Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-01 / 177. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 1. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 Szöveg nélkül (Ľubomír Kotrha rajza) Még több muzulmánt akar toborozni a Scotland Yard a terrorizmus elleni harcra Babu, a mozlim felügyelő TALLÓZÓ THE WASHINGTON TIMES Oliver Stone szerint George Bush amerikai elnök visszaél a hatalmával a 2001. szeptember 11-i terrortámadások óta, nem neki kellene vezetnie Amerikát; a The Washington Times szerint pedig az sajnálatos, hogy éppen ez a filmrendező forgat először játékfilmet a „napok napjáról”. Stone - akit az őt idéző Drudgereport amerikai hírportál „ellentmondásos” személyiségként jellemez - azt mondta: jelen pillanatban nem Bush a „megfelelő személy”. „Szeptember 11-e után túlreagálták a dolgokat. Bush hatalmas jogosítványokat szerzett, és visszaélt velük. Háborút indított Irak ellen, s emiatt csak tovább hanyatlott a gazdaság, és polgárháború robban ld” - mondta, hozzátéve, Bush rosszkor jött rossz vezető. Stone forgatja az első hollywoodi nagyjátékfilmet az Amerikát négy évvel ezelőtt ért terrortámadásokról, Nicolas Cage főszereplésével. Az 58 éves rendező már az amerikai történelem több jelentős eseményét megfilmesítette, nevéhez fűződik például a vietnami háborúval foglalkozó, A szakasz vagy a Kennedygyilkosságot feldolgozó, JFK című alkotás. A The Washington Times korábban „sajnálkozott” amiatt, hogy a Paramount Pictures éppen ezt a „összeesküvés-elmélet által megzavart” rendezőt szemelte ki. Az újság szerint Steven Spielberg, Randall Wallace vagy Ridley Scott minden bizonnyal szép, sikeres mozit csinálnának, hiszen korábbi filmjeik is megfelelő pontossággal, érzelmi töltettel és patriotizmussal ábrázolták az amerikai történelem nagy pillanatait. Stone eddigi filmjei nem győznek meg ugyanerről. Az újság emlékeztet, Stone a 2001. szeptember 11-i támadások után egy hónappal egy szakértői beszélgetésen azt fejtegette: hat nagy király, báró vagy vállalat irányítja a világot, és szeptember 11-e lázadása erről szólt. Ez a támadás maga volt a káosz, és a káosz energia. A lap szerint csak reménykedni lehet, hogy Stone úgy fogja elmesélni az eseményeket, ahogy azok megtörténtek. A Scotland Yard fokozni akarja a toborzómunkát a londoni rendőri erőkön belül jelenleg alulképviselt muzulmán hitűek körében. MTI-HÁTTÉR A testület így szeremé erősíteni bázisát a mozlim közösség soraiban, hogy hatékonyabban vehesse fel a harcot a iszlámista szélsőségekkel szemben. Dal Babu a kivételek egyike: a 42 éves, indiai családból származó brit férfi a londoni rendőrség egyetlen muzulmán hitű főfelügyelője. Amikor 1983-ban a testület tagja lett - emlékezik vissza a rendőrök nem egész egy százaléka tartozott valamely etnikai kisebbséghez. Ma ez az arány hét százalék, óriási változások vannak. Kapitányságán a keletlondoni Bethnal Green negyedben, ahol igen jelentős bangladesi és pakisztáni közösség él, a muzulmán rendőröknek van imahelyük, a vallási előírásoknak megfelelő (halai) étkezési lehetőségük, és pénteken mentesülnek a szolgálat alól. „Nagyon fontos a helyi közösség számára, hogy muzulmán felügyelővel van dolguk, és hogy látnak engem a pénteki imán a mecsetben, ettől bizalmuk van a rendőrség iránt - mondja Babu. - De a Scodand Yardnak még sokat kell tennie azért, hogy tükrözze a londoni lakosság sokféleségét. Az én kapitányságomon csak kilencen vagyunk muzulmán rendőrök és tisztek az 1200 főnyi állományból.” Ez az alulreprezentáltság minden szinten megmutatkozik: a „Met” (Metropolitan Police, a londoni rendőrség) mintegy 31 ezer alkalmazottja közül csupán 900 a muzulmán. A július 7-i és 21-i londoni merényletek után azonban Ian Blair, a Scotland Yard nagyfőnöke és Tony Blair miniszterelnök is személyesen beavatkozott az ügybe. „Szükségünk van önökre - fordult lan Blair a muzulmán közösséghez, amelynek szellemi és közösségi vezetőivel találkozott egy keletlondoni mecsetben. - A muzulmánoknak meg kell ragadniuk ezt az alkalmat, hogy tevékenyen fellépjenek a terrorizmus ellen.” Tony Blair konkrétabban is megfogalmazta óhaját, hogy „a potenciálisan nehéz negyedekben legyenek olyan muzulmán férfiak és nők, akik belépnek a rendőrség soraiba”. A Scotland Yard hónapok óta szaporítja különleges toborzó akcióit a különböző londoni közösségek körében. „Tavaly és idén a rendőrség 86 állásbörzét szervezett, hirdetéseket jelentett meg a célközösségek által olvasott lapokban, és ezekre 2800 érdeklődő választ kapott - sorolja elégedetten Simon Fisher a humánerőforrásigazgatóságtól. - Igaz, még erőfeszítéseket kell tennünk, hogy toborzásunk horizontját kiszélesítsük, és meggyőzzük minden közösség tagjait, nem csak a muzulmánokat, hogy a Scotland Yardnál karriert csinálhatnak.” Mindennek egyik akadálya a Scotland Yard nem túl jó híre. „Olyan szervezet ez, amely hosszú időn át rasszista volt, az indiai vagy pakisztáni rendőröket feljebbvalóik sokáig elszigetelték, levegőnek nézték, sőt kitoltak velük” - vélekedik Tahir Butt, a Muzulmán Biztonsági Fórum (MSF) szóvivője. A muzulmán szövetségeket összefogó szervezet üdvözli a londoni rendőrség mostani erőfeszítéseit, de azért még óvatos. „Ha nem érted meg az iszlámot, akkor értékelési hibákat vétesz vagy helytelenül kezeled a problémát” - figyelmeztet Butt azzal kapcsolatban, mi kell egy közösség megértéséhez vagy a terrorizmus elhárításához. Olyan szervezet a Yard, amely hosszú időn át rasszista volt. TÁRCA Álmodik a magyar FORGÁCS MIKLÓS Összejöttek a fiatalok. A hiányzó láncszemek. Akik nincsenek fölkészülve a hatalomátvételre. Úgy tűnik, mégis van egy generáció, amely képes együtt gondolkodni, egyeztetni, felvázolni a szórványmagyar-lét valós és virtuális problémáit. Találkoztak a fiatalok. Derék legények, remek leányok. Tisztes foglalkozások és titkos álmok már talán felnőtt képviselői. Akik soha nem elégedettek, de valahogy nem is ők azok „a mások”, akik változtatnak a dolgokon. A peremmagyarság színes szélesvásznú filmjében nem ők a főszereplők. Ebben a filmben szimpatikus, időnként ellenszenves emberek nézik szép, helyi magyar köldöküket és nagyon elégedettek, hogy szép, helyi és magyar. A magyarokat perememberekké tevő város még színesebb és még szélesvásznúbb filmjében vannak rockerek és melósok, kispolgárok és entellektüelek és más szellemi, társadalmi rétegek, s vannak a magyarok. Mondani sem kell a rockerek, melósok, kispolgárok és entellektüelek között is vannak magyarok, de szlovákok is, ám a magyarok között nincsenek szlovákok, bár talán ez se biztos. Ahá, gettó! - csap homlokára a higgadt külső szemlélő. Valamelyest igen, hiszen a főállású magyar magyar rendezvényekre jár, de csak akkor, ha a főállású magyar szervezetek rendezik^ Ha szlovák csoportosulás hoz el kitűnő magyarországi produkciót, akkor azt ignorálni illik. Egyáltalán a szlovák kultúra rendezvényei nem tartoznak az igazán látogatandó események közé. A tömegkultúra persze kivétel, de az ízlésficam büszke kozmopolitizmusa semmilyen nem hiú reményekre nem ad okot. Bizony a lévai magyarság vagy szlovák, vagy magyar rendezvényekre jár, nincsen szimbiózis, a vagy-vagy kemény parancsa érvényesül. Nem ismerjük egymást, nincsenek átjárások, pedig a helyi magyar kultúra legjobb pillanataiban is csak ismétli évtizedekkel ezelőtti önmagát. Alig látni szemléletbeli változást, nyitást. De most itt vannak a fiatalok, együtt vannak. Egy születésnap az ürügy, de egészen biztosan koncepciókkal jöttek. Mindenki ért valamihez, beavatja a többit, ha kell, még szervezkedni is fognak, leváltják a haladás kerékkötőit, és az européer kultúrpuccs fölszabadította területeken valóban egymás mellett élhet majd elődeink emléke előtt tisztelettel adózó helyi érték és a lelkesítőén, tapinthatóan provokáló, valóban kortárs művészet. Ezek a fiatalok majd megmutatják. Lehet, az öregek már várják is az épkézláb ötleteket és az azokat megvalósítani képes ötletes épkézlábakat is. A bezárkózásnak vége, a fiatal először fiatal lesz, aztán valamihez értő személy, valamit tudó szakember, s csak azután magyar vagy szlovák. Peremhelyzet helyett központi szerepe lesz a magyarul tudóknak, akik ismerik a helytörténetet, a szlovák-magyar évszázadokat, a magyar és a világtörténelmet, s olvasnak, kommunikálnak mindkét nyelven, sőt alkotni is képesek, de nem kell hűségnyilatkozatot tenni egyik oldalnak sem, sőt az oldalakat egy ilyen valahai peremmagyar teszi majd termékeny, féktelen gazdagságú televénnyé. A fiatalok terveket szőnek, változtatnak, szövetkeznek. A lévai fiatalok. Találkoztak. Itt. Selmecbányán. Egy születésnap ürügyén. Mindent megbeszéltek. Sokan voltak. Majd hazamentek. Lévára. Ahol ennyien még soha nem jöttek össze. Ennyien, együtt, még soha nem álmodoztak. Tenni sem tettek együtt semmi nagyot. Együtt még kicsit sem. Még Selmecbányára is külön-külön utaztak. KOMMENTÁR Gyurcsány sapkája... BARAK LÁSZLÓ Igen reménytelen helyzetben van az a nyúl, „akinek” fején folyvást pofozkodási szándékkal keres sapkát a vagánykodó róka. Ugyanis, ha van a nyúlnak sapkája, ha nincs, mindenképpen kap a pofájára... Mármost, egyre nyilvánvalóbb, hogy Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnökjelképes sapkája nem más, mint a nemzetpolitika... Legalábbis megint ilyesmire enged következtemi az a heveny médiacsetepaté, amely egy budapesti konferencia nyomán gerjedt a minap. A hét végén megrendezett szakértői(!) konferenciát a magyar kormányfő kezdeményezte, témája pedig a kettős állampolgárság európai uniós jogrendbe történő beillesztése volt. A tanácskozásra meghívott nemzetközi jogi szakértők négy alapkérdésre kerestek válaszokat, nevezetesen: „Létezhet-e többféle - így például külhoni - állampolgárság az európai jog és a magyar jog keretei között? Kaphat-e a magyar államhatárokon túl élő, tehát külhoni állampolgárságú személy magyar údevelet? Adhat-e Magyarország személyi igazolványt magyar állampolgársággal nem rendelkező, más jogi státusú - például speciális állampolgárságú - személynek?” E kérdések, ugye, egy tárgyilagos szemlélő számára egyértelműen azt jelzik, hogy Gyurcsány egyrészt a tavalyi, kettős állampolgárságról szóló, szerencsétlen népszavazási cirkusz nyomán kialakult bel- és külpolitikai feszültségeket oldaná, másrészt a külhoni magyarok státusát szeremé rendezni, ha már a téma legavatottabb hazai és nemzetközi szakembereit Budapestre hívta. Akik tehát valóban szívükön viselik a külhoni magyarok sorsát, hozsannákat zenghettek volna e kezdeményezés nyomán. Mivel azonban a határon túli magyar politikusokO) nem kaptak meghívást a tanácskozásra (ugyan mit is csináltak volna a jogi szakértők között! ? - B. L.), s mert Magyarországon immár állóháborúvá durvult a jobb- és baloldal hatalmi játszmája, a Fidesz nyalka szóvivője, Révész Máriusz rögvest egy, a szokásosnál is militánsabb Gyurcsány-ellenes kirohanást produkált a konferencia kapcsán. Felszólította a kormányfőt, hogy „otromba cselekedetéért sürgősen kérjen bocsánatot a határon túli magyar szervezetektől, és haladéktalanul vonja be őket is a tárgyalásokba”.- így megy ez! - gondolhatták volna ekkor elegánsan a külhoni magyar politikusok. - Majd ha eldöntöttetek odaát, miből, mit és hogyan főztök nekünk, csak szóltok, hogy menjünk át vacsorára... Addig meg nyírjátok egymást, fiúk, kedvetekre, ha ez az ára a mi „anyaországi” státusunk megnyugtató rendezésének... Csakhogy az elegáns gondolatok és megnyilatkozások eleve elegáns aktorokat feltételeznek ám. Kár, hogy nincsenek jelenleg ilyen kisebbségi politikusok. Mert nem lámák tovább a saját köldöküknél vagy a magyar jobboldal esküdt csadósaként naponta baloldali vért innának... Nyomban belekezdtek hát a Magyar Koalíció Pártjának vezetői is a „mámeginrólunknékülünk...” című elcsépelt himnuszba... A refrént persze ezúttal is Duray Miklós, önjelölt nemzetstratéga harsogja, imigyen: „Egyetlenegy kijelentést sem veszek komolyan, amit Gyurcsány Ferenc mond a nemzetpolitika területén, mert nincs hitele...” Most már csak azt nem lehet egészen jól érteni, hogy mi a fészkes fenét keres Duray „mámegin”, az ugyancsak Gyurcsány kezdeményezte - a határon túli magyarokat támogatni hivatott - Szülőföld Alap múlt héten megalapított és vélhetően pénzosztásra jogosult tanácsában...? Hacsak nem a pénzt keresi ottan...! FIGYELŐ OLASZ SAJTÓ Silvio Berlusconi olasz kormányfő azzal vádolta meg az itáliai ellenzék vezérét, Romano Prodit, hogy bátorítja az Irakban állomásozó olasz csapatok elleni támadásokat azzal, hogy „megszálló csapatoknak” nevezte az arab országba vezényelt kontingenst. „Azzal, hogy megszálló csapatoknak nevezi a Násziríjában állomásozó kontingensünket, Prodi igazolja és alátámasztja a katonáink elleni gerillatámadásokat” - mondta Berlusconi. A kormányfő arra reagált, hogy Prodi úgy nyilatkozott,„ha a balközép (politikai erő) alakíthat kormányt, kivonjuk a megszálló olasz csapatokat (Irakból)”. Az olasz miniszterelnök, akire egyre növekvő nyomás nehezedik, hogy rendelje haza az olasz katonákat az arab országból, azt hangoztatja: az egység kivonása az év végén megkezdődhet, feltéve, hogy azt az iraki biztonsági helyzet lehetővé teszi, és a koalíciós erők is áldásukat adják rá. THE WASHINGTON POST Üzbegisztán hivatalosan felszólította az Egyesült Államokat, vonja ki erőit az ország déli részén lévő karsi-hanabádi légi támaszpontról, amely az amerikaiak afganisztáni tevékenységének egyik fő bázisa. Taskent 180 napot ad Washingtonnak arra, hogy szállítsa el repülőgépeit és katonáit, leszerelje ottani berendezéseit - idézi az amerikai lap Pentagon-illetékesekre hivatkozva azt a levelet, amelyet az üzbég külügyminisztérium adott át a taskenti amerikai nagykövetségnek. A döntés jó néhány logisztikai problémát okoz az amerikai fegyveres erőknek afganisztáni tevékenységük ellátásában - folytatja az újság. A K2 néven is ismert karsi-hanabádi bázisra érkeznek repülővel a humanitárius segélyszállítmányok, s onnan szárazföldi úton jutnak el Afganisztán északi részébe, főként Mazari-Saríf térségébe, amelyet különösen télen nehéz megközelíteni. Az üzbegisztáni támaszpont az amerikai repülőgépek üzemanyag-ellátásra is szolgál, és elegendő hosszúságú kifutópályája van a nehéz gépek fogadására. A lap kérdésére válaszolva Lawrence Di Rita védelmi szóvivő azt hangoztatta, az amerikai katonai műveletek nem függnek egyetlen támaszponttól, bárhol van is az a világon. „Képesek leszünk szükségleteink szerint végrehajtani műveleteinket, bármi történjék is” - mondta, úgy ítélve meg, hogy egyelőre csak diplomáciai ügyről van szó.
