Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-02 / 178. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 2. RÖVIDEN Ingyenes előadások Munkácsyról Budapest. Nyári egyetemet hirdetett augusztusra a Munkácsy a nagyvilágban című kiállításához kapcsolódóan a Magyar Nemzeti Galéria. A ma, valamint az augusztus 9-én és 16-án tartandó ingyenes előadásokon szó lesz a festő óriásképeiről, Munkácsy Mihály tájképfestészetéről és a műveiből rendezett tárlat történetéről. Az augusztus 21-ig nyitva tartó kiállítást eddig 287 ezer látogató kereste fel. A március 24-én megnyílt bemutatón több mint 110 festmény és mintegy 30 grafika szerepel. A tárlathoz kapcsolódóan folytatódnak a hosszú szombat esték: augusztus 6-án és 13-án 18.30-tól 22.30-ig fél áron, 700 forintért látogatható a kiállítás. (MTI) Magyar filmek külföldi fesztiválokon Három magyar filmet láthat a közönség a napokban Ausztráliában, az 54. Melbourne-i Nemzetközi Filmfesztiválon. A világ kortárs filmművészetét bemutató rendezvény fő programja a rövidfilmverseny, amelynek meghívottjai között van Kenyeres Bálint Before Dawn című filmje. Az augusztus 7-ig tartó fesztiválon a közönség megtekintheti Koltai Lajos Sorstalanság és Gauder Áron Nyócker! című filmjét is. (MTI) Nemzetközi anyanyelvi tábor Győr. Felvidéki, kárpátaljai és erdélyi magyar középiskolások magyarországi kortársaikkal együtt bővítik kulturális ismereteiket, csiszolják anyanyelvtudásukat a hétfőn Győrött megnyílt nemzetközi anyanyelvi táborban. Negyven diák részvételével az idén már 22. alkalommal rendezik meg a tábort, amelynek célja változatlan: a programok a nemzettudat erősítését, az anyanyelv ápolását szolgálják. Ennek szellemében hangzanak el előadások a magyarság ezeréves történetéről, a Szentkorona jelképrendszerérői, mai szerepéről. A diákok a kereszténység és a magyarság kapcsolatáról, továbbá a média és a valóság viszonyrendszerérői a téma szakértőinek irányításával folytatnak beszélgetéseket, míg anyanyelvismereteiket nyelvi játékokkal teszik próbára. A nemzeti irodalmat a száz éve született József Attila és a 200 évvel-ezelőtt meghalt Csokonai Vitéz Mihály képviseli a programban; verseikkel emlékeznek meg a magyar költészet két kiválóságáról. (MTI) Az iszlám művészet csarnoka 4000 négyzetméteres lesz A Louvre új részlege MTI-HÍR A legendás énekesnő slágerei kiszorultak a rádiók kínálatából - csak egyet játszanak, de azt naponta többször Emlékezzünk Cserháti Zsuzsára! Cserháti Zsuzsa (1948-2003) (Képarchívum) Párizs. Az iszlám művészetek új múzeumi szárnyát alakítja ki a párizsi Louvre 2009-re, Mario Bellini olasz és Rudi Ricciotti francia építész tervei alapján. A két építész nemzetközi pályázat alapján nyerte el a megbízatást. Az új részleg felépítésére összesen 56 millió eurót fordítanak: ebből 26 milliót a francia állam biztosít, 17 milliót a nagy franciaországi érdekeltségekkel rendelkező Al- Valid Ben Talal, Fahd szaúdi uralkodó unokaöccse, a világ ötödik leggazdagabb embere ajánlott fel, 4 millióval a Total kőolajcég elnöke, Pierre Desmarest száll be, a még hiányzó összeget további szponzoroktól várják. A múzeum iszlám részlege a Louvre nyolcadik nagy szekciója lesz, létrehozását tavaly Jacques Chirac francia elnök kezdeményezte. A nagy francia múzeum gyűjteménye jelenleg is a New York-i Metropolitan és a londoni British Museum anyagához hasonlítható, 10 ezer műtárgyat tartalmaz, ehhez adódik majd az új részlegben a Dekoratív művészetek központjának háromezer darabja, főleg híres szőnyeggyűjteménye. Az iszlám művészet csarnoka 4000 négyzetméteres lesz. Renaud Donnedieu francia kulturális miniszter meleg szavakkal méltatta Ben Talal adományát, amely a franciaországi műpártolás történetében az egyik legnagyobb összegű hozzájárulás. „Az iszlám által megteremtett kifejezési eszközök a leggazdagabbak és legkifinomultabbak közé tartoznak a művészet történetében. A jövőben a világ minden részéről Franciaországba érkező látogatók számára méltó kiállítási helyen lesznek láthatók és érthetők” - mondta a miniszter. A Louvre-nak évi 7 millió látogatója van. A közelmúltban egy nyolcvanas éveiben járó író nyilatkozott a Kossuth rádióban. Arról beszélt, hogy mennyire nem tiszteljük a tehetségeinket. Sem éltükben, sem haláluk után. A haláluk napján ugyan rá-# döbbenünk arra, hogy nagy embert veszítettünk el, de aztán az emléküket mégsem ápoljuk. PUHA JÓZSEF A napokban egy szomorú apropó kapcsán jutottak eszembe a szavai. Két éve a kereskedelmi tévécsatornák adásukat megszakítva kürtölték világgá Cserháti Zsuzsa halálhírét. A média hetekig kiemelt helyen foglalkozott az énekesnővel, elmondták, megírták, hogy micsoda szegénységben élt, életének legbensőségesebb titkaira is fény derült - több esetben jócskán ki is színezték a történeteket, ahogy már megszokhattuk. Zenésztársai elismeréssel nyilatkoztak róla. Azok is, akik korábban elfordultak tőle. Mindenki őt méltatta, pedig senki sem volt méltó erre. Most akarva-akaratlan az jutott (Képarchívum) LŐRINCZ ADRIÁN Miközben az irodalmárok, esztéták a szépirodalom, főként a vers „haldoklása” fölött ontanak könnyeket, elégedetten nyugtázhatjuk, hogy mi itt, a Felvidéken, szép csendesen „megrendezzük” a magunk kis reneszánszát. Állításom főképp a megzenésített versekre vonatkoztatva állja meg a helyét, hiszen az elmúlt néhány év azt bizonyítja: minden dekadencia és csömör ellenére a vers velünk, bennünk él. Örömzene - ez az egyetlen kifejezés jutott eszembe, miután meghallgattam a rozsnyói Zenebarátok Köre (ZBK) Éjfél után címmel kiadott korongját. Tudomásom szerint maga a formáció is spontán jött létre, miután a Szepes-gömöri Érchegység lábánál fekvő egykori bányaváros néhány fiatalja - megunva a csodára várás kényelmes, ámde ritkán célravezető gyakorlását - a kilencvenes évek derekán létrehozta a Gömöri Ifjúsági Társaságot (GIT). eszembe, hogy a nyári uborkaszezon kellős közepén - akármilyen morbid -, jól jött” Cserháti tragédiája. Mert mit is gondolhat az ember, a zenerajongó, miután halálának második évfordulóján senki sem emlékezett meg róla? Nem is az a baj, hogy a média és a kiadók üzletet csináltak a halálából, hiszen ez valahol természetes, ilyesmiből profitálni lehet, világszerte ezt teszik. A baj az, hogy két évvel a halála után már megfeledkeztünk a megemlékezésről, és hagyjuk Cserhátit örökre meghalni! Példát vehetnénk a ridegnek tartott angolokról. Januárban, George Harrison halálának évfordulóján Londonban tartózkodtam. A rádióállomások The Beatles-napot tartottak, a lemezboltok jelentős árengedménnyel