Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-03 / 179. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7- Megcsalt bennünket a szomszéd tyúkjaival. Legyen belőle húsleves! (Ľubomír Kotrha rajza) A holokauszt tagadása a Német Szövetségi Köztársaságban jogi és erkölcsi bűntett Csak a fiúi tisztelet jogán? TALLÓZÓ ROSSZIJSZKAJA GAZETA Politikai játszmákat vél felfedezni az Oroszországban élő finnugor népek körül a napilap, amelynek úgy tűnik, Moszkva külföldi „barátai” a Szovjetunió széthullásának forgatókönyve alapján igyekeznek szétverni az országot. Az orosz kormány napilapjában megjelent cikkben Vlagyimir Tomilov emlékeztetett arra, hogy az Európai Parlament májusban határozatot fogadott el az Oroszország részét képező Mari Autonóm Köztársaságban tapasztalható súlyos jogsértésekkel kapcsolatban, s az őslakos mari (cseremisz) nép jogainak tiszteletben tartását követelte. Politológusok véleményét idézve Tomilov nyilvánvalónak nevezte, hogy mesterkéltek az EP-ben elhangzott vádak, a háttérben valójában az áll, hogy az őslakos finnugor népek által lakott oroszországi régiókban találhatóak a stratégiai kőolajtartalékok. Az újságíró felidézte, hogy az Egyesült Államok 2003-ban közzétett geopolitikai stratégiájában Zbigniew Brzezinski politológus, Jimmy Carter volt elnök egykori nemzetbiztonsági főtanácsadója nagy szerepet tulajdonít a hipotetikusan létező „Nagy Finnugor Köztársaságnak”. E népcsoport kiválasztása nem véletlen, hiszen a finnugor népek lakta területen koncentrálódik az energiahordozók tartalékának 40 százaléka. Tomilov szerint a nemzetiségi kérdések Oroszország világpiaci konkurenseit elsősorban gazdasági érdekekből foglalkoztatják. Kiemelte, az amerikai doktrínának Oroszországban is vannak hívei, de legalábbis hasonló törekvés figyelhető meg egyes regionális vezetők cselekedeteiben. Példaként említette Anatolij Karakcsijevet, Komiföld köztársasági elnökének volt helyettesét, aki Északi terület néven négy északnyugati régió - Komiföld, az Arhangelszki és a Vologdai terület, valamint a Nyenyec Autonóm Körzet - egyesítését javasolta. Tomilov, aki egyfajta finnugor állam mintaképét látja e mögött a javaslat mögött, utalt arra, hogy Karakcsijev nem egyeztetett az említett régiókkal. Úgy vélte, az érintettek véleményének mellőzése a helyzet destabilizálásával és a térségben élő különböző népek közötti gyűlölködés fellángolásával fenyegetne. SZERB SAJTÓ Erősen kiélezte a szerb-macedón viszonyt Jovan szerb ortodox érsek bebörtönzése, és Belgrad ragaszkodik ahhoz, hogy bocsássák szabadon a szerb megítélés szerint igazságtalanul elítélt főpapot. Velimir Ilics szerb beruházási miniszter sajtóértekezleten jelentette be, hogy Szerbia szünetelteti együttműködését Macedóniával mindaddig, amíg szabadon nem engedik Ohrid érsekét, egyben Szkopje metropolitáját. Közölte, személyesen próbált meg közbenjárni Branko Crvenkovski macedón államfőnél Jovan érdekében, ám azt a választ kapta, hogy az igazságszolgáltatás független, és az államfő ezért nem kíván élni kegyelmi jogkörével. Vitéz dr. Endre László, valamikori gödöllői főszolgabíró, majd Pest megyei alispán, a német megszállás után belügyi államtitkár - a magyar történelem egyik legsötétebb figurája. Háborús bűnösként kivégezték. Nemrég a fiáról, Endre Zsigmondról készült dokumentumfilm. E. FEHÉR PÁL Ez az idős ember ma is rajong édesapjáért, gyűjtögeti a róla szóló cikkeket, fényképeket. Meg van győződve róla, hogy apja a zsidók összeesküvésének áldozata lett, ezért nem is hajlandó olyan tények megismerésére, amelyek netán sérthetnék kegyeletes érzéseit. Még azt sem hiszi el, hogy voltak náci megsemmisítő táborok, szerinte a magyar zsidóságot dolgozni vitték, ami helyes lépés volt, ám az inkriminált helyszíneken, sajnos, az átlagosnál többen haltak el. A Duna televízióban történészek vitatkoztak e filmről, és szinte egyöntetűen megértették a fiúi rajongást: neki - úgymond - joga van apját védeni. A tévévita egyik résztvevője viszont figyelmeztetett: a náci vezérek, például Hitler helyettese, Martin Bormann és főépítésze, Albert Speer gyermekeivel ugyancsak készültek intetjük, s ők mintha többet értettek volna meg a múltból, noha nyilatkozataikban ők sem tagadták meg apjukat. Ilyen, nyilvánosság számára szánt gesztust persze nem is kért tőlük senki. Ugyanakkor azonban ezek a leszármazottak tudtak valamit, amit ez a megvénült magyar fiú nem tud vagy nem akar tudni, és ezt teheti, mert a megfelelő törvényi háttér Magyarországon (tegyem hozzá: Szlovákiában is) hiányzik, illetve nem működik. A Bormann- és a Speergyerekek nem feledkezhettek meg arról - a szülőket illető tiszteletük mellett -, hogy ha a holokauszt tényét a leghaloványabban vitatni merészelnék, azonnal bíróság előtt, majd börtönben találják magukat. Németországban a népirtás bűnét nem lehet áthárítani (ahogyan a magyar fasiszták és mai híveik egy csoportja teszi ezt: a németekre mutogatva, a magyar csendőrök és a közigazgatás aktív segítőkészségéről, valamint a zsidó vagyon rablásában tanúsított készségükről elfeledkezve), tagadni pedig nem csupán a büntető törvénykönyv paragrafusaiba ütköző bűn, hanem a társadalom erkölcsi érzetét súlyosan sértő cselekmény, amely azonnali kiközösítést von maga után. És magától értetődő módon a német történészek szintén keresték és keresik a história „emberi” hátterét, kutatják a magyarázatot arra, hogy a náci vezérek miként jutottak oda, ahová eljutottak, mi lehetett kultuszuk oka, miként látták őket a családban, a közeli munkatársak milyen véleményt formáltak róluk. Arról azonban szó sincs, hogy bárki tagadhatná a haláltáborok létezését. Még a hozzátartozó jogán sem. A nyilvánosság előtt semmi esetre sem. Most azonban magyarázgatják az Endre-csemete fiúi szeretetének eme borzalmas megnyilvánulását. Holott az, amit Endre László tett, nem csak a zsidóság ellen irányult, amint ezt a torzult lelkületű fiú a hóhér papa mentségére érvként említi, ma is eleven antiszemita indulatait is magyarázva. Ő a - minimálisan számolva is - négy antiszemita, törvényt megalkotó és végrehajtató Horthy-rendszert is fel akarta számolni. Ha úgynevezett úriemberi kategóriákban fogalmazok: a kormányzónak tett esküjét szegte meg, hogy hűséges hitlerista lehessen. Neki és hasonszőrű társainak már 1944. március 19-e hajnalán első dolguk közé tartozott például, hogy a kormányzó leghűségesebb emberét, Keresztes Fischer Ferenc belügyminisztert a Gestapo kezére, majd náci koncentrációs táborba juttassák. Hasonló sorsra jutott Sombor-Schweinitzer Ferenc, a Endre László (Képarchívum) politikai rendőrség főnöke, aki ugyancsak fogságra vetett kisgazdákkal, szociáldemokratákkal és kommunistákkal közösen töprenghetett azon, mi is történik voltaképpen a világban. Azzal a különbséggel, hogy a szocdemek és a kommunisták nem is vártak, várhattak más bánásmódot se a náciktól, se Endre Lászlótól, viszont mind a volt belügyér, mind a rettegett hírű egykori rendőrfőnök mégiscsak azok között volt, akik segítették Endre és százezernyi kisebb-nagyobb társa karrieijét. Endre végül is nem ellenzékiként lett alispán, mert ilyesmi a Horthy-rendszerben elképzelheteden volt. Ellenzékiként még segédjegyző sem lehetett volna. Ám szükséges-e Endrének és cimboráinak teljes bűnlajstromára