Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-21 / 244. szám, péntek
14 IZVILÁG ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 21. ÍZ LET Édes álom GRENDELÁGOTA Az első villamosok(k) elindultak, úgy érzem, mintha felém, sőt az ágyamon döcögnek keresztül, sikoltoznak a kerekek a síneken, s bár csak éjfélkor jött az álom, az enyhet adó, hajnalok hajnalán úgy röppen ki a szememből, mintha ott se lett volna. Igaz, úgy érzem, megfulladok, mégis becsukom az ablakot, süketen se jó élni, kialvatlanul szédelegni naphosszat ugyancsak nem felemelő érzés. Már éppen nehezedik az ólomsúly, távolodik a világ és a főváros zaja, amikor mocorogni kezd a csomag. Négy óra van. Ugye, melléd bújhatok - suttogja félálomban a gyerek. Persze, itt az idő, most vagy soha, beljebb húzódom, takarót nyitok. Befészkeli magát, kapok egy puszit, egy jó hajnalt puszit, a jó reggelt puszi még várhat néhány órát, megpróbálok minél kisebbre zsugorodni, várom, mikor hallom egyenletes lélegzését, akkor lejjebb ereszkedem, a gyerek méretű fekhelyre, de nem. Éhes vagyok - jelenti ki határozottan. - Meg szomjas is. Pisilni nem kell? De. Megfordítjuk a sorrendet, kibotorkálunk, mert egyedül nem megy, az első csobogás után irány a fürdőszoba, aztán a konyha. Tiszta vizet kérek. Ez nem nagy ügy, de mi lesz az evéssel? Mi van a hűtőben? Egy élelmiszer-raktárnyi ételt sorolok föl, de nem kell neki se sonkás kifli, se tökfőzelék, se sült hús. Mit is ettek meg? Ja, a lencseleves fogyott el tegnap estére. Nem főznél? Kérdésben a válasz. Mit lehet főzni? Ilyenkor? Talán az lenne a legjobb, ha semmit sem kellene, ha aludhatnék még egy-két órácskát. Valami könnyűt. Egy joghurtot, túrókrémet. Tagadólag rázza a fejét, mintha legalábbis nyers pacallal kínálnám. Még bele is borzong. Valami édeset. Keksz nincs? Tegnap elvittedmzsonnára. Miért nem vettél kettőt? Mert akkor kettőt vittél volna uzsonnára. No jó, akkor legyen csoki, amelyiket délután hoztad, csak egyetlen kocka. De az nem étel. Nem étel, de ennivaló. Azt mondtad, éhes vagy. Igen, éhes vagyok, csokira. Csak egyetlen kockára. Aztán megyek vissza aludni. Csoki, víz, ágy. Néhány másodperc múlva édesen alszik. Murcivitamin HAJTMAN BÉLA Ülők mellettük, bele-belehallgatok a pezsgésbe, fel-felbuggyan egy-egy kortynyi, a lopótököm készen s résen áll, közben-közben megtö- rölgetem a ronggyal a lik tájékát, az ülepére is vigyázok, nehogy a dongákon a nedű végigcsordogáljon. Tegnap reggel arra ébredtem, hogy a kisebben még meleg volt a lé, vittem is fel belőle bátran, kóstoljátok meg, hé, ilyen csak egyszer van az évben! Bo- bi kutyám farkát csóválta, de mint kiderült, nekem örült, nem a hordó tartalmának, maradok az egereknél, a szürkéknél, gazdám. A korsót letévén marokba fogom telefonom, végigfutom a listát, senkire se akadok rá oly simán. Olyan, mint az anyatej, mondom, de mindhiába, cserben hagynak a cimborák. Kínomban, s nem leplezett örömömben a szomszédasszonyt is megszólítom, ki a kukoricát tördeli, szlovák az ángyom, dátye szí ?, szí, szí, sziszeghetné olaszul, de legyint egyet, nyeszmiem pity, tabletky berem, tovább biztatnám, de nem merem. A templom udvarán füvet nyír a templomgazda, leballagok hozzá, hátha nem hagy cserben, most meleg, bizonygatom, sok a munka, mondja erre, majd később. Újra a pincében termek, lopótökkel a kezemben, nem hűltél-e még ki, kérdem bizalmasan, s habzik, mint pamacson a szappan. Feleségem boltba menvén szólítja meg a főborászt, hogy nézzen már meg, ne hagyja, hogy rám törjön hordóim mellett a magány. Órára óra, kortyra korty, hévül a test, pirul az arc, jól jön üyenkor a kerti munka is. A Pátriában kezdődik a Téka, rá egy-két percre betér a templomgazda. Nagyon kimért, csak egy pohárra futja a nagy igyekezetből. Szürkül a látóhatár, s bennem ugyancsak pislákol a töklámpás gyertyafénye. A szemközti ház elől is a hatalmas tök mereszti rám szemét, égni rest, vörösük a sötétben. Arcomra kiül az alkony púja, fejem már alig bírja. Be is megyek csendesen, s hátravetem bódult fejem. Egyszerre csak hallom, valaki zörget ajtóm ablakán. S Ödi, a borász lép elő a balladai homályból. Levezetem őt, s a tökből vígan spriccel a lé, ujjé, kedvünk a fiatal bor felpezsdíté. S közben mondja élményeit: a nagyáruházban majd felfordult a mustba való cukrokkal megtelt bevásárlókocsival. S mondom is neki, micsoda öröm, s milyen megtiszteltetés, hogy pont ő toppan be, a forrás idején. De meg ne írd ám, mondja ő, dehogy írom, s hogy könnyebben csússzon a habos lé, sült tökmagokat ropogtatunk mellé. Egész az utcaajtóig kísérem, biciklire pattan, hogy ő is átvegye a hordói felett az uralmát, fejem álomra hajtván hallom a vándorok éji bordalát. S ahogy írtam, ülök mellettük, készen s résen áll a tök, a rongy, s holmi pezsgőtabletta gyanánt egy pohárral hörpintek le, az ám. Pezseg ez is, s még habzik is hozzá, kell ennél dúsabb keblű nedű? Merci, madame, mondom az egyiknek, mert hisz nőnemű. S mindegy mi van benned, Furmint vagy Tramin, több vagy te annál, madam, murcivitamin! A magyar nyelvterületeken mindenütt népszerűek a burgonyás ételek Kolompár, grulya, svábtök, pityóka Alapvető népélelmezési cikkünk csak a 18. században került a köztermesztésbe. Népszerűsége a gabonaínségek idején emelkedett a mai szintre. Aligha van még egy növényünk, amit annyi néven neveznénk, mint a burgonyát. ÉTLAP Bandurka, bigyirkó, bolyóka, csicsóka, csucsorka, földialma, go- landé, grulya, gumó, gurulya, india, kartifli, kolompár, krumpér, krumpli, kukulyó, kutyatök, lap- csák, péra, piskó, pityeré, pityirkó, pityóka, svábtök, tojórépa vagy tótrépa. Mind ugyanazt jelenti: burgonya, azaz krumpli. A rendszertanba Solanum tuberosum L.-ként besorolt kapásnövénnyel szemben lehetne lelkns- meret-furdalásunk, hiszen régi közmondásunk elárulja, miképp vélekedjünk róla: Se jó, se rossz, műit a krumpli. A Mátra északi lábánál fekvő Balián kompérnak mondják a székely pityókát, elharapva egy szótagot a hajdúsági kolompárból is, és nem tárkonyos pityókaleves fő belőle, mint Csíkban, ahol a hasáb- burgonya is szalmapityóka, hanem palóc krumpliételek: sulyka, gan- ca, nyögve, nánicka, magalevi, savanyú krumpli és más efféle. Viszonylag kevés költséggel, egyszerűen elkészíthető, laktató fogások ezek. A nánicka például nem más, mint főtt krumpüból, tojásból és lisztből, sóból gyúrt tésztaféle, melyet palacsinta nagyságúra nyújtva sütnek meg a tűzhely lapján. Fokhagymával ízesítik, vagy csipkelekvárral. Ma