Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)

2005-10-26 / 248. szám, szerda

Azok az emberek, akiket egyből észrevesznek, ha belépnek valahová, magabiztosak a fellépésüket illetően Nem csak az idősebbeket éri el a megkülönböztetés Tíz színpadi titok a munkahelyre Színház az egész világ, nem csoda, hogy a színészi tehetséggel megáldott em­berek a világot jelentő deszkákon kívül is jól ka­matoztathatják ezen erős­ségeiket, elég csak a politi­kusokra, vagy marketinge­sekre gondolni. IHHII tanács Az Egyesült Államokban sok fi­atal pályakezdő színészeti órákat vesz, hogy nagyobb önbizalomra tegyen szert, s elsajátítson egy-két trükköt, amelyek segítségével jó benyomást tehet tárgyalópartne­reire. Az alábbiakban lerántjuk a leplet ezekről az állásinteijún is jól kamatoztatható fogásokról. Legyen ön a közönség! Ha éppen belép az inteijúra, feláll, hogy prezentáljon egy meg­beszélésen, vagy egy nagyobb hallgatóság előtt, ne gondoljon magára, s a félelmeire. Ehelyett fókuszáljon a külvilágra. Képzelje el magát, mint a közönség egyik tagját, aki arra vár, hogy meghall­gassa az előadást. Ettől nemcsak nyugodtabb lesz, de könnyebben lép majd kapcsolatba a közönség­gel is. Lélegezzen! Amikor az ember ideges valami miatt, kisebbeket lélegzik, így ke­vesebb oxigén jut az agyába. Ve­gyen legalább egy mély lélegzetet az orrán keresztül, hogy megtölt­se a tüdejét friss levegővel, majd a száján át fújja ki azt. Ettől valame­lyest enyhül majd az idegessége. Legyen érezhető a jelenléte! Ezt legegyszerűbben úgy érhe­ti el, ha ügyel a tartására. Azok az emberek, akiket egyből észre­vesznek, ha belépnek valahová, magabiztosak a fellépésüket ille­tően. Azonban, ha belül nem érez így, néhány optikai trükk segítségével mégis azt a látsza­tot tudja kelteni, hogy tökélete­sen ura a helyzetnek. Álló helyzetben: a testsúlya egyenlően legyen elosztva a tal­pain, így szilárdan áll, ugyanak­kor könnyen tud mozogni. A mellkasát nyomja előre, s feszítse be a hasizmait. Ülve: a mellkasát tolja előre, s a törzsét kissé döntse előre. Ha egy tárgyalóasztalnál ül, az al­karját támassza meg a könyöke és a csuklója között az asztalla­pon. A kezeivel ne piszkálja a tol­lat, s az egyéb, az asztalon lévő tárgyakat. Ügyeljen a hanghordozásra! Megfelelő rezonanciát kölcsö­nözhet a hangjának, ha megfe­szíti a hasizmait, s rekeszizomból beszél. A nazális hanghordozást korrigálhatja, ha az egyik kezét a hasizmaira, a másikat a mellka­sára helyezi. Ha érzi a vibrálást a szegycsontban, megfelelően be­szél. Ügyeljen a hangsúlyozásra. Beszéljen természetesen, s a mondatai végén mindig vigye le a hangsúlyt. Ha felveszi a tele­font, ne kérdően mondja a „hal- ló”-t, hanem itt is zárja le a mon­datot. A vonal másik végén lévő ember érezni fogja, hogy jó ke­zekben van. Becsülje a csendet! Ne kezdjen el feszengeni, ha pár másodperc szünet áll be a tár­salgásban. Ne vágjon mások sza­vába, s ne is kezdjen el kényszere­detten beszélni, hogy betöltse a párbeszéd során felbukkanó szü­neteket. A szünet, úgyis mint ha­tásszünet megerősíti az üzenetét, s jelzi, hogy bízik önmagában, s a mondanivalójában. Használjon szemkontaktust! Ha lesüti a szemeit, senkinek sem kelti fel a figyelmét. Ha egy csoporthoz beszél, ne kövesse el azt a gyakori hibát, hogy folyama­tosan