Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-11 / 235. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 11. RÖVIDEN Két díjat nyert a Csodálatos Júlia A legjobb színésznő díját Annette Bening nyerte el Szabó István Csodálatos Júlia című filmjében nyújtott alakításáért a bor- deauxri filmfesztiválon. A film a közönségdíjat is elnyerte. Annette Bening tavaly a legjobb színésznő Golden Globe-díját is megkapta Júlia megformálásért. Idén Szabó István filmje az Európai Filmakadémia Jameson-közönségdíjáért versenyez. (MTI) Zs. Nagy Lajos-emlékkiállítás Pozsony. Zs. Nagy Lajos költő, író meg nem élt 70. születésnapja alkalmából nyílik kiállítás ma 18 órakor a Pozsonyi Casinó kiállítótermében (Klarissza u. 7). A kiállítás a Pozsonyi Műtermek szabad művészeti társulás kezdeményezése. Kalita Gábor festőművész, kurátor szavai szerint a Zs. Nagy Lajosról szóló, „személyét, egyéniségét tükröző művek szabad megfogalmazásban születtek, minden felkért művész sajátos, egyéni alkotói eszközeivel”. Az elhunyt költő pályáját, életútját a megnyitón írótársa, Duba Gyula ismerteti, (ú) Arany Menóra díj A Rózsa énekeinek Arany Menóra díjat nyert a prágai Kilenc kapu fesztiválon Szilágyi Andor A Rózsa énekei című filmje. A zenei, színházi és filmes programokat bemutató fesztivál szervezői és közönsége döntött úgy, hogy Szilágyi Andor alkotása kapja az elismerést. Szilágyi Andor filmje a második világháború idején, 1944 őszén játszódik. Az alkotás egy budapesti család sorsát idézi fel. A 2003-ban bemutatott film az az évi Magyar Filmszemlén is sikerrel szerepelt, Szilágyi Andor elnyerte a legjobb forgatókönyvért járó díjat. (MTI) „...valószínűleg a legjobb magyar novellista” A hetvenéves Ferdinandy A kassai származású Lengyel Menyhért vígjátékának bemutatója a Komáromi Jókai Színházban Langyos ígéretek, bágyadt tempó Németh István, Schlanger András, Holocsy Kati és Olasz István (Dömötör Ede felvétele) JUHÁSZ DÓSA JÁNOS „Ferdinandy György valószínűleg a legjobb magyar novellista” - írta tíz évvel ezelőtt Kukorelly Endre egy köszöntőjében. Az azóta eltelt évek a népszerűséget is meghozták a szerzőnek, aki huszonévesen, 1956 végén, mielőtt a határok végleg lezárultak volna, kalandvágyból Franciaországba emigrált. Itt kezdett el írni, méghozzá franciául - és nem is sikertelenül: még a St. Exupéry-díjat is megkapta. Hamarosan rájött azonban, hogy ha komolyan akarja íróként folytatni,, akkor a magyar nyelvnél kell maradnia. Franciaország után Puerto Rico következik, ahol harminc évig tanít közép-európai irodalmat és történelmet. A szomorú szigetekről azonban egyre inkább hazavágyik, s már a legelső alkalmat kihasználja, hogy meglátogassa édesanyját. És 1989-ben megjelenik az első magyarországi kötete. Egy dráma erejéig (Hurrikán) megemlékezik Remenyik Zsigmondról is, aki élete egy részét szintén Latin-Ameriká- ban töltötte. Kétlaki életet él, az év egy részét Budapesten, a másik részét kubai feleségével, Hófehérkével a szigeteken tölti. Nincs olyan év azóta, hogy meg ne írná emlékeit, hiszen Ferdinandy messze a legszemélyesebb magyar író. (Aki életművéről többet szeretne tudni, Szilágyi Zsófia Ferdinandy-monográfiájából tájékozódhat, amely két éve a pozsonyi Kalligram Kiadó gondozásában látott napvilágot.) Talán a betegségeinek köszönhetően egyre letargikusabbak ezek az írások, de mintha tudomásul is venné, hogy a kor ezzel jár. Nyáron, az Ünnepi Könyvhéten először láttam bottal közlekedni. Tudtam, hogy túl van egy súlyos, halálosnak