Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-20 / 194. szám, szombat
12 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 20. MINDENNAPI KENYERÜNK Tizenéves kereszttolvajok HAĽKO JÓZSEF 2003. november 16-án három fiú jelent meg a Győr melletti Ménfőcsanak hulladékgyűjtő telepén, és igencsak különleges anyagot kínáltak fel: a megfeszített Krisztus néhány kis fémszobrát. Az egyikük azt mondta, sírköves az apja, és ezekre már nincs szüksége. A felvásárló viszont élve a gyanúperrel visszautasította őket, mondván: „Tudod, mit? Hozza be az apád, tőle átveszem.” Csakhogy azokkal a szobrokkal senki nem ment vissza többet, időközben ugyanis egy elképesztő cselekedetet kezdett vizsgáim a rendőrség: a helyi temetőben ismeretlen tettes 74 darab feszületet tört le különböző síremlékekről. A nyomozás gyors eredményt hozott, az elkövető a helyi általános iskola három hetedikese, P. R., B. P. és M. L. A fiatalkori bűnözés az egyik leghitelesebb fokmérője a társadalom állapotának, és nemcsak statisztikai értelemben (a bűntények száma bizonyos idő alatt), hanem a jellegét tekintve is. Mert az, hogy három tinédzser hidegvérrel meggyaláz egy temetőt, és a keresztre feszített Krisztusra úgy tekint csupán, mint pénzzé tehető tárgyra, komoly jelzés az adott közösség számára. Komoly és fenyegető egy olyan országban, melynek fő szimbólumán, a Szent István- i koronán is a ferde kereszt jelenti a csúcsot. Komoly és fenyegető jelzés abban az országban, mely legfőbb értékeit a Szent István-i hagyományokból eredezteti, arra a Szent Istvánra épít, aki már a saját fiának, Imrének is azt hangsúlyozta: „A királyi palotában a hit után az egyház foglalja el a második helyet, az egyház, melynek első ízben a mi fejünk, tudniillik Krisztus vetette el magját (...) aki Krisztus testét csonkítja (...), az a szent egyház méltóságát csorbítja vagy csúfítja.” Mennyire szomorúan érvényesek és kifejezőek ezek a szavak a három elkövető viszonylatában, akik a részletes jelentés szerint ugyancsak „megcsonkították Krisztus testét”, akik nemcsak hogy ártó mód loptak, de lopás közben tönkre is tették a Krisztus-szobrokat, hogy aztán a leleplezéstől való félelmükben egy istálló melletti szalmakazalba rejtsék. Ám még ettől is többről van szó: a hozzátartozók lelki fájdalmáról, akik döbbenten álltak elhunyt szeretteik megrongált síremléke előtt. Szent István ünnepén tehát újra különösen aktuális a fiatalokért imádkozni, mégpedig azért, hogy Jézus Krisztus többet jelentsen nekik holmi személytelen fémfiguránál, hogy úgy fogadják őt el, mint élő és jelenlevő Urukat és Megváltójukat. Hogy őket is hasonlóan nemes lelkűvé formálhassa, mint azt fiától, Imrétől kérte Magyarország szent patrónusa: „Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz. Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben. Légy majd mértékletes, hogy mértéken túl senkit se büntess vagy kárhoztass. Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess...” Kiderült, hogy Ménfőcsanak hívei az alázatról, az irgalomról és a türelemről szóló Szent István-i üzenetet nagyon is értették, sőt meg is valósították. Fájdalmukat Isten kezébe tették egy bűnbánó szentmisén, melyre meghívták mind a károsultakat is. A tettesek iskolájának igazgatója pedig felkereste a helyi plébánost, hogy felajánlja a maga és diákjai segítségét a temető helyrehozatalában. Sőt, úgy határoztak, hogy a megrongált keresztekből öntetnek egy új, nagyobb feszületet, melyet e temető közepén helyeznek el Szent Pál szavaival - hogy még csak hasonló se ismétlődhessék meg soha. Meg nem erősített források szerint a hívek fellépésének köszönhetően a három tettes, P. R., B. P. és M. L. egyetlen büntetést kapott - segíteniük kellett az általuk megrongált sírkövek rendbehozatalánál. Ha ez tényleg igaz, nem marad más hátra, mint remélni, hogy nem csupán a fém Krisztus újult meg a sírjeleken, hanem feltámadt az élő Krisztus is a bűnös lelkekben. Mert csak így egyenesedik ki jelképesen a Szent Korona keresztje, csak így válik a szeretet mércéjévé eljövendő mindennapjaikban. Szent István, imádkozz érettük! És miérettünk. A szerző római katolikus pap Takács Izabella óvónő, háromgyermekes anya, amatőr kézőművész nemrég egy női regénnyel jelentkezett Kedvenc témája a család Férjével, Istvánnal és Tünde lányával, akivel együtt hódolnak a festészetnek (Szőcs Hajnalka felvételei) „Gyerekkorom óta motoszkált a fejemben, hogy egyszer könyveket fogok írni. És most több, gyerekeknek szóló könyv után végre megjelent az első regényem is, Nő a tükör előtt címmel, melynek kézirata még nyolc évvel ezelőtt készült el” - mondta Takács Izabella. GAÁL LÁSZLÓ Foglalkozását tekintve óvónő, de nyolc évvel ezelőtt, amikor a család vállalkozásba kezdett, egy időre megszakította pályáját, s közben négy regényt is írt. Két tinédzsereknek szólót és két női regényt, ezek közül jelent meg most az első, a Nő a tükör előtt című. ,Akkor én azt gondoltam, hogy ha az ember megír egy regényt, elküldi a kiadóba, ott elolvassák, és ha tetszik, kiadják. Sajnos, ez egyáltalán nem így van. Nyolc évet kellett várni, amíg megjelenhetett. Pedig egy idő után szükség van visszajelzésre is - vallotta meg a szerző. - Éppen úgy, ahogyan a festők is azért alkotnak, hogy valakinek megmutassák, az író is azt szeretné, hogy a művét mások is olvassák. Továbbra is megvan bennem a vágy, hogy valami újat újak, de kedvemet szegi, hogy tele van az íróasztalfiókom egy csomó kiadatlan kézirattal. Még fiatal koromban újságokban jelentek meg dolgaim, és jólesett, amikor az ismerősök reagáltak rá.” Végül, miután Izabella asszonynak szponzorokat is sikerült szereznie, könyve az AB-ART Kiadó segítségével jelenhetett meg nemrég, május végén. A történet egy tönkrement házasságról új szerelemről, az életről szól. „Az én házasságom hála Istennek teljesen rendben van, de magam körül sok tönkrement kapcsolatot látok. Saját magam annyiban vagyok benne ebben a könyvben, hogy én is próbálok olyan optimista módon gondolkodni, mint a szereplője, én is azt vallom, hogy az embernek nehéz helyzetekben is talpra kell állnia, és megpróbálni úgy szemlélni a világot, hogy mindig újra lehet kezdeni. Az anyáknak meg különösen erősnek keli lenniük, mégpedig a saját gyerekeik érdekében. Mert a gyerekek csak akkor lesznek boldogok, ha a szülők boldogok, vagyis ha az anyjukat is boldognak látják.” A szerző elárulta, ezt a könyvet könnyed, kikapcsolódásra szolgáló olvasmánynak szánta, amit viszont jelenleg ír, az már komolyabb témát boncolgat, a rákbetegség problémájával is foglalkozik. Takács Izabella több rádiójátékot is írt, ezek mindegyike női kérdésekkel foglalkozik, olyan témákkal, mint a baleset, a válás, a vállalkozó és az asszisztens közötti szerelmi kapcsolat, a vagyoni különbségek okozta probléma és hasonlók. „Mindegyik történet kitalált, de valójában mindegyikben benne van a mi családunk is. A gyerekekről mindig úgy írok, ahogyan mi éltünk, amíg a mieink kicsik voltak, meg a saját érzéseimet is leúom, de mindig igyekszem, hogy optimizmus sugározzon az írásomból.” A Szlovák Rádió magyar adása fennállásának 75. évfordulójára kiírt pályázaton két éve Takács Izabella elnyerte a legjobb humoros hangjáték díját, ennek is a család a témája. Izabella asszony egyébként nemcsak írással, hanem képzőművészettel, rajzzal, festéssel is foglalkozik. Tagja a Galántai Járás Nem Hivatásos Képzőművészei Klubjának. Évek óta részt vesz a klubtagok közös kiállításán, de volt már önálló bemutatója is Vágsellyén. Több gyerekkönyve jelent meg saját ülusztrációkkal. A Takács családban azonban nemcsak az anyuka művésziélek. Igaz, az édesapa, Takács István inkább csak nagy művészetpártoló, a nagyobbik fiú, a 26 éves Pityu pedig a könyveket bújja, de a két kisebbik gyerek erősen hódol a művészeteknek. A 23 éves Tünde egyetemista, pedagógiát tanul, emellett festeget. Édesanyjával együtt tagja az említett képzőművészklubpak, és a kiállításokon általában egymás mellett függnek a falon anya és lánya alkotásai. A legkisebbik gyerek, a 19 éves Bálint zenész, konzervatóriumban tanul, a Babilon együttes dobosa. Háromhetente Budapestre jár, ahol Sramkó Jánostól tanul dobolni, de zongorázik is. A pozsonyi konzervatórium elvégzése után a kőbányai Dzsessz Stúdióban szeretne tanulni. Nem egyhangú az élet Takácséknál, az biztos. A Családi Kör olvasói is emlékezhetnek rájuk, hisz januárban az egyik kereskedelmi csatorna Feleségcsere című műsora után itt mosolyogtak egy képes riportban. És bár ők nem kívántak nyilatkozni a témában, a cserefeleség nagyon sok kedveset mondott róluk. Ki tudja, Takács Izabella egy következő regényébe lehet, hogy épp ezekből az élményeiből csempész majd be valamit. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Nedves padló Szóljunk reá finomra tört oltatlan meszet, ez minden nedvességet magába szív és az esetleges férgeket is megöli. Néphímzések mosása Ezeknek a fonala nem mindig színtartó, házi készítmény. Éppen ezért úgy kell mosni, mint a kényes selymet: szappanpelyhet feloldunk forró vízben, egészen hidegre hűtjük, ebbe áztatjuk a kézimunkát és átmossuk benne. Többször ismételjük, azután ecetvízben öblítjük. Nikkeledények Nikkeledényeket éppoly kevéssé szabad savanyú ételek főzéséhez vagy eltevéséhez használni, mint rézedényt. Sóoldat, ecetsav és savanyú gyümölcsnedv megtámadják a fémeket, és rézgálicot vagy más ártalmas vegyületeket képeznek. Éppen azért nagyon óvatosnak kell lenni! Kályhák nikkelrészei Kályhák megfeketedett nikkelrészeit következőképpen tisztítjuk: bécsi meszet és szalmiákszeszt péppé keverünk, és bekenjük vele a nikkelrészeket. A pépet egy ideig száradni hagyjuk, azután letöröljük, és a részeket egy száraz, puha törlővel, majd szarvasbőrrel fényesre dörzsöljük. Az eljárást megismételhetjük. Magát a kályhát, ha megrozsdásodott, cink és porrá tört szarvasszarvsó spirituszos oldatával kenjük be, és itatóspapírral tisztára dörzsöljük. Hogy további rozsdásodásnak elejét vegyük, színtelen lakkal kell bevonni. Nikkeltárgyak megóvása rozsdától 0,5 kg stearinolajhoz 12 g szalmiákszeszt, 25 g benzint és 37 g borszeszt adunk, az egészet jól összekeverjük, a folyadékot jól zárható edényben tartjuk. Nikkelezett tálak Étkezés után azonnal lemossuk langyos vízzel. A tisztítással várhatunk is, de az ecet hatása alatt fekete és foltos lesz, és ezeket nagyon nehéz a nikkelről eltávolítani. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 Saját képei előtt
