Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-18 / 192. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7- Én mindent meg tudok magyarázni, csak nem biztos, hogy mindig stimmel (Peter Gossányi rajza) Bolygónk 2800-3300 évvel ezelőtt szintén markánsan felmelegedett Rendkívüli az időjárás? FIGYELŐ Terrortámadástól tartanak a csehek A csehek nyolcvan százaléka szerint csak idő kérdése, hogy mikor éri Csehországot is terrorista támadás - derült ki egy országos felmérésből. A megkérdezettek 37 százaléka meg van győződve arról, hogy a jövőben Csehország is a terroristák célpontjává válik, míg 42 százalék ezt lehetségesnek tartja. Az emberek egyharmada állította, hogy félti az életét. A cseh titkosszolgálatok viszont azt állítják, Csehországot jelenleg semmiféle terrorista veszély nem fenyegeti. A legnagyobb veszélynek a tömegközlekedési eszközök és a középületek vannak kitéve - véli a válaszolók legnagyobb csoportja. A terrorizmussal való nagyobb fenyegetettség a mindennapi életben csupán a megkérdezettek alig tíz százaléka szerint érezhető. Az idei nyári üdülés színhelyének megválasztásánál minden tizedik cseh - leginkább kisgyermekes családok - vette figyelembe a fenyegetettséget is. A londoni terrortámadások óta fokozott biztonsági intézkedések vannak érvényben Csehországban. A prágai kormány korábbi bejelentése szerint szeptemberben komoly gyakorlatot tartanak az illetékes intézmények, hivatalok és szervek egy esetleges terrorista támadás kivédésére és következményeinek felszámolására. (kés) TALLÓZÓ PER STANDARD Jessica Lange 56 éves amerikai színésznő meg van döbbenve „attól az extrém patriotizmustól, amelyet 2001. szeptember 11-e óta kialakítottunk. A német magazinnak adott interjúban azt mondta, hogy a Bush-adminisztrációt „mármár csodálja az ember azért, milyen tökéletesen sikerült az ellenzéket takarékra tennie.” Lange úgy fogalmazott: „Aki ellenszegül, az eretnek. Aki bírálja az iraki háborút, az a terroristákat támogatja.” Ez a gondolkodásmód csak egy lépésre van a fasizmustól - mondta, hozzátéve, hogy „ennek csak akkor lesz vége, ha Bush eltűnik a Fehér Házból”. Augusztus közepén őszies napok szomorítják az üdülőket, néhány melegrekordot hozó nap után. Világszerte harsog a média az időjárás szörnyűségeiről, a Földünk éghajlatában beállt, alapvető fordulattal rémisztgetve. Van alapja a fenyegetéseknek? * MTI-HÁTTÉR Szeszélyes, mint az időjárás - mondjuk a hangulatait kiszámíthatatlanul változtatgató társainkra. Ám amit az idén az időjárás művel, túltesz a legrémesebb hisztérikán is. Vagy csak rövid az emlékezetünk? A meteorológusok sokszor elmondják: bizony, a rekordot döntő vagy ahhoz közelítő időjárási jelenségek nemcsak korunkra jellemzőek, voltak óriási szélsőségek régebben is időjárásunkban. Ám ezek szaporodása mégis figyelmet keltő tény. A nem is olyan távoli jégkorszak markáns nyomokat hagyott a fjordok, a kőhordalékok, az úgynevezett tanúkövek, simára gyalult part menti síkságok formájában. Napjainkban az egész bolygónkra kiterjedő időjárási anomáliák, s a felettünk lévő légréteg ózonlyukainak tágulása miattifelmelegedés lehetősége már a hivatalos intézményeket is alapos kutatásra serkenti. A jövőt olykor a múltból is ki lehet következtetni. Az ENSZ környezetvédő intézményei, az UNEP (Enviromental Program) és az ózonlyukak tágulását is figyelő UNDP (Developmental Project) világszerte végzi az elmúlt korok időjárását feltáró vizsgálatokat. Szondaként a sok