Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-19 / 193. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 19. 15 Kertészkedő A nyári és a nyár végén érő almafajtákat már ajánlatos rövidebb várakozási idejű szerves gombaölő szerekkel permetezni Növényvédelem a gyümölcsösben szüret előtt A nyár végi, szüret előtti időszakban a növényvédelmi technológia menetét, a növényvédő szerek alkalmazásának feltételeit a gyümölcs szedése előtti utolsó megengedett kezelés élelmezés-egészségügyi várakozási idejének hossza határozza meg (Képarchívum) Gyümölcsöseinkben a legtöbb betegségtünet nyáron alakul ki, a lombrágó rovarok, hernyók károsításának nyoma is ekkor, a teljes lombosodás után lesz feltűnő. Nyáron gyümölcsfáink védelmével nemcsak a gyümölcsök jó minőségét, hanem a következő év termésmennyiségét is kedvezően befolyásolhatjuk. RACSKÓ JÓZSEF A szüret előtti permetezés almatermésűek esetében nem naptári időpontot, hanem a fajták érési idejétől függő időszakot jelent. A nyár végi, szüret előtti időszakban a növényvédelmi technológia menetét, a növényvédő szerek alkalmazásának feltételeit elsősorban a gyümölcs szedése előtti utolsó megengedett kezelés élelmezés-egészségügyi várakozási idejének hossza határozza meg. (Célszerű figyelembe venni továbbá egyes szerves fungicideknek a gyümölcs érésmenetére és színeződésére gyakorolt mellékhatását is.) Ezért erre az időszakra a legrövidebb kárenciaidejű készítményeket válasszuk. A nyári és a nyár végén érő fajtákat ebben az időszakban is a szerves hatóanyagú, rövidebb várakozási idejű fungicidekkel permetezzük. A téli alma- és körtefajták szüreti időpontját is előre meg kell határozni. Szeptember elejére tervezett szüret esetén augusztus közepéig, szeptember közepére terve-zett szüret miatt augusztus végéig permetezhetünk e rövid várakozási idejű készítményekkel. A kártevők ellen több olyan inszekticid áll rendelkezésünkre, amelyek kipermetezése a szüret előtt aránylag rövid idővel még lehetséges. Tekintettel azonban arra, hogy közvetlenül érés előtt álló gyümölcsöt kell kezelni, ezeket a készítményeket csak valóban indokolt esetben szabad alkalmazni. Augusztusban, szeptemberben is károsít az almamoly és az almaüonca. A kártételt a lárva okozza. Legkedveltebb tápnövénye az alma és a dió, de károsítja a körtét, kajszit, szüvát, búsét, a mandulát és a naspolyát is. Az almamoly hernyói a csésze és a kocsány mellett, vagy a sodrómolyok felületi rágásának helyén a gyümölcsbe furakodnak. Rendszerint a magházig hatoló járatot készítenek és a magvakat is károsítják. A gyümölcs fejlődése megáll és rendszerint idő előtt lehullik. Egy-egy lárva 2-3 almát is tönkretesz. A kártétel és annak várható nagysága részben a korábbi fertőzöttség mértéke, részben a rajzás menetének és intenzitásának megfigyelése alapján állapítható meg. A vegyszeres védekezés alapja a feromoncsapdás rajzásmegfigyelésen alapuló permetezési időpont megválasztása, melyet a szeptember közepéig tartó rajzás több rajzáscsúcsa különösen indokolttá tesz. Hagyományos védekezés alkalmazása során a tömeges lárvakelés idejére célszerű a permetezést időzíteni és a szerves foszforsavészter (vagy egyéb) hatóanyagú készítmények közül választani. A szüret előtti időszakban már csak rövid élelmezésegészségügyi várakozási idejű készítmény jöhet számításba. Környezetkímélő, integrált védekezési rendszerekben a tömeges peterakás idejére célszerű a permetezést időzítem, a diflubenzuron, teflubenzuron, fenoxikarb hatóanyagú készítmények közül érdemes választani. így arra is számíthatunk, hogy a kifejlett egyedek nagy része szintén elpusztul, és ezzel a peterakás mértékét csökkenthetjük. Körültekintő, megfelelő védekezési eljárást alkalmazva gyümölcskártétele 1-2% alá csökkenthető, de a szakszerűtlenül kezelt ültetvényekben nem ritka a 25-30%-os fertőzés sem. Az amerikai fehér medvelepke súlyos gondot okozhat az almaültetvényekben. Fiatal lárvái a közismert nyári hernyófészekben a leveleket károsítják, a fészekből kimászó idősebb lárvák pedig már megrágják a gyümölcs felületét is. A nagyszámú lárva a megtámadott fákon tarrágást okozhat, ami közvetve a gyümölcs minőségére és mennyiségére is kihatással lehet. A fiatal fák ismételt tarrágása fapusztuláshoz is vezethet. Legnagyobb jelentősége abban áll, hogy veszélyes károsító, s jelenléte exportkizáró tényező. Tömeges megjelenése esetén a hernyók ellen szerves foszforsavészter vagy piretroid készítményekkel kell védekezni. Azonban nyáron ismét nagy jelentősége van a vegyszermentes védekezésnek is. A mechanikai védekezés során a fertőzött, beteg növényi részeket kell eltávolítani és összegyűjtés után elégetni. A piros gyümölcsfa takácsatka elszaporodásának és kártételének megakadályozása augusztus folyamán már nehézségekbe ütközik, mivel a rendelkezésünkre álló akaricidek többségének kárenciaideje igen hosszú. Pedig a védekezés igen fontos, mivel a kártevő a megtámadott leveleket szívogatja, ezért a levelek sárgulnak, bronzosodnak és idővel (jóval a természetes lombhullás előtt) lehullanak. A levelek fonáka a levedlett lárvabőröktől koszosnak látszik. A szelektív hatású inszekticidek rendszeres alkalmazása, a széles hatásspektrumú készítmények kiiktatása mellett a púos gyümölcsfa takácsatka természetes ellenségeinek betelepülését és fennmaradását teszik lehetővé. Ebben az esetben a fitofág atkafaj, valamint azok természetes ellenségeinek olyan közössége alakul ki, amelyben elmarad az atkák egyedszámának olyan mérvű ingadozása, amely a káros szmt gyakori elérését jelenti. A kaliforniai pajzstetűnek mind a lárvája, mind a kifejlett alakja károsít. A növény valamennyi földfeletti részét megtámadja, nem válogat a különböző korú fák között sem. A fák pusztulása mindig felüúől lefelé halad (csúcsszáradás). A megtámadott fa vékonyabb hajtásait, kérgét, törzsét hamuszürke, piszkos réteg fedi. Ezek a pajzstetű telepei, melyek mechanikailag könnyen eltávolíthatók. A megtámadott fa szövetei púosra színeződnek, a gyümölcs ún. „lázfoltos” lesz, s a továbbiakban gyengébben fejlődik, torzulná válik. Az inszekticidek alkalmazása kulcsszerepet játszik e károsító egyedsűrűségének mérséklésében. A mozgó lárvák megtelepedése a vegetációs időszakban elsősorban szerves foszforsavészter, valamint rovarnövekedés-szabályozó készítmények alkalmazásával akadályozható meg. A varasodás-fertőzés veszélye a nyár végi időszakban ismét fokozódik, különösen azokban a gyümölcsösökben, ahol a korábbiakban a levélen és a gyümölcsön nagyobb számban fejlődtek ki tünetek. Az újabb fertőzés megakadályozása már rendszerint nehézségekbe ütközik, mert a rendelkezésünkre álló fungicidek szüret előtti várakozási ideje minimálisan 10-14 nap. A különböző fajták eltérő növényvédelmi igénye tovább nehezíti az optimális védekezés kialakítását, ugyanis a nagyüzemi gyümölcsösökben nagyobb arányban telepített fajták közül éppen a késői érésűek (pl. Golden Delicious) az érzékenyebbek a varasodással szemben. Viszont a korábban érő fajták szedési ideje miatt a permetezéseket jóval előbb abba kell hagyni. Az almafalisztharmat elleni védekezés a szüret előtti időszakban különösebb gondot nem okoz, mivel a nyár végén a gyümölcsöt közvetlenül már nem veszélyezteti. A szüret előtt közvetlenül végezhető permetezéssel a fertőzöttség mértéke már különben sem csökkenthető számottevően. Az öreg, beteg gyümölcsfákat ajánlatos minél hamarabb kivágni és eltüzelni, mert az ilyen fa mindig kiindulási pontja lesz a fertőzésnek íz a fa már menthetetlen (Fotó: Zsáki) Szúbogarak károsítása a gyümölcsfákon BODORJÁNOS Tavasszal, a lombosodáskor egyes gyümölcsfák már