járatja a tekintetét a csapat egyik végétől a másikig. Ehelyett szemeljen ki egy-egy embert, s az egyes gondolatmeneteket rá néz­ve mondja el. Ha egyedül van be­szélgetőpartnerével, egyik szemé­ből a másikba nézzen beszélgetés közben. Azonban ügyeljen, hogy ne egy ingaóra frekvenciájával váltogassa a pillantásokat, hanem itt is gondolatonként kell váltani, mintha minden egyes üzenetet csak az egyik szemének mondaná el. Ettől a hallgatósága úgy érzi, hogy különösen közel kerül ön­höz a beszélgetés során. Sose tűnjön elkeseredettnek! Ha túlzottan igyekszik, hogy jó benyomást kelten, ez akár a visz- szájára is fordulhat, s partnerei egy idő után kényelmetlenül érez­hetik magukat ebben a helyzet­ben. Bízzon magában, s az értéke­iben. Minél inkább szeretne meg­szerezni egy állást, igyekezzen, hogy ez annál kevésbé játszódjon, mintha csak útbaigazítás kérne. Lelkesedjen! Amikor belép a szobába, sugá­rozzon önről az energia, s az el­szántság. A Nobel-díjas színda­rabíró, David Mamet szerint: „úgy kell színpadra lépni, mintha egy randevúra mennénk, nem pedig úgy, mintha véradásra.” Távozzon stílusosan! Ha azt szeretné, hogy „vissza­tapsolja” önt a hallgatósága, úgy kell kilépni az ajtón, hogy a be­szélgetőpartnerei még többet akarjanak. Bajban a negyven felettiek MUNKAPIAC Ha valaki képes elvégezni egy munkát, mit számít a kor? Ezt a kérdést joggal tehetjük fel. A Chartered Management In­stitute and the Chartered Insti­tute of Personnel and Deve­lopment elemzése szerint a meg­kérdezettek 22 százaléka elis­merte, hogy az életkor alapú diszkrimináció valóban létezik. A megkérdezett 2682 menedzser és HR szakember 48 százaléka már találkozott is ezzel a jelenséggel a saját szakmai múltjában, állásje­lentkezés esetén. A munkahelyi tapasztalataik egészére vonatkozóan a kérdezet­tek 59 százaléka állította, érezhetően tekintetbe vették az életkorát bizo­nyos helyzetekben. Nem csak az idősebbe­ket éri el a munkahelyi kor szerin­ti megkülönböztetés. A mene­dzserek 25 százaléka esett már el lehetőségtől, mert túl idős, és 23 százalékuk, mert túl fiatal. Tíz évvel ezelőtt sokkal kedvezőtle­nebb adatokat mutattak ki a ku­tatások: 44 százalék vallotta, ke­rült már hátrányos helyzetbe, mert a kora meghaladta a mun­káltatók szerint ideálisát. 2006 októberétől az EU-ban olyan rendelkezések lépnek élet­be, melyek hatásosabban kíván­ják meggátolni a kor szerinti megkülönböztetést. A toborzás, a tréningezés és az előrejutás során is megpróbálják kiküszöbölni a diszkriminációt. Semmilyen kor szerinti behatárolás nem alkal­mazható például álláshirdetések­nél jövő év őszétől, derül ki a BBC Online tudósításából. Itthon is jellemző, hogy negatí­van esik a latba az életkor. A 45 éven felüliekkel szemben egyfaj­ta idegenkedés tapasztalható, és egy felmérés szerint csupán min­den harmadik cég alkalmazná fenntartás nélkül őket. A maga­san képzett 45 év felettiek vi­szonylag jobb helyzetben van­nak, az iskolázottság ugyanis elő­segíti az elhelyezkedést. A hu­mán szakemberek körében is­mert jelenség, hogy a legkomo­lyabb pozíciók esetében a 35 - 40 éves korosztályba tartozók a leg­kelendőbbek. Minden kor szerinti beha­tárolás tilos az álláshirde­téseknél jövő év őszétől Érdemes odafigyelni az aprócska mozdulatokra, ugyanis sokszor