Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-07 / 232. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 7. Kertészkedő 17 Időszerű témák: Kizárólag a teljesen bepirosodott, ép, egészséges fűszerpaprikát szedjük le a tőről A minőségi pirospaprika titka Hagyományos utóérlelés Fotó: Zsáki Ne feledkezzünk meg a tápanyag pótlásáról Ültessünk facsemetéket A fűszerpaprika egyik legismertebb és legkedveltebb fűszernövényünk. Termesztése, tárolása és őrlése nagy szakértelmet igényel. Jól fizető termék a piacon.' Kár, hogy ügyeskedők időnként téglaporral keverik, míniummal vagy tiltott színezőanyagokkal pirosítják, rontva ezzel a hazai pirospaprika és termelőinek hírnevét. Pedig a kívánt íz- és színanyag másként is elérhető. ÖSSZEFOGLALÓ Nagyon fontos, hogy kizárólag a teljesen bepirosodott, ép, egészséges terméseket szedjük le. A félérett, kormos, napégett és beteg termések szedésétől tartozódjunk. A kézi szedés a fűszerpaprika termesztés legmunkaigényesebb fázisa. Az érett termések mennyiségétől függően a fűszerpaprikát 2-3 alkalommal lehet szedni. A szedések száma a determinált és féldeterminált fajtáknál a koncentrált érés következtében egy, illetve kettő, a folytonos növekedésű fajtáknál kettő vagy három. Mikor szedhető a fűszerpaprika? A szedés időpontját a pirosra érett termések aránya, valamint a termésfeldolgozás és tárolás módja, időtartama határozza meg. Az első szedést ádagos évjárat esetén ültetett állományban szeptember elején-közepén, helyrevetett termesztési módnál szeptember végén, október elején kezdhetjük meg, amikor a termések 60-70%-a már beérett. A szedést és szállítást úgy tervezzük, hogy a termés ríe sérüljön, mert a sérült termés, könnyen penésze- dik „szotyósodik”. A csüngő termésállású fajták szedése könnyebb, a felálló ter- mésállásű fajták szedése nehezebb a termések erősebb ízesülése miatt. A szedési teljesítményt jelentősen befolyásolja a fajtán kívül az érett termések aránya, valamint az a körülmény, hogy milyen szedőedényt használunk, illetve milyen göngyölegben történik a leszedett termés gyűjtése. Nélkülözhetetlen az utóérlelés A pirosra érett termésben a szedés után csak részben alakulnak ki azok a minőségi értékmérő tulajdonságok, melyeket a fajták genetikailag hordoznak. A termesztő feladata, hogy a jó minőséget meghatározó beltartalmi tulajdonságokat különböző módszerekkel minél nagyobb mértékben felszínre hozza. Ezek közül legfontosabb az olyan tárolási mód megválasztása, mely során a fűszerpaprika termések utóérlelési folyamata biztosítható. A leszedett nyers fűszerpaprika feldolgozásig történő tárolása, utóérlelése, gondos szervező munkát és hozzáértést kíván. A tárolás időszaka alatt ügyelni kell arra, hogy a fűszerpaprikát különböző kórokozók, betegségek ne károsítsák. Jó tárolási módszer megválasztásával érhetjük el, hogy megfelelő minőségű, mikrobioló- giailag kevésbé terhelt nyersanyag kerüljön feldolgozásra. Alkalmazhatók különböző tárolási és utóérlelési módszerek. Szakszerű, fedett szín alatti szellős helyen történő tárolással egyidőben 3-6 hét alatt, a pirosra érett, egészséges fűszerpaprika termésekben kedvező utóérlelési folyamat játszódik le, fizikai és kémiai változás, mely során a fűszerpaprika minősége jelentős mértékben megnő. A termésekben a természetes szikkadás (vízvesztés) mellett a cukortartalom csökken, a festéktartalom tárolási módtól függően (füzéres, zsákhálós, ládás) 30-50 %-kal nő, a piros festékek arányának egyidejű növekedésével. Utóérlelt termésekből készült őrlemény minősége (festéktartalma) magasabb, színezéktartalma stabilabb, mint a nyerstermés azonnali szárítása után készült őrlemény esetében. Ezért az utóérlelés a feldolgozás elmaradhatadan fázisa kell, hogy legyen. Jó őrlemény alapanyaga Az utóérlelés