Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)
2005-09-30 / 226. szám, péntek
12 Gondolat ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 30. „Akár Indiában élve is lehet magyarból fordítani, de nálunk elevenebb a kapcsolat a magyar nyelvvel, és a legújabb magyar könyvek is ott sorakoznak a polcokon Magyar Fordítóház Balatonfüreden író-olvasó találkozó nyár elején a Lipták Ház kertjében: Orbán János Dénes, Balázs F. Attila, Tőzsér Árpád és Hajtman Béla Balatonfüreden áll egy több száz éves épület, a Lipták Ház. Körülötte fák, bokrok, a fák alatt asztalok, székek: a tűző naptól óvó, hűsítő lombok alja megannyi irodalmi beszélgetés színhelye. A porta hajdani tulajdonosa Lipták Gábor volt, aki a műit században, a háború előtt költözött oda, és itt élt haláláig a feleségével. BODNÁR EMESE Az idén éppen húsz esztendeje elhunyt Lipták Gábor író volt, meséket, legendákat, néprajzi, hely- történeti munkákat írt, néhány könyve is megjelent. A negyvenes évek végétől, és főleg az ötveneshatvanas években háza rendszeresen irodalmi szalonnak adott otthont. A házban olyan neves írók is megfordultak, mint Déry Tibor vagy Örkény István. És Liptákék hosszabb időre is meghívták magukhoz a korabeli írókat, képzőművészeket. Pilinszky János és Szabó Lőrinc például heteket is ott töltöttek, számos jelentős alkotásuk a Lipták Házban született. Az ódon villa mozgalmas múltát több vendégkönyv és fotó tanúsítja a házban berendezett emlékszobában - és Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban is. A villát Lipták Gábor még életében a Művészeti Alapra (ma Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány) hagyta örökül. A végakaratnak megfelelően ma is irodalmi célokra használják. Neves fordítók és írók lakják a világ minden részéről, és fordítják különféle nyelvekre a magyar irodalmat. A Magyar Fordítóház Alapítvány szépen rendbe hozta a házat, cserébe használhatják az épületet. A nyáron az Ünnepi Könyvhét egyik író-olvasó találkozóját is itt tartották, amelyen felvidéki magyar írók mutatták be könyveiket. Rácz Péter a Magyar Fordítóház Alapítvány vezetőjeként nyolc éve intézi a ház ügyeit. Egyébként költő, eddig három verskötete jelent meg. Emellett németből fordít irodalmi és filozófiai szövegeket. A Lipták Ház életéről, a Magyar Fordítóház működéséről a helyszínen beszélgettünk. Hogyan jött létre ez a Fordítóház? Jártam egyszer egy németországi fordítóházban, ami maga volt a tökély. Az egy kicsit különbözött ettől, mert ott minden nyelvről minden nyelvre lehetett fordítani. A Magyar Fordítóházban csupán magyar irodalmi műveket fordítanak. Nem győznénk a többit. Tehát ez a ház arra szolgál, hogy azok a különböző nemzetiségű és állampolgárságú műfordítók találjanak itt akár hetekre-hóna- pokra is otthonra, akik magyar irodalmi alkotásokat fordítanak a világ bármely nyelvére. Azért is szükséges ez, hogy magyar nyelvi közegben lehessenek, kapjanak ösztöndíjat, jó könyvtáruk legyen. Tökéletes feltételek biztosításával próbáljuk elősegíteni, hogy itt elvégzett munkájuk minősége a lehető legjobb lehessen. Japánban, Indiában vagy Spanyolországban élve is lehet ugyan magyarból fordítani, de nálunk elevenebb a kapcsolat a magyar nyelvvel. És itt sokkal több kortárs magyar irodalmi művet olvashat a szakember. Ezek szerint saját könyvtáruk is van... Természetesen, a kezdetektől fogva. Nagyon fontos volt, hogy jó könyvtárunk legyen, hogy mindent megtaláljon a fordító. Ne kelljen otthonról hoznia a szótárakat, mert azok igen súlyosak. Azt is szem előtt tartottuk, hogy a műfordítók a frissen megjelent irodalmi folyókátokból tájékozódhassanak, és hogy a legújabb magyar könyvek is ott sorakozzanak a polcokon. így aztán könnyen megeshet, hogy a műfordító éppen itt talál egy olyan könyvet, amelyet kedve lenne lefordítani, és ha az a kiadójának is elnyeri