Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)

2005-09-06 / 206. szám, kedd

16 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 6. A szarvasmarha-tartás követelményei az Európai Unióban - 2006-tól újabb megszorítások várhatók, elsősorban a borjúnevelés területén „ANIMAL WELFARE” - az állati jólét biztosítása Az állattartás általános alapelveiről szóló EGK 923/1978 számú határozat értelmében az állatot a faj­nak megfelelően kell tarta­ni és minden szükségtelen fájdalmat, szenvedést, vagy kínzást kerülni kell. Ezen felül biztosítani kell a fajspecifikus mozgássza­badságot és optimalizálni kell a tartási helyen a fizi­kai körülményeket. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Az 1978. december 20-án megje­lent általános alapelvekről szóló törvényt követően erőteljes környe­zet-, valamint állatvédelmi nyo­másra, alig nyolc évvel később már konkrétumok is születtek. Az .Ani­mál Welfare” kifejezés a ketreces tojótyúkok tartásával kapcsolatban került először napirendre. A ketre­ces tojótyúkok tartásának - az álla­tok védelme érdekében tett - meg­szorításait (1988.) a boijak egyedi tartására, illetőleg a sertések (sza- bad)tartására vonatkozó 1991. évi specifikus irányelvek lefektetése je­lentette. Az állati jólét kérdéseivel Hollandiában foglalkoztak először, és a fogalom angol megfelelője az „Animal Welfare” kifejezés is ebből az országból származik. Kísérletek­kel bizonyították, hogy a kolo- sztrális/tejitatási fázisban lévő bor­jaknál az egyedüllét (egyedi bok- szos elhelyezés), ületve a vödörből történő (nyűt víztükrös) itatás ab­normális szokások kialakulásához vezetett. A természetszerű állapot­hoz történő visszatérést dajkate­hén beállításával próbálták meg biztosítani. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a Hollandiára jellemző üzemméretek között a családi far­mergazdaságok esetében technoló­giailag talán országos szinten is ki­vitelezhető a fenti megoldás; azon­ban a nagyüzemi, szakosított tele­peken az irányított (általában tej- pódó koncentrátumokkal) történő nevelés aligha kiváltható egyéb (természetszerű) módszerekkel. Ugyanez vonható le azok­nak a megfigyeléseknek a gyakorlati alkalmazhatósá­gára, amelyeket Németor­szágban - kisüzemi körül­mények (tejelő farmergaz­daságok) között - végez­tek. A vizsgálatok alapján kimutat­ták, hogy az állatokat védeni kell az egészségkárosító rizikófaktoroktól, természetes eredetű takarmányok­kal kell etetni őket, amelyek min­denkor megfelelnek az aktuális ta­karmányozási előírásoknak. A tar­tási körülményeknek alkalmazkod­niuk kell az állat természetes szo­kásaihoz, stressz-mentesnek kell lenniük, lehetővé kell tenniük a hosszú használatban tartás és az egyenletes termelés feltételeit. A takarmányozási követelmények­nek találkozniuk kell a megfelelő tartási megoldásokkal, amelyek ál­landó egészséges kondíciót biztosí­tanak az állat részére. A farmernek teljesen az etológiái követelmények szerint kell tartania állatait, azaz a speciális építészeti megoldásoknak összhangban kell lenniük az állat igényeivel. Ma ez még kissé utó­pisztikusnak tűnik, ha a hazai tele­pek ádagos műszaki színvonalára gondolunk. Jóval nagyobb gyakor­latijelentősége lehet az ún. stressz- faktorokra irányuló kísérletek eredményeinek, illetve azok - az állati jólét érdekében történő - fel- használásának. Ezen kísérletek kö­A csoportos elhelyezés már a tejtáplálás idősza­kában is célravezetőbb. zös jellemzője, hogy vagy a szérum adrenalin-szintjét (védekezési fá­zis), vagy pedig a kortizol-szintjét (adaptációs fázis) mérik. A legtöbb ilyen vizsgálat a legfiatalabb kor­csoportra, a borjakra irányult, de hasznosítható eredményeket kap­tak a kutatók a különböző haszno­sítási típusok kifejlett egyedeinek vonatkozásában is. Az egyes hasz­nosítási típusok közötti eltéréseket az ellenálló-képesség viszonylatá­ban már a borjú korcsoportnál megfigyelték. Francia kutatók sze­rint a Holstein-fríz fajtájú borjak mortalitása még természetszerű környezet (szalmával történő al- mozás) esetén is nagyobb, mint más fajtájú borjaké. A kettős hasz­nosítású és a keresztezett borjak jobban adaptálódnak a mestersé­ges körülményekhez. Olasz tudó­sok azonos korú borjakat egyedi­leg, illetve csoportosan elhelyezve