emlékeztetni? A történettudományban - a rendszerváltást követően - rengeteg átértékelés történt. Olyanok is, amelyek megfeleltek a történelmi tényeknek, és olyanok nemkülönben, amelyek nem a tényeket tekintették irányadóknak, hanem azt az ideológiai hátteret, amely politikai programjukat, jelen esetben a Horthy-korszak rehabilitálását segítette. Ám még ez utóbbi irányzat képviselőinek sem jutott eszébe, hogy Endre Lászlót, a vitézt, a jogi doktort elítélő bírósági és erkölcsi verdiktet megváltoztassák. Imrédy Béla vagy Bárdossy László esetében történtek ilyen kísérletek, sőt még Endre László közvetlen főnökének, Jaross Andornak az ügyében is akadtak, akik enyhítő körülményeket kerestek. Endre Lászlónak eleddig nem akadt védelmezője. Endre Zsigmond, a fiú vállalkozott erre, és ehhez nyilvánosságot is kapott. Azok, akik ezt a kísérletet kommentálják, arra hivatkoznak, hogy akár e dokumentumfüm által pontosabban ismerhető meg az antiszemitizmus természete: kialakulása, elmélete, gyakorlata. Nem hiszem. Az antiszemitizmus világa sajnálatosan megfelelően ismert. Az a lélektani és politikai közeg, amely egyes vallások vagy nemzetek, nemzeti kisebbségek kiközösítésére, megsemmisítésére irányul napjainkban, az egész emberiség asszisztálása mellett működik. Mind az öt földrészen. Valóban szükség lenne arra, hogy Endre Zsigmond segítségét igényeljék akárkik a faji, a politikai, a nemzeti előítéletek és következményeik megismerésére? Hagyjuk békében élni a bűnösök leszármazottait! És ne feledkezzünk meg róla, az apák és a nagyapák bűne nem avult el. Sem jogi, sem erkölcsi értelemben. Kutatják, hogy a náci vezérek miként jutottak oda, ahová eljutottak. KOMMENTÁR Simon az, aki szegény? BARAK LÁSZLÓ Szegény Simon Zsoltnak már megint le kellene mondania. Legalábbis ismét ezt követeli néhány, önmagát felkent környezetvédőnek álcázó megszállott. Közben pedig egyáltalán nem biztos, hogy a tátrai tűzvész e legfrissebb politikai fenekedés igazi oka. Annál kevésbé, mivel, enyhén szólva, nem bizonyított a mezőgazdasági miniszter piromániája, vagyis beteges gyújtogatási hajlama... Sőt, biztosan nem ő gyújtotta föl a Magas-Tátrát! Ürügyként viszont éppen megfelelhet a szóban forgó katasztrófa Simon távozásának követelésére. Ha már a Magyar Koalíció Pártjának politikusaira ez idáig csak néhány kósza, kis stílű, vidéki apparatcsik „tyúklopásaié’ sikerült rákenni. Legalábbis, a szlovákiai politikai elit mindennapi viselt dolgaihoz képest... Mindenképpen kézenfekvő tehát egy magyar nemzetiségű politikust bemártani, ráadásul a nemzeti kincsként számon tartott magashegység „kálváriájának” kapcsán. Most, az ősszel esedékes megyei és a jövő évi parlamenti választások előtt - pláne! Minden rendben is volna ezzel a szándékkal, hiszen a politika eszköztárában a legfennköltebb princípiumok mellett megvan sajnos a legitimitása a permanens hazudozásnak, a szimpla szemétségnek is. Ezúttal azonban, ahogy mondani szokás, mégis megálljt kellene parancsolni a lakodalmas menetnek, mégpedig épp a „környezetvédő menyasszony” miatt...! Hiszen a közvélemény józanabb része egészen biztosan jól emlékszik arra, hogy az elképesztő erejű tornádó martalékává vált tátrai fenyvesek romjainak mielőbbi szakszerű eltakarítását - az erdészekkel együtt - éppen a most feláldozandó miniszter szorgalmazta a legvehemensebben annak idején. Mégpedig épp azokkal a népbutító, elvakult zöldpárti propagandát foggal-körömmel gerjesztő megélhetési!!) környezetvédelmi egyletekkel szemben is, amelyek fanatikusai mindmáig arról prédikálnak minden lehetséges fórumon, hogy nem szabad hozzányúlni a Tátrához, mert, úgymond, meggyógyítja az majd önmagát...! Hiába ágált a szakma, Simon Zsolttal együtt, számtalanszor kinyilatkoztatván, hogy ez az öngyógyítási duma úgy hülyeség, ahogy van! Mert minden egyes tétlenségre kárhoztatott nappal a Magas-Tátra végórájához közeledünk. S lön! A minap úgy égett le közel háromszáz hektárnyi erdőmaradvány a hegység turisztikai központjainak tőszomszédságában, mmt egy papírgalacsin... Egyébként, tényleg nem kell abból különösebb ügyet csinálni, ha időközönként az aktuális kormány tagjainak lemondását követelik egy demokratikus országban. Szólásszabadság lenne ugyanis vagy mi a szösz. Nem mindegy azonban, hogy kiket és miféle motiváció vezérel, amikor útilaput emlegetnek, akár egy politikussal kapcsolatban. Akkor sem kell világvégét vizionálni, ha előre megfontolt hatalmi ambíciókkal történik az ilyesmi... Csak éppen nevetséges, egyszersmind elszomorító, ha ilyen esetekben rendre oly mérvű szellemi nyomorúságot feltételeznek egy állítólagos európai ország köznépi berkeiben is, mint amilyen a bujtogatók fejében általában lappang. Ilyen értelemben most már nem is biztos, hogy Simon Zsolt az az ember, aki szegény... JEGYZET Gyatra népegészség PÉTERFISZONYA Nem nagyon valószínű, hogy a hazai illetékeseket tényleg meglepte a nemrég közzétett értékelés, mely szerint Szlovákiában 6- 8 évvel rövidebb ideig élnek az emberek, mint az EU tagállamaiban, de egy biztos: az egészségügyi reformjára oly büszke Rudolf Zajac miniszter nem nagyon örült a közzétett adatoknak. A tárgyilagosság kedvéért meg kell jegyezni, ma még a népegészség állapotáért nem (csak) őt terheli a felelősség, ugyanis a WHO az ágazatot a rendszerváltás óta folyamatosan elmarasztalja. Főleg azért, mert a közismerten kedveződen helyzet és a világszervezet ajánlásai ellenére nem fogott bele a problémák orvoslásába. Nos, az egészségügyi miniszter bejelentése szerint hamarosan minden másképp lesz. Ugyanis vezetésével a tárca vagy harminc rendelettel lát neki a lakosság jónak nem mondható - nem sikerült csökkenteni a szívós daganatos betegségek arányát, megállítani a drámai módon megsokszorozódott lelki nyavalyákat, de a csecsemőhalandóságot sem - egészségi állapotának javításába. Mivel köztudott, egészségünk megtartása 80 százalékban rajtunk múlik, vagyis csak 20 százalékban függ az orvosi ellátástól, a miniszter felhívja figyelmünket az egészséges táplálkozás, az aktív mozgás szükségére, a káros szenvedélyek-alkohol, dohányzás, kábítószer, felelőtlen párkapcsolat - és a stresszes életvitel kerülésére. Eszem ágában sincs ellenkezni ezekkel az ajánlásokkal, de tartok tőle, megvalósításuk akadozni fog. Mert hiszen hiába tudják a sokgyermekes szülők, hogy a sovány karaj egészségesebb az oldalasnál, a sonka a párizsinál, hogy a salátán az olívaolaj az igazi, amikor örülnek annak, ha a hónap végén legalább rántott levesre és pirítósra telik. A kisnyugdíjasok is naponta fogyasztanának friss zöldséget, ennék ők az idénygyümölcsöt, az epret, a dinnyét, az őszibarackot vagy akár az almát is, ha megengedhetnék maguknak. Csak hát tudják: ha nem verik fogukhoz a garast, ha 30 koronát költenek a nyári alma kilójáért, télen miből fedezik majd a fűtés egyre emelkedő költségeit? Vagy a tetemes gyógyszerkiadásaikat, amelyek a reform ellenére valahogy mégsem csökkennek? ! Félő, a harminc rendelet is kevés a lakosság egészségi állapotának javítására. Ha a kormány nem különít el anyagiakat az átfogó népegészségügyi tervezetek támogatására, ha nem biztosítja mindenki számára a kórokozómentes ivóvizet, a tiszta levegőt és a vegyszer nélküli élelmiszert, a miniszter szavai üres szólamok maradnak.