a tetszését, lehet, hogy jövőre már annak az átültetésén dolgozik nálunk. A különböző fordítási problémákat is meg lehet itt beszélni a szerzőkkel, vagy bárkivel, aki éppen a házban van. Azonkívül pedig: aki itt tartózkodik, részt vehet a magyar kulturális életben. Elmehet Budapestre, vagy akár ide is hívhat embereket. Hogyan lehet ide eljutni? Pályázati úton. Az érdeklődő ír egy levelet az alapítványunknak, hogy ezt és ezt fordítja, van már kiadói szerződése is, és szeretne jönni. A kuratóriumunk könnyen és gyorsan dönt. Utána már csak az időpontot kell egyeztetni. Itt a házban hat szoba van, egyszerre hat vendéget tudunk fogadni teljes technikai komforttal. Az ösztöndíj nagyjából fedezi az itt-tar- tózkodás költségeit, tehát abból meg lehet élni, esetleg még könyveket is tud venni a fordító. Van egy konyhánk is, ahol akár főzhet is magának, vagy elmegy enni valahova. Itt a lehető legkevesebb szabály köti az embereket. Egész egyszerűen csak az a feladat, hogy dolgozzon, és az egyeüen elvárásunk, hogy másokat ne zavarjon a munkában. De általában nagyon jó hangulatú társaságok jönnek itt össze. A munkanyelv a magyar, mindenki, aki idejön, tud magyarul, legfeljebb különböző szinten. Az alapítványnak tehát az a célja, hogy minél több magyar művet lefordítsanak idegen nyelvekre? A célja az, hogy jó fordítások szülessenek. A munkafeltételek legyenek olyan jók, hogy itt jobb legyen dolgozni, mint otthon. Azok a fordítók, akik már jártak nálunk - megjegyzem, nagyon sok visszatérő vendégünk van -, nagy örömmel jönnek vissza. Talán már azért is keresik az újabb munkákat, mert szeretnek itt dolgozni. Ezáltal nem csak a fordítások minőségét, hanem a mennyiségét is tudjuk befolyásolni. Kiknek a műveit fordítják Önöknél legtöbbször - és milyen nyelvekre? Az utóbbi években természetesen voltak olyan „sláger” szerzők, műit például Márai Sándor vagy Kertész Imre. Márait az európai kiadók 1999-ben fedezték fel a Frankfurti Könyvvásáron. Azóta már oroszra, bolgárra, szerbre és más nyelvekre is fordítják. Kertész Imrére pedig nyilvánvalóan a No- bel-díj hívta fel a figyelmet. Ennek hatására azonban megnőtt a kiadók érdeklődése más magyar művek iránt is. Tavaly ősszel volt a házban egy szlovák fordítói szeminárium. Ez olyan jól sikerült, hogy idén is tervezzük a megvalósítását. Ennek az a célja, hogy tapasztalt műfordítók vezetésével néhány kezdő fordító elméleti és gyakorlati képzésben részesüljön. Mennyire ismert a Fordítóház léte a szakemberek körében? A szakmában az elmúlt nyolc évben azért már híre ment a Fordítóháznak. Ide csak az nem jött el, aki nem tudta otthagyni az otthonát, mert, mondjuk, kisgyermeke van, vagy olyan munkát végez főállásban, amely ezt nem teszi lehetővé. Vagy megszokta, hogy otthon dolgozik, és nem szeret kimozdulni. Varinak olyan országok is, ahova azért néha elmegyek - mint például tavaly Finnországba -, és hírverést csinálok a háznak. A pályázati kiírásunk egyrészt az interneten ( www.c3.hu/~bfordhaz ) érhető el, másrészt szétküldjük a minden évben megjelenő hírlevelünket, amely tartalmazza a pályázati feltételeket, illetve a címeinket. Rácz Péter (A szerző felvételei) Beszélgetés Kari Keménnyel, aki már több mint egy tucat magyar regényt ültetett át norvég nyelvre, most pedig éppen Szabó Magda egyik könyvén dolgozik Norvégiában szeretik a magyar szerzők műveit BODNÁR EMESE A balatonfüredi Magyar Fordítóház visszatérő vendége a Norvégiában élő Kemény Kari Erzsébet, vagyis - ahogy választott hazájában ismerik - Kari Kemény műfordító. Budapesten született magyar apa és norvég származású anya gyermekeként. Gyerekkorában, 1957- ben került Norvégiába. Ott színháztudományt, spanyolt és franciát tanult. Mikor tanulmányait befejezte, szerelmes lett, egy férfi miatt kezdett el fordítani, aki Koppenhágába ment tanulni. Azért vállalt