Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-17 / 191. szám, szerda
26 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 17. A szimbólumok elismertetése nyolc évig tartott „A 21. század Európájában elvárható, hogy toleránsak legyünk egymás történelme iránt” - tartja Ferencz György Zászlót és címert avattak a kelet-szlovákiai községben ÚJ SZÓ-ÉRETSÜLÉS Véke. A Királyhelmectől alig néhány kilométerre fekvő kisközségben háromnapos ünnepség keretében avatták fel a falu címerét és zászlaját. A rendezvényen többek közt jelen volt Múdra Rozália, a Kassa Megyei Önkormányzat hivatalának igazgatója és Köteles László, az MKP parlamenti képviselője is. Juhász István polgármester elmondta, a község most felszentelt szimbólumait egyáltalán nem volt egyszerű megszerezni. A helyi önkormányzat még 1997-ben eljuttatott egy saját tervezésű címert a Heraldikai Bizottsághoz, ám a hivatal ezt nem fogadta el. A község elöljáróinak azt ajánlották, a 18. századból származó viaszpecsét motívumait felhasználva terveztessen egy új címert, ám ez a javaslat a helyiek számára nem volt elfogadható. Ők ekkor már a falu egykori birtokosainak, a Vékey családnak a címerét szerették volna bejegyeztetni. Ezt a kezdeményezést a Heraldikai Bizottság újra elutasította, mondván, a jelenlegi előírások szerint családcímert nem lehet községi címerként használni. így aztán kompromiszszumos megoldás született. Az új községi címer a Vékey család címerének pajzsrészén található motívumok felhasználásával készült el, a kék mezőben aranyszablyát tartó fehér griffmadár mellé jobbról és balról egy-egy arany búzakalász került. Eközben a Budapesten élő Vékey Károly, a nemesi család leszármazottja eljuttatott egy meghatalmazást a helyi önkormányzathoz, melyben engedélyezte a családi szimbólumok használatát a vékeieknek. Ezek után már a Heraldikai Bizottságnak sem voltak fenntartásai, és nyolc év után a bodrogközi kisközség is felszentelhette a jelképeket. Az ünnepség után, melyen Vékey Károlyt a falu díszpolgárává avatták, a kastély parkjában*színes kultúrműsor következett. Fellépett a királyhelmeci Árvalányhaj énekkar, a tiszacsernyői Emmanuel egyházi zenekar, a kisgéresi asszonykórus, a bolyi alapiskola táncsoportja, valamint a bolyi Csemadok színjátszó csoportja és a nagykaposi Energosun táncklub tagjai. Kézimunka-, festmény- és trófeakiállítás is nyílt. A címeravatót utcabál és tűzijáték zárta, (leczo) Az önkormányzat tervezetét a Heraldikai Bizottság nem fogadta el. Véke község szimbólumait a történelmi egyházak képviselői is felszentelték (Szabó Bernadett felvétele) Az elnevezés talán szláv személynévből származik Helységnevek a történelemben - Véke BOGOLY JÁNOS A község első ismert írásos említése 1245-ből ered: Weyka, majd egy 1265-ben keltezett okiratban is olvasható Veyke falu neve. A14. században is alig változott az írott névalak: 1327 - Weeyke, 1332- 1337 - Weyke, Veyche, 1397 - Weyke. A mai forma szinte azonos elődje viszont már 1453-ban felbukkan - Weke, és hasonlóképpen szerepel Egri Szent János Könyvében, amelyet 1549-ben írtak (Veke), vagy a Zemplén megye közgyűléseinek jegyzőkönyvei 1558-ból (Weke). Az ékezet nélküli forma még a 18. század elején is uralkodó, pl. 1726: Veke. E század második felétől kezdve már következetesen az ékezetes név vált egyeduralkodóvá. Ekként szerepel a katonai térképészek jegyzékében (1782), a korabeli térképeken és az első hivatalos községnévjegyzékben (1873). Ez a név egészen 1948-ig megmaradt, amikor a következetes szlávosítás után a Vojka nevet kapta, mesterséges névadással, amely mind a mai napig a hivatalos szlovák név, annak ellenére, hogy más azonos nevű község is létezik Szlovákiában. Véke nevének eredete ismeretlen, talán szláv személynévből származik, magyar névadással. Nem csak diadalíveket kell állítani „Számomra az angyal a reményt is szimbolizálja” - mondja Ferencz György (Szabó Bernadett felvétele) A Nagytárkányi Kulturális Napok keretében június 19-én avatták fel a régió mind ez ideig egyetlen Trianon-emlékművét. A szobor alkotójával, Ferencz György nagykaposi művésszel beszélgettünk. LECZO ZOLTÁN Kinek az ödete volt a Trianonemlékmű felállítása? Az ötíetgazda Kopasz József barátom, Nagytárkány polgármestere volt. Ő rendelte meg nálam a szobrot. Nagyon megörültem a felkérésnek, hisz mindig ilyen feladatra vágytam. Ám bevallom, a kezdeti lelkesedés után kicsit elbizonytalanodtam. A megrendelők semmiféle instrukciót nem adtak, tőlük szabad kezet kaptam a szobor elkészítéséhez. Azonnal elmélyedtem a témában, amit csak tudtam, elolvastam erről az időszakról. Aztán vázlatokat készítettem, de a harmadik-negyedik rajz után feladtam. Azt szinte minden magyar tudja, hogy mit jelent számunkra Trianon, de egy idő után úgy éreztem, ezt nem lehet egyetlen szoborban megjeleníteni. Hogyan jött meg mégis az ihlet? Azt, hogy az alkotást csak kőből csinálhatom meg, már a kezdet kezdetén tudtam. Mindenképpen a régióból származó anyagból akartam megfaragni, szentesi andezitből vagy ladmóci mészkőből. Mind a két bányában voltam, és rövid keresés után Ladmócon találtam egy gyönyörű mészkósziklát. Lehet, hogy nagyképűen hangzik, de rögtön láttam, ebben a kőben benne van az a szobor, amit meg akarok csinálni. Én általában először az anyagot keresem meg a témához. Az, hogy egy csonka angyalt, illetve egy torzót készítek, nem tudom, mikor jutott az eszembe. Csonka angyal, csonka Magyarország... Kezdett összeállni bennem a kép. Az életfontosságú részek - a karok, a lábak - hiányozzanak, mint ahogy az országról is lemetszették ezeket. Számomra az angyal a reményt is szimbolizálja: a szárnya véd, betakar minket. Ezután már „csak” meg kellett faragni a követ. A munka során változott valamennyire az eredeti koncepció? A szobrok elkészítésénél improvizálok. Az elképzelésemet mindig úgy valósítom meg, ahogy azt az anyag engedi. Ami megszületik a fejemben, azonnal kőbe faragom, nem készítek modelleket vagy mértani pontosságú vázlatokat. Most is így dolgoztam. Mennyi idő alatt készült el a szobor? Két hónapon keresztül napi nyolc-tíz órát dolgoztam rajta. A megrendelő önkormányzat közben sem szólt bele a munkába? A polgármester egyszer-kétszer eljött megnézni, hogyan haladok, ám tartotta magát az eredeti megállapodáshoz, tehát nem instruált. Nagytárkányban áll már néhány alkotásom. Úgy tűnik, ezekkel elégedettek, és most is bíztak bennem. Nem gondolt arra, hogy egyesekben - főleg a többségi nemzethez tartozókban - ellenérzést válthat ki egy ilyen emlékmű? Ezzel nem foglalkoztam. Egyetlen vésővágást sem tettem azzal a szándékkal, hogy bárkit is megbántsak. Ez a szobor nem gerjeszthet indulatokat. A 21. század Európájában elvárható, hogy toleránsak legyünk egymás történelme iránt. Szomorú dolog, hogy Trianon a mi történelmünk része lett, megváltoztatni már nem lehet a múltat, de emlékeznünk muszáj. Egy nemzetnek nem csak diadalíveket kell állítania... Máig sem érkeztek Önhöz negatív visszajelzések? Nem. A politikai indíttatású „visszhangok” amúgy se nagyon érdekelnének, a szakma véleményére azonban kíváncsi lennék. Ám az a tapasztalatom, hogy itt, a végeken csinálhat az ember bármit, nem nagyon figyelnek rá. Nem panaszként mondom, ez tény. A nagytárkányiak mit szóltak az emlékműhöz? Mindenki dicsérte az alkotást, de egy szoboravatón nem is illik mást mondani. Annak viszont örültem, ha az egyszerű emberek szemében is láttam az elégedettséget. Azt mondták, hogy a szobor szép. Az ott élők számára elsősorban az a fontos, hogy egy alkotás esztétikus legyen, hisz ők fogják nap mint nap látni, az ő községük arculatát fogja meghatározni. Jó néhány köztéri szobrot csináltam már, de eddig egyről sem tudok, amelyet megrongáltak volna. Az igazi elismerés az, amikor az emberek a szobraimat a sajátjuknak tekintik, és ezért büszkék rá. Számon tartja, hogy ez hányadik köztéri szobra volt már? Nem, de ha nagyon akarnám, biztosan össze tudnám számolni. Vajánban van egy öttonnás gránittömbből faragott II. Béla-szobor, azt nagyon szeretem. Azt hiszem, még kép sem jelent meg róla sehol... A Trianon-emlékművel elégedett? Lehet, hogy tíz év múlva már másképp csinálnám meg, de most azt mondom, elégedett vagyok. Pedig nem gyakran használom ezt a szót. Becsülettel elvégeztem a munkát, amire vállalkoztam. Jelenleg min dolgozik? Egyszerre több dolgon is. Leleszre készítek egy faszobrot, egy kaput faragok, a magyar közösségi háztól is van megrendelésem. A következő kőszobromat októberben avatják majd fel Nagykaposon. Hála istennek, nagyon sok a dolgom. A Kanyaptához közeli község lakosainak csaknem fele roma származású, és a létszámuk növekszik Alsólánci helyzetkép KOZSÁR ZSUZSANNA Alsólánc. A Kanyaptához közel, egy eldugott zugban fekszik a négyszáz lakosú Alsólánc. Csendes község, amennyire első látásra felmérhető. A legelésző teheneken kívül senki sem kíváncsi egy idegen autójára. A kastély falán több tábla is van, az eredetileg itt elhelyezett polgármesteri hivatalon kívül az alsólánci kisiskola és óvoda is ide került néhány éve. Van ugyan a községben egy szinte megalomániám valló iskolaépület, ám jelenlegi állapotában használhatatlan. A rossz tervezés eredményeképp a tető nem bírja a csapadék okozta terhelést. így mikor a község irányítása alá került a helybeli iskola, az önkormányzat azonnal bezáratta az ingatag, nyolcszáz négyzetméter alapterületű „csarnokot”. Szomorú a pusztulás látványa. A rétegekben hulló vakolatot hiába söprik naponta, reggelre ismét „fehér avaron” jár, aki belép. A falakat belülről vasoszlopok tartják. Hely van, rengeteg, nem csak a harminc alsólánci gyereknek. A konyha, raktár, étkező helyiségei is hatalmasak, a konyhai alkalmazottaknak lenne mit gyalogolniuk a végeláthatatlan folyosókon a nyersanyag vagy a készétel szállítása közben. Hangácsi Mihály polgármesternek lenne néhány ötlete az épület kihasználására, de ahhoz, hogy valóban veszély nélkül vehessék bútokba a termeket a falu lakói, nyolcmillió koronás felújításra és tetőcserére lenne szükség. Aztán működhetne az épület közösségi házként vagy akár roma oktatóközpontként. A községben ugyanis 178 hivatalosan bejelentett roma lakos van a 417 fős összlétszámból. Mivel az évente születő 8-10 újszülött zöme a roma népességből kerül ki, a községbeli iskolába is ők járnak. Az összevont első három évfolyamban 10 gyerekkel foglalkoznak, a speciális osztályban elsőtől ötödikig 12 diák tanul. Az óvodát 10-14 kisgyerek látogatja. Mindannyiuknak az az érdeke, hogy otthon, a szülőfalujukban tanuljanak, ahol saját tempójukban fejlődhetnek. Most még elférnek a polgármesteri hivatal három termében, de néhány év múlva a helyiségek szűkösnek bizonyulhatnak. A polgármester ugyanis „időzített demográfiai bombától” tart, és a problémát időA munkanélküliség a romák körében 90 százalékos ben szeretné megoldani. Am a község költségvetése nem elegendő, hogy az üresen ásító iskolát újra használhatóvá tegye. A roma lakosság különben „nem sok Vizet zavar”. A munkanélküliség körükben 90 százalékos, a munkanélküliek közül többen részt vesznek a közhasznú munkákban. Ennek közvetítésében oroszlánrészt vállalt a vajda, Horvát Berta(Szűcs Éva felvétele) lan. Hangácsi Mihály szerint nem is lesz alsólánci polgármesternek többet ilyen segítőtársa. Ám azt a vajda sem tudja megakadályozni, hogy némely házhoz ne tákoljanak újabb „lakrészeket”, és a lekaszálatlan bozót is riasztó látvány. Talán egy közösségi ház, ahol a romák összejöhetnének, hozna némi eredményt a hétköznapi életvitel megváltoztatásában.