messziről feltűnnek beteges megjelenésükkel. Hajtásaik késve és gyengén fejlődnek, a levelek lankadtan csüggenek, az egész fa pusztuló benyomást kelt. Ha az ilyen fa törzsét és ágait közelebbről megnézzük, akkor a kéregben apró lyukak tömegét látjuk, az elénk táruló kép sörétlövés nyomaihoz hasonlítható. A lyuggatott részen a kérget lehántva, a kéreg és a fatest határán számos járatot találunk. A járatok minden esetben jellegzetes, szabályos képet mutatnak. Ezt a jellegzetes kártételt a kis, vagy a nagy kéregszú okozza. A kifejlett lárvák járataiban telelnek át. A kifejlődött bogarak májusban elhagyják a bábkamrát, és kb. 2 mm átmérőjű röpnyíláson keresztül kirajzanak. A bogarak 1,8-2,8 mm hosszúak, feketék, tompa fényűek, nyakpajzsuk és szárnyfedőik sűrűn pontozottak. A kirajzó bogarak elsősorban az elöregedett, sérült, fagyfoltos, vértetves vagy a gombás betegségek által legyengített fákat keresik föl. A gutaütéses kajszifákban legtöbbször megtaláljuk a kis kéregszút is, amely már akkor megtelepszik bennük, amikor a baktériumok még csak legyengítik a fákat. A szú kártétele már csak sietteti pusztulásukat. A kiválasztott fát ellepik a nőstények, berágják magukat a kéregbe, és ott elkészítik 2-3 cm-es anyajárataikat, majd annak mindkét oldalára lerakják tojásaikat. A kikelő lárvák az anyajáratra merőlegesen kezdik járataik rágását. Ezek kezdetben vékonyak, majd a lárvák növekedésével egyre vastagodnak, eltérnek eredeti irányuktól és többszörösen keresztezik egymást. A kifejlett kukacok 3 mm hosszúak, lábatlanok, fejük barna, testük enyhén görbül, fehér színű. A járat végén elkészítik bábkamrájukat, bábozódnak, majd nyár közepén megjelennek az újabb bogarak. A nőstény megint lerakja tojásaikat az eredeti fán, vagy ha azt már alkalmatlannak találják, újat keresnek. A lerakott tojásokból kifejlődik a második nemzedék, amelynek kifejlett kukacai telelnek át a járataikban. A nyár közepén rajzó bogarak érési táplálkozásukkor megrágják a már kialakult jövő évi rügyeket. Ezt a kártételt ritkán szokták észrevenni, és akkor is inkább más kártevőnek tulajdonítják. A lárvák jelenléte annál szembetűnőbb, mert a kéregben készített járataik szállítási zavarokat okoznak, s így a károsított részek előbb-utóbb elpusztulnak. Kártételük még feltűnőbbé válik, ha a fakopácsok az elhalt kéregrészeket fölfeszítik, hogy a lárvákat kiszedjék a járatokból. A lehámozott ágak csupasz fateste már a fák hamarosan bekövetkező pusztulását jelzi. E tevékenységükért sokan károsnak tartják a fakopácsokat, pedig a halálra ítélt fa sorsán már semmit sem változtatnak, de ugyanakkor a kukacok összeszedésével jelentősen gyérítik a kártevőt és megakadályozzák terjedését. Az öreg, beteg fákat legjobb minél hamarabb kivágni és hamar eltüzelni, mert az ilyen fa mindig kiindulási pontja lesz a fertőzésnek. A fákat télen vágjuk ki, hogy egyúttal a lárvákat is elpusztítsuk. A fák eltávolítása során keletkező törmeléket is égessük el. A téli faápolási munka során a beteg vagy elpusztult ágrészeket vágjuk le, s gondoskodjunk a sebkezelésről is, mert a sebek nyújtják a legjobb lehetőséget a kártevő megtelepedésére. Ezenkívül a bogarak rajzásának kezdetén, tehát évente kétszer a fák törzsét és vázágait alaposan, lemosásszerűen permetezzük meg. A megelőzésre fokozott gondot fordítsunk már a fák ültetésétől kezdve. Csak olyan helyre ültessünk gyümölcsfát, ahol számukra a legmegfelelőbb az időjárás és a talaj. A fákat helyesen ültessük ki, és a telepítés után is folyamatosan figyeljük erőállapotukat, és fejlődésüket rendszeres talajmunkával, gyomirtással, öntözéssel, trágyázással segítsük. Mivel a szűk, elsősorban a legyengült és beteg fákat károsítják, ezért rendszeres permetezéssel gondoskodjunk a baktériumos és gombás megbetegedéseket megelőző védekezésekről is.
