Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)
2005-09-14 / 213. szám, szerda
30 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 14. A község neve szláv személynévből származik Kuzma Zoltán polgármester szerint a napi munka mellett becsülni kell az ünnepet, a jó hangulatú szórakozást Helységnevek - Rád BOGOLY JÁNOS A fennmaradt írott forrásokban a község neve viszonylag későn jelenik meg, csak a 14. század végén, 1392-ben, Rád névalakban. Az írott forma a későbbiekben is alig módosult, pl. 1405: Rád, Ra- ad, Rád. A további századokban jóformán csak a hosszú és rövid magánhangzó közti ingadozás tapasztalható, más, lényegesebb eltérés viszont nem. A rövid - Rád - elnevezés a 19. század első felében állandósul a térképeken és a hivatalos helységnévtárakban. A község neve - ritka kivétel - nem változott az országhatárok tologatásai során sem, ezért a mai hivatalos szlovák és magyar név teljesen megegyezik. Rád község neve minden bizonnyal szláv személynévből származik, magyar névadással. Bár a kulturális fesztivál lebonyolítási rendje változik, a ki- rályhelmeci borverseny az idén sem marad el (Szabó Bernadett felvétele) Több rendezvény egyszerre zajlik majd Rövidebb lesz a fesztivál LECZO ZOLTÁN Királyhelmec. Az előző évekhez képest jóval rövidebb ideig tart majd az idén szeptemberben megrendezendő III. Bodrogközi Kulturális Fesztivál. A 2003-ban tíz-, 2004-ben kilencnapos rendezvény most mindössze háromnapos lesz. A szervezők elmondása szerint a változást nem anyagi szempontok indokolták, inkább arra törekszenek, hogy szeptember 23-a és 25-e között minél színesebb programok várják a Királyhelmecre érkezőket. A rendezvények a város több pontján egyszerre zajlanak majd, mindenki kiválaszthatja a számára legérdekesebbet, legvonzóbbat. A kulturális fesztivál keretében rendezik meg a hagyományos szüreti ünnepséget és Királyhelmec Város Napját is. Péntek délelőtt futóverseny, asztalitenisz- és sakkbajnokság lesz, majd a művelődési központban a felsőzsolcai, a kisvárdai és a helyi művészeti alapiskola diákjai adnak koncertet. A városi hivatalban borverseny kezdődik, melyen szlovákiai és észak-magyarországi bortermelők mutatkoznak be. Kora délután nyitják meg Terebesi Gyula és Farkas Ágnes kiállítását, és a Ticce művészeinek az alkotásaiból is rendeznek egy tárlatot. A szabadtéri színpadon Királyhelmec testvérvárosainak folklórcsoportjai lépnek fel, a közönséget felsőzsolcai, ferencvárosi, kisvárdai, rakovníki és sepsiszentgyörgyi együttesek szórakoztatják. A rendezvénnyel egy időben a Millenium téren rockkoncert zajlik. A fesztivál második napján gyümölcs- és zöldségkiállítást rendeznek, a Hősök terén hazai és külföldi kézművesek tartanak árusítással egybekötött bemutatót, a Csonkavárnál a Füzért Várvédő Egyesület tagjai lovagi játékokat mutatnak be. Ugyanaznap szekérkiállítás, kirakodóvásár, borkóstoló, reneszánsz táncbemutató és különböző szórakoztató műsorok is lesznek. A szabadtéri színpadon a királyhelmeci Árvalányhaj Éneklőcsoport, a kistoronyai Aszú Folklórcsoport, a nagytárkányi Tisza Népdalkor, a Cigándi Citerazenekar, a kisgéresi, valamint a bodrogszer- dahelyi éneklőcsoport, a kisvárdai és a legenyemihályi néptánccsoport is fellép. Az érdeklődők a Fekete Gyöngyszemek, a Cairo zenekar, a Frontális Ütközés, a TransylMa- nia és a Waterfall együttes koncertjét is meghallgathatják. Az este sztárvendége a magyarországi Kis- tehén tánczenekar lesz. A fesztivált sportversenyek, történelmi előadások, koncertek és más színes rendezvények zátják. Velük alkotott Pomóthy László államtitkár is Festők a Malomban KOVÁCS ÁGNES Rozsnyó. A XXII. Rozsnyói Vásár egyik programjaként megnyitották a Malom elnevezésű képző- művészeti kiállítást, amelyre már nyolcadik alkalommal került sor. Tizennégy festő volt jelen, akik között a helybélieken kívül Rozsnyó testvérvárosaiból, Polský Tesínből és Český Tésínből, valamint Szerencsről és Budapest V. kerületéből, Lipótvárosból is érkeztek művészek. Az idei festészeti szimpóziumnak azonban szokatlan vendége is volt, a gazdasági minisztérium államtitkára, Pomóthy László személyében. Mivel az államtitkár hobbija a festészet, egy teljes héten keresztül alkotott a művészekkel. Az évek során cseh és lengyel művészekkel is bővült a társaság. A Rozsnyói Városi Galéria minden évben egy festménnyel gyarapodik a szimpóziumot követően. A nyolc alkotás a galéria állandó gyűjteményét képezi. Egy falu, ahol ünnepelni tudnak nényei magyar iskolát kívánta erősíteni. Ide jár ugyanis szinte minden apró magyar gyerek a Csábipatak alsó és középső vidékén lévő falvakból. Iskolabusz hozza-viszi őket. Ha kevés is a gyerek, mert ez itt is általános probléma, akkor is éltetik és fenntartják az iskolát, mert itt is tudják az emberek, hogy az a falu, amelyben megszűnik az iskola, előbb-utóbb elöregszik, kihal, az enyészeté lesz. Lukanénye nem ezt a sorsot akarja. Ez látszik is a falun. Új aszfaltburkolat, beépített tetőterű startlakások céljára kiépített kastély, egy egész utcányi új házsor, ahol csupa fiatal lakik, s tervek még egy ugyanilyen házsor felépítésére. Innen nem vándorolnak el, ide inkább beköltöznek. Vigyáznak a hagyományra, az anyanyelvre, vigyáznak a rendre, s tudnak mosolyogni, pedig nem fényes a régió helyzete. Sok a munkanélküli, nehéz a megélhetés, de a sok negatívum ellenére mégis igyekszenek az emberek. A falunapon kint volt a régi fut- ballpályán tán az egész falu. Kicsi és nagy, ifjú és agg tapsolt a kedves műsornak, melynek gerincét a faluban és a környéken működő öntevékeny csoportok programjaiból állították össze. Volt itt folklór, hagyományőrzés, a múlt század huszas éveinek slágereire táncoló gyerekek, akik talán a legnagyobb tapsot aratták. Minden korosztály (Szekeres Éva felvételei) ott volt a színpadon, s míg ott folyt a műsor, a vendéglátósok sem panaszkodhattak. Viháncolhattak a gyerekek is, bőséges kínálaté vurstli telepedett erre az alkalomra a pályára. Az idevetődött idegen is jól érezte magát. Jött vendég Erdélyből, Magyarországból, a szomszéd falvakból, távolabbról s közelebbről. Egyfajta szokássá vált, hogy erre az alkalomra hazajöttek még az idegenben megélhetést találók is. Mire jó egy falunap? Ha csak annyi is a hozadéka, hogy egy napra megállást, kikapcsolódást hoz, már van értelme. Lukanényén azonban ennél sokkal több hozadéka volt, van és lesz a falunapnak. Megerősítette az együvétartozás és a magyarság érzését az itt élőkben, szilárdítja őket hitükben, megmaradásukban. Az itt élők nem nyafo- gósak, az itt élők inkább tesznek a javulásért. Nem díszmagyarok ezek, hanem talpig tisztességes Ipoly menti polgárok. Akiknek nem mindegy, mi volt a múlt, nem mindegy, milyen a jelen, és nem közömbös, müyen lehet a jövendő. Lukanényén jó volt falunapon lenni. Ha jövő évben, augusztus vége felé arra járnak, álljanak meg egy kis beszélgetésre, egy pohár borra, egy tányér finom gulyásra, jó cite- raszót hallgatni, pihenni, kikapcsolódni. Nézni a tájat, töltekezni ezzel a békés, idilli látvánnyal. Esős vasárnap volt idén augustus 28. Néptelen városokon és falvakon át suhant az autó, olykor alig győzték az ablaktörlők elverni a sűrű esőhullást. Titokban izgul az ember, meg szurkol is, ne essen már, hagyja abba legalább arra a kis időre, míg a lukanényei falunap eseményei zajlanak. SZÁSZI ZOLTÁN Mert bizony megérdemlik a szervezők is meg a falu és a környék lakossága, hogy szép ünnepet ülhessen. Úgyis nyakig van a gond ezen a vidéken, legalább már ünnepkor mosolyoghatna a napocska erre majdnem elfeledett, de mégis élő és élni akaró vidékre. Szlovákgyarmatnál felszakad a felhők hasa, alóla kandi fény pásztáz, s mire Lukanényére ér az autó, addigra megáll az eső. A községházán sürgés-forgás, vendégek hada, jó diátok, finom ételek vátják az utast, meg az a magabiztos nyugalom, ami az itt élőkre oly jellemző. Lukanényén idén másodszor rendezték meg a falunapot, tudva, hogy az ünnep, az összetartozás érzésének erősítése mellett rangot, hírnevet is ad a településnek. Mit kell tudni erről a Középső- Ipoly menti településről? Az első tény, hogy 870 éve, tehát 1135- ben már írásos feljegyzés született egy Nena nevezetű helységről, a tatárjárás után, 1243-ban már Nenye néven szerepel az okiratokban, 1376-ban Daconene, 1409-ben Apathy seu Al- sonenye, 1410-ben pedig Nenye alia Nenye néven olvashatók feljegyzések a községről. A hagyomány szerint a Nénye és a Luka család volt itt az ősi birtokos. A Csábi-patak völgyében, a vízfolyás teraszain elterülő község évszázadok óta a mezőgazdaságból élt, és ez élteti ma is javarészt. A falu feletti Makra nevű hegyről szép kilátás nyílik az egész határra. A déli és délnyugati lejtőkön ápolt szőlők, pincék piros kis sipkái, kanyargós mezei utak hálója szövi át a tájat. Kerek dombjai lágy formáikkal békéssé varázsolják a A nézőtér zsúfolásig megtelt vidéket. Békés és dolgos nép a lakója, jó kenyérhez búzát termelő, jó kenyérhez bort is csurgató emberek az itteniek. A pincesorra ki- menve természetes a kínálás, a jó hangulató évődés, a „kinek jobb a bora” állandó versengés. A bor pedig igazán kitűnő errefelé. Szakértelemben nincs hiány, ahogy dolgos kézben sem. Kuzma Zoltán, polgármester szerint a napi munka mellett becsülni kell az ünnepet, a békés és jó hangulatú szórakozást. Ebben aktív segítői is vannak, a községháza alkalmazottai, civil aktivisták meg a szélesebb régióban ismert Lukanényei citerazenekar jó kedélyű tagjai. A falunap előtt napokkal már szétosztották a feladatokat, s ment is minden szépen a maga útján. Állt a szabadtéri színpad, a régi futballpályán főtt a gulyás tán tíz kondérban is, a szereplők izgulva ott áldogálltak a kukoricaszárral díszített takarásban a színpad mellett. Neves vendége is volt a rendezvénynek Szigeti László oktatásügyi államtitkár személyében, aki nem véletlenül járt erre, jelenlétével a tudatosan építkező luka1135-ben már feljegyzés született egy Nena nevezetű helységről. A falu aprajának táncos produkciója nagy tapsot kapott A lányok pogácsát kínáltak