kínálták a sztár és együttesének hanghordozóit. Pedig Harrison nem is volt őstehetség, „csak” egy szerencsés fickó. A magyar rádiók nemhogy Cserháti-napot nem tartottak, meg sem említették az évfordulót. A kereskedelmi tévécsatornák sem. A környékünkön szokás mindent a nézettséggel indo-Innen már csak egy lépés vezetett odáig, hogy néhány zeneértő megalapítsa a társaság „privát” zenekarát, hogy színesebbé tegyék a klubesteket. Ez a ZBK „hivatalos származáselmélete”; a továbbiakban úgy volt, hogy... Koreň Andi leült a zongorához, Borsodi Zoltán nyakába akasztotta a hat húrral felszerelt „megszentelt fát”, Jakab Sylvia pedig előhúzta jobbik énektudását és furulyáját. Közös téma volt bőven, hiszen irodalmunk valóságos kincstára a megzenésítésre váró és vágyó verseknek; komoly zenetudósok szerint ez nyelvünk egyedülálló dallamosságából fakad. Mert a magyar nyelv az idegen fül számára már önmagában is zene, az értő számára pedig örömzene. Az Éjfél után című korong címadó dala Rácz Olivér verse lett, ám kölni - valószínűleg a té 'ék nagyurai ezzel takaróznának, ha számon kérnénk tőlük. Meggyőződésem, hogy egy Cserháti-összeállítás nagyobb nézettséget érne el, mint a sokadik amerikai öldöklős film, de az illetékesek valamiért már jó előre eldöntik, hogy mégsem. Esélyt sem adnak az ellenkezőjének a bizonyítására. Még 1-2 év, és a magyar zenetörténet egyik legjobb énekesnője a teljes feledésbe merül. Főleg a média felelős ezért, a magyar kereskedelmi rádiók rendkívül felcsendül József Attila Szerelmes verse, Biztatója és Medvetánca, Ady Endre A másik kettő, Gyüre Lajos A magyar ökör, Valaki vár az úton, Weöres Sándor Fut a kocsi, Petőfi Sándor Mi kék az ég és Borozó, Dsida Jenő A költő feltámadása, valamint Julianosz A vén kurtizán tükre című verse is. Ahol a „klasszikusok” nem bírják szuszszál, besegít a Zenebarátok Körének „házi koszorús költője”, Pogány Zoltán, aki négy verssel - a Teadal, a Mégsem jöttél, a Hívj és a Rezedavirág címet viselőkkel - képviselteti magát a fényes korongon, mégpedig a „nagy elődökhöz” méltó színvonalon. Versei bemutatása, úgy vélem, külön figyelmet érdemelne. Az Éjfél után című lemezen a zene és a szöveg példátlanul jól egymásra talál, az egyszerű hangszerelés - szintetizátor, akusztikus gitár, ritmushangszerek, itt-ott felcsendülő furulya - ellenére is. Bár meglehet, éppen az egyszerűség kelti ezt az összhatást - az, hogy a zenészek nem erőitemek rá a versre olyan dolgokat, amelyeket a költő nem „fogalmazott bele”, rossz zenei szerkesztése. Amit az illetékesek ellestek a nyugatiaktól, és az ötletet „továbbfejlesztették”, hogy még egyszerűbbé váljon számukra a munka. Manapság a legtöbb adó zenéjét számítógép állítja össze - különböző kritériumok alapján sorolja adásba azt a néhány száz dalt, amelyet előre betápláltak. Csakhogy, amíg nyugaton nem, addig a környékünkön teljes egészében a gépre bízzák a szerkesztést, és a gép nem tudja, hogy Cserhátinak évfordulója van. Amúgy is csak egy dala kap helyet a beválogatott felvételek között. Ezért van az, hogy naponta háromszor-négyszer halljuk az Akad, amit nem gyógyít meg az idő sem című dalát, de a többi slágerét soha. Várhatóan rövid időn belül ez az egy is kiszorul majd a kínálatból. Kiszorítja a nemzetközi tinglitangli zene. Közben az Árva fiú, a Kicsi, gyere velem rózsát szedni, a Boldogság gyere haza már el is felejtődött. Talán már csak én emlékezem rájuk. Én, aki mélyen tiszteltem Cserháti Zsuzsát, és most végtelenül szomorú vagyok. Szomorúbb, mint amikor visszavonultan élt, mert akkor esély volt arra, hogy majd valaki visszahozza a köztudatba, és ismét megmutathatja, hogy mit is tud valójában. Ez szerencsére megtörtént. A jövőben viszont már senki sem fogja őt visszahozni. Azt hiszem, Cserháti Zsuzsa két évvel halála után örökre meghalt. csak azért, hogy megcsillantsák hangszeres tudásukat. Szépen hömpölyög a vers, magasan szárnyal a dallam, magával ragadó a sodrás. A versek-számok önálló életre is képesek, ám folyamatosan, „háttérzeneként” hallgatva is egy kidolgozott, .jóleső” egységet alkotnak. Ahol kell, könnyed (Teadal), másutt meg szinte oroszosán melankolikus. Nincsenek gátak, határok ebben a produkcióban, mégis a mértéktartás jellemzi. Aki a fent leírtakat nem hiszi, járjon utána - a Gömöri Ifjúsági Társaságnál biztosan beszerezhető a korong. ^BK éj f élűt A n s r Elhunyt Kránitz Lajos Elhunyt Kránitz Lajos; a Budapesti Kamaraszínház Jászai Mari-díjas színművészét hétfőn, 62 éves korában érte a halál. Kránitz Lajos a Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után 1966 és 1970 között a szolnoki Szigligeti Színházban játszott. 1970-71-ben a veszprémi Petőfi, 1971 és 1985 között a József Attila Színház művésze volt, 1985-től a Népszínház, Budapesti Kamaraszínházban játszott. 1984-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki. Főbb színházi szerepei: Makra Ferenc a Kertész Ákos Makra című regényéből készült darabban, John Proctor megformálása Miller Salemi boszorkányok című drámájában, Lennie alakja Steinbeck Egerek és emberek című alkotásának adaptációjában és az Öreg Moor szerepe Schiller Haramákjában. Számtalan magyar filmben is szerepelt, egyebek közt a Kincskereső kisködmönben (1972), Az erődben (1978), a Szívzűrben (1981), az Álombrigádban (1983), a Hanyatt-homlok (1983) című alkotásban. A Magyar Televízió nézői leginkább a Dallas sorozatból ismerhetik Kránitz Lajos nevét, amelyben Jockeynak kölcsönözte hangját hoszszú éveken keresztül. Kránitz Lajost a Budapesti Kamaraszínház és a József Attila Színház saját halottjának tekinti. (MTI) Pályájának főbb szakaszai 1965-ben lépett az énekesi pályára. 1967-ben és ’68-ban a Rangers, majd a Thomastic együttessel turnézott. 1972-ben a Táncdalfesztiválon szerepelt Nem volt ő festő című dalával. Ekkor vált igazán ismertté. Több rádiófelvételt is készített röviddel a Táncdalfesztivál után, fellépett a Tessék választani és a Made in Hungary versenyeken. Ezekből az időkből, mind a mai napig talán legnépszerűbb száma az Édes kisfiam. 1977-ben meghívást kapott az írországi Castlerbarba, majd 1978-ban a sopotói fesztiválra. 1982-től a vendéglátóiparban énekelt. 1996-ban Rózsa István, a Rózsa Records menedzsere újra „felfedezte”. Díjai: eMeRTon-díj (1997), Arany Zsiráf-díjak - Az év albuma: Hamu és gyémánt; Az év koncertje, Kongreszusi Központ, (ú) A költészet szabadsága és a zenei mértéktartás jellemzi a rozsnyói Zenebarátok Köre (ZBK) lemezét / Ej fél utáni örömzene - hömpölygő versekkel Nincsenek gátak a produkcióban, mégis a mértéktartás jellemzi.
