Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)
2005-09-16 / 214. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 16. Kertészkedő 17 A dió az EU-piacon is kiválóan értékesíthető gyümölcs. Termesztését kvótákkal nem korlátozzák Termése, fája és levele is értékes Gyakori dióbetegségek. 1. Baktériumos fertőzés a termésen. 2. Megbámult, rászáradó dióburok a termésen (Képarchívum) Vékony bottal, kíméletesen veregetjük az ágakat Mikor és hogyan szüreteljük a diót? A dió sokoldalúan hasznosítható növény. Gyümölcse, fája, levele egyaránt értékes. Dióra éretlen és érett formájában ételek, italok kedvelt alapanyaga. CSERES ZOLTÁN A dió bele rendkívül sok fehérjét, B-vitamint, ásványi anyagot tartalmazó kalóriadús élelmiszer. Zsírtartalma hatvan százalékos, amiből 56 százalék az esszenciális zsírtartalom. Ezt figyelembe véve a folyamatos mérsékelt fogyasztása jótékonyan hat a koleszterin csökkenésre, valamint a közönséges zsírokat helyettesítve soványító kúrának is jól beválik, természetesen a közönséges zsírok fogyasztásának szüneteltetésével. A dió itthon és külföldön egyaránt keresett árucikk. Az Európa Unió piacán szinte korlátlanul értékesíthető, mivel termesztését mennyiségi kvótákkal nem szabályozzák, korlátozzák. A közvélemény úgy tartja, hogy a diófáknak nemigen vannak betegségei. Ez sajnos nem igaz. A kertekben álló diófákon igen gyakori a baktériumos levél- és termésfoltosság, a gno- móniás levélfoltosság és a nekt- riás ág-rák. A kártevők közül a diófát is megtámadják a levéltet- vek, az almamoly és a szövőlepkék. Őszre a legtöbb diófa lombja betegesnek tűnik. Ez azonban gyakran írható a kedvezőtlen időjárás számlájára. Általában gombabetegségre gyanakszunk, ha a meleg nyári kánikula idején a dió levelei csörgőszárazra bar- nulva hullani kezdenek. Ez azonban nem a kórokozók és a kártevők, hanem az erős napsugárzás és az aszály következménye. Legfőbb károsítói A dió legfontosabb kártevője az almamoly, kártételével viszont csak a tenyészidő második felében kell számolni. Házikertekben, szórványgyümölcsösökben és nagyobb monokultúrában is károsít. Az almamoly lepkéi a zöld dióra helyezik tojásaikat. Az ezekből kikelő fiatal hernyók a zöld burkon rágják át magát. Mivel a dió csonthéját nem tudják átrágni, a kártevő a varratokon kersztül jut a termés belsejébe, vagy a burok és a csonthéj között él. A dióbelet fogyasztja, illetve ürülékével szennyezi. A károsított dióbél eltávolítható ugyan tisztításkor, de jelentős minőségi és mennyiségi veszteséget eredményez. A héjas dióról csak gondosabb vizsgálattal lehet megállapítani, hogy fertőzött-e, így a kártevő könnyen bekerülhet az egészségesek közé. Egyes évjáratokba a diótermés akár 10-30%-a is fertőződhet. Növényvédelmi lehetőségek A dió védelmére viszonylag kevés permetszert engedélyeztek. Azonban, ha a jelenleg károsító amerikai szövőlepke hernyói ellen védekezünk (például Diazol vagy Karate stb.), ezek a készítmények hatásosak az almamoly lárvái ellen is. Ám mivel a diófák koronája nagy, így a permetezés körülményes. A biológiai növényvédelem híveinek a Tri- chogramma tojásfürkészek betelepítését ajánlom, amit az almamoly tojásrakása idején kell megtenni. A tojásfürkészek alkalmazása nemcsak a kiskertekben lehet hatásos. Sikeresen ritkíthatjuk a diófa kártevőit az almamoly rajzása idején a nagy diófák alsó ágaira kihelyezett fero- moncsapdákal is. Ezekkel a pá- rozó hímlepkék egyedszámát gyéríthetjük jelentősen. A dió gnómiás betegsége a legjelentősebb gombabetegség, károsításának következménye a korai levél- és gyümölcshullás. A kórokozó a leveleket, levélnyeleket, gyümölcsöket és a hajtásokat is megtámadja. Először pár milliméternyi kerek vagy szögletes sötétbarna foltok jelennek meg, majd a levelek sárgulnak, a foltok idő előtt összeolvadnak. A termés zöld burkán is kialakulnak a jellegzetes, szövetbe süppedő foltok, a csonthéj sokszor hozzátapad a burokhoz. Ilyenkor a fa életképessége romlik, fagyérzékenysége növekszik, csökken a következő évi termés mennyisége. A zavartalan gyümölcsfejlődés érdekében évente legalább három gombaölő szeres kezelést kellene végezni a diófáinkon. Erre felhasználható a réztartalmú Kuprikol vagy a szerves, pl. kaptán hatóanyagú Mer- pan 50 WP és Dithane is. Penészgombák a dióbélbe A dió termésbetegségei közül az egyik legfontosabb a Fusarium fajok okozta penészesedés. A dióbélen jellegzetes, de nem éles határú elszíneződés jelenik meg. Nedvesebb, párásabb körülmények között a dióbél penészesedig dohossá válik. A fertőzés akkor megy végbe, amikor a termést hosszabb-rövidebb ideig a talajon hagyjuk. További nem elhanyagolható kártétel a fusarium fajok által termelt mikotoxinok képződése a bióbélben. Gyakori még a rózsaszínű penészesedés a dióbélen, ami nyirkos környezetben néhány nap alatt rózsaszín bevonatként jelentkezik. Ilyenkor a dióbél ízanyagai is károsodnak. Száraz környezetben az ilyen dióbél rózsaszínűvé összeaszik. A dióbélen előfordulhat még néhány kozmopolita penészgomba is (pl. a Penicillium sp. vagy Aspergillus sp.), ha a héj sérül vagy a dió napokig a talajon marad. A szerző növényvédelmi szaktanácsadó BÁLINT GYÖRGY A diófa nálunk őshonos növény; a honfoglaló magyarság vándorlásai során már megismerkedett vele, és itt régi ismerősként találta, gyűjtögette és fogyasztotta termését. A diófának úszó termése van, ezért kedveli a folyók árterületét, de a madarak is teijesztik. A néphit szerint azok a legjobb fák, amelyeket a vatjak ültettek, mert ők a nagyobbakat és a könnyebben feltör- hetőket kedvelik. A kertekben is gyakran tapasztaljuk, hogy az elhullott dióból tavasszal erős növésű magonc serdül. A dió kedveli a jó vízgazdálkodású, levegős talajokat, déli lejtőket. Hullámtereken is megél, ha az ár 6-8 nap alatt levonul. A téli hidegre és a nyári melegre nem érzékeny, de a tavaszi fagyok gyakran elpusztítják a barkáit. Ha a nővirágok kinyílása idején nincs a közelben pollenadó barka, akkor termésre nem számíthatunk. A csapadékhiány is súlyosan rontja a terméskilátásokat: ha a június-július száraz, aszályos, akkor a dióbél apadt lesz. Gyökereivel a diófa nagy területről képes a tápanyagokat összegyűjteni, így közvetlen trágyázásra - a rendszeres tápanyagellátásban részesülő kertben - nincs szükség. A házikertben egy diófa is elegendő. Ennek a helyét alaposan meg kell fontolni, nemcsak azért, mert nagy helyet foglal el, hanem azért is, mert nagyon hosszú életű, és az átültetése nem kecsegtet sok sikerrel. A többi fától tíz méter távolságra kell ültetni. A csemete ültetésére tavasszal kerüljön sor, mert a frissen ültetett diófák nehezen viselik el a telet, gyakran kipusztulnak. Néhány éve a faiskolák oltott diócsemetéket hoznak forgalomba. A nemes fajtákat feketedióra vagy közönséges diómagoncra szemzik. Az oltványtelepítés előnye, hogy az ilyen fa kisebb koronát nevel, már a 3-4. évben termőre fordul, és gyümölcsei biztosan fajtaazonosak, míg a magcsemetéknél nem lehet tudni, hogy 10-12 év múlva milyen gyümölcsöt fognak róla szüretelni. A diócsemetéket kezdetben alakító metszésben kell részesíteni. Ennek az ideje télen van. Ha a fákat tavasszal metsszük, akkor a sebekből kicsordul a fa nedve, ami nehezen szárad be, és ez kor- hadást indít meg. A ritkító metszést augusztusban végezzük, mert ekkor a legkisebb a gyökérnyomás, és a nyűt sebeken keresztül a legkevesebb légveszteséget szenvedi. Ilyenkor kell lefűrészelni, lemetszeni az elfagyott, száraz vesszőket is. A diófa ugyanis gyakran és súlyosan szenved a téli fagyoktól. A dió szüretét akkor kell elkezdeni, amikor a termés zöld burka felreped. Vékony bottal, kíméletesen veregetjük az ágakat, hogy az érett diók lehulljanak. Nem igaz, hogy a diófa annál jobban terem jövőre, minél jobban megverik az idén. Egy egészséges, jól fejlett diófa 30-40 kg termést ad, és 80-100 évig él. A levert diókat haladéktalanul össze kell gyűjteni és megtisztítani, mert a zöld héj fekete nedvet ereszt, és ez elcsúfítja a dió héját. Azokat a gyümölcsöket, amelyekről a burok nem akar leválni, nejlonzsákba rakjuk, és abban egy napig füllesztjük. Ezután a héj könnyen lebontható. A diót száraz, szellős helyen, egy rétegben továbbszárítjuk, majd raktárban vagy padláson, zsákban, vászonzacskóban, esetleg kartondobozban tároljuk. Egy kiló héjas dióból fél kiló belet fejthetünk. Igen értékes a kivágott diófa fája, amelyből furnér és parketta készül. Fontos az, hogy a törzset ne a föld felszínén fűrészeljék el, hanem a támasztógyökereket is bontsák ki, és a törzset a fatönkkel együtt emeljék ki. Ez ugyanis a fának az ipari szempontból legértékesebb része. A dió zöld burkából dióolajat és barnafapácot készítenek. A diólevél főzete bélhurut, magas vérnyomás ellen használatos. Bőrkiütések esetén diólevélből készítenek fürdőt. Nem igaz, hogy a diófa annál jobban terem, minél jobban „megverik”. A téli almafajtákat szakaszosan szüreteljük. Először csak a fajtára jellemzően kiszíneződött gyümölcsöt szedjük, a többit egy-két héttel később Szeptember a biogyümölcsösben KÖTELES GÁBOR A biokertben most az almater- mésűek megfelelő szedése, osztályozása és fogyasztásra, értékesítésre való elkészítése, tárolása a legfontosabb feladat. A következő évek termését meghatározó tevékenységek közül nagyon fontos a gyümölcsfák és bokrok tápanyag- utánpódása, a telepítendő fajták kiválasztása és beszerzése. Fejezzük be a későnyári almafajták szedését. Ezek közül például a James Grive eléggé toleráns az al- mavarasodással szemben. Ha helyesen tároljuk, az év végéig is megőrzi fogyaszthatóságát. Szeptember első felében szüreteljük az almavarasodásnakjól ellenálló kora őszi fajtát, a Prímát. A téli almafajták szedését csak később kezdjük. Jó, ha a betakarítást szakaszosan végezzük. Úgy, hogy először csak a fajtára jellemzően kiszíneződött gyümölcsöt szedjük le, a többit egy-két héttel később. Ha az időjárás kedvező, az almaszüret áthúzódhat a következő hónapra is. A szüreti munkák mellett azonban gondolni kell a jövő évi egészséges és bő termésre is. Ennek érdekében a hónap 25-e után ajánlatos a gyümölcsfák gyökérzónája felé érett biokomposztot szórni. A nyári mulcsanyagot húzzuk a szélekre, a fa alatt egyenletesen elterítünk 2-6 lapátnyi biokomposztot. Ezt nagyon sekélyen kapálással a talajba dolgozhatjuk. A gyökérzóna védelme érdekében fűkaszálék- kal vagy aprított kerti hulladékkal takaijuk a talajt. E műveletnek nagy jelentősége van a vegyszermentes termesztésben, mert biztosítja a fák harmonikus tápanyagellátását. Ezáltal a fák jó egészségi állapotnak örvendnek. A harmonikusan táplált, egészségesen fejlődő egyedeket pedig a betegségek és a kártevők kevésbé támadják. Nem mindegy, hogy mikor juttatjuk ki biokomposztot. Ha ugyanis erre nagyon korán kerül sor, akkor hatására késhet a gyümölcsfák vegetációjának leállása, így a téli fagyok könnyebben károsíthatják. A nagyon kései kijuttatás sem jó, mert hideg időben nagyon lelassul a makro- és mikroorganizmusok tevékenysége, így a fák nem tudják a kijuttatott anyagot kellően hasznosítani, így a következő évben fogékonyabbak a betegségekre, több levéltetű pusztít rajtuk. Legfőbb ideje, hogy felkészüljünk a gyümölcsfák ültetésére. Ha ezt korábban nem tettük, az általánosan ismert módszer szerint a tervezett helyeken legalább 0,6 x 0,6 x 0,6 méteres gödröket ásunk. A kiemelt földet bikomposzttal keverjük. Ültessünk fekete szedret, fekete ribizlit, kék szilvát és kék szőlőt is, mert gyümölcseik rengeteg fla- vonoidot, antioxidánsokat tartalmaz. Májvédő hatása van a máriatövisnek (SUybum marianum L), ha van a kertünkben hely, egy-két tövet feltétlenül ültessünk belőle. A James Grive almafajta viszonylag toleráns az almavarasodással szemben (Képarchívum)