megállapították, hogy az utóbbi el­helyezési mód mellett átlagosan 2 kg nagyobb volt az állatok súlya a technológiai választáskor. Mindkét csoportot egyformán takarmá­nyozták. Holland szakemberek a fenti kísérlet eredményéhez csatla­kozva megjegyzik, hogy a szociális kapcsolatteremtés miatt a csopor­tos elhelyezés már a tejtáplálás idő­szakában is célravezetőbb. Azt is si­került továbbá kísérletek által bizo­nyítani, hogy ha az emésztőrend­szernek megfelelő kiegészítők (pl.: indítótáp, jó minőségű borjúszéna) állnak a rendelkezésére, kisebb stresszt jelentenek a borjú számá­ra. Angol kutatók szerint az érinté­ses (taktikus) inger (pl.: simogatás, ujjszopás) legalább olyan fontos a borjú szempontjából, mint a meg­felelő takarmányellátás. Megfigye­léseik szerint az egyedi bánásmód­ban részesített borjaknál, később magasabb a stressz-küszöb az em­beri beavatkozások, kezelések ha­tására. Ugyancsak Angliában fog­lalkoztak a tőgygyulladás terápiá­ja, illetve az állati jólét kapcsolatá­val. A vizsgálatok alapján sikerült kimutatni, hogy a klinikai esetek csökkenthetők a fájdalom-érzet, ü- letve a diszkomfort-érzet mérséklé­sével. Húshasznú anyatehenek komfortérzetének biztosításához a külső és belső élősködők elleni vé­delem is hozzátartozik. Csoportos tartás esetén a minimális terület­igényt az alábbi táblázat tartalmaz­A botjú minimális területigénye: Testtömeg Helyigény (kg) (m2) 150-ig 1,5 150-220 1,7 220 felett 1,8 (Forrás: Az Európai Unió kö­zös agrárpolitikája, 2000.) Ezen felül: ♦ a borjakat tilos állandóan sö­tétben tartani, ♦ egy órán túlmenően nem sza­bad lekötni őket, ♦ az istálló padozatának simá­nak és csúszásmentesnek kell len­nie, ♦ minden borjúnak születés után (max. 2 órán belül) föcstejhez (kolosztumhoz) kell jutnia, ♦ minden borjút legalább napi két alkalommal meg kell etetni (itatni), ♦ a borjak takarmányának ele­gendő vasat (plazma 4,5 mmol/liter), illetve elegendő szá­lastakarmányt (bendőemésztés ki­alakulásához) kell tartalmaznia, ♦ minden két hétnél idősebb borjúnak tiszta és friss ivóvizet kell biztosítani (a vízminőségi előírá­sok ez esetben megegyeznek a hu­mán célú felhasználások előírásai­val), ♦ semmilyen olyan eszközt nem szabad használni, ami a borjút a táplálkozásban, illetve a vízfo­gyasztásban akadályozza (pl.: száj­kosár). Mindez azt jelenti, hogy 2004. május 1. után új istállót csak a fenti követelményeknek megfelelő mű­szaki felszereltséggel lehet építem. Az 58/1998 számú törvény - „Euró­pai Egyezmény a farmon tartott ál­latok védelmére” címmel - újabb megszorításokat tartalmaz az állati jólét megteremtése érdekében. A „Five Freedom” néven köztudatba bevonult határozat szerint az állat­tartónak a következőt kell biztosí­tania: ♦ szomjúság ás éhség elleni vé­delem, ♦ megfelelően komfortos pihe­nőhely; ♦ mentesség a fájdalomtól, a sé­(Illusztrációs felvételek) rülésektől, valamint a fellépő be­tegségek megelőzése, ületve keze­lése; ♦ az állat - etológiái szempont­ból magyarázható - szükségletei­nek, mozgásformáinak biztosítása (pl.: együtt tartás saját fajtársai­val); ♦ mentesség a fájdalomtól, a stressztől, indokolatlan beavatko­zásoktól. A gazdasági állatfajok mellett a törvény kiterjed az ún. hobbiálla­tok körére is. 2006-tól újabb meg­szorítások várhatók, elsősorban a boíjúnevelés területén. Ezek sze­rint, a fenti időponttól kezdődően az Unió tagországaiban: ♦ elektronikus jelfogót (transz- ponder) kell az állat testére erősíte­ni; ♦ szabad mozgást kell lehetővé tenni a borjaknak a karámon belül; ♦ faburkolatú, vagy rendszere­sen almozott pihenőhelyet kell az állatok részére biztosítani; ♦ az itatást komputer-vezérlésű tejadagolóval kell megoldani; ♦ az egyedi súlymérés, takar­mány-, illetve tejfogyasztás ellenőr­zés, táplálkozási gyakoriság mérés számítógépes kontrolját meg kell valósítani. (Összeállításunk Dr. Kovács Atti­la Zoltán írása alapján készült.) Húsmarha fajták a tenyésztésben A sertések többsége élete első évének végéig átesik a fertőzésen és tartós immunitást szerez A Limuzin fajta Védekezés a sertés parvovírusa ellen ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Ez a délkelet-franciaországi kö­zéphegységből - melynek központ­ja Limoges - származó közepes ter­metű húsmarha fajta minden euró­pai országban