Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)
2005-09-09 / 209. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR FIGYELŐ Légitársaságok feketelistája Az Európai Bizottság a nem biztonságosan működő légitársaságokról készülő, az egész unióra kiterjedő feketelista bevezetésének felgyorsítása mellett döntött. A közös európai feketelista a bizottság által, a közeljövőben javasolt kritériumokon alapul majd, amelyre bármikor új társaságok is felkerülhetnek. Az augusztusban történt, több mint 300 áldozatot követelő, hat légi katasztrófa után a bizottság bejelentette, hogy támogatná az Európai Parlament azon javaslatát, amely a közösség feketeüstáján szereplő valamennyi légitársaságot az unió egész területéről kitiltaná. Egyes országok - köztük Olaszország - vonakodnak az intézkedés támogatásától. Mindeközben Nagy-Britan- nia, Franciaország és Belgium már közzétette saját nemzeti listáját a kitiltott légitársaságokról. (EUobserver) A Jasszer Arafat haláláról szóló orvosi jelentésben a tényleges okot nem állapították meg egyértelműen AIDS-es A tényleges okot nem állapították meg egyértelműen a Jasszer Arafat egykori palesztin elnök halálával kapcsolatos orvosi jelentésben, így azt továbbra is homály fedi - írta tegnapi számában a Há- árec című tel-avivi napilap és a The New York Times. MTI-ÖSSZEFOGLALÓ Az amerikai újság kiemelte, Arafattal erős agyvérzés végzett, de nem vüágos, hogy milyen kór vagy betegség vezetett állapotának leromlásához. A leírt tünetek alapján nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy a palesztin vezető AIDS-ben vagy mérgezésben halt meg. A Háárec szakértőket idézve ugyanakkor arról írt, hogy Arafat AIDS-ben, mérgezésben vagy valamilyen más fertőzésben halt meg, de a lap rámutat, hogy a kór- tani jelentésben az áll: a nagyszáFrancia szakértők tartanak attól, hogy a már most is túlterhelt esküdtszékek munkája ezzel teljesen megbénul volt a palesztin vezető? mű szakértő közötti vita arra utal, hogy nem lehet megállapítani egy olyan okot sem, amely magyarázatot adna a halálhoz vezető tünetegyüttesre. Az újság szerint ugyanerre a megállapításra jutottak olyan izraeli és külföldi orvosok, akik olvasták a jelentést. Arafat magánorvosa, Asraf al- Kurdi, aki ugyan nem kezelte a palesztin vezetőt élete utolsó heteiben, azt mondta: tudomása szerint a francia orvosok AIDS-ví- rusra bukkantak Arafat vérében - írta a Háárec. Izrael juttatta az elnök vérébe a betegség vírusát azért, hogy elleplezze a mérgezés tényét - állítja az orvos, de értesülésének forrását nem árulta el. A palesztin vezető tavaly november 11-én halt meg 75 éves korában Párizsban. Orvosai eleinte influenzára gyanakodtak. Ara- fatot később repülőgéppel Párizsba szállították, ahol egy katonai kórházban kezelték haláláig. Az orvosok a kórtani jelentés példányait Arafat özvegyének, Szuhá- nak és a Palesztin Hatóság tisztségviselőinek adták át. Ismét kiadják Amos Harel és Avi Isacharoff izraeli íróknak A hetedik háború című könyvét. Az új kiadás tartalmazza a frissen nyüvánosság- ra hozott kórtani jelentés megállapításait. Magas rangú palesztin tisztségviselők - köztük Mohamed Dahlán, a polgári ügyek minisztere és Dzsibrü Radzsub nemzetbiztonsági főtanácsadó - az íróknak adott interjúban elmondták: meg vannak győződve arról, hogy Izrael megmérgezte Arafatot. Száeb Ere- kat palesztin főtárgyaló viszont azt mondta: semmüyen bizonyítékot nem hallott arra vonatkozóan, hogy AIDS vagy mérgezés okozta volna a halált. Ariel Sáron izraeli kormányfő hivatala közleményben elutasította azt a vádat, hogy a zsidó állam megmérgezte a palesztin vezetőt. A hivatal kijelentette, hogy ez képtelen, hamis állítás, amit az ügyben lefolytatott nyomozás már megállapított. Gü Lugassi professzor, az izraeli hematológiai szövetség elnöke a kórtani jelentéssel kapcsolatban elmondta, hogy az abban leírt tüMiben halt meg a néhai palesztin vezér? (Képarchívum) netek tipikusak lehetnek AIDS- betegség esetén. Elfogadhatatlan és meghökkentő, hogy a jelentés egyáltalán nem foglalkozik az AIDS lehetőségével. Nincs nyoma annak, hogy végeztek volna HIV- vizsgálatot - jelentette ki. Párizs is szigorítja a terrorellenes törvényeket VENCZEL KATALIN A terrorcselekmények előkészítéséhez segítséget nyújtó személyek ellen maximálisan kiszabható börtönbüntetést tízről húsz évre, az akciókat összefogó vezetők ellen - szándékos emberölés esetén - pedig húszról harminc évre kívánja emelni a francia igazságügyi minisztérium októberben benyújtandó törvényjavaslatában. A Le Monde című napilap tegnapi számában nyilvánosságra hozott elképzelés hangsúlyozza, Franciaország elsősorban megelőző intézkedésekkel küzd a terrorizmus ellen, s ez a többi európai államhoz képest összehasonlíthatatlanul több fellépési lehetőséget biztosít a terrorcselekményekkel összefüggésbe hozható gyanús személyek esetében. A terrorcselekmény előkészítésében részt vevő személyekre kiszabható büntetés szigorítását két okból szorgalmazták a terrorizmussal foglalkozó vizsgálóbírók. Az Európában sorozatosan először Párizsban végrehajtott terrorcselekmények után 1995-ben elítélt személyek nagy része idén szabadlábra került, és azonnal felvette a kapcsolatot integrista csoportokkal. A másik ok, hogy Európában is megjelentek a kami- kázék, akik ellen lehetetlen eljárást folytatni. A francia törvényhozók ezért inkább az őket szállással, hamis papírokkal, autóval, telefonnal ellátó személyekre kíván nyomást gyakorolni azzal, hogy az ő cselekedeteiket szabály- sértésből a bűncselekmény kategóriájába, és az ellenük folytatandó eljárást a terrorizmussal foglalkozó esküdtszékek hatáskörébe sorolja. Szakértők tartanak attól, hogy a már most is túlterhelt esküdtszékek munkája ezzel teljesen megbénul, illetve a terrorcselekmény fogalma egyre nehezebben meghatározhatóvá válik. Emellett a mértékadó francia újság által megkérdezett Henri Leclerc ügyvéd nem bízik a nagy szigor hatékonyságában: „A büntetés szigorítása még soha nem változtatta meg a bűnözést. Senkit nem fog az visszatartani, hogy tíz év helyett húszat kockáztat.” Az előterjesztés egyik másik fő javaslata, hogy a terrorcselekményekért Franciaországban elítéltek egy helyen, mégpedig a fővárosban töltsék le büntetésüket, így a terrorizmussal foglalkozó szakértők figyelemmel tudnák kísérni őket, s ez egységes és koherens politikát tenne lehetővé. A hatályos törvények értelmében a terrorcselekményekért elítélteket jelenleg szétosztják az ország fegyintézeteiben. A szerző az MTI párizsi tudósítója Terroristák franciaországi börtönökben Párizs. Az igazságügyi minisztérium jelentése szerint jelenleg 358 személy tölti terrorcselekményért kiszabott börtönbüntetését Franciaországban. Ebből 159 baszk a szoros spanyol és francia együttműködésnek köszönhetően, 94 iszlámista, 76 korzikai, továbbá 13-an a Grapo nevű spanyol szélsőbaloldali szervezethez, 7- en az Action Directe nevű terrorcsoporthoz tartoznak, valamint 8 nemzetközi terrorista és egy breton aktivista. (MTI) 7 KOMMENTÁR A természet visszavág SIDÓH. ZOLTÁN Amikor Banglades egyharmada víz alá kerül egy pusztító ciklon miatt, amikor Jáva szigetén egy kitörő vulkán miatt menekülnek el ezrek, vagy amikor a Száhel-övezetben a Szahara rohamos terjeszkedéséről hallunk, elintézzük egy mondattal: a szegény országok nem tudnak védekezni a természeti csapásokkal szemben. De amikor a Rajna vagy a Duna napokra látványosan kilép a medréből, Portugália hetekig ég, vagy amikor New Orleans hónapokra víz alá kerül, akkor már elgondolkodunk: vajon üyen sebezhetők vagyunk az internet és az űrhajózás korszakában? Most tekintsünk el attól, hogy a Katrina hurrikán elvonultával Louisiana szövetségi államban az első napokban káosz uralkodott, összeomlott az összehangolt segítség. A látszólag felkészült ember sokszor megtréfálja önmagát, hiszen 1995-ben egy hevesebb tektonikus mozgás nyomán a japán Kobe városában is összeomlottak a földrengésbiztosnak vélt közúti hidak és toronyházak. Nem ez az igazi probléma. Hanem az, hogy lebecsüljük a természet erejét, ebből adódóan pedig felelőtlenek és meggondolatlanok vagyunk. Alig küenc hónap alatt két kőkemény leckét kapott az emberiség, az egyiket a távol-keleti cunami, a másikat pedig a Mexikói-öbölt feldúló Katrina hurrikán képében. Mindkét esetben határozottan kisebbek lettek volna az anyagi veszteségek, ha Thaiföld a szállodaépítés lázában nem semmisíti meg a természetes védőpajzsot nyújtó korallzátonyokat és mangrove erdőket, továbbá ha New Orleans lakosai nem teszik tönkre a Mississippi hullámtörő torkolatvidékét, a pusztító szélvihart fékező természetes ártereket, és a felelőtlen vízkiszivattyúzással nem indítják meg a város süllyedését. A Föld több műit 6 milliárd lakosa sok esetben nem tud összhangban élni a természettel, ám amennyire csak lehet, legalább az alapvető fizikai, meteorológiai, lemeztektonikai és oceanológiai szabályokat igazán figyelembe vehetnénk. Ha nem, akkor egy újabb katasztrófa képében jön a soron következő büntetés. Ebben az esetben New Orleans 100 milliárd dollárt meghaladó kára csupán egyszerű viszonyítási alappá süányul. Vajon mekkora lesz a veszteség, ha a felhőkarcolók építésének lázában égő, s ezzel párhuzamosan a talajvíz viharos megcsapolása miatt máris süllyedő Shanghai, vagy egy kiszáradt tó fenekére telepedő, ezért szintén süllyedő és földrengésveszélyes Mexikóváros dől romba? És akkor még nem beszéltünk a globális felmelegedés okozta egyre szélsőségesebb és pusztítóbb időjárási jelenségek okozta kártételektől. Pedig eljön az idő, amikor az elementáris erejű természeti csapások miatt a kormányok rákényszerülnek gazdaságpolitikájuk módosítására. Ha a nagy biztosítótársaságok még néhány New Orle- ans-típusú káreseményt lesznek kénytelenek állni, akkor az egész tevékenységük veszélybe kerül, magukkal rántva a velük összefonódó bankokat is. Ezért ne lepődjünk meg nagyon, ha jövőre a Katrinára hivatkozva nálunk is több biztosítási szolgáltatás díja (különösen az árvíz ellen) felmegy. Vajon a szennyes hullámok által nyaldosott New Orleans vízválasztónak bizonyul gondolkodásunkban? JEGYZET Az uborkafa KÖVESDI KÁROLY Ha valaki egyszer Szlovákiában felkapaszkodott az uborkafára, nincs az a földi és égi hatalom, amely letaszítaná onnan. Állandóan ez motoszkál bennem a Rusko-ügy kapcsán, különösen mióta a médiaguru bejelentette igényét, mely parlamenti bizottságban szeretne szorgoskodni, ha visszatér a szamárpadba. Mert visszatér. Ugyan miért ne térne vissza? A Tátra alatt az is a gyakorlat, hogy képviselő bármilyen rovott múltú, erkölcsüeg lerongyolódott, morálisan levitéz- lett ember lehet. Ha már egyszer oda tojta a gólya a parlamentbe. Nézem a tévét, és nem hiszek a fülemnek. Azt mondja a kereszténydemokrata: hát persze, hogy támogatjuk. A smeres: miért ne támogatnánk? Ha nem a védelmi vagy a környezetvédelmi bizottságba kéredzkedik, amihez nem ért, joga van reá. Rálapátol a kommunista: ha valóban hasznossá akaija tenni magát, mi nem látjuk akadályát. Mintha mi sem történt volna, gurítják a piros szőnyeget Rusko visszatéréséhez a honatyai székbe. Mintha sosem lettek volna égbekiáltó svindlik, se zavaros váltóügyek, se az utolsó éjszaka jogán elutalt másfél milliárd, a majdnem eladott nemzeti színház, zavaros földügyek Zsolnán, a bukott miniszternek kijár, ami kijár. Elég nagy büntetés szegénykémnek, hogy nem szorgoskodhat tovább a nemzet tol- lasodásán, hanem csak beül a szavazógép ülésébe, ahol nincs katapult. Meg aztán szegény nyomorult hogyan tudna tengődni a sima képviselői fizetéséből? Adjunk neki már egy bizottsági székecskét, egyébként is alanyi jogon kijár minden képviselőnek. Na, ez az, ami miatt minálunk nem szabadna senkinek szájára venni a honatya, képviselő, szenátor, követ meg hasonló kifejezéseket. Mert ezek úgy néznek ki, műit a huszonöt éves Škoda nyári gumija a rimaszombati Akasztó-hegyen. El vannak koptatva örökre. Szülte már fel sem tűnik senkinek, hogy mennyi mosdatlan szájú ember, faragatlan bunkó és erkölcsi hulla pöf- feszkedik Pozsony városa fölött, hogy az egykori követek forognak a sírjukban. Talán csak az ANO házából a kiskertbe kivonult „klubosok” fogták fel, hogy némüeg viszo- lyogtató dolog egy hatalmával visszaélő ember kezébe ismét hatalmat adni. Ók tudják a legjobban, miért. Nemcsak bosz- szúból mondják, hogy nem kóser a dolog. Ha valaki, ők ismerik a volt főnöküket. A bólogató testületek pojácái meg talán azért ilyen joviálisak, mert tudják: egyszer fent, másszor lent. Becsületesen, karakán viselkedéssel nem lehet mindig uborkafán ülni.
