Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)
2005-07-28 / 174. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 28. 12 Hirdetés Miért is volt a vagyonvédelmi szakma ilyen csábító? Mert sokan úgy gondolhatták, nem kell mást tenni, mint a portás bácsikat biztonsági őrökkel lecserélni Ideje átgondolni a honi vagyonvédelem ügyét A bolti szarkák nagyon rafinált és a legváltozatosabb módszerekkel dolgoznak, a közvetlen lopástól az árcédula meghamisításáig (Illusztrációs felvétel) Lassan tizenöt éve annak, hogy az első „civil” vagyonvédelmi cégek megalakultak Magyarországon. Láthattuk, hogyan talált magára a piac, és milyen gyorsan jöttek létre a különböző vagyonvédelmi vállalkozások a , jó biznisz” reményében. VIDA MIHÁLY Magyarországon jelenleg körülbelül 3000-re tehető azon vállalkozások száma, amelyek, bár eltérő szintű és nagyságú, de valóban vagyonvédelmi tevékenységet folytatnak. A bejegyzett cégek száma viszont ennél is nagyobb, körülbelül 1000-1200 céggel több vállalkozás foglalkozik papíron vagyonvédelemmel. Viszonyítási alapként a szomszédos Ausztriában - amely hasonló nagyságú ország, mint a miénk - mindösszesen néhány százra tehető az e területen működő cégek száma. Az 1980-as évek végén, 90-es évek elején az átalakulás időszakában a létrejövő vagyonvédelmi cégek azt gondolták, hogy ez a munka sem áll másból, mint abból, hogy portásokat állítunk a portákra, néhány üzemrendészeti feladatot saját irányításba veszünk, esetleg, ha szükséges, elkísérjük az igen csinos pénztáros hölgyet a bankba is. Sorra alakultak az új cégek, és látszólag a piac bírta is ezt a nagyfokú kínálatot. Az első megbízáshullámot az un. outsourcing (külső forrás) generálta. A modern cégépítési elméletek szerint a cég azzal foglalkozzon, amihez a legjobban ért. A piaci telítődés állapota Tizenkét-tizenhárom évvel ezelőtt tehát „beindult” a szakma. Nem is volt semmi probléma addig, amíg már szinte mindegyik, valaha valamelyik fegyveres szolgálatnál vagy testületnél dolgozó személy „őrző-védő” céggel nem rendelkezett. Elérkezett a piaci telítődés állapota. Nem csoda, hiszen a fentebb említett összehasonlítás alapján minimum 20-szor több cég alakult Magyarországon, mint egy területileg hasonló nagyságú országban. A létrejött túlkínálatnak alapvetően két következménye lett. Az egyik a piaci verseny természetes velejárója, ami nem más, mint az árverseny. Az árverseny nem káros, a piac természetes szabályozó rendszere, ami egyensúlyban tartja a kínálatot és a keresletet. Természetesen ez csak ár-érték arányban értelmezhető, pusztán az árak nominális vizsgálata félrevezető, hiszen látszólag ugyanazon termékek vagy szolgáltatások árai közötti különbséget addig nem lehet értelmezni, ill. minősíteni, amíg nem látjuk, hogy pontosan mit tartalmaznak azok a szolgáltatások, mik is azok a termékek. Káros hatásként jelentkezhet a túlzott vagy inkorrekt árverseny, amikor szinte már érthetetlenül alacsony árakkal „dolgozik” egy cég. (Ez a jelenség a vagyonvédelmi szakmában egyébként gyakran tapasztalható.) Az ár és a minőség A túlkínálat másik velejárója - ami szintén örvendetes - az egyre nagyobb mértékben mutatkozó törekvés a minőségi feladatvégzésre. A piac törvényszerűen felismeri, hogy a versenyben kétféleképpen lehet előnyt szerezni, az egyik az ár, a másik a minőség. Egyre több és több cég kezdett el gondolkodni azon, hogy hogyan tegyék jobbá, szakszerűbbé és kedveltebbé a szolgáltatásukat. így azután a cégek elindultak a formaruházat felé, a formaruhákat fejlesztették; új vagyonvédelmi eszközöket vettek használatba; járőrszolgálatot, kivonuló szolgálatot vagy valamilyen reagáló egységet rendszeresítettek az objektumvédelem megerősítésére; emelt szintű felelősségbiztosítást kötöttek; 24 órás ügyeleti központot kezdtek működtetni; belső ellenőrzési csoportot tartanak fenn; képzési kabinetet működtetnek, és a biztonsági személyzetet számítógép-használatra, ill. idegen nyelvek elsajátítására oktatják. Természetesen a sort lehet még folytatni, így is látszik azonban, hogy mindegyik minőséget befolyásoló intézkedés mögött alapvetően anyagi lehetőségek bújnak meg, nevezetesen az, hogy van-e forrása az adott vagyonvédelmi vállalkozásnak arra, hogy képezze a kollégáit, hogy ellenőröket tartson fenn, hogy ügyeleti központot üzemeltessen. Negatív árverseny Objektiven azt a kijelentést kell tenni, sajnos, hogy nincsen. Ebből teljesen egyértelműen az következik, hogy óhatatlanul lesznek olyanok, akik a minőségi versenyben lemaradnak. Az is nyilvánvaló, hogy számukra az életben maradás a tét, tehát ha a minőség oldaláról nem tudják megszerezni a számukra előnyös piaci pozíciót, nem marad más hátra, mint az ár oldalon behozni valamit a hátrányból. És ezzel el is érkeztünk a szakma manapság leginkább hangsúlyozott kérdéséhez, ez pedig a vállalási ár. Kicsit menjünk tovább a vállalási díj irányában. A Szakmai Kamaránk több kísérletet tett arra, hogy meghatározzon egy minimum vállalási díjat, hiszen az ilyen szintű negatív árversenynek, amely a vagyonvédelmi piacon érvényesül, számtalan és igen mélyreható következménye van. Azok a cégek, akik kényszerűségből lent tartják az árakat - hiszen az árak nem maguktól vannak lent, azokat valaki lent tartja -, nem is gondolják, hogy ennek a feladatnak a megoldása már a Munka Törvénykönyvének a hatáskörébe tartozik. A vagyonvédelmi cégek minimum kettős nyomás alatt voltak. Egyrészt a piac kihasználta a túlkínálatot és az inkorrekt árversenyt - ami, gondolom, teljesen természetes reakció, és ezért nem is szabad elítélni -, másrészt a hatóságok-jó szándékból és részint nemzetközi kötelezettségek miatt - az uniós csatlakozás előtt szerettek volna szabályozni olyan kérdéseket, amelyekkel kissé elmaradt országunk. A „22-es csapdája” A magasabb díj eléréséhez ugyanis jobb minőség kell, a jobb minőség eléréséhez magasabb díjra van szükség, a tisztázott foglalkoztatási viszonyokat is csak jóval magasabb díjon lehet megvalósítani, ugyanakkor a jelenlegi viszonyok között, amikor „mindenki alánk megy árban”, nem lehet jó vállalási díjat elérni, minőségi kollégát sem kapunk általános bérért, és így tovább... Paradox módon a megoldás a minőség oldalán keresendő, és nem az áraknál. Aminőséget nem az általános és kissé megkopott jelentésében értem. A manapság divatos vagyonvédelmi pályázati modell az ún. önbevallásos modell, amelyben azt állítanak magukról a cégek, amit jónak tartanak. Itt érthető módon igen nagy teret kapnak a minőségi ígéretek, mert aligha találkoztunk még olyan ajánlattal, ahol azt írták volna: „nekünk még van fejleszteni valónk a minőségi szolgáltatás terén”. Nem ebben az értelemben közelítjük meg a minőséget, hanem a címben említett új gondolkodás szerint. Büszkék vagyunk arra, hogy Partnereink úgy értékelnek minket, mint akik hosszútávon gondolkodnak, mindig korrekt információkat szolgáltatnak a cégről, és nem utolsósorban hazai úttörője azon szemléletmód-váltásnak, amely a szakma gyökereit érinti, és amit a risk management összefoglaló néven említünk. ’ A bolti lopások megelőzése külön iparággá fejlődött, legkorszerűbb ágazata az elektronikus áruvédelem, de ennél is kiemelt szerepe van a kezelő személyzetnek A korszerű áruvédelmi technikák alkalmazása a kereskedelemben Árulkodó statisztikai adatok Angliai felmérés szerint Európában a lopásokból származó kiskereskedelmi veszteség eléri az évi harmincmilliárd eurót, s ez a profit 15-25% -a. Franciaországban, a hipermarketekben és a bevásárlóközpontokban eltulajdonított áruk mennyisége akkora, mint egy kamionsor hossza Lille-től Marseille-ig, vagyis 1000 km. Arról még nem készült átfogó vizsgálat, hogy Magyarországon mekkora e téren a veszteség, de becslés szerint a kiskereskedelemben a termékeknek minimum 0,9 -1,7% távozik a pultoktól fizetés nélkül. Ez az érték alacsony forgalmú üzletek esetében is hat-hét számjegyű összeget jelenthet évente. Nagy veszteségforrás a selejt, elsősorban az élelmiszereket is forgalmazó (hipermarketek, elosztási központok) területeket érinti. Keletkezésük elsősorban a helytelen tárolásból, a zsúfoltságból és a többlet-rendelésekből fakad. A selejtből származó veszteség (az élelmiszer szektorban) megközelíti az Ismeretlen Eredetű Veszteség (IEV) nagyságát. MUHI BÉLA Elektronikus áruvédelem A bolti lopások megelőzése, elhárítása külön iparággá fejlődött, amelynek egyik legkorszerűbb ágazata az elektronikus áruvédelem. Napjainkban három fő technológiát alkalmaznak széles körben: az elektromágneses, az akuszto-mag- netikus és a rádiófrekvenciás áruvédelmet, amelyek működése egyaránt az elektromágneses hullámok terjedésének fizikai törvény- szerűségem alapszik. Mindhárom sajátos felépítéssel és meghatározott felhasználási jellemzőkkel rendelkezik, közülük egyik sem alkalmas arra, hogy valamennyi elvárásnak, igénynek megfeleljen. Az adott feladathoz leginkább megfelelő rendszert kell kiválasztani ahhoz, hogy az áruvédelem a lehető leghatékonyabb legyen. Az áruvédelmi'kapu, érzékelő és riasztó jelzést adó eszközként szolgál. Ahhoz, hogy a kapuk jelzést adjanak, szükség van olyan ŐRMESTER Tel.: 02/4 3 63 1 5 5 4 www.ormester.sk eszközökre, amelyeket a termékeken, vagy azok csomagolásán helyezünk el. Lágy és kemény etikettek Ha a pénztárnál nincs hatástalanítva vagy eltávolítva ez az eszköz, a kapu áthaladáskor érzékeli, hang és fényjelzéssel hívja fel a figyelmet a rendellenességre. A kemény etikettek többször, akár évekig fel- használhatók, speciális zárszerkezetük van, s fizetés után a pénztárosok eltávolítják őket. Ezekkel elsősorban műszaki és textil termékeket védenek. Az egyszer használatos öntapadós, lágy etikettek (címkék) bármelyik termékre felhelyezhetők. Ezek a címkék a pénztáraknál úgynevezett deaktivátorral hatástalaníthatok. A lágy etikett címkét alkalmazzák a „széfekéhez is. Ezek a kis kazetták alkalmasak a CD, DVD, audio-, illetve videokazetták befogadására. Speciális kivitelezésüknek köszönhetően csak az erre a célra kialakított nyitószerkezettel, roncsolás nélkül lehet eltávolítani őket. A riasztó címkét ennek a szé- fernek a belsejében helyezik el, és így látja el hatékonyan az adott termék védelmét. A kemény etiketteket használják nagy értékű alkoholos italok védelmére is. Mostanában kezdenek elterjedni az úgynevezett, intelligens címkék. Ez a jövő technológiája, amelynek segítségével a termék gyártásától a megvásárlásáig minden fontos, az áruval kapcsolatos információ elérhető lesz, így áruvédelmi szerepe is nagyban javul. Természetesen nem csak az eladótérben található termékek védelméről kell