elterjedt, beleértve Oroszországot is, sőt az USA-ban és a dél-amerikai országokban is te­nyésztik. Az egyszínű, világosabb, vagy sötétebb vörös Limuzin szarvas- marhán csak a lábakon, a szutya- kon, a szem környékén és a belső combon vannak jellegzetes vilá­gosabb területek.A viszonylag hosszú törzs széles háttal és a comb a rendkívüli izomzatúval a magas húskihozatal alapja. A hús jól erezett. A finom, korrekt állású láb szilárd körmökkel alkalmassá teszi arra, hogy jól lehessen lege­lőn tartani.A limuzin szarvasmar­ha relatívan hosszú és enyhén ereszkedő medencéje, az alacsony születési súlya könnyű ellést tesz lehetővé. További fajtajellemzők a vitalitás, a termékenység, a hosz­szú élettartam és az alkalmazko­dóképesség. A Limousin akár fajtatiszta te­nyésztésben, akár keresztezésben kivállóan alkalmas a legmaga­sabb minőségi követelményeket kielégítő hústermelésre. Súlyánál és takarmányigényénél fogva ez a marha kevésbé gyorsan növekedő legelőkön, középhegységekben is tartható. A boijak nagy vitalitása jelentősen csökkenti a veszteséget leboijazáskor. Ennél a gyakran „a marhák között a telivéť’-nek is nevezett fajtánál a legelő körül masszív kerítés létesítését is meg kell fontolni. (Illusztrációs felvétel) DR. BÖÓ ISTVÁN A sertés- parvovírus vüágszerte nagyon elteijedt, a természetes fer- tőzöttség jóval nagyobb, mint azt a tünetek alapján feltételezzük. A kórokozó a sertés környezetében hosszú ideig életképes, a kocák fer­tőződése szájon át a bélsárból vagy belélegzéssel történik. Iránta min­den életkorú sertés fogékony, de a - nem vemhes állatok tüneteket nem mutatnak, ezért is van terjesztésé­ben legnagyobb szerepe a fertőzött kocáknak és kanoknak. A vírus ál­lományon belüli terjedésében és el­hurcolásában a sertések közvetlen érintkezésén kívül a ragályfogó tár­gyaknak (pl. gondozó lábbelije, ta­karító eszközök, bélsárral szennye­zett járművek, stb.) is szerepük van. A fertőződés után a vérsavó­ban ellenanyagok jelennek meg, melyek éveken át megakadályoz­zák, hogy kórokozó vemhes kocák­ban méhbe eljusson. A sertések többsége az első életéve végéig át­esik fertőzésen és tartós immuni­tást szerez, így idősebb kocák mag­zatkárosodása már ritka. Az immu­nis koca malacai a föcstejből felve­szik az ellenanyagokat, ezek azu­tán 5-6 hónapos korukig védik sül­dőt. Az ellenanyagok fokozatos ki­ürülésével (5-12 hónapos életkor között) azután a sertés fogékonnyá válik a vírus iránt. A fogékony előhasi kocák mag­zatai a vemhesség teljes ideje alatt károsodhatnak, a magzatok a mag­zatburkokon keresztül fertőződ­nek, de sorsuk a vemhesség idősza­kától függően eltérő, attól függ, Csikófejűség, lábszétcsúszás (Archív felvételek) hogy a búgatást követően mikor történt a fertőződés. A magzatok károsodása ellenére a kocák általá­ban időben ellenek, vetélés csak rit­kán fordul elő, az is akkor, ha a fer­tőződés a vemhesség második felé­ben történik. Jellemző, hogy az alomlétszám kicsi, az almokban nagy a halvaszületett és az életkép­telen malacok száma, több a mumi- fikált magzat, a „lábszétcsúszás” és a „malacremegés”. A kocaállo­mányban gyakoriak a szabálytalan visszaivarzások. Ha valamennyi magzat fertőződik és elpusztul, előfordulhat, hogy ezeket a koca vi­lágra sem hozza, hanem meddő marad. Főként az első vemhessé- gük idején fertőződött kocasüldők magzatai károsodnak. Célszerű te­hát a tenyésztésbevétellel 9 hóna­pos korig várni és a vakcinázást 7-8 hónapos korban elvégeztetni. Fon­tos megismételni: mivel a már fer­tőzött állományokban a tenyésztés­be vétel idején a süldők nagy része fogékony, azokat úgy kell aktív im­Parvovirózis miatt károsodott malac munizálásban részesíteni (oltatni), hogy a kocasüldő búgatáskor már megfelelő immunitással rendelkez­zen. Ennek két módja van: a) vakcinázás (kétszer; első ter­mékenyítés előtt 6, illetve 3 héttel) b) „természetes fertőzés”: szűz kocasüldők tartási helyére termé­kenyítésük előtt legalább egy hó­nappal tegyünk naponta a már lefi­alt kocák bélsarából. Ezzel tulaj­donképpen mesterségesen fertőz­zük az állatokat, melyek aktív im­munitásuk révén búgatásukig (termékenyítésükig) megfelelő vé­dettséget szereznek, ( www.poin- temet.hu nyomán - röv.) AGRÁRKÖRKÉP A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom