Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)

2005-09-17 / 215. szám, szombat

10 Kópé ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 17. (Szabó Ildikó rajza) (Csanda Máté rajza) Én magam is azt tartom: együtt dolgozni jó, és a csapatért mindent meg kell tenni. Mert a közös mun­ka nem csak, hogy eredményesebb, sokkal vidámabbá is tesz bennün­ket, mert van akire számíthatunk, aki segíthet, és akivel együtt örül­hetünk a sikernek. A közös munka egy rovarnál is fontos. A mi rovatunknál is. Kópé is mindig arra törekedett, hogy vala­hogy összehozza, összefogja a sok kedves barátot, író, rajzoló gyere­ket, és megtanítsa őket együtt, csa­patban dolgozni. Korábban, a Va­sárnap hetilapban volt a Kópé-klub egy szőlő jelképpel, ahol a szemek­ben gyűltek a nevek. Már akkor megtanultuk, hogy valami közös célért érdemes összefogni. A klub­tagok számtalan előnyt élveztek a későbbiekben, javaslatuk sokat számított, de ami igazán fontos volt, hogy hétről hétre szebbé, job­bá varázsoljuk az újság hasábjait, hogy bemutassuk, mi is tudunk igé­nyeset alkotni. Ennek a rovarnak az volt a fő feladata, hogy szórakoz­tassa, tanítsa az olvasókat: kicsiket és nagyokat egyaránt. Nekünk, azt hiszem, sikerült, egyre nagyobb népszerűségnek örvendett a rovat, sokan szerettek volna bekerülni a szőlőbe, és bizony, jó pár szem meg is telt. Aztán a sors furcsa fintora véget vetett mindennek, a gyerekek meg szétszóródtak. Szerencsére, Kópé átkerült az Új Szóba, ahol mostanra ugyancsak egy csomó hűséges gyerkőc gyűlt össze. Eljött az ideje, hogy ők is csapatot alkos­sanak, és Kópé őket is megtanítsa együtt dolgozni, közös célért, ami még mindig ugyanaz. Remek ödet volt a Kópé-póló. Nemrég megje­lentek ugyanis a fehér, Kópé arc­másával ellátott pólók, amire már olyan régen áhítoztunk, és gazdát is találtak. A hűséges olvasók, akik sokat tesznek a rovatért, ajándékba kaptak, a többieknek pedig lehető­ségük nyűt a megvásárlására. így indult a csapat. Bárki lehetett tag, a feltétel csupán az volt, hogy küld­jön magáról egy fotót a Kópé-póló­sok arcképcsarnokába. A képek kü- lön-külön is megjelentek hétről hétre az újságban, és Kópé meg­ígérte, hogy szeptemberre egy tab­lót is készít, melyen rajta lesz az összes tag fotója. Szeretném megköszönni Kópé­nak, hogy kiödötte ezt az új csapa­tot. Tudom, nemes célok és a jó szí­ve vezérelte - ezért csak tisztelni tudom. S végül el kell mondanom, nagyon büszke vagyok magunkra, a Kópé-pólósokra, bízom benne, hogy a többiek is hasonlóképpen éreznek, és majd jó csapatszellem­mel, rengeteg törekvéssel, közös munkával eléijük, hogy még töké­letesebb legyen ez az oldal, szom­batonként sokan, még többen meg­csodálják, s vegyenek bátorságot ők is, mert Kópé barátjának lenni még mindig,jó! KÓPÉSKODJ! Az alistáli Bíró Ildikó feladványai 1. 2. 8. 3. 4. 7. 10. 5. 6. 9. 