ezer éves mészkőbarlangok cseppköveinek „évgyűrűit” vizsgálják, mert azok - mint a fatörzsek - elárulják, ha odakinn nem volt elég meleg ahhoz, hogy a jég megolvadjon a barlang felett, s meginduljon a csepegés. Az antarktiszi és a grönlandi jégpáncél mélyéből vett minták hasonlóan árulkodnak a régmúlt időjárásról. A tenger alatti őskorallok növekedése is megbízhatóan rögzítette a hőmérséklet változásait. Annyit máris sikerült megállapítani, hogy a 2800-3300 évvel ezelőtti időszakban bolygónk markánsan felmelegedett, noha akkor még nem voltak káros emissziókibocsátással járó közlekedési eszközök, ipari üzemek és termékek. A XIX. század is kifejezetten meleg volt. A meteorológia modernebb eszközeivel figyelése, az 1700-as évek óta észlelték az időjárási frontoknak a Föld forgása miatti, lassú, kelet felé vonulását. A XX. század második felétől azonban a frontok gyakorta hetekre megtorpannak. Az ok? Tréfásan azt mondhatnánk: a Nap pislogott egyet! Bolygónk időjárását ugyanis döntően a Nap szakadatlan és változatos tevékenysége alakítja. (A vadabb napkitörések, az úgynevezett protuberanciák miatt nemrég többször is megbénult Észak-Amerika egy részének elektromos hálózata.) Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az emberiség az időjárástól fokozottan fenyegetett részeken is terjeszkedik, építkezik, s hogy a modern kényelmi eszközeink (fűtés, hűtés, elektromos és vízhálózat) csak egy nagyon szűk hőmérsékleti tartományban működőképesek. Három éve Los Angelesben súlyos áramszünetet okozott, hogy a hőség miatt mindenki bekapcsolta a légkondicionálóját. Nálunk egy háromnapos, mínusz 40 fokos hideg egész városrészek távfűtő és vízhálózatát teljesen tönkretenné, szétfagyasztaná, mert bár sokat beszélünk róla, valójában nem készülünk fel az időjárás sűrűsödő, szélsőséges jelenségeire. Az ember az időjárástól fokozottan fenyegetett részeken is terjeszkedik. Az új tagok érvelésében fontos helyet kap az uniós szabadságjogok, köztük a mozgás szabadságának sérülése Ideje lenne nyitni a kelet-európai munkaerő előtt MTI-FIGYELŐ Az Európai Unió új tagországainak munkaerejét sújtó nemzetközi korlátozások felszámolását sürgette a Financial Times brit pénzügyipolitikai lap brüsszeli kiadásának vezércikke, azzal érvelve, hogy a bevándorló alkalmazottak segíthetnek elérni azt a gazdasági lendületet, amelyre az uniónak szüksége van. Az EU régebbi tagországai közül 12 vezetett be korlátozásokat a kelet-európai új tagállamokból érkező munkaerő létszámára, és - mint a csatlakozási tárgyalások során eldöntötték - a rendszert jövő májusban felülvizsgálják. Az új tagok élénk diplomáciai tevékenységet folytatnak annak érdekében, hogy az összesen akár hét évig is elhúzható korlátozásokat minél előbb megszüntessék. Az első naptól kezdve csupán Nagy-Britannia, Írország és Svédország nyitotta meg munkapiacát, és az ő tapasztalataik immár nyüvánvalóan azt mutatják: túlzottak voltak a félelmek a tömeges munkásrohamtól és a nyugati szociális biztonság megrendülésétől. Nagy- Britanniába például - miközben 600 ezer betöltetlen munkahelyet tartanak számon - az EU-bővítést követő első tizenegy hónapban csupán 176 ezren érkeztek az új államokból munkát vállalni. Közülük 100 ezer lengyel állampolgár, és - ami a helyieket a legjobban meglepte - 27 százalékuk a cégirányításban, illetve a közigazgatásban talált munkát. Ez a munkaerőtömeg a kormány becslései szerint 715 millió eurónyi hozzájárulást jelentett a brit gazdaság növekedéséhez tavaly. A brit lap arra is emlékeztetett, hogy a munkaerő-korlátozás az utolsó maradványa Európa hidegháborús megosztásának, és a szabadságukért hosszú időn át küzdő kelet-európaiakban továbbra is a szabadság csorbulását, a negatív megkülönböztetés érzését kelti mozgásuk effajta visszafogása. Az öregedő Európa emellett nem engedheti meg magának, hogy elveszítse a friss munkaerőt. A keleteurópai érvelésben fontos helyet foglal el az uniós alapszabadságjogok - köztük a mozgás szabadságának - sérülése, illetve a belső uniós piac emiatti torzulása. Keleteurópai forrásokat idézve a Financial Times hozzátette, két EU- tagország - Ausztria és Németország - továbbra is hajthatatlannak tűnik abban, hogy májustól még legalább három évre meghosszabbítja a korlátozásokat. Ellenben az északi tagállamok nagy valószínűséggel feloldják a kvótákat, míg az olasz, a francia és a spanyol kormány egymásra vár álláspontjának kialakításában. Támogatja a keleteurópaiakat az Európai Bizottság is - ahol a témában illetékes portfoliót a volt cseh miniszterelnök, Vladimír Špidla irányítja -, mindazonáltal a végrehajtó EU-szervnek nincs lehetősége kényszeríteni a kormányokat, hogy hagyjanak fel a korlátozásokkal. KOMMENTÁR Pénz, hatalom, büszkeség MOLNÁR NORBERT Pavol Rusko egy olyan furcsa madár, amelyik csak akkor hajlandó repülni, ha belerúgnak. Már ha hajlandó egyáltalán. A dolgok jelenlegi állása szerint akkor sem. Ahhoz, hogy szárnyakat kapjon, vagy saját pártjának; vagy a miniszterelnöknek kellene energiaitalt itatni vele, ami erősen kétséges, főleg a saját párt tekintetében. Mikuláš Dzurinda egyszer-kétszer már határozott volt, emlékezetes Pavol Hamžík kipaterolása a kormányból, ám most más a helyzet. Ruskóval és az ANO-val olyan társat veszítene, akire eddig stabilan támaszkodhatott, mondhatnék, csak rá támaszkodhatott, hiszen a KDH-val és az MKP-val többször purparléba keveredett, hogy a legfinomabban fogalmazzunk. Szóval ki az, aki félig barátai kérésére taccsra tenné a barátját? Kevesen, de most nem haverságról, hanem érdekekről van szó, így minden attól függhet, mit ígérnek félig barátai. Szögezzük le: Pavol Rusko váltóügyei csúnyán tisztázadanok, a miniszter magyarázási módszereinek sokszínűsége nem hordoz magában semmi eleganciát. S azt is nyugodtan odaszegezhetjük, hogy a kereszténydemokraták ultimátumszerű kinyilatkoztatása, hogy ha Rusko nem repül, minden másképp lesz, semmivel sem elegánsabb, sőt. Választásikampány-kezdés szaga van, ami fölöttébb orrfacsaró tud lenni. Az MKP sokkalta elegánsabb módszert választott: megadná az esélyt Ruskónak, hogy negyedszer is mondjon valamit a 100 millióról, mert ez így tisztességes. A KDH szándékai azért tisztességtelenek, mert ők nem is kíváncsiak Rusko magyarázatára, vagyis csípőből tüzelnek, mint a csernobili kutya. Dzurinda pedig nyeli a békát, mert most úgy tűnik, a Fekete Péter mindenképpen az ő kezében marad. Kétféleképpen eshet szét a koalíció: 1) meneszti Ruskót, 2) nem meneszti Ruskót. Ha nem nyitja ki a minisztert, a kereszténydemokraták távozhatnak. Ennek két metódusa lehet. Vagy teljesen kiszállnak, vagy csak a kabinetből vonulnak ki. Ez utóbbinak van realitása, hiszen annak is megvan az előnye, ha „csak” megyei, járási és egyéb közigazgatási szinteken fészkelnek KDH-sok. A teljes kiszállás nagyon merész dolog lenne, hiszen a KDH-nak annyira kemény a választási magja, hogy ezzel pontokat nem nagyon szerezhet, viszont elveszítheti befolyását és rálátását a dolgokra. Ha mégis menesztené Dzurinda Ruskót, akkor is két dolog történhet: az ANO csomagban távozik a kormányból, hiszen a párt valójában egy ember. Mivel azonban az ANO-nak nagyon komoly gazdasági érdekei fűződnek a kormányzáshoz; még az is előfordulhat, hogy beáldozzák a főnököt, csak hogy a konc közelében maradhassanak. Ennek az a hátránya az ANO szempontjából, hogy ezzel Rusko gyakorlatilag elismerné, hogy vaj van a fején, s ami még kellemetlenebb, a KDH-val folytatott minicsatát is elveszti. Nehéz eldönteni, hogy a hatalom, a pénz és a büszkeség trióból mi motiválja jobban Ruskót. A Fekete Péter pedig azért marad mindenképpen Dzurindánál, mert a kormányzáshoz szükséges - akár ad hoc - többséget saját magának kell előteremtenie, hiszen ő a miniszterelnök. Bár szerintem ne legyünk naivak, nem ez lenne az első alkalom, hogy alkimista módjára többséget teremtene. Legfeljebb lízingel majd egy-két képviselőt a függetlenektől vagy az ellenzéktől. A választék legalábbis egyre nő. JEGYZET Kint milliomos lenne... SZÁSZI ZOLTÁN Bébi szerint nincs olyan ember, akit ne lehetne lelejmolni, s erre máris példát hoz, kér egy sörre valót tőlem, majd lefújja a sörnek habját, mert nem szereti, ha a pénzéért, amit lejmolással keresett, sűrített levegőt adnak neki. „Hát tudod, cseppapám, az úgy van, hogy kétfajta ember létezik. Az egyik, akitől már lejmoltam és adott, a másik, akitől lejmolni fogok, és adni fog. De én ebben az egész szakmában kismiska vagyok, a nyomába nem léphetek Adjegytizest Zoltinak, minden idők legrejtőibb figurájának, akit valaha a föld a hátán hordott itt Gömörben. Tudod, Zoltinak már nagyon nem ment a lejm, kerülték, mint Ping-Pongot, a negyvenkilós utcalányt ’76-ban, mikor vérbajt kapott a gázosoktól. Hogy miért hívták Ping-Pongnak? Mert egyik ágyról a másikra pattant, még mosakodni is elfelejtett közben. Hogy folytassam a Zoltit, szóval utóbbi időben nagyon nem ment a bót. Egy büdös kissör nem sok, annyi nem jött össze délelőtt tízre, pedig olyankor már olyan Szahara van az emberbe, hogy a veséje porzik, a máj meg olyan kemény, hogy félsz lehajolni, nehogy má eltörjön, ilyenkor gyorsan rá kell tölteni valamit, hadd oldódjon a keménység. Zoltinak egy olyan ötlete támadt, hogy megállt az ész. Felvette egyetlen öltönyét, kerített egy koffert, megborotválkozott, aztán irány a polgármester. Kezébe egy orvosi kartotéknak tűnő papírboríték, rajta a címe, neve meg valamilyen szám, hogy hitelesnek tűnjék a buli. Aztán jött a nagy lejm! Bevágta a balszerencsés honpolgár pofát, és leadta a textust, miszerint jó útra kíván térni, és most éppen beutalót kapott az elvonóba, csak van egy kis bibi. Mármint az, hogy nincs lóvé, amiből odautazna, meg ez az egy szem ruhája van, oda meg kellene pizsama, papucs, fogkefe, kencefice, cipő is meg gatyák, hát jó szívvel venne egy csepp gyorssegélyt. A Zolit az tud valamit! Cseppapám, egy kerek ötszázast kapott. Igaz, mindenki tudta, még a polgármester is, hogy egy nagy frászt indul el papucsot meg kenceficét venni, de az ötlet az ötlet! Két nap tartott a lóvé. Már csak az érdekel, haver, Nyújorkba mi lehetett vóna a Zoliiból?” Tényleg? Na ugyan mi? A sztori viszont megér két sört. A másik kettőt befizetem a csaposnál Adjegytizest Zoltinak, aki biztos valamilyen új ötleten töri a fejét, és éppen nem tudott sűrűn bólogatva elégszer igazat adni Bébinek, aki nem szereti, ha sör helyett sűrített levegős buborékot adnak.
