Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-22 / 245. szám, szombat
14 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 22. HÉTVÉGI OLVASMÁNY CSALÁDI KÖNYVESPOLC Nápolyi ÖRKÉNY ISTVÁN A fiam, a gazembér, nem akar beszélni. Nemsokára meglesz kétéves, de annyit, hogy papa, is csak kegyes úri jókedvében hajlandó kimondani. Másfelől azonban hibátlanul érti az emberi beszédet, s a legbonyolultabb feladatoknak is játszva a végükre jár. „Eridj ki a konyhába, és mondd meg anyádnak, hogy el kell mennem, adjon ebédet.” Kimegy a konyhába, valamit muzsikál az anyjának, két perc múlva itt az ebéd. Az a legingerlőbb a dologban, hogy ő nem tanulja meg a mi beszédünket, de mi az övét igen. Szép lassan rácsalogatott minket kézzel- lábbal-mutogatással kevert tolvajnyelvére. Ha valamit keres s megtalálja, fülsértő i-zéssel sikoltja világgá örömét; ha nem találja, hosszan elnyújtott nyee-vel adja tudtunkra bosszúságát, de azt is olyan idegtépő hanggal, mint amikor a porcelántányéron megszalad a kés. Ha szomjas, odacibál a fiókos szekrényhez, ahol tavaly ilyenkor, mikor betegen feküdt, a szaharinos tea állt. Azóta odajárul vízért, s ha megkapta, jóleső hömmentéssel jelzi elégedettségét. Gondoltam, ebből elég. S tegnap, amikor csak ketten voltunk idehaza, leültünk szépen a szőnyegre, szemtől szemben, s azt mondtam neki:- Most pedig, kedves fiam, beszélgetni fogunk.- Hőm - mondta elégedetten, s biztató tekintetet vetett rám.- Nem, fiam - válaszoltam határozottan. - Mi most magyarul fogunk beszélgetni. Meglóbáltam egy tízdekás papírzacskót, melyre az édességbolt címe volt rányomtatva, amitől az ő arckifejezése még barátságosabbá derült, azt a gyanút keltve bennem, hogy titokban nemcsak beszélni, hanem talán olvasni is tud már. Szedtem kifelé a nápolyiszeleteket, s bicskával még apróbb szeletekre szabdaltam őket, akkorára, mint egy mokkacukor. Mesterségemből kifolyólag tudom, hogy a magyar nyelv milyen gazdag szavakban. Az elsőt odatartottam az orra alá.- Mondd szépen: kérek. Kitátotta s becsukta a száját, jelezvén, hogy odahelyeztessék a nápolyi. Én azonban nem az ő szájába tettem a nápolyit, hanem a magaméba, s nagy gusztussal, ropogtatva kezdtem rágcsálni.- Nyee! - rikoltott felháborodásában. Megmutattam a második nápolyit.- Mondd szépen: kérek. Nem mondta. Megettem. Elővettem a harmadikat. Amikor azt is megettem, azt mondta: bebbe, amit még sohasem mondott volt, de nyilván azt jelenti, hogy piszkos zsaroló. A negyedik és az ötödik nápolyi tűnt fel és el, amikor - a hatodik láttán - egyszerre így szólt:-Kéek. Drámai pillanat volt. Ha most odaadom a nápolyit, akkor húsz év múlva az ideggyógyászok hipnotikus álomban fogják leszoktatni a raccsolásról. Meglehet, bestiális apa vagyok: a hatodikat is megettem.- Csak a grófok raccsolnak, kedves fiam. Mi nem raccsolhatunk, mert a te apád csak egy nyomorult író. Vidáman elmosolyodott és így szólt:-író. Gyönyörűen mondta. Mint amikor összeroppantunk egy diót, úgy reccsent az az r. Ismerek egy kopasz írót, aki két évre elmenne juhászkutyának, ha egy ilyen r-t ki tudna nyomni magából. Őneki alkalmasint odaadták a nápolyit. Most már én is odaadtam. Lassan és látható büszkeséggel rágta, talán mert érezte, hogy ez volt az első falat, amelyért megdolgozott. Megmutattam a következő nápolyit.