minőséget kedvezően befolyásoló változata lehet a tövön történő utóérlelés. Ez esetben a szedést - különösen palántá- zott állományban - a termések jól beérett, szülte szikkadt állapotában végezzük, melyekben már a minőségjavító folyamatok lejátszódtak. Magas szárazanyag-, és festéktartalmú egészséges termések betakarításával az egyes utóérlelési módszernél gyakori romlási veszteség ebben az esetben elkerülhető, a mikrobiológiai terheltség csökkenthető. A tövön utóérett termésekből jó őrlemény alapanyag állítható elő. (kapitány, gy) KÖTELES GÁBOR A biokert gyümölcsösében a téli alma és körte szedésén túl is sok tennivaló. Annak, aki az előző hónap végéig nem tudta elvégezni a tápanyag-kiegészítést, ajánlatos ezt minél előbb elvégeznie, de legkésőbb a hónap közepéig. A befüvesített gyümölcsösben ajánlatos a fakorona csorgásán kívül eső részekről összegereblyézni a falevelet és ezt komposztálni. A gyep sűrű gyökérzetének elhaló részei ugyanis elegendő táplálékot nyújtanak a talajban élő gilisztáknak, ezért csak gyéren fogyasztják a lehulló faleveleket, amelyek viszont búvóhelyül szolgálhatnak a gyümölcsösben károsító egereknek, pockoknak és más rágcsálóknak. A füvesíteden sorközű gyümölcsösökben, ahol a szabad területen szamócát, fokhagymát, zöldbabot, mákot, sárgarépát, petrezselymet, burgonyát vagy más haszonnövényt termesztenek, a faleveleket nézetem szerint nem kell összegyűjteni, mert azt a giliszták a ISMERTETŐ A fűszerpaprika termésérése augusztus végén, szeptember elején kezdődik. A teljes érés - szaporítási módtól függően - szeptember közepén, végén következik be. Ebben a szakaszban alakulnak ki a fűszer- paprika minőségét meghatározó vegyületek: festékanyagok, illó olajok, kapszaicin, cukor, vitaminok, ásványi anyagok. A termesztés során törekedjünk arra, hogy a termésérés mielőbb megkezdődjék, hogy a fűszerező hatás szempontjából leglényegesebb vegyületek minél nagyobb mennyiségben halmozódjanak fel a termésben. A termésérés látható jele a termés piros színeződése. Az érés kezdetén a sárga festékek aránya magasabb, az érés előrehaladtával a teljesen bepirosotél beálltáig és kora tavasszal elfogyasztják. Azokban a gyümölcsösökben, ahol a fák sorközeiben szamócát termesztenek, ajánlatos a hónap 20.-a után elültetni a fokhagymagerezdeket. Ha a szamócát augusztusban telepítettük, a szamócasorok üres helyére ültetőfával ültessük be az előkészített egészséges fokhagymagerezdeket. Ahol a gyümölcsfák sorközeiben már több éve termeljük a szamócát úgy, hogy a tövek szinte minden évben telepítés nélkül felújulnak, először vizsgáljuk meg, hogyan gyökeresedett be a nyáron felszabadult sorokon a szamóca, majd az indákat metszőollóval vágjuk el az anyanövénytől. Az újonnan begyökerezett sortól 0,25 m távolságra kétágú kapával kiemeljük a letermett töveket, és fellazítjuk talajt a fokhagyma ültetéséhez. Ajánlatos bodzagallyakat is szedni. Az aprított nye- sedéket a gyümölcsfák gyökérzónája felé terítjük. Megfigyelések szerint némileg riasszák a rágcsálókat. A hónap második felében ültessünk gyümölcsfákat. dott termésben a vörös festékkomponensek aránya nő, utóérlelés során éri el a legmagasabb értéket. Tárolás, utóérlelés után a vörös színű festékek (kapszanthin, kap- szorubin) mennyisége az összes festék 70-80%-a, a sárga, narancs- sárga festékek mennyisége 20- 30%. Ezért utóérleléssel kedvezőbb festékösszetételű, nagyobb színezőképességű és stabilan színtartó termésanyagot kapunk. A termésérést a termesztés során előnyösen befolyásoló tényezők az alábbiak: magas biológiai értékű fémzárolt vetőmag használata; fejlett ( 6-8 lombleveles) palánta optimális időben történő kiültetése; fajtatípusnak megfelelő növényállománysűrűség kialakítása; optimális tápanyagszint és vízellátás; preventív