thomas Baker irányítása mellett. „Minden egyes felvétellel sokat foglalkoztunk, mindegyiket megkedveltük, ezért komoly vitáink voltak arról, melyek maradjanak le az anyagról. Baker azt mondta, már most nyugodtan elkezdhetünk költekezni, mivel szerinte a lemeznek óriási sikere lesz. Fantasztikus volt ilyen zsenivel dolgozni. Elképesztően jó füle van” - nyilatkozta az énekes, Justin Hawkins, (p, z) H ETI 7 ♦ Csütörtökön Lisszabonban adják át az egyik legrangosabb európai zenei díjat, a Music Television European Music Awards elismeréseket. ♦ Gwen Stefani amerikai turnén mutatja be első szólóalbumát - a Harajuku Lover Tour nevű fellépéssorozat keretében az énekesnő két új dalt is előad: a Wind It Up és az Orange County Girl címűeket, amelyek valószínűleg második lemezén kapnak helyet. ♦ A német nyelvterületen egyre népszerűbb Melanie C új dala, a First Day Of My Life, aminek köszönhetően az énekesnő áprilisban megjelent és hatalmasat bukott harmadik szólóalbumát ismét kiadták, a felvétellel kiegészítve. ♦ Lola debütáló korongján számos népszerű zeneszerző működött közre, például Kárpáti Zsolt, Kovacsics Ádám, Makai Zoltán, Rakonczai Viktor vagy Sztevanovity Krisztián. ♦ Magyarországon már a megjelenés napján bearanyozó- dott a Depeche Mode új stúdióalbuma, a Playing The Angel. ♦ Mariah Carey áprilisban megjelent The Emancipation Of Mimi című nagylemezét novemberben négy új dallal kiegészítve újra kiadják, és DVD is párosul hozzá, számos extrával. ♦ A Masive Attack gőzerővel dolgozik a következő albumán - a frontember, Robert ’3D’ Del Naja bejelentette, a dalok a gótikus soul stílusban íródnak. (P)
