Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)
2005-09-28 / 224. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 28. RÖVIDEN Ma: Deja vu klub Homonyik Sándorral Pozsony. Negyedik évadját kezdi a fiatalok egyik népszerű pozsonyi találkozóhelye, a Deja vu-klub. A jelző korántsem túlzás, hiszen a klub látogatottsága már jó ideje erről tanúskodik. Az idei évadban is sok érdekes vendéggel találkozhat a közönség a klubesteken, melyek társrendezője a Magyar Intézet és a Diákhálózat. Az első őszi rendezvény ma 18 órakor kezdődik a szokott helyszínen, a Hlava XXII kávézóban. A vendégművész Homonyik Sándor, az Álmodj, királylány című sláger előadója lesz, akivel Nyitrai Nóra, a Pátria rádió riportere beszélget. Nem marad el a házigazda Deja vu együttes zenei „szolgáltatása” sem. Az együttes egyébként idén nyáron számos meghívásnak tett eleget, fellépett többek közt a Sziget Fesztiválon is. (s) Könyvbemutató a Vámbéryben Dunaszerdahely. A Vámbéry Irodalmi Kávéházban holnap 18 órakor mutatják be Vámbéry Ármin Vándorlásaim és élményeim Perzsiában című könyvét. A kötetet Dobrovits Mihály Keletkutató, turkológus, a Miskolci Egyetem adjunktusa ismerteti, (ú) Mexikói modernek az Ernst Múzeumban Budapest. Szenzációs kiállítást láthat a közönség november 2-ig a budapesti Ernst Múzeumban, ahová a napokban érkeztek meg a mexikóvárosi Museo de Arte Moderno gyűjteményének kiemelkedő alkotásai. A modem mexikói festészet nagyjai közül a leghíresebbet, Frida Kahlót - akit filmen a gyönyörű Sahna Hayek személyesített meg - és Diego Riverát ismerik a legtöbben, ám rajtuk kívül több tucatnyi vüághírű mester festett különleges hangulatú, reális és mégis az álmok világát idéző alkotásokat. Ma A mexikói művészet címmel beszélgetés lesz a múzeumban 18 órai kezdettel, amelyen részt vesz Natalia Poliak, a Museo de Arte Modemo osztályvezetője, valamint Sárosdy Judit és Dragon Zoltán művészettörténész. Ugyancsak Mexikó világát idézi az a fotókiállítás, amely mától október 9-ig lesz látható a Lurdy ház első emeletén. (MTI) Kiállítások, beszélgetések, koszorúzás Madách-napok Alsósztregován Argentin-német mozgásszínház és német monodráma szerb csomagolásban a nyitrai fesztiválon A globalizáció szemétdombján A Hírnév Bombayben egyik bombasztikus jelenete (Ctibor Bachratý felvétele) ELŐZETES A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma már harmadszor rendezi meg az alsósztregovai Madách-na- pokat. A holnap kezdődő kétnapos rendezvénysorozat keretében holnap 10 órakor A nagykürtösi régió személyiségei című vándorkiállítás megnyitójára kerül sor a helyi alapiskolában, 11 órakor pedig a Nagykürtösi Művelődési Központ szlovák nyelvű verses-zenés Madách- műsorát tekinthetik meg az érdeklődők a Madách-kastélyban. Az ugyanott 12.30-kor kezdődő Múzeumi Szalon vendégei Madách Imre leszármazottai lesznek. A pénteki program is a Múzeumi Szalon című rendezvénnyel indul: 11 órától Kerényi Ferenc irodalom- történésszel beszélget Miklósi Péter. 13 órai kezdettel a kastély történetéről tart előadást Kerényi Ferenc és Balogh Gábor. Szintén a kastély története a tárgya az ünnepségsorozat alatt már megtekinthető új kamarakiállításnak. Az idei Madách-napok a Madách Imre sírjánál 14.30 órakor kezdődő megemlékezéssel érnek véget. Szombaton tartják viszont a magyarországi Csesztve Madách-kas- télyában a Madách Irodalmi Nap rendezvényeit. A programban könyvbemutató, kiállítás-megnyitó és számos érdekesnek ígérkező előadás szerepel, (io) Az idei, immár XIV. Divadelná Nitrán eddig is egyértelműen a szociális-politikai színház ihletésében fogant előadások voltak túlsúlyban. A fesztivál hétfőn a csúcspontra ért a kulturális káosz kukáinak guberálásában. FORGÁCS MIKLÓS Az argentin Constanza Macras több német színház és színházi csoportosulás koprodukciójában készült Hírnév Bombayben című különös mozgásszínháza a délamerikai és indiai szórakoztatóipar gondolkodásmódját és formai perverzióit használta ki a világ pillanatnyi állapotának lábjegyzetelésére. Az idegenség egyszerre jelent harsányságot és bizonytalan téblábolást ebben a koncepcióban. A kosztümök féktelen ízléstelensége, a kultúrák gádástalan összemosása, a személyesség szemrebbenés nélküli kiárusítása, az egzotikus dalok és zenék kíméletlen musicalesítése egyaránt a tömeg- kultúra nyugtalanító felidézését szolgálja. Az előadás vezérfonala a szégyentelenség, hiszen a reklámok, a showbiznisz, a szappan- operák, vagyis a termékként való működés vüágába mégis beszü- remlik a személyes, a magánszféra intimitása. Az előadás sajátossága az élettörmelékek hütelen, kontextus nélküli felvillanásai és az alig artikulált, zavart színpadi jelenlét. Zsidó, arab, spanyol, skandináv, német előadók és problémák kavarognak a színpadon. Műmosolyok és valódi testek mondanak egymásnak ellent, és igázzák le egymást változó eredménnyel. Az előadásnak minden hitelessége, meghökkentő véleménye, dacos amorfsága ellenére pénzszaga van, s ezzel mintha maga is a szórakoztatóipar határán belülről re- nitenskedne. A Belgrádi Dráma Színház a német Albert Ostermaier monodrámáját, az Üzletelést hozta el a fesztiválra Anja Suša rendezésében. A néző egy haldokló brókert hallgat közel másfél órán keresztül. A szereplő saját szemében valóban hős, hiszen sebezhetetlennek hitte magát mostanáig. Az élet harcmező, a tőzsdézés vallási szertartás. Röpködnek az üzleti élet szakszavai, minden a kereskedelem szabályai szerint működik, de már a szövegben is sok utalás van a természetre, arra a szabályozhatatían világra, mely metaforikusán a bróker életét is kioltja. Egy gyerekkori emlék darazsa zümmögi szét a férfi monoton magabiztosságát. Ivan Törnie fegyelmezett, mégis dinamikus alakítása, az elfojtások és sótian örömök keverékével kiszámíthatóan bár, de nagyon kultivál- tan és követhetően mutat meg egy léthelyzetet. A profik agyát valami mérheteden naivitással mutatják be a szerb alkotók. Térségünk színházai szokás szerint gyakran a legtechnicizáltabb világba is visz- szacsempészik a poétikus hangulatot, de többnyire ez a késztetés önmaga paródiájává válik. A társadalmi színház lehetőségeit a fő program mellett egy négy előadásból álló felolvasószínházi sorozat is feltérképezte (Jan Šim- ko dramaturgi levezénylésében). Szombaton a zsolnai Eduard Kud- láč koncepciójában hangzott el az argentin-spanyol Rodrigo García provokatív szövege, a Vettem az Ikeában egy lapátot, hogy megássam a síromat. A rendező egy mindennel elégedetlen ember dühödt, összefüggéstelenül utálkozó monológjává gyúrta össze az eredetileg több személyre bontott szöveget. A gyűlölködés mint életmód, mrnt túlélési stratégia a szupermarketek, a turizmus, a kulturális paralizáltság, az elüzletie- sedettség iszonyú világában. Dé- monian utálatos minden. Pablo Picasso, Marilyn Monroe, Gandhi, Maradona, Andy Warhol és még negyven személy került föl az indulat főpapjának listájára, melyen az emberiség „legkü.szottabb rohadékai” szerepelnek. Vasárnap az észt Tut Ojasoonak nem sikerült megbirkóznia a Jan Ritsema-Bojana Cvejic szerzőpáros Kőolajvezeték, kivitelezési terv című szövegével. A szerzők szombati előadásukkal bizonyították, hogy nekik sincs kulcsuk saját szövegeikhez. A Kaszpi-tengeren keresztül vezetendő kőolajvezeték építésével fölvetődő problémák teljesen áttekinthetetlen asszociációkra késztették a szerzőket. Hétfőn a német Marold LangerPhüippsen saját szövegét, az Új szegénységet áhította (felolvasó)szín- padra. A darab a „problémaérzékeny” stúdióbeszélgetéseket parodizálja, a szegénység témáját ködösítve. Különböző szférák szélhámosai beszélnek: a vállalkozó, aki a kertitörpe-kultúra szponzori rendszerének kiépítésén fáradozik, egy civü szervezet aktivistája, aki az Ősök program beindítását szorgalmazza, a munkanélküliből guruvá vedlett blöffmester és a használhatatlan tanácsokat adó tanácsadó cégek szakembere. Kedden a lengyel Agnieszka Olsten mutatta be a német Rimini Protokoll színházi csoport Sabenálás című dokumentumdrámáját. A belga Sabena Airlines cég csődjének története a volt alkalmazottakkal készített interjúkból bontakozik ki. Az eredeti előadást hét volt alkalmazott játszotta. Egyfajta új naturalizmus bontakozik ki a szövegekből, mely szerint a valóság nyers, és színpadon is meg tud annak maradni. A fesztiválon viszont ennek eddig csak a cáfolatát lehetett látni, kivéve azokat az alkotókat, akik artisztikusan voltak brutálisak, színházi eszközökkel formálták a talált témát. A munkát három társulati tag hirtelen távozása, valamint az épület közvetlen szomszédságában a napokban megkezdett építkezés nehezíti évadkezdés a Jókai Színházban (Dömötör Ede felvétele) „Akciódús” MISLAY EDIT „Akciódúsan”, ám nem igazán örömtelién indult az évad a Komáromi Jókai Színházban. Augusztusban betörtek az épületbe, a „kultúra iránt érdeklődő” betörők mintegy 2-300 ezer koronás kárt okoztak az intézménynek. A zavartalan működést további, nem várt események nehezítik. Az évad első premieije próbáinak megkezdése után a társulat három tagja jelentette be azonnali távozási szándékát. További kedvezőtlen tény, hogy a színházépület közvetlen közelében egy bevásárlóközpont építését kezdték meg. A nagy tempóban folyó, természetesen zajjal járó építkezés nem csupán a próbákat, hanem a délelőtti és délutáni gyermek- és diákelőadásokat is zavarhatja, sőt akár az esti előadásokra is hatással lehet. Távozó színészek A társulat színészei közül Benkő Géza és Tóth Attila hagyja ott a színházat. Benyújtotta felmondását Ágh Erzsébet kellékes is. A távozó művészek közül az Írországba készülő Benkő Gézát sikerült utolérnünk, aki döntését így indokolta: „Harminchat éves vagyok. A színházban már nagyon sok mindent elértem. Úgy érzem, ez az a pillanat az életemben, amikor valami új dologban kell kipróbálnom magam. Sok egyéb mellett az anyagiak is közrejátszottak elhatározásomban. Még nem tudom, mennyi ideig maradok kint, ez a kérdés egyelőre teljesen nyitott.” Tóth Tibor, a színház igazgatója ennek kapcsán a következőket nyilatkozta lapunknak: „Benkő Géza egy idő óta úgy gondolta, nem kielégítők számára a színház által nyújtott anyagiak. Hosszabb ideje foglalkoztatta a terv, hogy külföldön vállal munkát. Egy gondom van csak: hogy túlságosan későn szólt, az évadnyitó után egy héttel, amikor már próbálta A Waterlooi csata főszerepét. Ezenkívül három főszerepet hagy itt az elmúlt évadból. Nem tartom túl etikusnak, hogy kész tények elé állított engem is és színészpartnereit is, akik ezekben a produkciókban játszanak. Az élet természetesen nem áll meg, a gondokat kiküszöböljük, vendégszínészeket hívunk és állandó tagokat is szerződtetünk, bár a szezon közepén ez nem egyszerű. Szeretném hangsúlyozni, senkitől nem válók el haraggal, senkit nem rúgtam ki, mindenki saját elhatározásából próbál szerencsét külföldön. Tóth Attila és Ágh Erzsébet is a minap szólt, hogy Svédországba mennek. A színházi fizetésük hatszorosát fogják ott megkeresni, úgyhogy én erről nem beszélhetek le senkit. Nem utolsósorban senkit nem szeretnék győzködni, hogy legyen színész.” „Trafík a templomkertben” A napokban szembesült a színház vezetése azzal a ténnyel, hogy az épület közvetlen szomszédságában megkezdődött a Billa építése. „Volt információm arról, hogy ezen a területen akarják felépíteni, de kicsit távolabb, olyan 50-60 méterre - mondta Tóth Tibor. Félő: azontúl, hogy itt két hónapig építkezés lesz, és 30 méterre a színpadtól zúgni fognak a gépek, akkor sem fog megváltozni a helyzet, ha megnyitják az üzletközpontot. Sikerült ugyanis megszereznem a tervrajzokat, és azok alapján a színház színpadi rakodójától 20 méterre lesz a Billa sze- métlerakata, és ott lesz a rakodója. Az árufeltöltés zárás után történik, mi pedig akkor tartjuk az esti előadásainkat. Ilyen körülmények között nem látom garantáltnak a színház zavartalan működését. A mi véleményünket senki nem kérte ki, pedig úgy gondolom, a törvény is előírja, hogy ha valamely építkezés közterületen folyik, a szomszédok véleményét is ki kell kérni. Lehet ugyan, hogy mivel a színház épülete a város tulajdonában lévő területen van, valószínűleg ezzel magyarázzák majd az illetékesek, hogy a mi beleegyezésünkre nem volt szükség. De egy szakvéleményt azért lehetett volna tőlünk kérni, mivel az önkormányzatban nem ismerik behatóan a színház működését. Úgy gondolom, nem volt helyes döntés a színház közvetlen közelében üzletközpontot építeni, mondhatnám, »templomkertbe egy trafikot«. Tessék felmenni az internetre, letölteni 30 európai színház épületrajzát vagy a fotóját. Nem tudom, találnak-e Európában még egy színházi épületet, amelyre egy hipermarketet »építenek rá«. Ha az illetékesek megszólítottak volna bennünket, közösen talán találhattunk volna mindenki számára elfogadható kompromisszumot. A napokban benyújtottunk egy keresetet a Nyitra megyei önkormányzathoz, amit eljuttattunk Komárom város polgármesteréhez, a kulturális bizottsághoz és a város- fejlesztési hivatalba is. Várjuk a választ. Kértük továbbá a Nyitra megyei kulturális bizottság összehívását is az ügyben.”
