Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)

2005-09-20 / 217. szám, kedd

8 Kultúra - hirdetés ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 20. Múzeumi Szalon Gömörország célja: a mindenkori pártpolitikától független polgári társulásként koordinálni a regionális kezdeményezéseket és öröklií Országnapok után, országépítés előtt A rozsnyói Búzavirág Néptáncegyüttes gömöri legényese (Szekeres Éva felvételei) Pozsony. Bugár Béla, az MKP el­nöke, az SZK Nemzeti Tanácsának alelnöke lesz a vendége holnap 18 órától a Múzeumi Szalonnak. Mik­lósi Péter, a Szlovákiai Magyar Kul­túra Múzeuma beszélgetősorozatá­nak házigazdája kultúráról, társa­dalomról, politikáról fogja faggatni a politikust a Brämer-kúriában. (ű) A tavalyi évad legjobbjai Díjaztak a színikritikusok Budapest. A legjobb új magyar drámáért járó díjat Térey János A Nibelung-lakópark c. darabja kapta a 2004/2005-ös évadban műsorra tűzött darabok közül. A színházi kritikusok 26. alkalommal odaítélt elismeréseit a budapesti Örkény Színházban vasárnap este adták át. A legjobb előadásnak járó díjat a budapesti Katona József Színház Médeia c. előadása nyerte el. A da­rabot Zsámbéki Gábor állította színpadra. A legjobb rendezésnek, Zsótér Sándor színre vitelében az Adrienne (kecskeméti Katona Jó­zsef Színház) és Zsámbéki Gábor Médeia című rendezése bizonyult. A legjobb női főszereplő díjával Ful­lajtár Andreát tüntették ki a Médei- ában nyújtott teljesítményéért. A legjobb férfi főszereplő díját Kulka János kapta a III. Richárd címszere­péért (Nemzeti Színház). A legjobb női mellékszereplő Balogh Erika lett (Adrienne), a legjobb férfi mel­lékszereplő díját Máté Gábor érde­melte ki (Médeia). (MTI) Három napig az országala­pítás kellemes gondjával voltak elfoglalva a szerve­zők Sajógömörben, Tornai­ján és Hanván. Országnapo­kat tartottak, s ahogy az egy honalapításnál dukál: volt szer, vagyis országgyű­lés, jelképek megáldása, tisztviselői kar megbízása és persze szórakozás. SZÁSZI ZOLTÁN Mondják, érzik az emberek, a Garamtól keletre mintha már csak lassú halódásra lenne ítélve min­den. Pedig itt is élnek, dolgoznak, gondolkoznak emberek, akik szük­ségét érzik annak, hogy szűkebb pátriájukért tegyenek valamit. A hétvégén alapított első európai virtuális országban a hangsúlyok a lassan már másfél évtizede ígért felemelkedés tényleges megvalósí­tásán vannak. A most megalakult Gömörország célja: olyan polgári társulásként működni, amely a mindenkori pártpolitikán kívül áll, amely feladatának tekinti a tole­rancia, a regionalizmus erősítését, a helyi értékek felmutatását, a ré­gió felemelkedését szolgáló kezde­ményezések koordinálását és a jó értelemben vett lobbizást. Ebbe a munkába civileket, önkormányza­tokat, polgári szerveződéseket, kis­térségeket és mikrorégiókat egya­ránt be kívánnak vonni. S hogy ezek a most felsorolt szubjektumok tényleg érdeklődtek Gömörország megszületése iránt, annak ékes bi­zonyítéka, hogy a szombati, felhő­szakadásszerű esőzés ellenére úgy megtelt az országalapításnak he­lyet adó Sajógömör kultúrháza, hogy egy tűt sem lehetett leejteni. Az országalapítási ünnepségek azonban már pénteken meg­kezdődtek a szomszédos Tornai­ján. Délelőtt Kováts Marcell és Gál Tamás előadásában a Helység kala­pácsa című játékot nézték meg a di­ákok a Kazinczy Ferenc Alapiskolá­ban. Kora