növényvédelem. (K. J.) A fűszerpaprika térhódítása A fűszerpaprikát az 1500-as évek óta ismerik a Kárpát-medencében. Egyik régi neve, „törökbors” arra utal, hogy a törökök útján került hozzánk. Először főúri kertekben termelték dísznövényként, majd termesztése lassan teijedt el, és házi fűszerezés céljára használták. Az 1900-as évek elejétől igen fontos gazdasági növény. Közel háromszáz éve házi fűszer, mintegy száz éve fontos exportcikk. A fűszerpaprika konyhai és élelmiszeripari felhasználásán túl jelentős szerepet tölt be a gyógyászatban, és a kozmetikai iparban, gazdag vitaminforrás. A termésérés látható jele a paprika piros színeződése A festékanyagok alakulása A fűszerpaprika könnyen melegedő homok-, középkötött vályog-, jó levegő- és vízgazdálkodású talajokon termeszthető sikeresen Hogyan termesszük a magyar konyha legfontosabb fűszernövényét? KAPITÁNY JÓZSEF A fűszerpaprika hőigényes növény, ezért a hőmérsékletre reagál a legérzékenyebben. Ott terem biztonságosan, ahol a tenyé- szidőszak (április-szeptember) középhőmérséklete legalább 17,5 fok C. Hőigénye - különböző fejlődési stádiumtól függően - 25 plusz-mínusz 5 fok C. A 25 fokos középhőigény 5-10 fokkal emelkedik csírázáskor. A fejlődési küszöbérték az a hőmérséklet, amely alatt már nem fejlődik - ez a szint 10 C fok körül határozható meg. A szabadföldi helyrevetés és palántanevelés idejének megválasztásakor erre különös figyelemmel kell lenni. Az eredményes termeszthetőséget nagyrészt a késő tavaszi és kora őszi fagyok veszélyeztetik. Ezért különös jelentősége van a fajtamegválasztásnak, mely során előnyben kell részesíteni a rövidebb tenyészidejű, korai érésű fajtákat palán- tázott termesztésben és csak másodsorban helyrevetéssel. A fűszerpaprika fényigényes növény. A fény erőssége és a megvilágítás hossza befolyásolja a fejlődés és növekedés gyorsaságát, a tenyészidő hosszát, az érés korai- ságát stb. A fűszerpaprika termesztése ott eredményes, ahol a tenyészidőszak alatt a napfényes órák száma eléri, illetve meghaladja az 1500 órát. Mivel a fűszer- paprikát kizárólag szabadföldön termesztik, a tenyészidőszakban a fényviszonyokat nem áll módunkban befolyásolni. Azonban a te- nyészterület megválasztásával mind palántázott, mind helyrevetett termesztésben a növények életterének növelésével a fényviszonyokat javítani tudjuk. A fűszerpaprika nem kifejezetten vízigényes növény, de folyamatos fejlődéséhez elengedheteden tényező az optimális vízellátás. A vízfogyasztás függ a fajtától, a talaj szerkezetétől, a tápanyag-ellátottságtól, a növények tenyészterüle- tétől, és a talaj hőmérsékletétől. Kiültetéstől az érés kezdetéig a fűszerpaprika fejlődéséhez 150- 180 mm csapadék elegendő. Biztonságos és nagy termést csak öntözéssel várhatunk. Azon a termőhelyen, ahol a fűszerpaprikát nem öntözik, alacsonyabb terméssel és nagy termésingadozásokkal kell számolni. A fajták eltérő vízigénye és a bizonytalan csapadékellátás indokolja, hogy ahol öntözési lehetőség nincs, vagy korlátozott, egyidejűleg több fajtát termeljenek a termelők, lehetőleg palántázott termesztésében, mert így részben mérsékelhetők az évenkénti termésingadozások. A fűszerpaprika tápanyaggal szemben igényes növény. A különböző fenológiai fázisokban eltérően igényli a tápanyagokat. A nitrogén felvétel maximuma a virágzás kezdetén van, majd lassú csökkenés után a tenyészidő végén csaknem megszűnik. A foszfor felvétel legnagyobb értékét szintén virágzáskor mérhetjük. A kálium felvétel maximuma virágzáskor tapasztalható, majd csökken a beépülés mértéke. A magnézium- szint az érési szakaszban mutalja a legnagyobb értéket. A mikroelemeket a talaj természetes készletéből, a szerves trágyából, a levéltrágyákból, az alkalmazott növényvédőszerekből veszi fel. A