pótcselekvésként emeljük a kezünket az arcunkhoz, vagy tesszük keresztbe a lábunkat Testbeszédszótár állásinterjúra - ezer szó, egy mozdulat MUNKAPIAC Mindenkinek megvannak a sa­ját magára jellemző mozdulatai, gesztusai, arcmimikája. Aki meg­tanulja kontrollálni ezeket a sok­szor tudatalatti rezdüléseket, szabályozhatja, hogy mit közvetít magáról például egy állásinterjú során, illetve fontos többletinfor­mációhoz juthat, hogy az asztal túlsó oldalán ülők mit gondolnak az addigi teljesítményéről. Érdemes odafigyelni az aprócs­ka mozdulatokra, ugyanis sokszor pótcselekvésként emeljük a kezün­ket az arcunkhoz, vagy tesszük ke­resztbe a lábunkat. Az árulkodó je­lek többsége pedig általában nega­tív dolgokat közvetít, ritkábbak a figyelmet, vagy az érdeklődést ki­fejező gesztusok. Az alábbiakban felsoroljuk a legfontosabb mozdu­latok jelentéseit. A fürge, merev járás az önbiza­lom jele, amely gyakran a tettre- kész, agresszív menedzserek saját­ja. Ha az illető, aki úgy sétál, hogy látszólag egy betonfal sem állíthat­ná meg, megáll, s csípőre teszi a kezét, agressziót, illetve készenléti állapotot közvetít. Ezzel szemben ha azt látjuk, hogy valaki kereszt­be tett lábbal üldögél, s a lábfeje enyhén ringatózik, tudhatjuk, hogy az illető unja magát, ezért ha ezzel a mozdulattal találkozunk ál­lásinteijún, érdemes az inteijúzta- tót valamilyen módon felvillanyoz­ni a siker érdekében. Például sem­miképpen se üljünk karba tett kéz­zel, ez ugyanis a védekezés első számú jele. Az inteijú helyszínéül szolgáló szobába se zsebre tett kézzel, görnyedt háttal lépjünk be, ez ugyanis a csüggedtség jele. A tenyérben támaszkodó áll az értékelés, gondolkodás jelképe, ha tehát ezt látod az inteijúztatón egy fontos kérdést követően, valószí­nűleg nem a legtökéletesebb vá­laszt adtad. Az orr érintése elutasí­tásról, kétségről árulkodik, esetleg arról, hogy a beszélgetőpartner nem mond igazat. A szemek dör­zsölése fáradtságra, kétkedésre és hitedenkedésre utal. A hát mögött összekulcsolt kéz lehet a harag, frusztráció, aggodalom és a nyug­talanság jele, de jelenthet meg­alázkodást, alárendeltséget is. A lesütött szemek, illetve a te­nyérbe temetett arc lehet a meg- hunyászkodás, a frusztráció, illet­ve az unalom jele, míg a kezét dör­zsölő ember jó előérzettel eltelve vátja, hogy valami bekövetkezzen. A keresztbe tett lábbal, a tarkóján összekulcsolt kézzel ülő inteijúz- tató fenyegető látvány, önbizal­mat és felsőbbrendűséget sugá­roz, ha üyennel találkozol, készülj fel, hogy nem lesz egyszerű az el­következendő fél óra. A nyitott te­nyerek ezzel szemben nyitottsá­got, őszinteséget, esedeg ártadan- ságot jelentenek, üyen esetben nincs mitől tartani. Ha az interjú végén a beszélge­tőpartnered az orrnyergét dörzsö­li, ráadásul a szemét is becsukja, ez negatív véleményt jelképez. Ha ezt látod, ne kezdd el piszkálni a hajadat, ez ugyanis a bizonytalan­ság, önbizalomhiány jele. Ilyen esetben inkább picit döntsd oldal­ra a fejedet, amellyel tudathatod érdeklődésedet. Ügyelj a nem verbális kommu­nikáció ezen apró jeleire, leg­alább annyira, mint amennyire a szavaidat megválogatod. A rossz testbeszéd ugyanis megnehezít­heti, hogy pozitív első benyomás alakuljon ki rólad az interjú so­rán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom