Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)
2005-09-08 / 208. szám, csütörtök
ÚJ SZŐ 2005. SZEPTEMBER 8. Iskola utca 17 A tanító a nemzet napszámosa, aki ezt a hivatást választja, tudatában van, hogy nem várhat magas fizetést Évtizedek óta a tanári pályán Hlavács Mária: A tanításon kívül fordítok - tankönyveket, egyetemi jegyzeteket, bírósági szövegeket (Képarchívum) Az épületen komoly átalakítási munkálatokat végeztek Emlékezik az intézmény A pedagógiai pálya nem szakma, hanem hivatás. Merész az a pályakezdő, aki a tanári pályát választja, hiszen csekély anyagi és erkölcsi megbecsülésben van része. HORVÁTH ERIKA A diákok általában csak a szigorú tanárt látják abban az emberben, aki órát tart számukra, és nem tudatosítják, hogy a pedagógus is volt diák, neki is voltak tanulási gondjai. A tanári életpályáról Hlavács Máriával, a kassai Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskola és Kereskedelmi Akadémia nyugalmazott tanárával beszélgettünk. Milyen tantárgyat szeretett, míg ön is iskolás volt? Nyelvész létemre érdekes lesz, amit mondok: nagyon szerettem a matematikát. Eredetileg magyarmatematika szakra jelentkeztem, be is fejeztem két szemesztert, de amikor minden hallgató lemorzsolódott mellőlem erről a kombinációról, s én egyedül maradtam, az átlépés mellett döntöttem. így lettem végül szlovák szakos. A matematikát pedig azért szeretem igazán, mert logikus gondolkodást, az összefüggések megértését követeli meg az embertől, s véleményem szerint mindennek ez az alapja. Mindent könnyebb megtanulni, ha látjuk az összefüggéseket. Magyar-szlovák szakos tanár vagyok, de az utóbbi években már inkább csak magyar nyelvet és irodalmat tanítottam. Az említett két tantárgyon kívül azért közben tanítottam még polgári nevelést, etikát, jogi ismereteket is. Ezek mindig érdekes kihívást jelentettek, hiszen nekem is új dolgokkal kellett megismerkednem. Voltak gondjai a tanulással iskoláskorában? Szerencsés típus vagyok, nagyon könnyen és gyorsan megjegyeztem mindent. Ha az órán jó volt a magyarázat, és persze oda is figyeltem (általában igen), szinte alig kellett tanulnom, csak leírtam a házi feladatokat és kész. Egyébként igyekeztem minél jobb eredményt elérni, mert tudtam, hogy a felvételihez kell a jó bizonyítvány. Számomra az igazán komoly problémát a testnevelés, a rajz, az ének jelentette - de ezekből a tantárgyakból jó eredményt elérni nem tanulás, hanem adottság kérdése. Miért éppen ezt a pályát választotta? Mindig pedagógus akartam lenni. Ha gyerekkorunkban iskolásdit játszottunk, mindig én voltam a tanító néni. Miért? Szeretek emberek, fiatalok között lenni, s bizonyára úgy éreztem, tudok majd velük bánni. Milyen tanárnak tartja magát? Nehéz dolog saját magunkat megítélni. Emberként, tanárként mindig arra törekedtem, hogy megértő, türelmes, emberséges legyek. Jó néhány évvel ezelőtt mondta rólam az osztályfőnökének az egyik tanítványom, hogy „szigorú, de igazságos”. Mit gondol, nem tanított sok felesleges dolgot? Ha a falanszterre gondolok Az ember tragédiájából, akkor biztosan nagyon sokat, hiszen a szépirodalomnak, egyáltalán a művészeteknek nincs gyakorlati hasznuk. De nem lehet nélkülük élni. Az irodalmi művek olvasása, megbeszélése, elemzése során viselkedési módokat, emberi magatartást, életszemléletet és még sok minden mást - szépet, követendőt, esetleg kerülendőt - tanulhat meg mindenki. Az óráin megtanult anyagot a diákjai hasznosítani tudták az életben? Az előző válaszomból kiindulva, remélem, hogy igen. Ha pedig az általam oktatott nyelveket - a magyart és szlovákot - veszem figyelembe, akkor mindenképpen. Hiszen az anyanyelv fontosságát nem kell hangsúlyoznom, csak ismételni tudnám, amit ezzel kapcsolatban előttem már oly sokan és sokszor leírtak. A szlovák nyelv megfelelő szintű elsajátítása pedig, minden itt élő magyarnak saját érdeke. Mit gondol, szerették, tisztelték önt a diákjai? Ezt talán tőlük kellene megkérdezni. De úgy érzem, igen, mert sok év után is örülnek a találkozásnak. Még azok is, akiket valamilyen oknál fogva eltanácsoltunk az iskolából (igazgatóhelyettesként a tanulókkal adódó problémák megoldása többnyire az én feladatom volt). Az egyik fiú két puszi után elmondta, rettenetesen megbánta, amit tett, s szégyelli magát, hogy ő nem végezte el az iparit, mint az édesapja (akit kezdő pedagógusként szintén tanítottam). Amikor oktatott, megfordult a fejében, hogy elhagyja a tanári pályát? Egyetlen alkalommal merült fel bennem, hogy talán jobb lenne mással foglalkozni, de akkor sem a diákok miatt. Már nem is emlékszem, mi volt az oka, hiszen ennek majdnem harminc éve. De amikor végiggondoltam, hogy lesz egy íróasztal, meg néhány kolléga, mindjárt elment tőle a kedvem. Nem lett volna minden évben a kíváncsisággal teli várakozás: Milyenek lesznek az új diákok? Milyen lesz az új osztályom? A tanító a nemzet napszámosa, aki tudatosan választja ezt a pályát, tudatában van annak is, hogy nem várhat magas fizetést. Csak azokat a diákokat kedvelte, akik maximumra teljesítettek az óráján? Egyáltalán nem, hiszen mindenkinek lehet rossz napja, nem mindig nyújthatja a maximumot. Véleményem szerint nagyon fontos, hogy felmétjük, ki mire képes, s mindegyik tanulótól a képességeinek megfelelő teljesítményt kéijük számon. Azt viszont következetesen! Minden tanév elején el is szoktam ezt mondani az osztályban, hogy egyértelműek legyenek a játékszabályok. Ön szerint a tanár lehet a diák barátja, vagy keményen kell fognia tanítványát, hogy sikeres ember váljék belőle? Csakis barátja legyen, s ne ellensége! De atyai jó barát, aki idősebb, tapasztaltabb emberként segíti, neveli, tanítja. S mindenképpen előbbre teszem a nevelést, mert csak ezután jöhetnek az ismeretek, a tudás. Mivel tölti a mindennapjait? Szeptembertől még egy osztályban tanítok magyar nyelvet és irodalmat - igyekszünk majd minél jobban felkészülni az érettségire. A tanításon kívül pedig fordítok - tankönyveket, egyetemi jegyzeteket, bírósági szakértőként különféle szövegeket. Szórakozásként pedig olvasok, imádom a keresztrejtvényeket, a jó színházi előadásokat - igyekszem hasznosan tölteni az időmet. Minden esetre nagyon sokszor az az érzésem, hogy nyugalmazott pedagógusként még kevesebb időm van, mint azelőtt. ÚJ SZÓ-ELŐZETES A komáromi Selye János Magyar Tannyelvű Gimnázium történetében a-2005/2006-os tanévben jelentős eseményre kerül sor. Az alapításának 355. és a Szlovákiában első magyar gimnázium újraindulásának 55. évfordulójára is emlékező intézmény egész napos rendezvénysorozattal indítja az új tanévet, melynek egyik fontos része lesz a műsorral egybekötött ünnepi ülés több meghívott vendég részvételével. A százéves épületen komoly átalakítási munkálatokat végeztek, s a tanulók számának növekedésével párhuzamosan az iskolaépület új tetőtéri résszel és itt berendezett új tantermekkel és könyvtárhelyiséggel lett gazdagabb. A ünnepi összejövetelre szeptember 16-án kerül sor a gimnázium épületében, majd a komáromi Városi Művelődési Központ dísztermében. Az ünnepi összejövetelünk programja: 8.30: A meghívott vendégek érkezése, gyülekezése a Selye János Gimnázium aulájában 9: Az újonnan épült padlástér ünnepélyes átadása, melyen részt vesznek: Szigeti László államtitkár, Dolník Erzsébet parlamenti képviselő, Fehér Miklós, Nyitra megyei alelnöke 9.30: Selye János emléktáblájának megkoszorúzása az iskolaépület földszintjén, Varga Róbert fotóművész kiállításának megnyitója a gimnáziumban 10.30: Ünnepi műsor a komáromi Városi Művelődési Központban. (ú) ISKOLAI KVÍZ Kedves szülők, pedagógusok, jelenlegi és örök diákok! Olvassák figyelmesen az Iskola utca melléklet cikkeit, és abban az esetben, ha helyesen válaszolnak az általunk feltett kérdésekre, és a megfejtést szeptember 21-ig beküldik, megnyerhetik az Új Szó Német-magyar képes szótárát. 1. Honi sajtónkban már a tanévkezdés előtt megjelent a szülőket, pedagógusokat elriasztó, és engem is lesújtó, s talán sokakat megdöbbentő mondatcím: Első osztály nélkül kezdi a tanévet... magyar egyházi gimnáziuma. a. Pozsony b. Léva c. Fülek 2. Kinek volt szüksége erre az intézményre, s közben tudjuk, hogy a menesztett iskolaalapító lelkész kiveszi ... az iskolából. a. gyermekeit b. unokáit c. szüleit 3. A tanári életpályáról Hlavács Máriával, a... Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskola és Kereskedelmi Akadémia nyugalmazott tanárával beszélgettünk. a. rozsnyói b. kassai c. nagyrőcei Címünk: Új Szó - Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1. A megfejtéseket e-mail- ben is eljuttathatják az alábbi címre: iskolautca@ujszo.com Múlt heti Iskolai kvízünk megfejtése: lb, 2a. Köszönjük, hogy ilyen sokan részt vettek játékunkban. Ezúttal a komáromi Kiss Évának kedvezett a szerencse, az Új SZÓ ajándékát küldjük neki. A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Dr. Hadas Katalin A halasztást a törvény nem teszi lehetővé Jelige: Félelem. Fiam most szeptemberben kezdte meg az iskolát, most töltötte be hetedik életévét. Vékony testalkatú, törékeny gyermek, féltem őt, helyt tud-e majd állni az alapiskolában. Meg szeretném kérdezni, van-e arra mód, hogy pár hét után, ha nem búja a tempót, még egy évre visszamenjen az óvodába. Még nagyon játékos, nem tud sokáig egy helyben ülni, bár már iskolaérettnek találta őt a pszichológus. Ha fia augusztus 31-ig betöltötte hetedik életévét, akkor már nincs mód arra, hogy még egy év halasztást kapjon. Azok a gyerekek, akik elmúltak 6 évesek, de még nem töltötték be a hetedik életévüket szeptember elsejéig, azok az adott iskolai évben december végéig még kaphatnak utólagos halasztást. Mivel az ön fia már elmúlt hét éves, ez azt jelenti, hogy volt már egy év halasztása, s még egy év halasztást a törvény nem tesz lehetővé. Ha annyira törékeny, vékony testalkatú a gyermeke, akkor az iskolai tam'tás után egy kis időt szánjanak pihenésre: feküdjön le a gyerek, s ha nem tud elaludni, hallgasson halk, nyugtató zenét, vagy mesét. Az alvás után még egy kis aktív pihenést is beiktathatnak, biciklizhet, vagy futkározhat egy kicsit, mozogjon, hogy teljesen felébredjen. Tanulni se úgyja- nuljanak, hogy megállás nélkül egész délután, hanem rövidebb, hosszabb szüneteket iktassanak be. Közben egyen és igyon is a gyerek, ne legyen se éhes, se szomjas, elegendő vitamin jusson a szervezetébe, mert ezeknek mind szerepük van az összpontosításnál. Ha éhes, vagy szomjas a gyerek, akkor nem az fogja érdekelni, hogy mennyi kettő meg három, hanem az, hogy de jó is lenne ezt, vagy azt enni és inni. Elterelődik a figyelme a tanulásról, s csak saját szükségleteivel fog törődni. Az nem baj, hogy még játékos a gyermeke, nem kell tőle teljesen megvonni a játékot csak azért, mert már iskolába megy, hanem okosan kell beosztani a délutánt, hogy tanulásra is, meg játszásra is jusson ideje. Meg kell vele beszélni, hogy ha jól odafigyel, amikor tanulnak, akkor rövidebb idő is elegendő lesz arra, hogy elkészüljön a házi feladattal, ha viszont csak feleslegesen húzza az időt, s nem figyel oda a megtanulandóra, akkor lehet, hogy végkép nem marad ideje a játszásra. Tőle függ, hogy mennyi ideje marad játszani. Az első heteket használja fel arra, hogy felmérje, mekkora a gyermeke teherbírása. Ha ezt tudni fogja, készíthetnek otthoni órarendet is, hogy minél jobban ki tudják használni a délutánt. Az otthoni órarendnek az az előnye, hogy keretet ad az otthoni munkához, s aktív munkára sarkallja a gyereket. Az egyes otthoni foglalkozások eleinte ne legyenek hosz- szabbak tizenöt-húsz percnél, ez az az időmennyiség, amit effektiven képes kihasználni a gyerek, ami alatt még nem fárad el a keze az írásban, vagy figyelmesen tud olvasni, számolni. Ügyeljen arra, hogy saját szorongásait, félelmét ne vetítse ki a gyerekre, mert akkor biztosan nem fogja bírni az iskolát. Ne azt mondogassa neki, hogy milyen gyenge és törékeny, hanem azt, hogy biztosan neki is jól fog menni a tanulás, ha közben elegendő időt pihenhet, játszhat. Minden egyes elért kis sikerért dicsérje meg, együtt örüljenek annak, hogy ez ilyen jól ment. Bátorítsa őt, hogy biztosan képes lesz rá, hogy a többiekkel együtt haladjon a tanulásban. Ha a gyerek sok pozitív visszajelzést és bátorítást kap, ő maga is hinni kezd majd saját képességeiben, s ez fog tükröződni az iskolai előmenetelében is. Ha viszont betegesen gyenge testalkatú, annyira törékeny, hogy semmilyen megterhelést nem bír el, s állandó betegségekkel küzd e miatt, akkor orvoshoz kell segítségért fordulni. Ha nagyon sok órát hiányozna különféle megbetegedések miatt, akkor létezik egy olyan megoldás, hogy felmentik a gyereket az iskolába való járás alól, ahová csak bizonyos időközökben járna be, s közben otthon tanulna. Ha iskolába megy, akkor lefeleltetik, s megkapja az új feladatokat. Ezzel a lehetőséggel csak nagyon komoly megbetegedéseknél élnek az orvosok, remélem, hogy az ön fia ettől sokkal egészségesebb. Ha a pszichológus kolléga iskolaérettnek találta a kisfiát, akkor biztosan képes lesz elsajátítani az első osztály tananyagát. Problémák, kis zökkenők biztosan adódnak majd az év folyamán, de remélhetőleg szorgalommal, odafigyeléssel, törődéssel ezeket képesek lesznek legyőzni. S ha így lesz, mindketten örülni fognak a sikernek, s annak, hogy mégis képesek voltak megbirkózni a feladatokkal. Ha tudatában vannak annak, hogy minden kezdet nehéz, akkor nem roppannak össze, ha szembe találják magukat az első nehézségekkel. Nem a kibúvókat fogják keresni, hanem annak a módját, hogy hogyan tudnák ezeket a nehézségeket legyőzni. ISKOLA UTCA A mellékletet szerkeszti: Horváth Erika Levélcím: Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 427, e-mail: iskolautca@ujszo.com