már aügha csendül fel a felvidéki nóta - „Jaj, szegény tót legény, mindig krumplit zabálnyi” -, hiszen sokak kedvence már az ízletes paprikás krumpÜ - éppúgy, mint a krumplüeves vagy -főzelék, s elma- radhatadan alapanyaga a földi gumó a krokettnek, a pürének, a gombóc- vagy nudliféléknek is. A magyar nyelvterületeken mindenütt népszerűek a burgonyás ételek. Burgonyás? Hát persze: a krumpli le sem tagadhatná, hogy Franciaország Bourgogne (ejtsd: burgony) nevű hegyvidékéről került hozzánk. Termesztését Erdélyben nem csekélyebb személyiség, mint a tudományos nyelvhasonlítás magyar megalapozója, Gyarmatid Sámuel (1751-1830) honosította meg. A növény hazai karrierje annál figyelemreméltóbb, ha tudjuk, hogy 1654-ben, Hadadi Wesselényi Ferenc nádor alatt a Németországból hazakerült protestáns akadémikusok Budán azért kerültek tömlőébe, mert tarisznyájukban burgonya volt. A nádor maga hallgatta ki őket; s ugyanazt tudta meg tőlük, amit a budavidéki sváboktól is: hogy tudniillik a burgonya „termesztésre érdemes jó eleség-nö- vény”. A nádor javaslatára III. Fer- dinánd (1608-1657) hiába rendelte el termesztését, nálunk a „svábtökön” akkor még senki sem kapkodott. Hazánkban csak II. József uralkodása idején (1780-1790) kezdték el termeszteni. Amerika őslakossága már több ezer év óta ismeri és termeszti az általuk papasznak mondott gumót az Andok magasabb fekvésű részein, Mexikóban, Peruban, Chüében. Amikor az Újvüágot felfedező hajósok magukkal hozták Spanyolországba, a madridi udvar főurai fanyalogva kóstolgatták, s egyáltalán nem tartották ízletesnek. Az addig ismereden növény zöld termésétől néhányan még kellemeden gyomorgörcsöket is kaptak. Ezzel véget is érhetett volna a krumpü európai karrierje - ha fehér virágai meg nem tetszenek a gazdag hölgyeknek. A burgonya (akkor persze még nem így hívták) először kerti növényként terjedt el Európában, a szépségre fogékony szebbüt nem csodálatának tárgyává avanzsálva. Föld alatti gumója csak akkor nyert teret a konyhákban, amikor a XVII. század végén és a XVIH. század elején rendkívül kevés gabona termett az öreg kontinensen. Az éhínség pedig köztudottan nem kedvez a válogatósoknak. Nálunk esett meg, hogy amikor valamely gazdag uraság kétszáz mérő krumplit osztott ki a népnek, a megajándékozottak az árokba dobálták a gyanús adományt. Egy Borsod megyei földbirtokos összeszedette a gumókat, és a saját földjén elültette. A termést aztán dézsmálni kezdték a parasztok. „Hál’ isten, csak hogy már lopják!” - kiáltott föl a földesúr, amikor ezt megtudta. Mára ez épp az ellenkezőjére vált. (MTI) Barna kenyérrel, sovány sajt és felvágott mellé, szépen felszeletelve nemcsak üdítően finom, egészséges is Csicsóka, a cukorbetegek krumplija MÉRI MAGDOLNA Ezt az érdekes növényt sokan csupán a cukorbetegek krumpüja- ként emlegetik, pedig több ennél, önálló zöldségféle saját ízzel, zamattal, megjelenési formával. A friss csicsóka októbertől márciusig élvezhető. Föld alatti gumói 5-20 centi hosszú száron nőnek, egy fészekben 10-15 tojásnyit is találunk. Talajban, klímában nem nagyon válogat, ezért majdnem mindenütt termeszthető. Legjobb azért a földben tárolni, és csupán annyit felszedni egyszerre, amennyit pár nap alatt