Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-30 / 201. szám, kedd
SZÜLŐFÖLDÜNK 2005. augusztus 31., szerda > 2. évfolyam, 35. szám lén lett 750 éves a hajdani mészégetők faluja, a Jászó melletti Debrőd. Kalandos múltjában szerepel tatárjárás, törökveszély, pestisjárvány. „...de a sziklák állanak” zepsitől egy kőhajításra, Szlovák-érchegység déleleti részében található iti célom, a hajdani mészgetők faluja. Az első doog, ami Debrődön megog, mégsem a mész, hatéin a rengeteg kisfecske a illanydróton. Ülnek szé>en szaporán egymás melett, megtárgyalják a világ lolgait, egymás füttyébe rágva, akár az emberek, íppoly fegyelmezetlenek. KOZSÁR ZSUZSANNA A második dolog, ami Debrődön negfog: a virág - út mentén, patak nellett, a községháza ablakaiban, nindenütt. Madarak és virágok a tegyek között szerényen megbújó álucskában: érzem, ezen a helyen :sakjó várhat rám. „...az első otthon emléke...” Csend van Debrődön, az utcákon és a községházán egyaránt, olyan csend, mely nagy események után illeti meg a községet. Mert Debrőd minden éven teremtő tevékenységet folytat, mely után megpihenhet. A falunap itt nemcsak holmi dáridó, eszem-iszom, csimbumcirkusz. A falunap itt arra való, hogy csinosodjék a környék, hogy az értékek megmaradjanak, és a lakosok közösen ünnepeljék a település évfordulóját. A falunap itt arra való, hogy hazavárják azokat, akik messze estek szülőhelyüktől. És kitisztítsák a forrást, vagy rendbe tegyék a Nepomuki Szent Jánosszobrot, vagy közösen előadják az István a királyt, vagy felújítsák a mészégetés hagyományát. Mert a község legnagyobb bánata éppen az, hogy nem jönnek újak, fiatalok. Akik házat vesznek ma Debrődön, hétvégi háznak veszik, ide jár az a néhány vidékre áhítozó kassai az egyhetes robot után megpihenni. Pedig Debrődnek inkább arra lenne szüksége, hogy családok jöjjenek, gyerekekkel, hogy legalább az óvoda működése ne legyen olyan ingatag. Pedig a központosítás divatjának megszűntével visszajöttek ide az iskolások, rendbetétetett az épület is, tizenöt év után ismét működni kezdett a debrődi magyar iskola. Ám a huszonegyedik századra lecsökkent a gyereklétszám újra, már csak az óvodában lehet reménykedni. Bár lennének annyian a porontyok, mint a kisfecskék a villanydróton. „Évszázadok messze tűntek...” Idén 750 éves lett a település. Kalandos múltjában szerepel tatái] árás, Szeged környéki telepesek behozatala, Jiskra portyázása, törökveszély, Habsburg-ellenes felkelés, pestisjárvány, még Kun Béla csapata is átvonult rajta. Nyugalmasabb időkben földműveléssel, pásztorkodással, fazekassággal foglalkoztak a lakosok, ám a 19. századtól Debrőd legfőbb jellemzője a mészégetés lett. Ennek hagyományát a Szepsi melletti község eddig háromszor újította fel, mivel ma már rendkívül költséges mulatságnak számít az egykor napi megélhetést biztosító tevékenység. A mészégetők kései utódai ma jobbára Szepsiben vagy Kassán dolgoznak, hiszen az emberekre telepedő szocializmus a mészégetést számolta fel, az újabb idők pedig a termelőszövetkezetet. Az aktív lakosságnak csaknem húsz százaléka munkanélküli, vagy szezonális munkákból él. A polgármester asszony, Papp Anna szerint, ha Debrőd turistaközponttá válna, az a munkanélküliségen is segítene. Hiszen szép, csendes kis falu ez, melyből többfelé lehetne kirándulni. Van néhány gazdátlan régi ház, melyet át lehetne alg-Mindenki kincse a sziklába ágyazott emléktábla (Szűcs Éva felvételei) A forrás környékét is kicsinosították kítani turistaszállóvá. Ám ezek még távlati tervek. Sokkal közelebbi valóság az úthálózat megreparálása és a csatornázás. Debrőd képes talpon maradni a viharok közepette is, és ennek magyarázata talán az, hogy megbecsüli értékeit, és őrzi a faluhoz kötődő neves emberek emlékét. Egyik példája ennek Vidasics Ede szabadságharcos pap síremléke. Bár a tábori lelkész nem volt debrődi születésű, szerencséden sorsa ehhez a községhez kötötte. A szabadságharc bukása után hurcolták a jászói kolostorba, éveken át tartó szobafogságba, élete utolsó éveiben azonban újra misézhetett a Jászóhoz közeli Debrődön. Kívánságát, hogy a debrődi temetőben helyezzék nyugalomra, és sírja a templomra nézzen, teljesítették. Az utókor pedig felkutatta személyét, a meglévő mozaikokból kirakta életét, megrongált síremlékét pedig rendbe hozatta. Lelkipásztorait ma is nagy becsben tartja a község, az egyeden debrődi díszpolgár maga is pap, a nyolcvanéves Frankovics László, aki 37 éven át teljesített itt szolgálatot. A megbecsülés másik formáját, emlékplakettet azonban sokan kaptak a kerek évfordulót ünneplő község „születésnapján”, mind-Nepomuki Szent János ellopott szobrának másolata azok, akik sokat tettek a faluért,’ nagy évforduló emlékére. És ahogy akár eladóként, akár tanítóként, évente visszatérnek a fecskék, úgy akár Csemadok-elnökként. Ám a vátja vissza Debrőd is mindazokat, legszebb ajándék, a mindenki kin- akik múltjából részesültek, hogy a cse az az emléktábla, amelyet a for- jövőjük is olyan szüárd legyen, rás melletti sziklán helyeztek el a mint a sziklák a forrás mellett.