tápanyag- felhalmozódás üteme az alkalmazott szaporítási módtól, valamint a fajtától is függ. A termesztés sikerét a fajta alapvetően meghatározza. A termesztendő fajta típusát pedig a termőhelyi körülmények, az alkalmazott termesztési mód, valamint a technikai feltételek határozzák meg. A jelenleg rendelkezésre álló fajtasor a legkülönbözőbb termőhelyi körülmények között is lehetővé teszi a jó minőségű fűszerpaprika alapanyag termelését. A fűszerpaprika köny- nyen melegedő barna homok-, középkötött vályog-, kevésbé csere- pesedő, jó levegő és vízgazdálkodású, valamint jó táperőben levő talajokon termeszthető sikeresen. A terület és talaj kiválasztásánál nagyon fontos szempont, hogy a talaj minőségét is figyelembe véve válasszuk meg a szaporítási (termesztési) módot. Palántázott termesztés elsősorban a könnyen fel- melegedő barna homok vagy középkötött vályogtalajokon lehet sikeres. A kötöttebb talajok is megfelelnek, ha a talajművelés eszköz- rendszere adott a kívánt talajszerkezet biztosításához. Helyrevetést elsősorban nem cserepesedé, jó táperőben levő, könnyen felmelegedő, jó vízgazdálkodású barna homoktalajokon végezzünk. Ilyen területeken zavartalan a kelés, külső beavatkozás nélkül is. A terület kiválasztásánál nagyon fontos az egyenletes talajfelszín, melynek kialakítását az egyes talajmunkák végzésénél különösen fontos szempontnak tekintsünk. A sima talajfelszín lehetővé teszi az egyenletes vetést, pangóvizes talajfoltok elkerülését. Az üyen talajon a sorközművelés és általában a gépek vonalvezetése könnyebb. A terület kiválasztásnál fontos figyelembe venni, hogy a terület mennyire hajlamos a gyomoso- dásra, müyen a gyomflórája, a gyommagtartalma. A helyes vetésforgóra már a terület kiválasztásnál gondolni kell. A fűszerpaprika nem szereti a monokultúrát, de kerüljük a burgonya, paradicsom valamint a dohány utáni termesztését is. Rossz elővetemény a kukorica, a cukorrépa, a napraforgó. Legjobb elővetemény az őszi gabona, jó elővetemény a hüvelyesek családjába tartozó bab, borsó, szója. Ezek a növények megkímélik a talajszerkezetet, jó kultúrálla- potban gyommentesen hagyják vissza a talajt, esetenként gazdagítják a talaj szerves- és tápanyag- tartalmát. Korán kerülnek le, ezért nyáron, illetve koraősszel jó minőségben készíthető el az őszi talajmunka. A jó talajművelés elősegíti a fűszerpaprika részére legfontosabb tápláló elemek feltáródá- sát, csökkenti a túlzott nedvességet, de a kellő nedvességet megőrzi. Fontos, hogy a talaj művelésével optimális viszonyokat teremtsünk a növényeknek. A korszerű talajelőkészítés követelménye, hogy megfelelő talajállapotot, vetőágyat gazdaságosan készítsünk elő. Szükséges olyan mélységű talajművelést végezni, hogy a gyökerek megfelelően tudjanak elhelyezkedni és a tápanyagot viszonylag rövid idő alatt fel tudják venni. A művelt réteg vastagsága 25-30 cm legyen. Kötött, valamint több éve intenzíven öntözött talajok esetében időnkénti altalajlazítás is indokolt 45-50 cm mélyen. A talajművelés fontos célja fentieken túl a gyomirtás, mellyel a magról szaporodó gyomok jól irthatok a felső talajrétegben tavaszi időszakban kultivátorok, kombi- nátorok használatával. A talajművelési munkák közül az egyik legfontosabb és elmaradhatatlan munka az őszi mélyszántás, melyet október végén, november elején végezzünk. Előtte célszerű kiszórni a szervestrágyát, valamint alap kálium és foszfor hatóanyagú műtrágyát 120-120 kg/ha dózisban. A szántást 25-28 cm mélyen végezzük a nyár végi szántással kereszt- irányban. Különösen kötött talajon, rögös szántás után, kedvező hatású a szántás durva elmunká- lása. A jól végzett őszi mélyszántással megalapozhatjuk a fűszer- paprika termesztés eredményességét, valamint csökkenthetjük az utómunkák költségét is.
