Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)
2005-09-14 / 213. szám, szerda
PÁLYÁZÓ VIGYORGÓ UJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 14. Nagyszünet 21 Szakköri munka támogatása AJÁNLÓ Az oktatási minisztérium a Magyar Szabadalmi Hivatallal közösen pályázatot hirdet a magyarországi és határon túli magyar tannyelvű középiskolák természettudományi, technikai és kézműves, formatervezési szakkörei és vezető tanárai részére. A pályázatok benyújtásának határideje 2005. október 17. A pályázat célja: a működő szakkörök és vezető tanáraik eredményes tevékenységének elismerése, támogatása. A pályázatban megfogalmazott feladat: A tanári pályázattal bemutatni azokat a pedagógiai eszközöket, módszereket, amelyekkel elősegítik az innovatív gondolkodás formálását a 15-18 éves, a természettudomány, a technika és a tárgykultúra iránt érdeklődő diákok szakköri tevékenységében, valamint az ennek kapcsán születő eredményeket. A szakköri diákok tanáruk vezetésével a szakkör tematikájához illeszkedően oldjanak meg olyan feladatot, amely a mindennapi műszaki életben jelentkezik, a technikatörténet, az energiagazdálkodás, a hulladékhasznosítás vagy a formatervezés témakörébe tartozó iparjogvédelmi dokumentáció valamint műszaki és formatervezési monográfiák alkalmazásával. A pályázat elbírálásakor előnyben részesülnek azok a pályaművek, amelyek készítésekor az iparjogvédelmi, műszaki és formatervezési szakirodalmat felhasználják. A pályázati kiírással kapcsolatban további információt nyújt Bakos Éva igazgató a Magyar Szabadalmi Hivatal Iparjogvédelmi Tájékoztatási és Oktatási Központjában: Budapest V. Akadémia u. 21. Tel: 0036/1474-5529. E-mail: bakos@hpo.hu . (ú) A pályázat célja: a működő szakkörök és vezető tanáraik eredményes tevékenységének elismerése, támogatása (Képarchívum) Egy ambiciózus, időtlen hangzású rocklemez, amiből nincs sok manapság, érdemes hát megbecsülni Mielőtt alulbecsülnénk a keleti méheket, vegyük csak nagyító alá életstílusukat és erkölcsi értékeiket Sok mindent tanulhatunk a kínaiaktól A koszos zoknitól a szakállig CSÉPE ESZTER Ha az ember beszélni hallja a kínaiakat, egy „csing-csung-csong” hangzású hangzavart ért a mondandójukból. Szlovákiában tapasztaltam, hogy ezért sokan kinevették őket. De mielőtt alulbecsülnénk a keleti méheket, vegyük csak nagyító alá életstílusukat. Az Új Szó hasábjaink már beszámoltam arról, hogy németországi egyetemistaként Kínában, pontosabban Sanghajban végzem el a szakmai gyakorlatomat. A szomszédságunkban lévő utcai árus reggel hatkor már süti az első adag nyársra húzott disznóhúst. Hangja még héthatáron túl is hallható. Tehát ha az ember nem rendelkezik vekkerrel, ez a hang biztos felébreszti minden reggel. Napja abból áll, hogy süti a finomabbnál finomabb péksüteményeket és mosolyogva, cseverészve invitálja egy darab finomságra az utcán a járókelőket. A „zárva” feliratú kistáblát éjfél előtt soha nem függeszti ki. Ezt így csinálja kora reggeltől késő estig, hétfőtől vasárnapig. Termékei nem drágák, csak annyit kér érhúsz centiméterre a föld felé, ha sikert ért el, a biztos üzlet titka.” Bárhová is megyek Sanghajban, az az érzésem, hogy a nem akarok, nem tudok szavakat nem ismerik. Legyen az az éttermi felszolgáló, aki még hajnali fél kettőkor is mosolyogva, jó kedvvel szolgál ki. Vagy vegyük a bevásárlóközpont eladónőjét, aki szombaton este nyolckor még ugyanolyan buzgó- sággal mutogatja áruját, mint hétfőn reggel, és nem esik nehezére fél órával később zárni, holott a túlóra nincs fizetve, és órabére nem több mint 10 RMB (egy 1,5 kg görögdinnye 16 RMB). Vagy az elégedett taxisofőr, aki naponta 400 km-t hagy maga után a városban, és ha beszáll egy európai, nevetve megjegyzi: „Maga ugye nem kínai. Beszéli a nyelvünket?” És amikor az európai mégis el tudja mondani kínaiul, hová is szeretne eljutni, megelégedve biccent, és már repíti is utasát a kívánt helyre. Egy valamit megtanultam a kínaiaktól: bármit is csinál az ember, azt csinálja alaposan és meggyőződéssel. Mert így biztos sokkal szebb az élet! Gyakorlat A kórházi ágyában fekszik a magaslati ablaktisztító, és keze, lába össze van törve. Megkérdezi a szobatársa:- Mondd haver, hogy tudtad így összetörni magad?- Képzeld, voltam egy hónapot szabadságon, és kiestem a gyakorlatból! Sértő bizalmatlanság- Holnaptól felmondok! Nem bírom elviselni ezt a bizalmatlanságot, ami itt van! - panaszkodik a takarítónő a bank igazgatójának.- Miért mondja ezt, kérem, még a páncélok kulcsait is itthagyjuk az asztalon! - mondja a bank- igazgató.- Persze! - duzzog a takarítónő.- És egyik sem ülik a páncélokba. Pilóta A repülőn egy gyönyörű nő utazik. Nézeget kifelé az ablakon, amikor megjelenik egy férfi ejtőernyővel, és így szói:- Nem jössz velem, szivi? A nő sértődötten elfordul, és nem is vesz tudomást róla. Mire az ejtőernyős:- Kár, pedig én vagyok a pilóta. Biblia Egy kisfiú egy ősrégi családi Bibliát talált a könyvespolcon. Érdeklődéssel lapozgatta, olvasgatta, egyszer csak egy száraz, lepréselt falevél esett ki a könyvből.-Anya, nézd, mit találtam! - szaladt oda anyjához.-Mit, kisfiam?- Azt hiszem, ez Ádám fehérneműje! Mindig az asszony kerekedik felül (vicclap, hu) A Road To Rouen a zenekar első igazán érett lemeze, slágergyanús dalok nélkül (Képarchívum) szerűsége. Most azonban jól jött az a tény, hogy a zenekar sosem számított igazán divatosnak, épp ezért az sem lett feltűnő, hogy a korábban top 3-ba kerülő sorlemezek ezután már csak a top 10-ig jutottak. Szakállas felnőttkor A zene is szép lassan megváltozott: az eleinte felismerhető hatásokat fokozatosan felváltották a hatvanas-hetvenes évek klasszikusai, és a dallamvilág megkomolyodott, sőt, a tempó is lelassult. Miközben trendek jöttek és mentek, a Supergrass az új évezredben is tartotta a lépést egy újabb albummal (Life On Other Planets), majd végül a zenekar első tíz évét egy sikeres válogatáslemezzel és mellé egy turnéval koronázta meg. Ez ismét megmutatta, müyen remek banda is volt, számos kitűnő kislemezslágerrel - sokan kislemez-zenekarnak is titulálták. Egyszersmind leszámolást is jelentett ezzel a kor: szakkal, hiszen az új lemez tanúsága szerint már nem a slágerlistákat célozták meg. A Supergrass ötödik stúdiólemezét, a Road To Rouen-t Franciaországban rögzítette, és az albumon már semmi jele nincs a korai, zaboládan pop-punk hangzásnak. A lemezre egyrészt rányomta bélyegét a Coombes fivérek édesanyjának halála, illetve az is, hogy Danny Goffey nevét frivol történetek kapcsán emlegette a bulvársajtó: a dobos feleségével állítólag parmercserés szexet folytatott a Jude Law-Sadie Frost házaspárral. A Road To Rouen a zenekar első igazán érett lemeze, slágergyanús dalok nélkül, viszont végig egyenletes színvonalú, igényes számokat tartalmaz. Ezek már nem sokban emlékeztetnek az elsőre fülbemászó, korai Supergrass-számokra, hanem fokozatosan lopják magukat a hallgató szívébe. Az egy szem kivételtől, a vicces és rövid Coffee In The Pot-tól eltekintve lassú, dúsan hangszerelt dalokból álló lemez kiválóan illusztrálja a zenekarban meglevő elsőrangú dalszerzői vénát, és a brit popsajtó által istenített jelenlegi sztáregyüttesek közül soknak jelentene megoldhatatlan feladatot egy üyen színvonalú lemez megalkotása. A kislemezdalnak választott, de a slágerlistákon nem sok vizet zavaró, a kései Beatlest idéző St. Petersburg mellett az album csúcspontja talán az ellenállhatatlanul hömpölygő Sad Gül, de említést érdemel még a Urai albumzáró Fül vagy a monumentális Roxy is. A lemez egyrészt kellemes hallgatniva- ló ebben a korai őszben, ám ugyanakkor jóval több szimpla háttérzenénél: egy ambiciózus, idődén hangzású rocklemez, amiből nincs sok manapság, érdemes hát megbecsülni. (o) tűk, amennyit még a legszegényebb is meg tud fizetni. Öt évvel ezelőtt érkezett Sanghajba, egy kerékpáron kívül más holmija nem volt, és most az utcán felépített grillsütője mögött egy saját étteremmel rendelkezik. Kérdésemre, hogy miért árul még mindig az utcán, holott étterme jól működik és megengedhetné magának, hogy kisegítőt vegyen fel, azt felelte: ,Az én vevőim minden reggel számítanak rám. Számítanak arra, hogy reggel megkérdezem őket, hogy varinak, és este pedig, hogy milyen volt a napjuk. Míg elcseverésznek velem, nagy gusztussal vásárolnak az orrukat csiklandozó friss süteményekből, illetve húsfajtákból.” Majd hozzátette: „A pénz nem minden. Az emberek közti jó viszony és az, hogy az ember nem emelkedik Egy valamit megtanultam a kínaiaktól: bármit is csinál az ember, azt csinálja alaposan és meggyőződéssel (Képarchívum) A még trióként induló Supergrass a britpop- hullám idején aratta első sikereit, és ezeket tulajdonképpen azóta sem sikerült felülmúlnia - legalábbis kereskedelmi értelemben nem. A felnőttkorba tavaly egy briliáns válogatáslemezzel belépő zenekar most egy érett, de legkevésbé sem unalmas albummal igazolta újfent a tehetségét. ISMERTETÉS Az oxfordi Supergrass 1994 nyarán tűnt fel a brit popszíntéren, de igazából egy évvel később ismerte meg a zenekar nevét a közvélemény. 1995 májusában jelent meg ugyanis az Alright című kislemezük, amelyhez fogható slágerrel azóta sem tudott jelentkezni a csapat. Ez egy csapásra híressé tette a bandát, míg a műiden ízében tökéletes popdal Alright azóta elfoglalta méltó helyét a britek klasszikus slágerei között. Aki pedig legalább egyszer látta a hozzá készült videót is, a három furcsa fejszerkezetű fiatallal, meg persze a gitáros-énekes Gaz Coombes koszos zoknijával, az is valószínűleg egy életre megjegyezte magának a Supergrass nevet. A triónak Gaz meUett Mick Quinn basszusgitáros és Danny Goffey dobos volt még tagja, de már akkor is besegített billentyűkön Gaz bátyja, Rob, aki később szép lassan elmaradhatadan tagja lett a zenekarnak, így ma már nem is beszélhetünk trióról. A feltűnésük idején szemtelenül fiatal tagok (Gaz még műidig nincs harmincéves!) éppen a korukból fakadó fiatalos lendülettel és energiával szereztek hatalmas rajongótábort, és mindezt ellenállhatadan melódiákkal fűszerezték meg. Nem is véletlen, hogy az I Should Coco című bemutatkozó lemez hatalmas siker lett az Egyesült Küályságban. Zabolátlan ifjonti hév Ennek ellenére a Supergrass sem akkor, sem pedig később nem került a műfaj legnagyobb sztárjai közé, viszont ezt a második vonalbeli státust azóta is tartják. Pedig ha rosszindulatúak lennénk, akkor úgy is fogalmazhatnánk, hogy az első lemez óta szép lassan kénytelenek voltunk végignézni, ahogy a zenekar elveszíti legfőbb erényét, a zabolátlan ifjonti hévét. Ez azonban csak féligazság, hiszen a perfekt dallamok űánti érzékét szerencsére sosem hagyta el a csapat, és ennek köszönhetően bátran nevezhető a Supergrass az elmúlt tíz év egyik legjobb angol popzenekarának. A második lemez, az In It For The Money remekül ötvözte az I Should Coco lendületét a kissé kiforrottabb dallamvilággal, sokak szerint ez az album a zenekar pályafutásának csúcspontja. Ezt követően azonban kissé megtorpant a csapat fejlődése, és az 1999-es cím nélküli harmadik lemez meghozta az első elégedetlenkedő kritikákat is. Slágerek ezen az albumon is akadtak ugyan, mégis megcsappant valamelyest a Supergrass népHárom furcsa fejszerkezetű fiatal, időtlen hangzású rock (Képarchívum)