1. Fém, 2. Gyom, 3. Páros belső szervünk, 4. Egyik szülő, 5. Part­ner, 6. Áruba bocsát, 7. Rajongva szeret, 8. Végtag, 9. Szántóesz­köz, 10. Mérőeszköz. Hogy hívják a törpéket? A szeptember 3-ai megfejtések: Kópé és Huncutka - Lassan véget ér a nyár. A Lilium Aurum és a ^X... ajándékát nyerte: Vörös János, Nagymegyer, Bartha Katalin, Áj, Tóbiás Zsombor, Nagykapos. Gyerekek! Jövő héten megnézhetitek a Kópé-pólósok teljes arcképcsarnokát, és elolvashatjátok, mire számíthattok a közeljövőben! Már most biztosít­sátok be ajövő szombati Új Szót! LEVELEZŐ Még nem volt alkalmam meg­köszönni azt a rengeteg ajándé­kot, amit a közelmúltban küldtél nekem. A Kópé-pólónak nagyon örültem, szereztél is nekem ezzel akkora meglepetést, hogy alig hittem a szememnek. Nem cso­dálom, hogy minden gyerek té­ged szeret. Én is, és annak ellené­re, hogy az utóbbi időben csak ritkán írok, mindig elolvasom a rovatod. Huncutkából nagyon jó szerkesztő válna, észrevehetően ugyanolyan jó és kedves, mint te. Kár, hogy vele kevesebbet törőd­nek. Bőgi Erika, 13 éves, Bögellő Az ajándékcsomagot nagyon szépen köszönöm. Remélem, azóta Te is kipihented magad, meg Hun­cutka is, megérdemeltétek a nyara­lást. Bízom benne, hogy ebben az iskolaévben is sok új játékkal lepsz meg minket, és biztosítalak, hogy rám számíthatsz. Kusnyír Melinda, 13 éves, Mátyóc Nézegetem többször is az újsá­got, amelyben a te képed megje­lent. Aztán olvasgatom többször, amit írtál. Valahogy olyan nehéz megértem, hogy nem ismerték Huncutkát, hisz mennyit írsz és be­szélsz róla. Jakab Veronika, 12 éves, Mátyóc Nagyon szeretem a rovatodat. Minden szombaton várom az újsá­got, hogy anyukámmal együtt megnézegessük a rajzokat. Már én is ismerkedem a betűkkel, látod, a nevemet egyedül leírtam. Szomolai Viktor, 6 éves, Nyár ásd Csicsón újra megrendezték a ha­gyományőrző napokat. A gyere­keknek egész napos kézműves fog­lalkozások voltak: csuhéfonás, rongyszövés, kosárfonás. Készítet­tünk kis kosarat, babát, edényalá­tétet, amit neked is fontam. Az is­kola udvarán megrendezték a járá­si dal- és táncünnepélyt, volt köz­ben lovas bemutató, rétes- és birka­sütés. Nagyon jó hangulat volt megint. Megály Dávid, 10 éves, Csicsó Most írok először neked. Az uno­katestvérem, Varga Lívia, aki már régóta ismer téged, megmutatta a rovatodat az Új Szóban. Nagyon tetszett. Eldöntöttem, hogy én is írok és rajzolok neked. Remélem, ezentúl jó barátok leszünk. Kocsis Rita, 8 éves, Ekecs Olvastam a szeptember 3-ai szá­modat is, ahol azt írod, mennyire örülsz, hogy néhány régi barátod is újra írt neked. Úgy éreztem, ezzel engem is említesz, mert bizony én vagyok az, aki sokáig hanyagolta­lak. ígérem, ezután nem így lesz, igyekszem majd újra rendszeresen írni neked. Mire a levelem a kezed­ben tartod, már hatodikos leszek, és kívánok neked is sok sikert az is­kolaévre. Nagy Boglárka, 11 éves, Alsószeli Nagyon szeretem a rovatodat. Mindig várom a szombat reggelt, mert akkor hozza az apu az újsá­got. Nagyon szórakoztató, regge­lente mindig feldob. A feladványok is érdekesek, igyekszem is megfej­teni őket. Nagyon köszönöm, hogy az én rejtvényem is megjelent a ro­vatodban. Huncutkát is üdvözlöm, és remélem, még sokáig benne le­szel az Új Szóban! Bódis Noémi, 12 éves, Baka ISK0LÁSDI A csatai harmadikosoknak, negyedikeseknek még a vakáció előtt ajánlotta nyári olvasmánynak tanító nénijük a Robinson Crusót. Meg is fogadták, hogy elolvassák, addig is elküldték kedvcsinálónak a raj­zaikat róla. Most, hogy már negyedikesek és ötödikesek lettek, kíván­csian várom, valóban elolvasták-e a nyáron a könyvet. Mert én igen. És ki még? írjátok meg! Németh Marco, 4. osztály Tankó Dianka, 4. osztály » Pathó Dániel, 4. osztály Czigány Csilla, 3. osztály

Next

/
Oldalképek
Tartalom