Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)

2005-08-26 / 199. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 26. IZVILÁG 11 HÁZI KOSZT Torkoskodjunk egy kicsit AZ ÍZVILÁG KONYHÁJA Van az úgy, hogy az ember lá­nyának az ég adta egy világon semmi kedve nincs semmihez. Nyári kánikulában meg pláne természetszerű, hogy nem szíve­sen ácsorog a konyhában. Ám ha az ember lánya anya, mi több, kisgyermekes, bármit megtesz, hogy kölykének örömet szerez­zen. S hát persze, hogy torkos­sággal szerezhető neki a legköny­­nyebben öröm. És ez a két desz­­szert, melyet gazdasszonyunk, Mocsonokyné Vass Laura, mutat most be nekünk, kis fáradságot, kevés időt igényel. Az ő felettébb rokonszenves kamasz fiának, At­tilának kedvence a nagyi gyü­mölcsös sünje, meg a bármikor ropogtatható diós karamell, (gy) GYÜMÖLCSÖS SÜTI Én 8 tojásból sütök pis­kótát, de vásárolható készen is. Hangulattól és alkalomtól függően használhatunk külön­böző formákat, és süt­hetünk lapot is. Hozzávalók a krémhez: 25 dkgvaj, 15 dkg cukor, 3 dl tej, 1 vanüiás cukor, 4 dkg liszt, 4 tojássárgá­ja, idénygyümölcs. A krémhez a vajat és a porcukrot habosra keverjük. A tejből, a vanüiás cukorból, a lisztből és a tojássárgákból sűrű pépet fő­zünk. Ha kihűlt, hozzákeverjük a vajat. Bármilyen gyümölccsel ízesíthető (málna, eper, ananász, barack, banán stb.) DIÓS KARAMELL Hozzávalók: 15 dkg dióbél (lehet mandula, mogyoró), 30 dkg kristálycukor. (Somogyi Tibor felvételei) Egy lapos főzőedényben a cukrot mérsékelt tűznél, állandó keve­rés mellett felolvasztjuk, azaz karamellizáljuk. Majd hozzáadjuk az apróra vágott diót, s egy picit még együtt pi­rítjuk. Zsírpapírra, de legjobb, ha kivajazott porcelántálra öntjük, mert arról, amikor kihűlt és megszilárdult, könnyebben felválik. Általában 3-4 kenyeret, lepényt és gyakran kalácsot is sütöttek a kemencében Volt egyszer egy kemence... GÁSPÁR MÁRIA Az 1910-es, 20-as években majd minden falusi háznál volt kemence, az asszonyok otthon sütötték a kenyeret, általában he­tente kétszer. A családtagok szá­mától függően egyszerre 3-4 ke­nyérre valót dagasztottak, s egy nagy adag kovász (tészta) mindig kellett a különféle lepények elké­szítéséhez is. A sütés előtti estén „megtették a kovászt”: kiszórták a lisztet a sü­­tőteknőbe, meghintették egy ke­vés sóval. Kezükkel kis gödröt váj­tak a liszt közepébe, beletették az előre beáztatott kovászt, és egy kevés langyos vizet. (Minden da­­gasztáskor félretettek egy kevés kovászt, amely a következő da­­gasztásig megszáradt. Akkor elő­vették, langyos vízbe áztatták, s felhasználták az új kenyér kelesz­­téséhez. Kissé savanykás, teltebb ízt adott a kenyérnek.) Reggel, két órával a sütés előtt langyos vízben felfuttatott élesz­tőt, vizet kevertek a liszthez, és „bedagasztották”. Ekkor keverték a tésztába a krumplinyomóval szétnyomkodott főtt burgo­nyát is. Dagasztás után egy órával kiszakították, szakajtóba rakták a ke­nyérnek va­lót, itt nyer­te el kívánt alakját. Ezután elővet­ték a lepénynek szánt tésztát, gyúródeszkára rakták, gömbölyű cipókat formáz (A szerző rajzai) tak belőle, elnyújtották, körben a szélét egy kicsit felhajtották. ízlé­sük és lehetőségeik szerint meg­rakták, megtöltötték. A kemencét a gazda „fűtötte ki”. Kötegekbe rakott „rőzsgyé­­vel”, kukoricakóróval. Ha a tüze­lő elégett, „sutak”-kal (botra kö­tözött kukoricahéj) alaposan ki­söpörték a kemence belsejét. Elő­ször a lepényeket sütötték meg, ezekhez kevésbé erős hőre volt szükség, mint a kenyérhez. A lepények töltelékkel (rátéttel) ké­szültek. A módo­sabb gazdák tartót tak tehenet, náluk gyakran került az asztalra túrós-tejfeles lepény. A túró és a tejfel alá helyenként tört burgonyát is szórtak. Nem cukrozták, mint napjainkban, a természetes ízeket részesítették előnyben. Szegényebb házaknál durván áttört krumplival szórták meg a lepényt, néhány kanál zsírt tettek rá. Ha akadt egy kis tejfel a háznál, azt locsolták-kenték az előre megszurkált tésztára. Hacsak puszta lepényt sütöttek, utó­lag kenték meg zsírral, s meg­szórták tört vagy reszelt fok­hagymával. Ked­velt volt a töpörtyűs és a szalonnás lepény is. Apróra vágott töpörtyűt nyomkodtak a még nyers tésztá­ba, vagy megrakták füstöltsza­­lonna-darabkákkal. Alkalomadtán kalácsot is sütöt­tek a kemencében. Itt sültek a kará­csonyi és a húsvéti kalácsok, itt pi­rult a lakodalmas kulcsos kalács is. A ház asszonya már elvégezte a munka javát, mire a gye­rekek felébred­tek, és így vagy úgy, de részt akartak venni a sütésben. Kap­tak egy-egy marék kovászt, s ők készítették a .kisverebeket”. Két, arasznyira nyújtott vé­kony tésztát lazán összecsavar­tak, félkör ívbe hajlították, ujjúk­kal a csőrét és a farka két végét la­posra nyomták. Feketebors volt a madárka szeme. A kisverebek a kemencében megdagadtak, bar­nára sültek. A gyerekeknek készült az „ízik”. Egy-két fonással összeállított, kö­ménymaggal, sóval meghintett kis „kenyéri’ volt, amit az iskolá­ból hazaérkezve hamar szétkap­kodtak. A lepények, kalácsok után újra ki kellett fűteni a kemencét, ezút­tal sokkal forróbbra hevítették, majd újra kisöpörték. A kenyér két órán át sült a kemencében. A kalácsot és a kenyeret a kemencé­ből való kiemelés után „megmos­datták”. Vizes konyharuhával minden oldaláról alaposan letö­­rölgették, letisztogatták a rákerült hamuszemeket. így lett tiszta és fényes a héjuk. 1 KIS MOSOLY, 2 KIPRÓBÁLT RECEPT, 3 JÓ TANÁCS Mézes édes élet, akár kenyéren OŇOVÁ ORBÁN GIZELLA légy Egy vállalkozó kedvű fiatalem­ber méheket vásárol. Pár hét múl­va az öreg méhész megkérdi tőle, hogy megy a méhészkedés.- Köszönöm kérdését, remekül. Méz ugyan még nincs egy csepp sem, de az anyósomat már hatszor megcsípték azok a drága, szorgos kis jószágok. 2két Mézes keksz 2 egész tojást jól kikeverünk 25 dkg porcukorral, majd hozzáadunk 6 evőkanál olvasztott mézet, 20 dkg vajat, és az egészet habosra ke­verjük. Fokozatosan hozzáadago­lunk 80 dkg sima lisztet, 1 evőka­nál szódabikarbónát, 1 kanál őrölt szegfűszeget, 1 kanál őrölt fahéjat és 1 kanál erős feketekávét, majd a jól kidolgozott tésztát legalább 2-3 órán át pihentetjük a hűtőben. Lisz­tezett gyúródeszkán elsodorjuk, és tetszőleges formákat szúrunk ki belőle. Jól kizsírozott tepsin, elő­melegített sütőben aranysárgára sütjük. Mikor kihűlt, bevonjuk csokimázzal. 20 dkg főzőcsokit da­rabokra törünk, és gőzfürdőben el­keverjük 10 dkg Cera margarinnal. Ha nem vonjuk be a mázzal, taná­csos a kekszeket sütés előtt tojással megkenni, sokkal mutatósabbak lesznek. Mézes csirke Egy nagyobb csirkét feldarabo­lunk, megsózzuk és grillfűszerrel ízesítjük. Pici vizet öntünk alá, és előmelegített sütőben közepes lán­gon vagy negyven percig sütjük. Félidőben megfordítjuk, de több­ször is meglocsoljuk a saját levével. 2 kanál mézet elkeverünk 1 citrom kifacsart levével, és egyenletesen a csirkedarabokra locsoljuk. Még öt percig sütjük így a legmagasabb hőfokon, hogy szép ropogós le­gyen. Én különböző fűszerekkel kiróbáltam, fokhagymával, curry­vel, tárkonnyal, mindenképpen jó. 3há... ♦ Fogyasszunk el minden reggel 1 kiskanál mézet. Lehet kenyéren vagy teában, vagy csak úgy fúttá­ban, a lényeg, hogy rengeteg érté­kes anyagot juttatunk vele a szerve­zetünkbe. ♦ A bőrünket is etessük meg oly­kor. Keverjünk el egy tálban 1 ka­nál olívaolajat, 1 kanál mézet és pár csepp citromot. Kenjük az ar­cunkra, még jobb, ha a kezünkre is jut, mert csodát művel a bőrrel. ♦ Ha a mézünk megcukrosodik, ki ne dobjuk! Állítsuk az üveget forró vízbe, hamarosan újra folyékony lesz. De soha ne melegítsük tűzön, mikrobán meg pláne ne, mert azzal az összes értékes anyagot megsem­misítjük benne. Az ízvilág augusztus 12-ei szá­mában Szilvássy József Hódola­tom a baracknak című írásában nyomdatechnikai okokból érte­­lemzavaróan összekeveredtek a mondatok. Stílusosan azt is mondhatnám, a nyomda ördöge jól beleköpött a levesünkbe. Mivel a megtörténteken változtatni már Helyreigazítás nem tudok, miután kiittam a szer­zővel együtt e keserű pohárt, köz­löm újra az érintett bekezdést úgy, ahogy az eredetileg hangzott: „De azért ilyentájt a frissen szedett, ínycsiklandozó barack az igazi, amelyből az idén re­kordtermés volt. Titokban még hét hónapos unokámnak is mi­xeltem egy gyűszűnyi sárga lét, s azóta még többet mosolyog rám. A nyár a barackból készült be­főzések ideje is, ami hagyomá­nyosan asszonymunka. ” A történtekért a szerző és a kedves olvasók szíves elnézését kéri a szerkesztő: Cs. Liszka Györgyi IZV1LAG Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: ízvilág, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
Oldalképek
Tartalom