Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)
2005-09-17 / 215. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 17. SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Anyegin szombat 19 KIS SZÍNPAD: A tudatlan és az őrült sz. 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Csodálatos Júlia (kanadai-magyar) sz. 18,20 A tolmács (angol) vasárnap 17.45,20 MLADOSŤ: A manó (cseh) sz., v. 18.15 Az élet egy csoda (jugoszláv-francia) sz., v. 15.15,20 AUPARK - PALACE: Túszdráma (amerikai) sz., v. 15.20,17.40,19, 20, 21.20 Madagaszkár (amerikai) sz., v. 15.10, 1710 Az élet egy csoda (jugo- szláv-francia) sz., v. 19.20 A remény bajnoka (amerikai) sz., v. 14.40.17.30.20.20 Mr. és Mrs. Smith (amerikai) sz., v. 16.40,19.10, 21.40 A manó (cseh) sz., v. 16.30,18.50,20.40 A sziget (amerikai) sz., v. 13.10,15.50,18.30, 21.10 Kicsi kocsi: Tele a tank! (amerikai) sz., v. 15.40,18 Kinsey - Mindenki másképp csinálja (amerikai-német) sz., v. 20.10 A titkok kulcsa (amerikai) sz., v. 15.10, 1720, 19.40, 21.50 Anyád napja (amerikai) sz., v. 16.10 Vera Drake (angol-francia) sz., v. 18.20 Bársonyos gyilkosok (cseh) sz., v. 20.50 Charlie és a csokigyár (amerikai-angol) sz., v. 14,16.20,18.40 Fehér zaj (kanadai-amerikai) sz., v. 21 Kávé és cigaretta (amerikai) sz., v. 17.30, 19.30, 21.30 PÓLUS - METROPOLIS: Túszdráma (amerikai) sz., v. 14.20, 16.30, 18.40, 20.50 A manó (cseh) sz., v. 13,15,17,19,21A sziget (amerikai) sz., v. 15.05,1750,20.35 A titkok kulcsa (amerikai) sz., v. 14.10,16.15,18.25, 20.30 Mr. és Mrs. Smith (amerikai) sz., v. 14,16.20, 18.50, 21.10 Charlie és a csokigyár (amerikai-angol) sz., v. 13.15,15.20, 19.25 Földre szállt boszorkány (amerikai) sz., v. 13.30, 1715, 19.15, 21.15 Fantasztikus négyes (amerikai-német) sz., v. 14.30, 18.35 Fehér zaj (kanadaiamerikai) sz., v. 17.30, 21.25 Madagaszkár (amerikai) sz., v. 13.20, 15.30 Anyád napja (amerikai) sz., v. 16.35, 20.40 KASSA DRUŽBA: A manó (cseh) sz., v. 15.30 A sziget (amerikai) sz., v. 17, 19.30 CAPITOL: A titkok kulcsa (amerikai) sz., v. 16, 18, 20 ÚSMEV: Madagaszkár (amerikai) sz., v. 16 Túszdráma (amerikai) sz., v. 18,20.15 IMPULZ: Nagy Sándor, a hódító (amerikai-angol) sz., v. 16.15.19.15 DÉL-SZLOVÁKIA % SZENC - MIER: Viasztestek (ausztrál-amerikai) sz., v. 18 GALÁN- TA - VMK: Kicsi kocsi: Tele a tank! (amerikai) sz., v. 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Vad galamb (angol-amerikai) sz., v. 17 Arsené Lupin (francia-olasz) sz., v. 19.30 NAGYMEGYER - SLOVAN: Hölgyválasz (amerikai) sz., v. 19 VÁGSELLYE - VMK: Kicsi kocsi: Tele a tank! (amerikai) sz., v. 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: A titkok kulcsa (amerikai) sz., v. 19 LÉVA - JUNIOR: Millió dolláros bébi (amerikai) sz., v. 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Vad galamb (angol-amerikai) sz., v. 16.30 Sin City (ámerikai) sz., v. 19 GYÓR PLAZA: Charlie és a csokigyár (amerikai-angol) sz., v. 15.30,17.45 Éjszakai járat (amerikai) sz., v. 16.30,18.30,20.30 Fekete víz (amerikai) sz., v. 15.30, 17.45, 20 Földre szállt boszorkány (amerikai) sz., v. 15.45, 18, 20.15 Mr. és Mrs. Smith (amerikai) sz., v. 15.15, 20.15 A remény bajnoka (amerikai) sz., v. 14.30,17.15, 20 A sziget (amerikai) sz., v. 15.15,17.45, 20.15 A titkok kulcsa (amerikai) sz., v. 17.30, 19.30 Tök alsó 2 - Európai turné (amerikai) sz., v. 16.15, 18.20 Vad galamb (angol) sz., v. 13,14.45,16.30,18.30 Világhíresség rendezésében látható az Anyegin Csoda az operában VOJTEK KATALIN A pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház operatársulatának vezetői a Csajkovszkij Anyeginjének tegnapi bemutatóját megelőző sajtótájékoztatón egyöntetűen csodának nevezték, hogy Peter Konwitschny, a világhírű operarendező elfogadta meghívásukat, noha 2008-ig betelt az előjegyzési naptára. Indoklásuk, hogy a szlovák fővárosban immár tizenkettedszer műsorra kerülő művet szerették volna ezúttal nem szláv szemszögből láttatni, és ezért esett a választásuk Konwitschnyre, érezhető berzenkedést váltott ki az egyik újságíróból, aki meg is kérdezte: vajon mi kifogásuk van a szláv mű szláv megközelítése ellen? Konwitschny mosolyogva emlékeztette arra, hogy családja a morvaországi Fulnekből származik (apja Franz Konwitschny, az 1962- ben elhunyt híres dirigens). De - folytatta - szláv gyökereitől függetlenül minden rendezésénél az adott zenemű partitúrájából indul ki, és abból az üzenetből, amelyet a szerző belekódolt. Csajkovszkij operája ma talán még aktuálisabb, mint keletkezése idején. Az Anyegin ugyanis a magányról és a melankóliáról szól, és mindkettő túlságosan is ismerős a ma emberének. Ismerős a megfelelő kommunikáció hiánya is, hisz századunkban többet kommunikálunk a gépekkel, mint embertársainkkal. Konwitschny elmondta: ha időnként szokatlan megoldásokhoz folyamodik is, nem azért teszi, hogy provokálja, sokkolja a nézőket. Hisz Brecht vüágjavító célzatú színházában, az emberi igazságok felmutatását tartja a legfontosabbnak. Mindig a lényeget keresi, és ha kell, a kevésbé lényegeset kihagyja a darabból. Most például a balettbetétet, a híres polonézt. A grandiózus zenét nem, csak a táncot. Helyette valami mást látunk majd a színpadon, azt azonban, hogy mit, a rendező nem árulta el, hadd legyen meglepetés, mondta. Konwitschny dicsérte a pozsonyi énekeseket, akik nem csak énekelni, játszani is tudnak. A címszerepet Pavol Remenár alakítja, Tatjánát a nyugat-európai nagy operaházakban is jegyzett orosz szoprán, Natália Usakova. (A tegnapi bemutatóról a jövő héten közlünk részletes beszámolót.) A finn művészeti kiállítás a romantikától a kubizmusig követi az északi ország művészeti fejlődését Finn modernizmus Bécsben Hugo Simberg: Sebesült angyal (1903) (A helsinki Ateneumin ta- idemuseo gyűjteményéből) Bevalljuk vagy nem, Bécs nélkülözhetetlen európai kulturális és művészeti metropolis számunkra. Nincs közép-európai művész vagy műtörténeti téma, amely nemzetközi szakmai sikerét és elismertségét valamilyen formában nem az osztrák főváros révén érte volna el. HUSHEGYI GÁBOR Bécs tehát kitűnő ugródeszka számunkra, ezért annak kellene alárendelni minden szakmai igyekezetünket, hogy végre rangjához méltó fogadtatásban részesüljön művészetünk a sógoroknál. Gondoljunk csak vissza Mednyánszky László tavalyi bécsi vesszőfutására. A nagy budapesti és pozsonyi siker után mindössze legfontosabb 35-40 vásznát lehetett bemutatni a Belvedere alsó szintjén - pedig „Medi” legtöbbet éppen a császár- városban tartózkodott. Hogy miről is szól a kultúrdiplomácia, azt mind a magyar, mind a szlovák kollégák a lengyelek és - legújabban - a finnek példáján tapasztalhatják és tanulhatják meg. Néhány évvel ezelőtt a Museum Leopold rendezte meg az Új ország, új művészet című kiállítást, amely