este a művelődési ház előcsarnokában Petrás Mária csán­gó iparművész Csángó madonnák és Pécsi L. Dániel jelképtervező (Gömörország jelképeit is ő tervez­te) Új címerek és református jelké­pek a Kárpát-medencében című közös tárlata nyűt meg igen nagy érdeklődés mellett. Az ezt követő Gömörország bemutatkozik című gálaműsorban a gömöri ének- és zenekultúra, a folklór, a néptánc és a pódiumművészet gyöngyszemeit mutatták be a közönségnek a mai Gömör műiden részéből érkezett előadók. Sok éve nem látták a tor­naijai színpadon Csendes Lászlót, a rimaszombati Milana Jutková pe­dig először szerepelt az itteni kö­zönség előtt. A klenóci és feledi gyermek folklórcsoportok, a péter- falai menyecskék és citerások, a rozsnyói Búzavirág Néptáncegyüt­tes, a tornaijai Csemadok vegyes kara, Szabó Bianka mesemondó és a rimaszombati Lévay-kvartett em­lékezetes műsort produkáltak a tornaijai színpadon. Kár, hogy fog­híjas volt a nézőtér. Először adták át a Fábry János- díjat ezen az estén azoknak a jele­Tőzsér Árpádnak B. Kovács Ist­ván adta át a Fábry János-díjat seknek, akik munkásságukkal messze határainkon túl is öregbítik Gömör jó hírnevét. Az első négy dí­jazott Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költő, Újváry Zoltán néprajztudós, Palládi Kovács Attila akadémikus, néprajztudós és Karol Wlachovský voltak (neki Budapesten fogják át­adni a kitüntetést). Szombaton az eredeti program­tervet alaposan felborította a kitar­tóan szakadó eső. Erre csak azt le­hetett mondani, biztos Tompa Mi­hály örömkönnyei fakadtak meg a mennyben, látván, mit cselekedtek kései utódai. Az országgyűlés így beszorult a sajógömöri kultúrház- ba, ahol a helyiek és a szervezők kedvességükkel, találékonyságuk­kal még a viharos idő okozta ké­nyelmetlenséget is elfeledtették a résztvevőkkel. Balázs István mis­kolci előadóművész megszemélye­sítésében Gömörország patrónusa, Mátyás király is részt vett az or­szágalapításon. Udvarhölgyek és vitézek vigyázták a jelképeket, amelyeket Erdélyi Géza református püspök, Cseh István puLioki espe­res plébános és Rusznák Dezső sa­jógömöri evangélikus lelkész áldot­tak meg. A testvéri Biharország képviselőiként pedig Tőkés László püspök és Barabás Zoltán költő tisztelegtek a jelképek előtt. Szapo­ra, felhőt elzavarni próbáló ágyúlö­vések is durrogtak, szólt a harang­szó, koccanó poharak éltették az új országot. Megválasztatott az ország képvi­selőtestülete is, amelynek az lesz a feladata, hogy Gömörország jogi alapjait lefektesse, és a civil szer­veződést bejegyeztesse. Szombat este az István, a király című rocko­pera bemutatóján - amelynek cím­szerepében Varga Miklóst láthatta a közönség - zsúfolásig megtelt a nézőtér. Vasárnap a hanvai parókia falán avattak fel emléktáblát abból az alkalomból, hogy Arany János és családja éppen 150 évvel ezelőtt Tompa Mihály meghívására hat hé­tig vendégeskedett ebben az épü­letben. Csiha Kálmán nyugalma­zott erdélyi püspök prédikációja alatt szem nem maradt szárazon. Az ünneplő gyülekezet a lelki táp­lálék után Juhász István magánvál­lalkozó vendégszeretetét élvezhet­te egy fenséges szeretetlakomán. Megvoltak hát az első Országna­pok, létrejött Gömörország, tele akarattal, tettrekészséggel. Adyval szólva: az Élet él és élni akar! Gö- mörben is! TOLLVONÁS Bezárják a Steiner antikváriumot! AICH PÉTER