Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)

2005-09-07 / 207. szám, szerda

ÚJ SZŐ 2005. SZEPTEMBER 7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7- Féláron tudunk benzint szállítani... (Ľubomír Kotrha rajza) Határon túliakkal pótolják a népességet? Vagy maradjanak a szülőföldön? Bevándorló magyarok JELENTÉS Kevesebb áldozat Csernobilban A csernobili atomerőmű négyes blokkjának kataszt­rófája nyomán támadt sugár­zás eddig 56 halálos áldoza­tot követelt, azaz jóval keve­sebbet, mint amennyitől ko­rábban tartottak - állapítot­ta meg az a 600 oldalas je­lentés, amelyet Bécsben is­mertettek. Az osztrák fővá­rosban tegnap kezdődik a Csernobil Fórum kétnapos konferenciája, amelyre az ENSZ 8 szakosított szerve - közöttük az Egészségügyi Vi­lágszervezet (WHO), vala­mint a Nemzetközi Atom­energia-ügynökség (NAÜ) -, továbbá Ukrajna, Oroszor­szág és Fehéroroszország kö­zel 100 szakértője készített jelentést az ukrajnai atom­erőműben 1986. április 26- án történt katasztrófa követ­kezményeiről. A szakértők szerint a csernobili tűzloka- lizálási és mentési munkála­tokba közvetlenül bevont mintegy ezer ember közül 47-en vesztették életüket a sugárzás következtében, va­lamint az a 9 gyermek, aki a sugárzás okozta rákbeteg­ségben haltak meg. Koráb­ban olyan félelmek kaptak hangot világszerte, hogy a csernobili katasztrófa követ­keztében fellépő betegségek áldozatainak a száma eléri a 15 ezret is. A mostani jelen­tés szerint azonban ez a szám maximum mintegy 4 ezer lehet, tekintettel arra, hogy ennyi a megnövekedett sugárzás miatti rákos meg­betegedések száma. Azon­ban e betegek körében mint­egy 99 százalékos a túlélési arány. A jelentés összeállítói szerint a környezeti károk is kisebbek a korábban feltéte­lezettnél. A csernobili atom­erőmű közvetlen környeze­tén kívüli területek radioakt­ív szennyezettsége az elfo­gadható szinten belül ma­radt. „A legtöbb területen a problémák gazdasági és pszichológiai jellegűek, nem pedig egészségügyiek vagy ökológiaiak” - idézte az osztrák tömegtájékoztatás Mihail Balonovot, a Cserno­bil Fórum tudományos ve­zetőjét. A szakértők szerint közel 20 évvel a katasztrófa után még ma is hiányoznak Ukrajnában azok az infor­mációk, amelyek ahhoz kel­lenének, hogy egészséges és produktív életet lehessen él­ni azon a vidéken. Hiányoz­nak olyan programok is, amelyekkel legyőzhető len­ne a környékbeliek „áldozati mentalitása”. A szakértők ugyanis úgy vélik, hogy a su­gárfenyegetettségről alko­tott mítoszok fennmaradása bénító fatalizmushoz veze­tett az érintett területek la­kossága körében. (MTI) Betonszarkofágban az atom­erőmű (Képarchívum) Évről évre fogy Magyaror­szág népessége. Szakértők szerint a megoldás a be­vándorlás lehet, ráadásul Budapest különösen sze­rencsés: magyar külföldi­ekkel pótolhatja az ember­hiányt. A politikai akarat azonban a szülőföldön ma­radást hangsúlyozza. FIGYELŐNET A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2004-ben Magyarországon a halálozások száma 37 355 fővel haladta meg a születésekét. Emellett szinte ele­nyésző a Bevándorlási és Állam­polgársági Hivatal (BÁH) által megadott érték: ugyanebben az évben 5667 személy szerzett ma­gyar állampolgárságot. A BÁH tájékoztatása szerint a magyar személyit megszerzők többsége 2004-ben Európából, főleg a környező országokból ér­kezett: 63 százalékuk román, 14 százalékuk ukrán, 12 százalékuk szerb-montenegrói állampolgár volt. A honosítási kérelmek mind­össze 3,44 százalékát nyújtották be Európán kívüli országokból, főleg Vietnamból, Szíriából és Al­gériából érkeznek hozzánk. Némüeg javítja a statisztikát az a 18 062 bevándorló, aki 2004- ben érkezett az országba. így a népesség tényleges fogyása „csu­pán” 19 193 fő. A BÁH statisztikái alapján a múlt év végén beván­dorlási, letelepedési vagy tartóz­kodási engedéllyel mintegy 150 ezer külföldi tartózkodott Ma­gyarországon, akiknek többsége (76 százalék) a szomszédos or­szágok állampolgára. Hol van szükség a határon túliakra? A tavaly decemberi, kettős ál­lampolgárságról szóló népszava­zás előtt a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) nyilvános­ságra hozta a kettős állampolgár­ság esetleges bevezetésének ha­tásairól készített felmérését. A tanulmány megemlíti, hogy a fej­lett országokhoz hasonlóan Ma­gyarország is elérte azt a stádiu­mot, amikor munkaerőgondjai vannak egyrészt a strukturális munkaerőhiány, másrészt az ez­zel szorosan összefüggő területi eloszlás miatt. De Magyarország helyzetéből adódóan „szeren­csés”, mert ezt a hiányt magyar nyelvű és kultúrájú munkaerővel tudná pótolni. A rendszerváltás utáni magyar politika azonban más irányt kö­vetett. A kormányok nemzetstra­tégiai célja a Magyarországra va­ló „csábítás” helyett mindig is a szülőföldön való megmaradás, gyarapodás elősegítése volt. Az MSZP-SZDSZ kabinet Szülőföld Programja is ezt mondja ki. A Magyar Állandó Értekezlet ülése­in a Fidesz szintén hasonló véle­ménynek adott hangot. így gon­dolkoznak a határon túli magyar politikusok is. Csábító munkalehetőség Bárdi Nándor, a Teleki László Intézet munkatársa elmondta, a környező országokból több száz­ezres nagyságrendű azoknak a száma, akik Magyarországon vál­lalnak munkát, pontos adatok azonban nincsenek. A szakértő 20-30 ezer főre teszi a kárpátal­jai, ugyanennyire a felvidéki és hasonló mértékűre a vajdasági munkások számát is. Erdélyből azonban a becslések szerint akár százezer fő is dolgozhat. „Dél- Szlovákiából hetente, sőt napon­ta is megéri ingázni a Győr és Esz­Milyenajogi szabályozás? A hatályos magyar törvé­nyek szerint az a külföldi ál­lampolgár honosítható, aki erről kérelmet nyújt be, és a kérelem benyújtását megelő­zően meghatározott ideig be­vándoroltként, menekültként, letelepedettként, esetleg az Európai Gazdasági Térség (EGT) területén tartózkodási engedéllyel rendelkező, az Európai Unió más tagállamá­nak állampolgáraként folya­matosan Magyarországon la­kott. A honosítási kérelem a lakcímbejelentéstől számított nyolc, öt vagy három év vára­kozási idő eltelte után nyújt­ható be. Ha a kérelmező iga­zolja magyar származását, ez az idő csupán egy év. Az ál­lamfő 2004-ben a kérelmek 8,85 százalékát utasította el, mert valamely fenti törvényi feltétel nem teljesült. (F-Net) tergom körzetében működő autó­gyárakba vagy Budapestre. Fon­tos, hogy az ő munkaviszonyuk rendezett. Északkelet-Magyaror- szág elmaradott gazdasági hely­zete miatt a Kárpátaljáról ér­kezők főleg mezőgazdasági idénymunkára számíthatnak” - hangsúlyozta Bárdi Nándor. A szakértő hozzátette: e régió leg­nagyobb lehetősége, kimondva- kimondatlanul a „benzin- és gáz­olaj-kereskedelem”. Százezres nagyságrendben érkeznek mun­kavállalók Erdélyből is, nagy ré­szük az építőiparban helyezkedik el, úti céljuk főleg Budapest. A ví­zumkényszer miatt azonban ne­hezen vállalhatnak munkát Szer­bia és Montenegró állampolgárai. Gödri Irén szociológiai kutatásai­ból kiderül, hogy a környező or­szágokból érkező magyar nemze­tiségű bevándorlók 50,4 százalé­ka azonnal, további 39,6 százalé­kuk hat hónapon belül talál mun­kát. A KSH munkatársának elem­zései szerint elhelyezkedésüket és beilleszkedésüket életkoruk (52 százalékuk 35 év alatti) és is­kolai végzettségük (30 százalé­kuk felsőfokú végzettséggel, to­vábbi 37 százalékuk érettségivel rendelkezik) is segíti. Nagy előnyük más nemzetiségű beván­dorlókkal szemben a „szimboli­kus tőke”, azaz a nyelvi és kultu­rális azonosság, és a meglévő ma­gyarországi kapcsolataik is. Szomorú tapasztalatok A letelepedni és állampolgár­ságot szerezni vágyó határon túli magyarok zömében azonban mégis elkeseredettek. Érthetet­lennek és megalázónak tartják azt a procedúrát, amin az állam- polgárság elnyeréséhez végig kell menniük. Egy - jelenleg szlovák állam­polgár - gyermekorvos öt évig praktizált Magyarországon. Agy­sorvadásban szenved, igen nehe­zen beszél, ezért el kell hagynia az orvosi pályát, de átképeztette magát gyógymasszőrnek. Elment az állampolgárság megszerzésé­hez szükséges vizsgára alkotmá­nyos alapismeretekből, ahol az utána vizsgázó sógornőjétől megkérdezték: szüksége van Ma­gyarországnak egy ilyen ember­re? „Ma ő, holnap ön vagy én ke­rülhetünk ilyen helyzetbe” - vá­laszolta. Mindkettőjüket indok­lás nélkül utasították el. KOMMENTÁR Mi, kampánymagyarok BARAK LÁSZLÓ A legkevésbé sincs irigylésre méltó helyzetben a kommentátor, ha egy olyan problémával kapcsolatosan kénytelen hírmagyará­zattal szolgálni, amelyhez szinte kizárólag érzelmi alapon képes közelítem a közvélemény. Márpedig a határon túli magyarok státusának problémaköre ki­mondottan üyen téma Magyarországon és annak határain túl is. Olyan, amelyre tökéletesen illik a Fidesz-MPP valamikori, kétség­kívül sikeresnek mondható választási szlogenje, a „Hallgass a szí­vedre, szavazz a Fideszre!”. E tekintetben ráadásul azt a tényt sem szabad szem elől téveszteni, hogy jövőre Magyarországon is választások lesznek. A már most dúló választási kampány egyik fő témája pedig épp a határon túli magyarok státusának rendezése lesz. Most tehát ismét élesben avanzsáltunk „kampánymagyarrá”. Ennyit a rólunk, nélkülünk szindrómához... Nincs irigylésre méltó helyzetben a két egymással szemben álló magyarországi politikai blokk sem. A jobboldal számára azért le­het kétélű fegyver a külhoniak kettős állampolgárságának folya­matos követelése, mert a tavalyi vonatkozó népszavazáson, min­den egyéb ellenkező állítás ellenére, egyértelműen elvetették a magyar honpolgárok ezt az intézményt. A baloldal pedig azért fa­raghat rá pirruszi győzelemére, mert folyamatosan holmi önér­dekű, nemzetfaló bagázs billogjával csúfíthatja a jobboldal. Orbán Viktorék helyzete azért nagyságrenddel kényelmesebb, hiszen jelenleg egyáltalán nem az ő felelősségük, hogy viszonylag civilizáltan megoldódjék ez a szerencsétlenül kifundált probléma. Hiszen egyelőre nem ők kormányoznak. Gyurcsányékkal szem­ben sikerült továbbá a jobboldalnak a maga oldalára állítania a határon túli magyar politikai pártok valamennyi vezetőjét is. Nyil­ván ezért zárult felemás eredménnyel az a hétfői egyeztetés, ame­lyen Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök az általa tavaly, mintegy hirtelen felindulásból meghirdetett Szülőföld Program keretében, olyan „görög személyi igazolványt” kínált a külhoni politikusoknak, amelyet Athén vezetett be, az EU ideiglenes bele­egyezésével, a külföldön élő görögök számára. Amely állítólag úti okmányként használható azokban az országokban, ahol a görög személyi igazolvány most annak minősül. Ez az újsütetű „magyar igazolvány” a szándék szerint minda­zoknak járna, akik, úgymond, magyar állampolgárok leszárma­zottai... Ehhez az eleve forrónak tűnő kásához persze nyilván lesz majd egy-két szava az EU Uletékeseinek is! Meglátjuk. A határon túliak képviselői viszont azon melegében megtették „észrevételei­ket”, melyek szerint továbbra is ragaszkodnak a kettős állampol­gárság intézményéhez... Mégpedig a kényelmes kibic (miért is ne?), a Fidesz támogatásával! ímhol, a fent jelzett érzelmi viszonyulás tökéletes bizonyítéka. A költővel szólva ugyanis egyértelműen ki lett nyüatkoztatva, hogy, minekünk a kérés nagy szégyen, akkor is adjanak, ha nem kérünk, ha nem lehet vagy urambocsá!, nem akaródzik... Az események tárgyilagos szemlélője pedig egy másik, ugyan­csak magyar költővel szólva, csak azt a kérdést teheti fel, hogy: Mi lesz ebből az ingyencirkuszból, tekintetes urak...? Akkor is, ha ezért bizonyos körökben a magyar nemzetből való kiátkozás réme fenyegeti - érzelmi alapon. JEGYZET Egy szomorú hír kapcsán RÁCZ VINCE Megdöbbentő hírre lettem fi­gyelmes a minap az egyik inter­netes magazinban. Tömör egy­szerűséggel közölték: „Nem le­het könnyű az iskolások élete Japánban: idén három fiatal is inkább a halált választotta, mint hogy megint iskolába kell­jen mennie.” A továbbiakból megtudhattam, a gyerekek egymástól függetlenül, nagy földrajzi távolságokban döntöt­tek úgy, hogy önkezükkel vet­nek véget életüknek, semmint újra iskolapadba üljenek. Egyi­kük - tudósított a szörnyűségről a lap - felakasz­totta magát egy útszéli lámpa­oszlopra, a másik kettő pedig egy magas épület tetejéről vetette a mélybe magát. Végze­tes tettük elkövetésekor 17,13, illetve 14 évesek voltak. Ennyi volt a hír. Üresen kongó csend támadt elolvasásakor bennem. Ajapán iskolások élete való­ban nem könnyű, persze egé­szen más okok miatt szenved­nek, mint szlovákiai társaik. Óri­ási teher nehezedik rájuk, már zsenge gyermekkorukban a megfelelési kényszer rabjaivá te­szi őket a frusztrált társadalom a maga szigorú elvárásaival. Min­den körülmények között a maxi­mumot kell nyújtaniuk, ennek csakugyan lehetnek - és mint az eset tanúsítja, nagyon is tapasz­talhatók - negatív, sőt tragikus következményei. A honi diákok helyzete ettől - a számtalan gond ellenére - mégiscsak el­térő. Oktatásügyünk, így tanuló­ink nehézségei ehhez képest va­lóban eltörpülnek. Furcsamód, a hírhedt kelet-közép-európai ha­nyagságnak köszönhetően, diák­jaink körében - hála az égnek - nem jellemző ajapán társaik szemlélete, általában nem ron­tanak fejjel a falnak, nem fordul­nak önmaguk ellen, ha el­kezdődik egy újabb tanév, ha csalódást okoznak gyengébbre sikeredett teljesítményükkel szü­leiknek és pedagógusaiknak. Az élet feltétlen tisztelete azt mon­datja velem, inkább legyen egy gyerek megátalkodott rossz ta­nuló, mint egy megnyomorított lelkű öngyilkosjelölt. Azt kívá­nom, sose kelljen hasonló szlo­vákiai példákról beszámolnom. Mert mégiscsak jobb arról tudó­sítani, hogy iskoláinkban az ok­tatáson kívül időnként az esővíz is folyik...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom