Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)

2005-07-16 / 164. szám, szombat

12 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 16. MINDENNAPI KENYERÜNK A nagy lehetőség ÉDES ÁRPÁD Ige: ,/íZon az éjszakán megje­lentisten Salamonnak és ezt mondta neki: Kérj valamit, én megadom neked. Salamon ezt felelte Istennek:... Adj azért ne­kem bölcsességet és tudományt, hogy tudjam ennek a népnek az ügyeit intézni. Különben ki tud­ná kormányozni a te nagy népe­det? Isten ezt felelte Salamon- ■ nak: Mivel ez volt a szívedben, és nem gazdagságot, vagyont és dicsőséget kértél, nem is gyűlölőid életét vagy hosszú éle­tet kértél... megadom neked.” (2Krónika 1, 7-11) Talán nincs olyan ember, aki el ne játszott volna legalább egy­szer azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha neki kínálná föl valaki azt a lehetőséget, hogy egy vagy több kérése bizton teljesül. A népmeséknek is vissza­térő kedvelt motívuma a „három kívánság”. Ezekben jó tündér, öreg- anyó, aranyhal vagy va­lami hasonló kínálja a nagy lehetőséget, és a válaszokra is adnak jó meg rossz példákat is. Ha három kívánságom lehet, abba belefér a té­vedés lehetősége, de ha csak egy van, akkor megpróbálja az em­ber azt a legfontosabbat, a leg­jobbat választani. A fönt idézett történetet olvasva azt látjuk, hogy az emberi kívánságoknak három fő csoportja van. Az első kívánság a „gazdagság, vagyon és dicsőség”, vagyis a jó­lét. Ezután sóvárog az emberek legnagyobb része, és azt mondja, ha pénzem van, akkor mindent meg tudok szerezni magamnak, akár barátokat meg hódolókat is. És lehetőleg irigyeket is, mert ezeken mérhető le legjobban a gazdagságom. Hogy ez messzire látszódjék, csakis márkás cucca- im legyenek, és abból is a leg­újabbak. Az nem érdekes, hogy ezért a valós érték háromszoro­sát is elkérik, és ebből a profitból újabb és újabb reklámokkal bom­báznak további fogyasztásra ösz­tönözve. Csakhogy nincs az a gazdagság, amelynél ne lenne nagyobb, és nincs az a dicsőség, amely ne lenne ingatag. Ezért bi­zonytalan, és tartós boldogságot nem jelent. A második emberi kívánság­csoportról azt olvassuk, hogy „gyűlölőid életét” kívánod. Ez nem más, mint a hatalom, amely emberek, népek, fajok, vallások fölött mutatható meg. Az a káini gondolkodás, ami Ábel puszta lé­tében látja minden bajának gyö­kerét, sikertelenségének okát. In­nen már csak egy alig észrevehe­tő kis lépés az, amikor nem a gyűlölőim életét kívánom, ha­nem az általam gyűlöltek életét követelem. Annál veszélyesebb ez, minél több hatalom vagy ha­mis lelkesedés, fanatizmus páro­sul hozzá. Ezért indulnak a bom­bázó repülők meg az öngyilkos merénylők is. De a nyomukban fakadó „béke” nagyon ingatag és Trianon ízű. A harmadik kívánság a „hosz- szú élet”, vagy aho­gyan ma leggyakrab­ban megfogalmazódik: „csak egészség le­gyen”. Elöregedő tár­sadalmunkban egyre gyakrabban hangzik el ez az óhaj. A halál té­nyét szeretnénk elfelej­teni, ha lehet valami­lyen kórházra, elfekvő­re, geriátriára rásózni. Pedig ebben reménységet és vigaszta­lást egyedül az örök élet re­ménysége nyújt. Az ifjú Salamon a kínálkozó nagy lehetőségre azt válaszolta: „Adj nekem bölcsességet és tu­dományt.” Ez alatt pedig nem szükségszerűen iskolában és egyetemen elsajátítható tárgyi tudást ért. A párhuzamos törté­netben (2Kir. 3, 9) Salamon ké­rése a következőképpen olvas­ható: „engedelmes (szó szerint: halló) szívet, ... különbséget té­ve a jó és rossz között.” Az isten­követés bölcsességében, Isten iránti engedelmességben, sza­vának meghallásában találja meg a legfőbb jót, a többi rá­adásként adatik neki. Jézus is hasonlóan tanít, mikor azt mondja: „keressétek először az Isten országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadat­nak nektek.” (Máté 6, 33) A szerző református lelkész Mindjárt előhúznak valami nagy, csillogó kardot vagy lándzsát vagy jatagánt vagy bárdot vagy ilyesmit A látszat, mint tudjuk, néha csal Álmosan zakatol a kis helyi­érdekű. Kinn hideg, köd, sö­tétség, benn meleg, fény, ál­mos nyugalom. Milyen jól lehet bóbiskolni ebben a meleg zakatolásban, ugye. TÓTH FERENC Reccs, csatt, zutty. Dömdödöm. Hangos csattanással vágódik ki a kocsi ajtaja, dübörögnek a nehéz bakancsok. És már le is ül középtáj­ra két, valami rémséges sátángyer­meke. Fülbe-orrba-szájba csilinge­lő vas- és ércgyűjtemény, akár egy vasesztergályos inasiskola év végi munkakiállítása. Pírszing fent és pírszing lent, pírszing künn és pírszing benn. Halálfej és griffma- dár, saskeselyű és sárkánykélgyó. Nagyon megkapóak az ujjakra húz­ható nikkelezett fémkarmok, alig nyolc és fél centiméter hosszúak, szükség esetén sertésbelezésre, disznóöléskor nyüván igencsak jól használhatóak. Óriás keresztre fe­szített Jézus a nyakban. Aminek némüeg ellentmond a fekete trikó angol nyelvű jelmondata, igaz, én csak a fuck offot értem belőle. A szöveghez tartozó színes illusztrá­ción torzszülött sátánorvosok vág­nak ki rozsdás szikével hullazöld csecsemőt egy eléggé oszlásnak in­dult női holttestből. A föntebb em­lítettekhez színes tetkók szolgáltat­nak méltó hátteret, melyek motí­vumkincse felöleli az álja horogke­reszttől a kelta varázskígyón és a szkíta csodaszarvason át az SS-ha- lálfejig terjedő több ezer évet. Hosszabb szemlélődés után mintegy küencvenszázalékos va­lószínűséggel megállapíthatjuk, hogy az egyik nőnemű. Nyilván ezt hivatottak jelezni éjfekete színár­nyalatú körmei, amelyekről nagy meglepetésünkre kiderül, hogy nem természetes eredetűek. És ko­rántsem az elemi higiénia alapsza­bályainak megkerülésével lettek ily kosz színűek, hanem direkte feke­ték, mint amilyen feketék például a földtúró kis vakondállat körmeze- tei, avagy amilyen feketék például a ^dögkeselyű hasonló jellegű sza­runemű képződményei. Hasonló­an gyászos színámyalatúak e ne­héz vasakkal terhelt nőstény szem­aljazatai is, mely árnyalat elvüeg lehet ugyan erős másnaposság, ne­tán holmi férfias fenyítés eredmé­nye, de nagy valószínűséggel eze­ket is úgy föstették fel, direkte. S természetesen legalább akkora műgonddal, mint amilyennel fest­hette például az isteni Leonardo az ő Utolsó vacsoráját. Igazából nagyon is praktikusak ezek a megkülönböztető fekete je­gyek, hisz a női test izgalmas hajla­taiból amúgy nem látni semmit: mindkettejük termetét bokáig, vagy tán azon is túl érő fekete bőr denevérlebernyeg fedi. Oly bájjal és finomsággal dübörögnek be, mint egy fékevesztett bivalycsorda, s leülnek, direkt sok helyet foglal­va, ami üy kivételes jelenségeknek nyilván jár is. Milyen vadak, milyen félelmetesek... Atyaúristen, mi lesz itt! Biztos sátánisták is, biztos élő kiscicákat mártogatnak tömény sósavba, biztos lekötözött kutyá­kat boncolnak elevenen, éjfélkor, egy szétvert fekete műmárvány sírkövön, miközben árnyaik kísér­tetiesen hajladoznak a telihold ezüst fényében... Jesszusom, mit fognak ezek itt csinálni, a tömött vonaton, emberek, segítség, itt va­lami nagy vérengzés lesz, érzem, én megérzem az üyesmit. Mind­járt, mindjárt előhúznak valami nagy, csillogó kardot vagy lán­dzsát vagy jatagánt vagy bárdot... vagy egy guillotine-t vagy ilyes­mit... Most, még talán nem késő, telefonálni kéne, istenem, de le­het, hogy e bevasalt hím egyetlen suhintással levágná a telefont tar­tó kezemet... Aztán elhurcolnának titkos katakombáikba, ahol réme­sen füstölgő fáklyák sorfala között és egy igen mély hangú dob üte­mes dobbanásai közepette kötöz­nének majd áldozati kövükhöz, hogy aztán elfolyjon ifjúi vérem... jaj, jaj, minek is jöttem ide, inkább mentem volna busszal, jajjaj... nézd már, most meg az ölébe ült, a szörnyű nőstény a rémes hím­nek... mit csinál... nézd már, cup- panósan megpuszilja, azzal a szénfekete szájával... aztán puk­kaszt egyet a rágógumijával... És megszólal- Naa... aztat láttad tegnap a va- lóvüágban, hogy a Jocó összeve­szett a... a Pityuval a Xénia miatt, de az meg leszbi, és azzal a másik­kal csinálta a konyhába... És a vad, fémmel kivert, fekete bőrös, agyontetovált hím üyképpen válaszol:- Haggyá má a vüláddal, furt csak a valóságsókon lógsz, de mi­kor tegnap bokszolt a Pinyó a Mutyóval, ez a két sztár, öcsém, mert nem nézel kultúrát, azé... Ezután még sorra került néhány recept. Becsszó! Meg hogy hol le­het leárazott vas fülbevalót venni. Meg hogy egy bizonyos dezodor valami rejtélyes okból sokkal jobb, mint egy másik, noha olcsóbb, mert csak alapillat. Phű, de megkönnyebbültem! Meg az egész vonat is. Azt hiszem, ezek nemigen fognak senkit egy sírkövön, éjfélkor satöbbi! Hölgyeim és uraim! Ne üljenek fel a látszatnak! Az ugyanis, mint köztudott, néha... bi­zony, csal. CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak fi­gyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kér­déseire. A megfejtést levelező­lapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltün­tetni a sajátját sem. Mert ha ve­lünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével a Nap Kiadó ajándékát is meg­nyerheti. Beküldési határidő: július 20. 1. Hány lakó étkeztetéséről gondoskodnak a Ligetfalui Szo­ciális Szolgató Központban? a) 12 b) 75 c) 115 Miklós Dénes Kertészek könyve 2. Jelenleg hány alkalmazot­tat foglalkoztat a légi otthon? a) 55 b) 100 c) 150 3. Hol kereste a rendőrség a lopott tárgyakat? a) a talált tárgyak osztályán b) a vonaton c) Brünnben 4. Mit talált jó játéknak az anyjával otthon maradt kis­lány? a) a babázást b) a kapálást c) a lovacskázást 5. Hová ment a válasz nélkül hagyott üzenet? a) Magyarországra b) Szlovákiába c) Ausztriába Július 9-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2a, 3b, 4b 5c. A Lilium Aurum ajándékát Szabó István, csatai kedves olvasónk nyerte. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Mustár A mustár készítése nagyon egy­szerű, úgy, hogy mindenki házilag előállíthatja. Ehhez szükség van ecetre (egyes vidékeken ecet he­lyett mustot használnak), mustár­magra és különféle fűszerekre, úgymint: borsra, szegfűborsra, sze­recsendióra és babérlevélre. Leg­jobb tiszta borecetet használni, bi­zonyos fajta mustárhoz esztragon- ecetet is vesznek. Ha musttal akar­juk elkészíteni a mustárt, akkor csak egész friss, még nem etjedő, fehér szőlőből való mustot használ­junk. Savanykás mustból lesz a leg­jobb mustár, mert az ebben levő nagy mennyiségű borsav pikáns ízt ad neki. A kereskedelmi forgalom­ban van mustármag és mustárliszt is. Minthogy az utóbbit gyakran ha­misítják, jobb mustármagot venni és kőmozsárban finom porrá törni. Fehér és fekete mustárlisztkeveré- ket használjunk, mégpedig minél erősebb mustárt akarunk készíteni, annál több legyen a keverékben a fekete mustárliszt. A mustár eltartása nem jár sem­mi nehézséggel, mivel nem bomlik fel könnyen. Csak azért kell jól be­dugaszolva tartani, hogy a mustár­olaj el ne illanjon. A dugót, amely az üveget elzárja, nem szabad szta- niolpapírba burkolni, inkább csak celofán- vagy pergamenpapírba. Édes kremsi mustár készítése: 100 gr fekete és 50 gr fehér mustár­lisztet 0,3 liter musttal jól elkeve­rünk egy zománcos edényben. Az egyenletes masszát folytonos keve­rés közben addig főzzük, míg a kí­vánt sűrűséget el nem éri. Melegen öntjük az üvegbe. Savanykás kremsi mustár készí­tése: 150 gr fekete és 100 gr fehér mustárlisztet a fenti módon sűrűre főzünk 0,4 liter musttal. A félig ki­hűlt masszába 0,4 liter ecetet keve­rünk, amelyet ízlés szerint fűsze­rekkel ízesítünk. Mustárpor 200 gr fekete, 100 gr fehér mus­tárliszt, 20 gr kakukkfű, 20 gr esztragon, 25 gr szegfűbors, 10 gr bors és 2 gr szerecsendió összeke­verve és finomra őrölve, légmentes üvegbe zárjuk. Használatánál erős ecetbe keverjük bele a fenti port és kész a mustár, amelynek sűrűsége az ecet mennyiségétől függ. Műhó karácsonyfára Elég folyékony dextrin-csirizbe annyi cinkoxidot keverünk, hogy az egész szép fehér legyen.- A kará­csonyfa ágait puha ecsettel beken­jük vele. A festék nagyon sokáig megmarad, és ha a fa gyertyái ég­nek, olyan, mint a frissen hullott hó. Fokozzuk a hatást, ha a frissen bemázolt ágakat finom fújt és őrölt üvegporral szórjuk be. Műselyem vasalása Sohasem szabad nedves ruhán át vasalni. Legszebb akkor lesz, ha a selymet visszáján, kissé még nyir­kosán, száraz ruhán keresztül va­saljuk, nem nagyon forró vassal. Ki­vétel a fehérneműanyagnak ké­szült műselyem, amelyet majdnem szárazon, visszáján vasalunk ki majdnem langyos vassal. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936

Next

/
Oldalképek
Tartalom