fordításokat, mert azt bárhova magával vihette. Akkor még nem gondolta, hogy ez a döntés egy egész életre szól. Már harminc éve fordít mint szabadúszó. Milyen nyelvekből fordít? Elég sokat fordítottam angol- amerikai íróktól, emellett franciából és spanyolból is norvégra. Tolmácsoltam is, de az nagyon fárasztó, úgyhogy azt már nem szívesen vállalom. Most folyamatosan magyarból fordítok. Kertész Imre No- bel-díja sokat segített: nem csak neki volt jó, hanem a többi magyar íróra is felhívta a figyelmet. Azelőtt is fordítottam magyar írókat: Vámos Miklóst (Zeng a zének), Kosztolányi Dezsőt (Édes Anna), Füst Milánt (A feleségem története), Krúdy Gyulát (Napraforgó). Kertész Imre műveit már 1986-ban próbáltam eladni Norvégiában, de hasztalan. Idővel aztán sikerült, és a könyv éppen akkor jelent meg, amikor Kertész megkapta a Nobel- díjat. Azóta három Kertész-kötetet fordítottam, meg Esterházy Pétertől az Egy nőt és a Harmonia Caelestist. Most Szabó Magda Az ajtó című könyvén dolgozom. Kon- rádot is fordítottam, a Kerti mulatságot és a Kőórát. Márai Sándortól pedig A gyertyák csonkig égnek című kötetet. Ez a könyv úgy került Norvégiába, hogy valaki olaszul elolvasta, mert ott nagy sikere volt. Máraiért egy díjat is kaptam Norvégiában. Ezek az írók tudják, hogy Kari Kemény fordítja őket norvég nyelvre? Kertész, Esterházy tudja, Szabó Magda szerintem nem, nem találkoztam vele. Nem is volt szükséges, mert olyan tiszta az írása, hogy nem kell semmit megkérdezni tőle. Esterházy Péterrel, gondolom, sokat kellett egyeztetni... Igen, és ő sokat foglalkozik a fordítóival. Budapesten is találkoztunk, és legalább kétszer eljött ide Füredre, hogy együtt dolgozzunk, mert sok mindent kellett tőle megkérdeznem. Nem mindig könnyű megérteni, hogy mire utal. Szabadon választja ezeket az írókat? Nem, dehogy. Felkérnek. Nagyon nehéz javasolni, nem nagyon szeretik. Egyszer sikerült ajánlanom: Krúdyt. Az úgy jött össze, hogy az angol fordítója átadta nekem az angol fordítását, és a kiadó el tudta olvasni angolul, és tetszett neki. Rengeteg könyvet olvasok a kiadóknak, és véleményt írok róluk. Milyen volt a fogadtatása a Harmónia Caelestisnek Norvégiában? Biztos, hogy nem lett belőle bestseller, de nagyon jó kritikát kapott. Egy kiadó megkapta magyarul, és megkértek, hogy írjak róla lektori jelentést. Meg is írtam, de aztán kiderült, hogy egy másik kiadónak volt meg rá a szerzői joga. Sokáig nem lehetett tudni, mi lesz vele. Véletlenül tudtam meg, hogy a szerzői jogot a Frankfurti Könyvvásáron ez a másik kiadó vette meg. Egy fél évig pihent náluk, amíg felkértek rá. Kicsit furcsán működnek ezek a dolgok néha, de aztán rendes szerződéseink vannak. Jobbak, mint Magyarországon. Kemény Kari Erzsébet, vagyis Kari Kemény Norvégiában élő műfordító (A szerző felvétele) Pályázat útján kapta meg a lehetőséget, hogy a füredi Magyar Fordítóházban dolgozhasson? Igen. Most vagyok itt ötödször, és Balatonfüreden mindig magyarból fordítok. Szabó Magda után a következő munkám Zsolt Béla lesz. És Zilahy Péter is nagyon szeremé eladni Az utolsó ablakzsiráfot. Sajnos, nem igazán rajtam múlik. Mennyire kedvelik Norvégiában a magyar szerzők műveit? Szeretik. Sokan kedvelték például a Zeng a zéneket és az Édes Annát. A feleségem története egy kicsit különlegességnek is számít. Márai megint csak nagyon sokaknak tetszett. És Esterházy is. Tömegsikerről nincs szó, de valahogy mindig felfigyeltek rá. Nekem mindig az volt a furcsa, hogy a magyarok azt mondták, a Harmonia Caelestist nem lehet lefordítani, nem fogják megérteni. De le lehet fordítani, és meg is lehet érteni. Melyik volt eddig élete legnagyobb munkája, amire a legbüszkébb? Talán a Harmonia Caelestis, mert az nagyon nehéz volt. Arra vagyok a legbüszkébb, mert eleinte, az igazat megvallva, magam se nagyon hittem, hogy képes leszek lefordítani.