- Mondd szépen: cukor. A szóvégi r-t is kimondja, az már férfimunka. Kimondta. Kimondta, hogy kenyér, hogy virág, hogy alma, hogy madár, hogy rocska... Talán egy félóra hosszat csevegtünk kéttagú szavakban; amit mondtam, mondta utánam. Ekkor vérszemet kaptam, és így szóltam:- Mondd szépen: villamos-végállomás. Nézte az én mindent tudó számat, és elkezdte utána formálni az ő rózsaszínű, puha, szamócalevél nagyságú ajkával e két szót. De ők nem akartak világra jönni, megkapaszkodtak valahol, összegabalyodtak, csak valami alaktalan habarék bukott ki a száján. Lehajtotta fejét. És elkezdett sírni. Bennem pedig előötlött valami, amire sohasem gondoltam, amit már régen elfeledtem, s amit soha vissza nem hívtam volna az emlékezetemben, ha sírni nem látom a fiamat - az, hogy amit tudunk, mily kínok s töredelmek árán tudjuk. Elszégyelltem magam, és kifújtam az orrát, és kezébe nyomtam a nápolyis zacskót, és kimentem a szobából. Tíz perc múlva benéztem hozzá, még mindig a földön ült, eszegette a nápolyit és hüppögött. A Taigetosztól az esélyegyenlőségig GÖNCZ ÁRPÁD A könyv, amit az Olvasó a kezében tart, s amibe talán már bele is lapozott, alighanem a legfontosabb írásművek egyike, ami hosszú évek óta Magyarországon megjelent. Szakkönyv a javából - de sokkal több is annál. Tárgya jószerint kö- rülhatárolhatadan. Ugyanarról szól, mint a világirodalom legnagyobb remekművei: az emberről. Az ember sorsának - születése körülményeiből, környezete adottságaiból, az őt körülvevő társadalom értékvilágából óhatatlanul következő és bárki máséval összehasonlíthatatlan alakulásáról. Azon belül hangsúlyozottan a sérült ember és közveden környezete, a sérült ember és a társadalom kapcsolatáról. Mindenekelőtt az ő, a sérült ember szemszögéből, és az ő emberi szükségleteit figyelembe véve. Azaz egy olyan kérdéshalmazról, amelynek kezelése a mindenkori jelen és mindenkori társadalom gondolkodásmódjának függvénye. S amelynek megoldása vagy megoldatíansága itt és most - Magyarországon, a huszonegyedik század elején; a közös európai kultúra határvidékén; egy politikai rendszerváltás, társadalmi szemléletváltás, ki tudja, Kálmán - Köocm Cyftrgjf A TAIGETOSZTÓL AZ ESÉLYEGYENLŐSÉGIG meddig húzódó korszakhatárán - az ország értékvilágának hűséges képe is. A könyv különleges értéke, hogy ennek az értékvilágnak a gazdagítását szolgálja. Tudatosan vállalt témája valamennyi - jogi, intézményi, pedagógiai - vonatkozásának ismertetésével, s minden szavával arra törekszik, hogy a szeretet értékrendjét érvényesítve hatástalanítsa azt a szemléletet, amely mindmáig képtelen volt megteremteni és in_________tézményesíteni az egészséges és sérült emberek gyümölcsöző együttélésének társadalmi és anyagi előfeltételeit. Hadd legyek elfogult: Talán azért áll olyan közel hozzám ez a könyv - közelebb, mint akárhány irodalmi remekmű -, mert szakkönyv létére is egyértelműen és félreérthetetlenül szól mindannyiunkhoz. Mert mint egy tükörben, ismerjük fel benne önmagunkat. A kép, amit felismerünk, korántsem hízelgő. De hiteles. Egyvalamit sugall, de azt parancsoló erővel: rajtunk múlik, a jóakaratunkon, hogy az a kép megváltozzék. S hitelét veszítse. CKálmán Zsófía-Könczei György: A Taigetosztól az esélyegyenlőségig, Osiris Kiadó, 2002.) (Megjelent: Fejlesztő Pedagógia, 12.évfolyam, 2002/4-5) „Nyitva áll ax ajtó..." ... akárcsak Arany János Családi körében, így a kedves olvasó is beleshet most rajta, mi is várja a jövő heti számban: * A közelgő mindenszentek és halottak napja alkalmából gondolatok az elmúlásról, eltávozott családtagjaink tiszteletéről * két kontinens ugyanazon hétvégéje * takarékossági világnap H5 no, és a közkedvelt állandó rovatok... Mert mindenütt jó, de a legjobb Családi Körben! CSALÁDI KVÍZ Október 15-eí Családi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2c, 3a, 4b, 5c. A Nap Kiadó ajándékát ifj. Krncsan Valéria, lévai kedves olvasónk nyerte. Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével a Nap Kiadó ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: október 26. 