felhasználunk, mert igencsak gyorsan megfonnyad. Akinek erre nincs lehetősége, meghámozva vagy erősen ledörzsölve a kívánt méretre vágva akár le is fagyaszthatja. Értékes anyagokat, karotint, káliumot, kalciumot, magnéziumot, valamint foszfort is tartalmaz. Különösen előnyös a cukorbetegeknek, mivel a gumók 15-20 százaléka inulint tartalmaz, amely a szervezetben nem bomlik le, tehát nem lép fel inzulinigény. Emésztési panaszokra is ajánlható, de túlzott fogyasztása hasmenést vagy puffadást is okozhat. Egyik fő előnye, hogy nyersen is ehető. így a legegészségesebb és a legfinomabb is. Barna kenyérrel, sovány sajt és felvágott mellé, szépen felszeletelve - 1-2 csicsóka nem csupán üdítően finom, mindenekelőtt laktat és elősegíti az emésztést. Felkockázva vagy almareszelőn lereszelve kitűnő bármüyen nyers salátába. Főtt zöldségekből álló salátákhoz az ún. egyperces csicsóka való. Ehhez tisztítás után egycentis kockákra vagy 3-4 mm-es vastagságú karikákra vágjuk, és forrásban levő vízbe dobjuk, majd az újraforrástól számítva 1 percig főzzük, aztán leszűrjük. Miután kihűlt, a többi főtt zöldséggel együtt, a megfelelő öntettel kínáljuk. Kisujjnyi hasábokra vagy pedig lxl cm-es kockákra vágva esedeg reszelve, bő forró olajban kiválóan süthető. Sütés közben többször megforgatjuk, s ha szép pirosak, szalvétára vagy itatóspapírra szedjük, egy kicsit megrázogatjuk, hogy az olaj minden oldalról jól leitatód- jék. Végül pedig enyhén megsózzuk. Ennek előnye az olajban hasonló módon készült sült krumplival szemben, hogy 20 dkg csicsókában 8 gramm szénhidrát és 60 kcal energia van, és nem 40 gramm szénhidrát és 180 kcal, mint a burgonyában (az olaj mindkettőnél hasonló mértékű plusz energiát jelent). Ezek az adatok is kellőképpen bizonyítják, hogy nemcsak a cukorbetegeknek, a fogyókúrázóknak, hanem a betegségek megelőzése érdekében is érdemes a csicsókát étrendünkbe beiktatni. Kefirben sütve pedig különféle zöldfűszerrel pikáns köretet kapunk. Csicsókasaláta Hozzávalók: 50 dkg apró szemű csicsóka, 15 dkg lilahagyma, 2 evőkanál 10%-os ecet, 1 kiskanál folyékony édesítőszer, 3 dl víz. Elkészítése: A zsenge csicsókát meghámozzuk és 3-4 mm vastag karikákra vágjuk. Lobogó forró vízbe dobjuk, majd az újraforrástól számítva kb. 1 percig főzzük. Ezután leszűrjük, majd hűlni hagyjuk. Közben elkészítjük az ecetes levet. Ehhez az ecetet, az édesítőt jól összekeverjük, és a meghámozott, papírvékony karikákra szelt hagymát beletesszük. A kihűlt csicsókát aztán belekeverjük, majd egy éjszakán át a hűtőben érleljük. Csicsóka kefirben Hozzávalók: 50 dkg csicsóka, 3 dl kefir, 6 dkg sovány reszelt sajt, 1 kiskanál olaj, 1 csokor zöld petrezselyem és só. Elkészítése: A csicsókát meghámozzuk, ujjnyi vastag hasábokra szeleteljük. Utána forrásba lévő vízbe dobjuk, majd az újraforrástól számítva 2-3 percig főzzük, majd leszűrjük. Egy tűzálló tálat olajjal kikenünk, a kefirt beleöntjük, a csicsókát pedig rászórjuk. Enyhén megsózzuk és a reszelt sajttal meghintjük. Előmelegített sütőben szép rózsaszínűre megsütjük. Zöldpetrezselyemmel díszítve natúr sültek pompás körete. IZVILAG Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: ízvilág, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469