gondoskodni, hanem azokról is, melyeket a raktárakban, áruátvételeken, beszállítói udvaron helyeztek el. A jövedéki adó alá besorolt, illetve a kisméretű de viszonylag magas eladási árral rendelkező termékeket úgy nevezett „ketrecben” vagy különálló helyiségben elzárva tárolják egészen addig, míg az eladótérbe nem kerülnek. A beszállítást követően azonnal erre a helyre kerülnek. Itt látják el őket áruvédelemmel is. A biztonság további fokozása miatt ezeket a tároló helyeket még riasztóval is felszerelik annak érdekében, hogy csak az arra kijelölt és felhatalmazott személyek lépjenek be. Bolti szarkák A legelterjedtebb természetesen a közvetlen lopás, amikor valaki egyszerűen megpróbál kisétálni az elcsent áruval. Ennél rafináltabb módszer több áru „véletlen összecsomagolása” vagy az árcédula meghamisítása. Vannak, akik egyes termékeket kifizetnek, másokat igyekeznek elrejteni. Akadnak, akik előre kitervelt módon, megtervezett módszerekkel érkeznek az üzletbe. Ők jobbára megrendelésre dolgoznak, előre kiválasztott árukat emelnek el nagy mennyiségben és jelentősebb értékben. Viszonylag tájékozottak az áruvédelmi módszerek területén, és sok esetben ismerik azok gyenge pontjait. Az üzleteket megkárosítóknak csupán körülbelül az öt százaléka tartozik ebbe a kategóriába, ám az általuk okozott veszteség elérheti az összes kár 10-20 százalékát is. Egy másik típus az impulzív tolvaj. Az amatőr, aki sosem azzal a szándékkal tér be valahová, hogy lopjon. Az esetek többségében jó szociális helyzetű emberekről van szó. Vásárlás közben azonban - mert a legtöbb esetben vesz valamit - egy impulzus viszi kísértésbe. Úgy gondolja, hogy most nem látja senki, s éppen eleget költött már ahhoz, hogy meg ajándékozza magát. Ők követik el a lopások döntő többségét, és az általuk okozott kár is igen nagy. Mindent látó kamerarendszer A veszteségek csökkentése érdekében az egészen kis üzletektől a hipermarketekig egyre elterjedtebb az analóg, illetve a digitális rögzítésű kamerák alkalmazása. Nem elhanyagolható szempont, hogy mennyi kamerát telepítünk, és azokat hol helyezzük el. A beruházás legfontosabb eleme egy olyan vagyonvédelmi szemléletű kockázatelemzés, amely feltárja és meghatározza az alkalmazott kamerák mennyiségét és azok elhelyezkedését. Egy elhibázott felmérés vagy kockázatelemzés nagymértékben befolyásolhatja későbbi leltáreredményünket. Ha a megfigyelt területen vannak beláthatatlan terek, azokat nem tudjuk ellenőrzésünk alá vonni. Ennek eredménye lesz, hogy ha az alapos gyanút nem tudjuk garantálni, akkor az elkövetők a legtöbb esetben büntetlenül távozhatnak a kereskedelmi egység területéről. A rendszerek legfontosabb eleme: az Ember Könnyen belátható, hogy egy komplett áruvédelmi rendszer tervezése és telepítése komoly beruházást igényel. Mindez azonban nem sokat ér, ha a működtetéshez szükséges személyzet nem áll a helyzete magaslatán. A kezelőszemélyzet kiválasztása, felkészítése, kiemelkedően fontos feladat. A jól felkészített operátor vagy diszpécser csodákra képes. A rendszer megtérülésének ideje nagymértékben e munkatársak hozzáállásán múlik. Cbela.muhi@ormester.hu ) Összegzés Ha minden szempontot és körülményt figyelembe vettünk az értékeink védelmében tett intézkedéseink során, kijelenthetjük, hogy az igazi megoldást a komplex védelem garantálja. Csak akkor beszélhetünk erről a megoldásról, ha a technikai rendszer ' elemeit ötvözzük az „élőerős” védelemmel. A módszer alkalmazása esetén bátran kijelenthetjük, hogy biztonságban vannak termékeink.