a múlt század első harmadának lengyelországi művészetét prezentálta. Most pedig tudatosíthatjuk, hogy nem csak mi, közép-európaiak küzdünk a kontinens elismeréséért, hanem az északi nemzetek is. Bizonyítja ezt az Österreichische Galerie Belvedere legújabb tárlata, a NORDLICHT - NORDIC DAWN, azaz az Észak fénye vagy az Észak hajnala, amely a finn művészet 1890 és 1920 közötti modernizációs paradigmájára hívja fel figyelmünket. A helsinki Ateneumin táidemu- seo képzőművészeti anyagát Stephan Koja kurátor-művészettörténész rendezte a bécsi befogadók kívánságára. A mindössze hetven kulcsfontosságú alkotásra szűkített festészeti seregszemle két emeleten vázolja fel a finn művészet versenyfutását a korabeli európai művészeti időszámítással. Az osztrákok, tudatosítva a tagadhatatlan finn-osztrák művészeti párhuzamokat, ölég az állandó kiállítást is hajlandóak voltak leszedni a fűinek minél reprezentatívabb első ausztriai bemutatkozása érdekében. Koja alkalmazta a kortárs múzeumok és galériák új trendjeit, s nem elégedett meg a művészeti anyag közreadásával, hanem szakavatott dokumentum- film segítségével teszi érthetőbbé a finn történelem cseppet sem egyszerű legutolsó évszázadait, s ehhez társul egy további országprezentáció, amely a természeti sajátosságokra fekteti a hangsúlyt. Aki a kiállított műveket a datá- lás tükrében is figyelemmel kíséri, nagyon gyorsan felfedezi a magyar-finn és esetleg a cseh-finn történelmi-művészeti párhuzamokat, azzal a felismeréssel gazdagodva, hogy az államalapítás vagy a millennium ünneplése nem feltétlenül a 19. századi képzőművészet jegyében kellett, hogy történjék. Az új állam és művészet kapcsolata (mint nagymértékben a csehek esetében is) a kortárs formanyelv támogatását is jelenthette. A finnek esetében még a svéd és az orosz megszállás sem volt képes megakadályozni, hogy a fiatal művészgeneráció az akkori kultúra központjaiban: Münchenben, Berlinben, Párizsban ismerje meg a legprogresszívebb művészeti tendenciákat. A finn művészet gyors átváltozását a romantikus (Albert Edel- felt) és realista tájképekkel (Väi- nö Blomstedt), az első impresszionista próbálkozásokkal (Akseli Gallen-Kallela) kezdhetjük. Ezt követően pedig Blomstedt példája is bizonyítja, hogy egy évtized leforgása alatt akár több izmus is hatással lehetett egy-egy alkotóra. Ó az 1890-es évek végére már a cloizonizmus és a posztimpresszionizmus bűvöletében festette műveit. A szimbolizmus volt a finn századforduló kulcsfontosságú művészeti irányzata, ebből merítettek a merész akademisták, de a modernizmus mellett elkötelezett fiatalok is, mint például Eero Järnefelt. Akseli Gallen-Kallela pedig a szecesszió ornamentikáját is társította ezzel a trenddel. Személyére érvényes egy további megállapítás is, nevezetesen, hogy Karéliának, a finn kultúra és művészet bölcsőjének mítoszát modern formanyelv alkalmazásával emelte a korabeli művészeti közbeszédbe - megteremtve ezzel az egyetemes és nemzeti ötvözésének egyedi változatát országa művészetében. A tárlatlátogatót mindenképpen megszólítják Helen Schjerfbeck melankóliát és Munch vásznainak hangulatát idéző festményei, ám kortársai közül többen - így például Alvar Cawén, Wilho Sjöström és Yrjö Ollila is - már a fauvizmus tapasztalatából merítve jutottak el az expresszionizmusig. A tárlat a kubizmus finnországi változatával zárul: Ilmar Aalto és Alvar Cawén már a múlt század második évtizedében felvállalták Picasso és Braque analitikus kubizmusát. A firm művészet bécsi kiállítása a romantikától a kubizmusig követi az északi ország művészeti fejlődését, parádés angol és német nyelvű katalógus kíséretében. Számunkra a művészeti élményen túl a kultúrdiplomácia lehetőségeit érintő tanulságával is szolgál. (A kiállítás október 2-áig tekinthető meg a bécsi Oberes Belvederében.) Három év után ismét Kassán lép fel a Ghymes együttes, ezúttal valóban exkluzív helyszínen Aki lemarad - kimarad JUHÁSZ KATALIN Különleges napnak ígérkezik szeptember 21-e Kassán. Ha jól számolom, három évvel ezelőtt lépett fel itt utoljára a Ghymes zenekar. Akkor a Thália Színház adott otthont a koncertnek, amely sajnos már akkor sem „magyar vonalon” szerveződött. Hiába, minél híresebb az együttes és népesebb a gárda, annál nagyobbak a költségek, „annyi pénzért” pedig inkább kommersz haknisztárokat hívnak a magyar szervezők. Szóval tálcán kínálja nekünk a Ghymest a szlovák FORSA ügynökség, méghozzá ezúttal nem is a fülledt Tháliában, hanem valóban exkluzív helyen, a régi városházán, ott, ahol a négy visegrádi ország államfői találkoztak tavaly. A véletlen folytán a rendezvénysorozat neve Visegrádi Napok, azaz cseh, lengyel, magyar- országi és hazai minőségi kultúrát szívhatunk magunkba, lesz egyebek mellett dzsesszfesztivál, színházi előadások és számos érdekesnek ígérkező tárlat. Külön figyelmesség a szervezők részéről, hogy a Ghymest nem tuszkolták be a dzsesszisták közé, mondván, hogy ennek a zenének úgyis mindegy, milyen közegben játsszák. Az önálló koncert rajtuk kívül csak a legendás Pražský Výbérnekjár, akikről majd a maga idejében bővebben szólunk. Az idősebbek Slovan moziként emlékezhetnek a Fő utcai történelmi városháza mögötti udvarból nyíló teremre, amely egykor Kelet-Euró- pa legnagyobb és legkorszerűbb filmszínháza volt. Az objektumot 1995-ben zárták be életveszélyes állapota miatt, a felújítás több mint hatvanmillió koronába került, és még nincs vége: a város multifunkciós kulturális és konferenciaközpontot álmodott ide. Nem mellékes információ, hogy a rekonstrukció óta ez lesz az első magyar akció a történelmi falak között, és vélhetően sok kassai magyar fiatal fedezi fel magának az objektumot. Letesztelhetjük az első időkben sokat szidott akusztikát, és még valamit: az új felállású Ghymes hangzását. Az alapító tagok közül ugyanis már csak a Szarka fivérek, Gyula és Tamás alkotják a zenekart, akik kiváló, sokat próbált és kivétel nélkül dzsessz-háttérrel rendelkező magyarországi zenészeket verbuváltak maguk mellé. Ebben a felállásban készítették el legújabb, éGHYMESe című lemezüket, amely 2005 legjobb világzenei hanghordozója lett Magyarországon. Ha hinni lehet a programfüzetnek, a színpadon heten lesznek, mint a gonoszok. Köztük olyan kísérletező kedvű zenekarok volt tagjai, mint az Anselmo Crew, a a jóból Jazzpression, vagy a Chalaban. A koncertnaptárukban pedig a kassai mellett idén már csak egy felvidéki fellépés szerepel, méghozzá decemberben Párkányban. Száz szónak is egy a vége: aki lemarad, menthetetlenül kimarad valami jóból, egy különleges zenei csemegéből, amelyet hívhatunk Ghymes-zenének, világzenének vagy népzenei alapokon nyugvó popzenének, a lényeg, hogy a világ minden pontján egyformán „üt”. A Szarka fivérek: Tamás és Gyula (Képarchívum)