tartott kóron, de a régi lelkesedéssel mesélt az elmúlt évekről - és szelíd iróniával a betegségéről. Egyelőre 2:1 az ő javára. De hiába az évente megjelenő kötetek, szomorúan konstatálja, hogy egy-egy ilyen könyv alig 300-500 példányban lát napvilágot. Nem olvasnak az emberek, pedig Ferdinandy György írásaiban benne van az egész huszadik század. Amikor ezek a sorok megjelennek, Gyuri ismét Floridában van, hogy kicseréljék a „belső alkatrészeit”. Határozottan ígéri azonban, hogy tavasszal ismét találkozunk. (Képarchívum) A Komáromi Jókai Színház az új évadot Lengyel Menyhért A wateerloói csata című komédiájával kezdte. Schlanger András rendezése leginkább a problemati- kusságot veszi át a szerzőtől. Lengyel - legyen az történelmi és társadalmi dráma vagy komédia - mindig a kisemberek szemszögéből nézi a témát. FORGÁCS MIKLÓS A mindennapi élet esendően riadt vagy bájosan hősies típusai próbálnak meg kiszabadulni az élet által rájuk szabott korlátok közül. Túlélni, pénzt csinálni, megfelelni egy hirtelen jött új helyzet diktálta új szerepnek. Lengyel sikeres drámaíró volt és keresett forgatókönyvíró, darabjai emberiek voltak és szellemesen játszottak el egy-egy műfaj követelményeivel. Lengyel Menyhért soha nem lázadt a követelmények ellen, hanem csendesen a maga képére formálta őket. Lengyelnek ma nincs reneszánsza, darabjait alig játsz- szák, akkor veszik elő komédiáit, ha a színház nemesebb alapanyaggal gondolja szórakoztatni közönségét. A pesti kabaré világa, a francia bohózat elemei, a társalgási színmű technikái keverednek a szerző kissé megkopott, se nem eléggé polgári, se nem eléggé harsány vígjátékaiban. Schlanger András rendező és dramaturgja, Bognár Róbert tisztelve a darabot - de vértelenségét ellensúlyozandó - feltupúozták és a társulatra igazították a szöveget. Lényegében a darab nem változott, az átdolgozok inkább ígérgettek, mintsem beteljesítették volna a felvillantott lehetőségeket, sem igazi játéklehetőségek nem születtek, s az amúgy sem sűrű szöveg tovább hígult. Az első rész békebeli hangulatú pesti hotelje Schlanger olvasatában akár egy bizarr figurákat szülő különös térré is változhatott volna. A darab konferenciája ebben a verzióban törpe-konferenciává változott, s Köleséri Sándor különböző nemzetiségű törpéket játszhatott így jóízűen, de visszafogottan: napszemüveges dominók vonulnak fekete vadmacskaként a színen, kassai kóristalányok vedlenek spagetti-westemek táncosnőivé. A szinte szürreális felvillanásokat viszont mindig követik a nosztalgikus lassúsággal lefolytatott, súlytalan dialógusok, melyekhez érthetetlen görcsösséggel ragaszkodtak a színpadra állítok. Lassú és lagymatag a tempó, a figurák pedig vergődnek a bágyadt stílusok érdektelen kavalkádjában. A legsikerültebbek azok a jelenetek, melyek kabarétréfát idézve harsányak, és nem tesznek úgy, mintha valódi emberi drámák húzódnának meg a lomhán mozduló történet mögött. A második felvonás nagy ödete, hogy az eredetiben szereplő férfi rendező kliséfiguráját a színpadra állítok Bandor Éva hihetetlenül pontos és következetes karakterformáló képességeire írták át. Megszületett Stafenlied Ingrid, dekadens, leszbikus vamp, aki nagyon határozott külső és belső körvonalat ölt Bandor megvalósításában. A karikaturisztikus harsány- ság mögött mindig ott érződik a figura belső feszültsége, egyszerre tud a színésznő ebben a figurában erőteljesen tündökölni és súlyából semmit sem vesztve figyelni. Bandor Éva ki tud lépni a bizarr figura kelepcéjéből, és tud a vállalt stílusban egy magatartásformát megjeleníteni. A többieknek is szép pillanataik vannak a tőlük már sokszor látott figurákat játszva. Fabó Tibor (Mr. Green) nagyon szerethető, érzelmes kisembere, Schlanger András (Romberger) kedves és elmés csirkefogója, Szvrcsek Anita (Miiitta Marco) álmából fölkeltve is eljátszott, ezredik dívája, a Holocsy lányok (Honthy Sisters) tündérien csicsergő szendéi, Olasz István (Túróczy) testét facsaró, ideges szerencsétiene mind-mind sokszor látott, jól bevált panelekből építkezik. Újat nemigen lehet fölfedezni ezekben az alakításokban. Mokos Attila (Mr. Red) sem először játszik gunyorosan emberi, cinikusan bölcs figurát, de a harmadik felvonásban például remekül mutat meg egy karaktert, a kimondott mondatok mögötti gondolatot is eljátszva. Varsányi Mari (Rose) feszesen, egy színnel festette meg a féijén uralkodó feleséget, s igyekezett az asszony pozícióvesztését is a domináns nő szemszögéből megmutatni, erre viszont a jelenetek nemigen adtak módot. Schlanger tudott a legcivilebb, legkeresetlenebb lenni, de a nem létező szüzséket ecsetelő monológjában virtuózán bánik testével is, közérthető, de nem olcsó gegekkel villantja fel a színészi jelenlét realizmusból és kabaré-egyértelműségből kikevert lehetőségét, de csak egy jelenet erejéig, nincsen folytatás. Kitűnő Fabó Tibor és Mokos harmadik felvonásbeli alkujelenete, bár Fabó igencsak felveze- tetienül változik gyámoltalan emberkéből dörzsölt eladóvá, és a rendező ezt is fellazítja a többi szereplő elnagyolt jelenlétével. A szövegváltozásokat vizsgálva érződik a vágy, hogy frissebb, vér- bőbb humor szólaljon meg a színpadon, hiszen az átdolgozok ajándéka Holocsy Krisztinának és Holocsy Katalinnak a Honthy Sisters, és az hogy Tóth Tibor (Boleslavsky Boleszlav) a harmadik felvonásban visszatérhet, és helyzetkomikumra épülő poénjaival a bohózat felé tolhatja el a játékot. A különös alakok viszont nem hemzsegnek, nem ejti rabul a nézőt a furcsa figurák nyüzsgése, nem elevenedik meg sem a hotel, sem a filmforgatás varázslatosan idegen vüága. A színpadi fantázia és a történet szövegbem lebonyolításának kényszere kioltják egymást. Az első felvonásban a legerősebb az ígéret, de a ritmustalan játékmód, az invenci- ótian dialógusok, a hangulat elemelését segítő vüágítás hiánya megakadályozzák, hogy az ötletek szerves részeivé váljanak a sztorinak, ne adj’ isten, még uralják is a színpadot. A második felvonásban a statiszták jelenléte volt igencsak formális (a Honthy Sisters szakál- las-neccharisnyás katonái kivételével), nem folytatódott a különös alakok felvonultatása a színpadon, a forgatás lehetőségei nem voltak kihasználva. A darab sztárszínészei, Tóth Tibor és Szvrcsek Anita csak a pozőrt játszották el a figurából, az általuk megjelenített színpadi alakok emberileg nem rendültek meg egy pillanatra sem. A harmadik felvonás a harsány, parodisztikus gégék és a szép emberi pillanatok egyvelege. A díszletnek része egy vetítővászon, melyen látható, mit vesz éppen a kamera. Nem csak a Napóleon-film jelenetei, hanem a „civil-történet” közelképei is nézhetők a vásznon. Ez egyrészt jó, mert kitölti a teret, új látnivalót kínál. Másrészt viszont fokozza az eldöntetlenség káoszát, hiszen a kezdő játék panoptikuma - mely arra utal, hogy az egész történet talán csak játék, film - nem folytatódik, nincsen több utalás arra, hogy mindenki színész lenne, a finálé záródalát leszámítva. Gaduš Erika ruhái a tőle megszokott stílusérzékkel, jellemformáló erővel és eredetiséggel készültek, díszlete már inkább keveri a szövegnek való megfelelés parancsát és a sajátosabb tér megteremtésének ambícióját. A színház folytatja remek hagyományát: élő zongorakísérettel zajlik a játék. Pálinkás Andrássy Zsuzsa játéka finoman, inkább háttérzeneként, mint tempót és stílust diktáló elemként van jelen az előadásban. Deja vu-klubest a Hlava XXII kávézóban . Verséneklő Vándorok A skála sokszínű - a rimaszombatiak és a környékbeliek biztosan találnak maguknak kedvükre való rendezvényt Holnaptól Győry Dezső Kulturális Napok ELŐZETES A Deja vu klub színpada mindig nyitva állott a megzenésített versek előadói előtt. Az októberi klubesten az érsekújvári Vándor együttes mutatja be műsorát. A csapat 1999-től van jelen a hazai kulturális életben. Nemes célok mentén tevékenykednek: „...a versek megzenésítésével közelebb hozzuk a hallgatósághoz a már- már feledésbe merült műveket”. A verséneklő csoport Szememben hordozlak címmel 2002-ben jelentette meg hanghordozóját. A házigazda Deja vu együttes épp egy sikeres külföldi szereplésen van túl. A múlt hét végén az Ady Endre Diákkör meghívására Prágában lépjek színpadra. A zenés est keretében megtekinthető volt vándorkiállításuk (Koffer Galéria) Zene görbe tükörben című karikatúratárlata is. A Vándor együttes Deja vu-beli fellépése holnap lesz a Hlava XXII kávézóban (Bazová 9), kapunyitás 18 órákor. A klubest társszervezője a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete és a Diákhálózat. (S. A.) SZÁSZIZOLTÁN Rimaszombat. Idén a város három kulturális intézménye szövetkezett, hogy megszervezze a III. Győry Dezső Kulturális Napokat. A rendezvénysorozat holnap az író egykori lakóházán elhelyezett emléktáblánál koszorúzással kezdődik - Ádám Zita, az SZMPSZ alel- nöke tart ünnepi megemlékezést. A kulturális napok első vendége - ugyancsak holnap - Kovács Magda író lesz, akivel a Pósa Lajos Irodalmi Kávéházban találkozhatnak az érdeklődők 17.30-tól. A szervezők minden korosztályt szeretnének megszólítani; a város diákjait október 17-én a városi művelődési központban Petőfi Sándor A helység kalapácsa című művéből készült előadásra váiják, Kováts Marcell és Gál Tamás kiváló produkciója mindenkinek kifejezetten ajánlott. November 4-én a legkisebbeket hívják bábszínházba, a tisza- újvárosi Hajcihő Bábcsoport Bábok és árnyak című előadására. A fiatalabb kortárs magyar irodalomról, annak Szlovákiában élő alkotóiról sem feledkeztek meg a szervezők. November 14-én rendhagyó magyar irodalomórát tart Juhász Katalin költő, aki egyben a Pósa Lajos Irodalmi Kávéház estjének házigazdájaként Mizser Attilával beszélget a költő-író legutóbb megjelent műveiről, továbbá a kortárs magyar irodalom pillanatnyi állapotáról, érintve a szlovákiai alkotók helyzetét is. A filmkedvelők az elmúlt évek egyik legnagyobb magyar filmsikerére, a Kontroll című film vetítésére is ellátogathatnak az Orbis Moziba. A vetítés november 20-án lesz, 17.45-től. Hagyományosan része a Győry Dezső Kulturális Napoknak a Dobré Slovo elnevezésű, szlovák nyelvű regionális vers- és prózamondó verseny, amelyet magyar tanítási nyelvű alap- és középiskolások számára szerveznek. A könnyebb műfaj kedvelői számára november 28-án este 19.00-kor a Mágnás Miska című nagyoperettet mutatja be a budapesti Sziget Színház. A skála tehát sokszínű, a rima- szombatiak és a környéken élők biztosan találnak maguknak kedvükre való eseményt a III. Győry Dezső Kulturális Napok rendezvényei között.