Amióta az eszemet tudom, a po­zsonyi Ventur utcában volt a Stei­ner antikvárium. Zsenge koromból is van róla emlékem. Apámmal többször jártam ott. Az akkori üz­letvezető Sterner Vili bácsi volt, aki­nek - a család java részétől el­térően - sikerült túlélnie a holoka- usztot. Az 1847-ben alapított üzlet 1880-tól működött a Ventur utca 20. alatt. A második vüágháború alatt arizálták, 1948 után pedig új­ra elvették - ezúttal államosítás cí­mén. Habár ezt követően sokáig propagandaanyagot és holmi kom­munista ikonféleségeket árultak ott, számomra továbbra is ez volt a Steiner-üzlet, s gondolom, nem voltam ezzel egyedül. A váltás után Steiner Selma és tulajdonostársa, Dagmar Ložeková - nem csekély erőfeszítések árán - régi helyén új­ra visszaállították az üzletet, amely tulajdonképpen nem is csupán üz­let, több annál: társadalmi intéz­mény, találkozóhely, pozsonyi jel­legzetesség. És most, nem tisztán követhető folyamatok eredményeként, vége ennek a történetnek. Úgy tűnik, a ház új tulajdonosának a hagyo­mánytisztelethez és az ehhez ha­sonló értékekhez nem sok köze van. Jogilag persze minden rend­ben, csak hát, ugye, az élet nem csupán paragrafusokból áll. Az üzlet tulajdonosai minden kö­vet megmozgattak - ugye, könnyű rájönni, hogy hiába. A város, amelynek mindenképpen érdeké­ben állna, hogy a helyi hagyomá­nyokat (is) ápolja, védje és életben tartsa, nem tárgyal velük. Mert hát pénz beszél, kutya ugat. A magán­tulajdon szent, a tulajdonos azt tesz, amit akar. Például megfizet­hetetlen albérleti díjat követel. És miután a hagyománytiszteletre, er­kölcsre, adott szó, ígéret betartásá­ra nincsen törvény (s ha van, kibú­vó is akad hozzá bőven), nincs mit tenni, a Steiner antikváriumot ha­gyományos helyén be kell zárni. Furcsa helyzet állt elő: előbb a fasizmus, utána jó negyven évig a kommunizmus rombolt, s bár a vál­tás után sok mindent sikerült visszavarázsolni, mégis, végered­ményben mi változott? A rombolás folytatódik, ezúttal tőke fedőnév alatt. A Sterner könyvesbolt ugyan­is nem az egyetlen eset, csak a töb­binél talán feltűnőbb, rikítóbb pél­da. Arról már nem is beszélve, hogy a méretre készült berendezéssel mennyire nehéz költözködni, hogy ez hónapokat vesz igénybe, s hogy mekkora anyagi kárral jár (bevétel nincs, a költözést, a raktárt és az új berendezést viszont fizetni kell). Ennél sokkal nagyobb kár azonban az, amit nem lehet pénzben kifejez­ni: a hagyományrombolás, a város történelmével való tiszteletlen bá­násmód, az a törtető, primitív kapi­talista szemlélet, amely kizárólag saját hasznot tartja értéknek. Má­sutt (a fejlett, nyugati országokra gondolok, amelyekhez annyira tar­tozni szeretnénk) ezen már szeren­csésen túlestek, rájöttek, hogy a lo­kálpatriotizmus is lehet üzlet, hogy a hagyományok ápolásának támo­gatása, bár közvetlenül keveset hoz a konyhára, már középtávon kifi­zetődő. Ez ráadásul a kulturáltság mércéje. így is tönkre lehet tenni egy vá­rost. Sírok tűntek el, majd házak, egész utcasorok, sőt városnegye­dek. Most a hamvaikból űjjáterem- tett régi üzletek vannak soron? Mi lesz utódainkkal, ha elvágjuk gyö­kereinket? Ha műltunk emlékeit a haladás nevében föladjuk, hamarosan szel­lemi hajléktalanokká válunk. Ezt akarjuk? Az üzlet 1880-tól működött az épületben (A szerző felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom