Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)

2005-09-17 / 215. szám, szombat

14 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 17. HÉTVÉGI OLVASMÁNY mű, kékruhájú tanítványom. Ilon­ka is a mezőn él, a pitypangok, temondádfüvek, harangvirágok és kikericsek között, mert libapásztor. Kedves kis fehérarcú gyermek. Napestig dalol meg röpköd a me­zőn. A minap, hogy a kőhídon meg­állottám, ott láttam őt a fű között. A fűzbokor árnyékában ült és egy bodzafadarabra öltögetett rongyo­kat. A fadarabból balsa lesz, a ron­gyokból selyemviganó. Aztán a fa­darabot odaszorítja ahhoz az egy­ügyű kis szívéhez. Szereti. Mert a szívnek szeretnie kell, ha rongy, ha fadarab! Csöndesen álltam ott, mégis megérzett. Az ember megérzi há­tulról is, ha nézik. Fölugrott és hoz­zám futott. Átölelte a két lábamat, én pedig megsimogattam.- Tudok még mindent - szólt a kezemet fogva -, kérdezzen.- Hát mondd meg, miért terem­tett téged a Jóisten? És a kis leány az iskolai éneklő hangon felelte:- Azért, hogy őt megismerjem, szeressem, neki szolgáljak és üdvö- züljek. A szeme szinte könnybe lábadt a boldogságtól, hogy nekem felelni tudott. Aztán megmutatta a babáját. A babához adtam egy piros se­lyempántlikát. Ami a könyvem­ben hevert, meg kifaragtam a ba­ba fejét. Mondom, így eszembe jutott a kis Bozóki Ilona, mikor a kékpillan­gó felém lebegett és leszállott egy rézszögre, éppen a macskám feje elé. A macskám ott aludt a napon. Szinte szétfolyva feküdt ott félol­dalt, elnyújtva mind a négy lábát. Most azonban, hogy a pillangó odaröppent, megmozdult és az egyik lábával rákapott. Azután lomha mozdulattal visszavonta a lábát; a szemeivel hunyorgott, megszagolta és tovább aludt. A pillangó pedig ottmaradt szét­esett szárnyakkal, mint két kék vi­rágszirom. Soha többé nem látja ez a virágok országát, nem kereng a napon az ő kis testvéreivel. Volt. Nincs. Mi célja lehetett vele a teremtés­nek, hogy életet adott neki, átdaj­kálta éveken keresztül a hernyó Koszta József: Muskátlis kislány meg a bábalakon, aztán pompás kék bársonyszámyakkal csinosítot­ta föl és a virágok illatos vüágába tette lakónak, s végül egy nagyobb állat egyetlen vad mozdulatának engedte áldozatul. Arra gondoltam, hogy megütöm a macskát. De minek? A természet gyilkossá nevelte, s csupán bennem kiáltott föl az igaz­ság hangja megtorlásért. Szerencséje volt mégis a macská­nak, hogy a kertajtó megzördülése elfordította tőle a figyelmemet. Kijön? Egy ünnepi ruhába öltözött, so­vány kis parasztasszony. Egyenesen a méhes felé tart. Fél­rehárítja az útba hajló almaágakat. Most megismerem: Bozókiné, az Ilonka édesanyja. Sír. Temetést je­lent?- Ki halt meg, lelkem?-Akislányom.- Ilonka?-Az.- Mi baja volt? Mi érte?-Torokgyík. Leült a deszkára, és nagy fehér zsebkendőjébe takarta el az arcát. A macskám már eltűnt onnan. Nekem mégis úgy rémlett, mintha a fák árnyékában egy másik hu­nyorgó szemű óriás fekete szel­lem-macska lebegne el, ahogy a ragadozók szoktak: lomhán és nesztelenül. Kék pille GÁRDONYI GÉZA Van a méhesemben egy szalma­dívány. Mikor a napóra igen fekete vonással mutatja a délutáni időt, oda szoktam lehevemi, és olvas­gatni vagy szenderegni. Mert ol­vasni is jó, meg aludni is jó. Mikor olvasok, úgy érzem, mintha egy másik embernek a lelke volna ben­nem, és ez gyönyörűség; mikor pe­dig alszom, úgy érzem, mintha az én lelkem volna egy másik ember­ben; és ez is gyönyörűség. Most a néhai jó Szalárdi János Siralmas Magyar Krónikája van a kezemben. De se nem olvasom, se nem alhatnám. Csak üldögélek a szalmadívány sarkán, és a fejemet a kezemre támasztva elmélázva nézem az ajtó felé ereszkedő diófa lombjain át a kertemet. Micsoda sokadalma ez itt az élet­nek! Nincs a földön egy tenyérnyi tér­ség, amelyen valami növény meg ne vetette volna a lábát. Ezernyi ezer rejtelmes élet emeli itt az ég fe­lé a leveleit, meg a virágait. Táplál­koznak a földből. Isszák a harma­tot. Vátják a napot reggel, az éjjeli árnyékot este. Az ágak meg a leve­lek érintik, takarják, nézik egy­mást. A virágok ide-oda fordítják a fejüket, hajladoznak, műit a susogó leányok. Egy lüaszínű bájos mákvi­rág, mintha valamit keresne a föl­dön. Egy liliom, mintha a szüvafára nézne. És a borsóvirágok erre-arra hunyorgató mosolygó szemek. Mindezek között pedig ezernyi ezer más élet rejtőzik: csigabigák, akik föl-fölágaskodnak egy-egy levébe: végigsétálnak a cukorborsó karóján és jobbra-balra gukkerozzák a kert világát. A rózsabokrokon gyönge kis aranyszemű levelészek halvány­zöld tüllruhában. A ribizMbokrokon gömbölyű kis katicabogarak. Sza­naszét meg ide-oda vitorlázó pil­langók, akik