1. Mi célból kapott Johan Calisch útlevelet az uralkodónőtől? a) hogy elhagyja az országot b) németországi egyetemi tanulmányok végzésére c) katonai szolgálat végzésére 2. Mi a neve a zonci óvoda mellett működő, fogyatékkal 3. Ki a Taigetosztól az esélyegyenlőségig című könyv egyik szerzője? a) Pajor András b) Göncz Árpád c) Kálmán Zsófia 4. Hány diákja van idén a csallóközara- nyosi alapiskolának? a) 234 b) 342 c) 423 5. Milyen szót kért, vérszemet kapva, csöpp gyermekétől az író? élők napközi otthonát támogató társaságnak? a) Nefelejcs Társaság b) Carissimi c) Mentálisan Sérülteket Segítő Társulás a) kérek b) író c) vülamos-végállomás A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Paplan Paplanokat, akár pehellyel, akár vattával vannak töltve, nem szabad a közönséges porolóval kiverni. Ha nincs porszívónk, akkor ruhával áthúzott porolóval verjük ki. De a porolás mindenképpen árt a paplannak, mert a tollak elmorzsolódnak, a vatta összegomolyodik benne és a levarrás is felszakad az erős ütések nyomán. Ha rendszeresen, alaposan kikeféljük a paplanokat, akkor szükségtelen a gyakori porolás. Fontos, hogy a takarítás ideje alatt ne heverjenek szabadon, hanem le legyenek takarva. Paplant sohase mossunk forró vízben. Mosás előtt vegyük ki belőle a foltokat benzinnel, vagy más tisztítószerrel, és javítsuk ki, ha rongyos. Egy napig áztassuk hideg vízben, azután mossuk át szappanos vízben és utána hagyjuk egy éjszakán át lágy esővízben állni. Másnap nyomjuk ki belőle nagyon alaposan a vizet, és akasszuk fel. Az alsó végét, amelybe a víz leszivárog, többször ki kell nyomni száradás közben, valamint néhányszor jól fel kell rázni és megütögetni, hogy a vatta meg ne csomósodjék benne. Ajánlatos gyakran változtatni a paplan helyzetét a száradás alatt - fel, le és oldalt forgatni -, mert másképp könnyen támadnak rajta sárgás csíkok és foltok. Lehetőleg ne egy kötélre akasszuk fel száradni, hanem 2-3 kötelet feszítsünk ki egymástól 50 cm távolságra, és azokra fektessük a paplant, hogy mindkét oldalán egyszerre, egyenletesen száradjon. Ha lakásban szárítjuk, állítsunk alája edényt, hogy a kicsurgó víz kárt ne tegyen a padlóban. Ajánlatos száradás után néhány napig jó árnyékban szellőztetni a kimosott paplant. Régi paplanokat csak úgy érdemes újra áthúzatni, ha nagyon jó minőségűek, másképp kár a munkáért és a pénzért. Paradicsom Zöld paradicsomot többféle módon lehet pirosra éretni, amelyek mindegyike célravezető. ❖ Ha saját kertünkben termelt paradicsom maradt éretlen az első dér után, emeljük ki a tőkéket és akasszuk fel szellős padláshelyiségben, a gyökerével felfelé. Ugyanígy lehet félig érett hüvelyeseket be éretni. ❖ Fagymentes helyen lerakjuk az egyes paradicsomalmákat úgy. hogy egymást ne érintsék és nap ne süssön rájuk. ❖ Ugyanezt napon csináljuk. ❖ Faládákba rakjuk a paradicsomot, rétegezve és a rétegek közé faforgácsot, vagy szecskát szórunk. ❖ Gyapjúruhákkal takarjuk le a ládába vagy polcra lerakott paradicsomot. (Ez az olasz eljárás.) Parkett Parkettet minél kevesebbet szabad súrolni, mert attól felszálkáso- dik és repedezik, a résekbe pedig piszok rakódik. Legszebb akkor lesz, ha benzinbe tiszta méhviaszt oldunk fel (egy literbe 8 dekát) és a folyadékba mártott, gyakran váltogatott ronggyal, a lécezés irányában dörgöljük jól át. Azután viaszkozott kefével átkeféljük, szintén a lécezés irányában. ❖ Festés után vízzel mossuk fel a festéket, mert a meleggel beleforrázzuk a fába. ❖ Mázolás után a lecseppent foltot régi zsilettpengével kapargatjuk fel, hogy a fát meg ne sértsük, mert a terpentin zsírfoltot hagyna. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469