életének úri mivolta abból is kitetszik, hogy soha egye­nes irányban nem szállanak, ha­nem csak ötlet szerint ki meg be, egyik virágcsárdából a másikba, és mindennap lerészegednek. Mennyi élet! És mindnek van gondolata, vá­gya, akarata, vidámsága vagy szo­morúsága. Mind családos életet él, szeretkezik, haragoskodik és alszik éppúgy, mint az ember. A méhes deszkáján egy kis nefe- lejcsszín-kék pillangó jelent meg. Ismerem ezt a pillangófélét: a lycaenák bájos családjából való. Mikor a nap már lehajtóban van, ott rajzanak az erdő tisztásain, meg a kaszálatlan réteken, a láncvirág fehér pehelygolyói fölött. Néha egy-egy csoport összegomolyodik a virágok fölött, és mint valami kék labda forog föl- és leszállva a leve­gőben. Mi ezeknek az életük? Csupa gondtalanság, játék és vi­dámság. A kis pillangóról Bozóki Ilonka jutott az eszembe, az én kis kéksze­Koszta József: Mezőn A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Olló Tanácsos időnként egy-egy csepp gépolajjal megnedvesíteni az olló forgópontját, mert így tartósabb. Kemény tárgyakat, mint pl. drót, szaru, de papírt se vágjunk közönséges oltóval. Ál­talában minden oltót csak arra a célra használjunk, amelyre ren­delve van. Oltóágak Oltóágakat frissen kell tartani, hogy oltásra alkalmasak marad­janak. Ha tehát ilyet szállíta­nunk kell, levágott végüket egy ujjnyira dugjuk egy krumpliba, tekerjük jól körül papirossal és így az ágak napokig frissek ma­radnak. Arra vigyázzunk, hogy szállítás közben az ágat sérülés ne érje. Opálkő Opálkövet sohasem szabad nagy melegnek kitenni, mert el­veszti fényét. Organtin virágok Nem kell őket szétfejteni, hogy kimossuk. Mélyebb tálacskába any- nyi benzint öntünk, hogy a virágot belemártogathassuk, közben cse­réljük a benzint, és a virágot min­dig könnyedén kirázzuk. Tiszta és formás marad. Őszi bokréta Megtartja szép színét, ha a leve­leket és ágakat leszedés után azon­nal óvatosan, meleg vassal átvasal­juk. így egész télen sem zsugorodik össze és nem hull le a lombja. Bo­gyós ágaknál a bogyós részeket gli­cerinnel kevert vízbe mártogassuk. Padlóbeeresztők 1300 gr tiszta fehér viaszt meg­olvasztunk, belekeverünk 100 gr tiszta terpentinolajat, és megkemé- nyedés előtt tiszta pléhdobozba öntjük. Ideális padlókenő. 2,5 rész sárgaviaszt és 5 rész cerezint mér­sékelt tűznél megolvasztunk. Az­alatt 1 rész égetett sziénát finoman eldörzsölünk 1 rész lenolajjal, és az olvadt viaszba öntjük. Alapos keve­rés után lehűtjük, 6 rész terpentin- szeszt keverünk bele, kenőcsszerű folyadék lesz. 3250 g sárga méhviaszt, 125 g stearint, 500 g terpentint és egy késhegynyi ezüstkeményítőt gyen­ge tűznél, agyagedényben megol­vasztunk. A forró keverékbe fél liter forró vizet keverünk, melybe 30 g hamuzsírt oldottunk fel. Alaposan összekeveijük a masszát, kihűljük és felkenjük. Valamennyi beeresz- tőt kis rongycsomóval kenjük fel, nagyon vékonyan a padlóra. A ké­szen vett beeresztőt hideg vízzel oldjuk tejszerű folyadékká. Felken­ve tökéletesen száradni hagyjuk és aztán keféljük. A padlót legalább egyszer egy évben tisztítani kell. Ezt terpentinbe vagy benzinbe mártott kefével végezzük el a desz­kák hányában. A tisztított részt for­ró vízzel keféljük át. Száradás után még egyszer áttöröljük terpentin­nel. Csak ezután szabad a padlót beereszteni. A repedéseket előbb be kell tömni. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak fi­gyelmesen elolvasni hétvégi ma­gazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízimk kérdéseke. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne fe­ledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szeren­csével a Lilium Aurum ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: szeptember 21. 1. Ki az a neves pszicho- terapeuta, aki az elvált szülők magatartásformáival, a gyere­kek megfelelő tájékoztatásával kapcsolatban nyilatkozik Cse- pécz Szilviának? a) Buda Béla b) Strédl Terézia c) Mohás Lívia 2. Mit játszott el Liszt Ferenc Zichy gróffal Pozsonyban? a) a Rákóczi-indulót b) a Radetzky-indulót c) a Törökindulót 3. Milyen világnap van szep­tember 18-án? a) környezetvédelmi b) szemétgyűjtési c) takarítási 4. Mikor csatolták a Felvidék déli részét Magyarországhoz? a) 1938-ban b) 1945-ben c) 1968-ban 5. Mi ütötte le a pillangót Gárdonyi Géza novellájában? a) a kislány b) a macska c) a légnyomás Szeptember 10-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2b, 3b, 4a, 5a. Az AB-ART ajándékát Szép János, csicsói kedves olvasónk nyerte. CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladiviIag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom