Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)

2005-07-28 / 174. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 28. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 A jövő évi családi költségvetésben már nem számolok veled, drágám, különben elsüllyed a hajó (Kiss Tibor rajza) Európának a jelenleginél jóval nagyobb bevándorlási arányokra lesz szüksége Népességrobbanás helyett elnéptelenedés? FIGYELŐ KM.RU Az orosz hírportál a kirgi- zisztáni migrációs szolgálattól szerzett információkra hivat­kozva azt közölte, hogy Kirgi- zisztánból az üzbég menekül­teket a közeljövőben repülővel európai országokba szállítják. A hírügynökség névtelenül nyi­latkozó forrásai elmondták, hogy Dzsalal-Abadból szerdán 300 menekültet indítottak út­nak Biskekbe. Onnan várható­an néhány órán belül repülővel európai országokba, valószí­nűleg Magyarországra szálb't- ják őket. Egy névtelenül nyüat- kozó kirgiz illetékes szerint vi­szont skandináv országokba, Ausztráliába, Kanadába és Né­metországba viszik őket. A me­nekültek május 13-át, az Andi- zsánban történt lázadást köve­tően hagyták el hazájukat, amelyet a hatóságok könyörte­lenül elfojtottak: állítólag 1000 ember halt meg. Az üzbég ha­tóságok szerint a menekültek közül 231 személy terrorista, az ENSZ azonban tiltakozik ki­adatásuk ellen. Budapest cáfol­ta, hogy Magyarországra szál­lítanák a menekülteket. UKRAJINSZKA PRAVDA Viktor Juscsenko ukrán el­nök első ízben került összeüt­közésbe a sajtóval. A botrányt az Ukrajinszka Pravda váltotta ki, aki az államfő fia, Andrij fényűző életmódját firtatta. A Leonyid Kucsma előző államfő idején korrupciós ügyeket szellőztető hírportál vezetőjét, Georgij Gongadzét 2000-ben meggyilkolták. A Pravda most a 17 éves Andrij Juscsenko 160 ezer dolláros BMW-je, közleke­dési kihágásai, éjszakai élete, több ezer dolláros pezsgői, testőrei iránt érdeklődött. Az elnök durva reagálása sokkolta az újságírókat. „Viselkedj úgy, mint egy művelt újságíró, nem pedig egy bérgyilkos” - fogal­mazott. Hozzátette, azt taná­csolta a fiának, tanuljon meg védekezni, ha étteremben va­csorázik, „fogja a számlát, tolja az újságíró pofájába, és irány a bíróság!” Az újságírók válaszul nyílt levelet intéztek az elnök­höz, s bocsánatkérést követel­tek. Erre rövidesen megérke­zett a válasz: „Nagyra értéke­lem az ukrán újságíróknak a narancsszínű forradalom ide­jén játszott szerepét. Tisztelem a média egyik fő feladatát, hogy ellenőrizze a hatalmat. Mint férfi a férfivel, elbeszélge­tek a fiammal, és felszólítom a rendőrséget, autómárkától függetlenül tartassa be a közle­kedési szabályokat.” A Föld demográfiai folya­matai, illetve azok értel­mezései nem várt irányba haladnak: miközben az el­múlt évtizedekben a sza­kértők a túlnépesedés ve­szélyével riogattak, egyes demográfusok ma már en­nek ellenkezőjétől, az el­néptelenedéstől tartanak - derül ki egy belgiumi nem­zetközi konferencia ered­ményeiből. MTI-HÁTTÉR A lakosságszám alakulása az el­múlt évszázadokban kettős folya­mat eredménye volt: a várható élettartam folyamatos kitolódása elvileg növelte a lakosságszámot, ám ezzel párhuzamosan a fejlett országokban csökkent a születés­szám, s ma már Európában egy nőre átlagosan csak 1,4 szülés jut, miközben a népesség egyszerű szinten tartásához "is 2,1-es arány kellene. Hogy Európa népessége az elmúlt évtizedekben mégis nö­vekedett (1980 és 2004 között 30,2 millió fővel), az jelentős részben a bevándorlásnak volt kö­szönhető: de a szakértők már most figyelmeztetnek, hogy a né­pességcsökkenés elkerülésére Eu­rópában a jövőben a jelenleginél jóval nagyobb bevándorlási ará­nyokra lesz szükség, s a politiku­soknak jó lenne erre mielőbb fel­készíteni a közvéleményt. Európa súlyos demográfiai helyzete eddig is ismert volt - ám a szakértők szerint ezt a folyama­tot sokáig messzemenően kom­penzálta a világ többi részén, mindenekelőtt a fejlődő világban jelentkező, robbanásszerű népes­séggyarapodás. A legújabb ada­tok azonban azt mutatják, hogy ez a tendencia immár egyes fejlődő országokban is megfor­dult, hiszen Kelet-Ázsiában a ter­mékenységi arányszám már csak 1,6, Hongkongban pedig egyene­sen 0,8-ra csökkent. Ennek nyo­mán a demográfusok úgy vélik, hogy 2050-ben a Föld lakossága 9 milliárd körül lesz (korábban ek­korra 15 milliárdot mondtak), és sokan közülük ezt követően a né­pesség csökkenését jósolják. Egyébként 2003 ebben a folya­matban fordulópont volt: azóta az emberiség több mint fele már olyan országokban él, ahol a ter­mékenységi index nem éri el a 2,1-es, a lakosság újratermelődé­séhez szükséges arányt. A fejlődő világban is megindult születési aránycsökkenést több té­nyező magyarázza. Először is az a tény, hogy a lakosság mind na­gyobb része áramlik vidékről a vá­rosokba. (Ez a folyamat az egész világra jellemző, s olyan mértékű, hogy 2007-től az emberiség na­gyobbik része már városokban, nem pedig falvakban él majd.) Márpedig miközben a falusi életformánál fontos, hogy a csalá­dokban minél több gyerek legyen, minél többen be tudjanak segíteni a munkába, a városokban, ahol minden pénzbe kerül, a sok gye­rek hátrány: nem véletlen, hogy a városlakóknak a világon minde­nütt kevesebb gyereke van, mint a falusiaknak. Fontos tényező a nők emancipá­ciója is: ma már nagyon sokan használnak fogamzásgátló szere­ket, élhetnek az abortusz jogával, de a szülések számának csökkené­séhez hozzájárul az iskolázottság növekedése, a házasodás időpont­jának kitolódása és a válás joga is. Túlságosan is sokat beszélünk a bűnösökről, s nagyon keveset az áldozatokról - mondta Johann Böhm Szudétanémet tisztelgés Terezínben ÚJ SZÓ-FIGYELŐ A náci rendszer áldozatainak emléke előtt hajtott fejet és tisz­telgett az észak-csehországi Tere- zínben az egykori Csehszlovákiá­ból kitelepített szudétanémetek németországi szervezetének ve­zetője. Johann Böhm ezelőtt Lidi- cét is meglátogatta, amelynek szinte összes lakóját lemészárol­ták a II. világháború idején a fa­siszták, és a falut lerombolták. Ez volt a válasz arra, hogy a cseh el­lenállók Prágában merényletben megölték a Cseh-Morva Protekto­rátus náci helytartóját. A szudéta­németek részéről eddig előzmé­nyek nélküli és páratlan gesztus­ról van szó - írta tegnap a Mladá fronta Dnes című cseh liberális lap. Az újság szerint Johann Böhm eltitkolt látogatást tett Csehországban. „Terezin már ré­gen szerepelt útiterveim között. Úgy gondolom, meg kell látogatni az egykori koncentrációs táboro­kat, mert olyan rettenetes esemé­nyekre emlékezzetnek, amelyeket már soha senki sem szeretne meg­élni” - nyilatkozta a lapnak Böhhm. A terezíni Kis Erődben a II. világháború idején koncentrá­ciós tábor és zsidó gettó volt, s több tízezer ember pusztult ott el. A prágai lap szerint Böhm - el­térően a szudétanémet kitelepítet­tek ausztriai szervezetétől - támo­gatja Jirí Paroubek cseh miniszter- elnök kezdeményezését, hogy a cseh kormány megbékélési gesz­tust tegyen a német antifasiszták irányában. „Túlságosan is sokat beszélünk a bűnösökről, s nagyon keveset az áldozatokról. Ez a gesz­tus az áldozatoknak szól, amit én rendkívül fontosnak tartok” - szö­gezte le Böhm, aki a kitelepített szudétanémetek németországi szervezetének egyik vezetője. A II. világháború után Cseh­szlovákia kollektív bűnösnek minősítette a csehszlovákiai né­meteket és a magyarokat, elvette állampolgárságukat, vagyonukat, és mintegy hárommillió németet kiűztek az országból. A magyarok kitelepítését a potsdami nagyha­talmi értekezlet nem hagyta jóvá, így a magyar kérdés „megoldásá­ra” Prága más módszereket alkal­mazott, például a lakosságcserét, a csehországi kitelepítést és a „reszlovakizációt”. (kés) KOMMENTÁR Van jó hír is MALINÁK ISTVÁN Fehér holló a külpolitikában a jó hír, már csak ezért is érdemes foglalkozni vele. A több mint egyéves szünet után felújított, az észak-koreai atomfegyverekről folytatott hatoldalú tárgyalások légköre javult, történtek gesztusok. Az erről szóló hivatalos köz­lemények minden szavának hírértéke van. Az előzmény: a „népi” Korea tavaly megszakította a hathatalmi dialógust, s nem sokkal később bejelentette: van atomfegyvere. Az alapvető kérdés, hogy a kis Kim őrült diktátorrezsimje mekkora kockázatot jelent a szűkebb'és tágabb térségre. Annyiban egyet lehet érteni, hogy je­lent, különben az USA, Oroszország, Kína, Japán és Dél-Korea nem áldozna ennyi energiát és pénzt a megoldásra. A félsziget atommentesítése egész Északkelet-Ázsia stabilitását és gazdasági prosperitását erősítené. (Például Japán is nagyszabású hadiipari programokba fogott éppen a phenjani atomfenyegetésre hivat­kozva.) A világ egyik válsággócának megoldása stratégiai érdek az USA számára, amelynek egyre több baja van a kínai gazdasági expanzióval, meg a fegyverkezéssel is. Pillanatnyüag jegeltnek tűnik a tajvani válság. Ennek következtében az USA a napokban hajtott végre nagyszabású nyitást India felé, a nukleáris együttműködést is beleértve. És még egy fontos tényező: Irán bi­zonyítottan észak-koreai technológia alapján fejleszti saját, Izra­elt és közvetlen szomszédait fenyegető rakétáit. Phenjan azt követeli, az 1953-ban befejeződött koreai háború vé­gén aláírt tűzszüneti megállapodást felváltó békeszerződést írjon vele alá az USA. Washington jelezte: a Kim-féle propaganda állí­tásaival szemben nem akarja lerohanni a KNDK-t. Sőt: tényként ismeri el, hogy Észak-Korea „teljes mértékben szuverén állam”. Ez ugyan még nem békeszerződés, de a csírája lehet. És nem el­hanyagolható: a hatoldalú tárgyalások felújítása előtt több talál­kozó volt a washingtoni éš phenjani delegáció között, pedig feb­ruárban még Rice is kizárt minden kétoldalú konzultációt a zsar­nokság előretolt bástyájának nevezett Észak-Koreával. Washing­ton feltétele a KNDK atomfegyvereinek teljes és ellenőrizhető fel­számolása. Ennek fejében mindenki ígért valamilyen gazdasági előnyt, segítséget Phenjannak. Dél-Korea azonnal megkezdte 500 ezer tonna rizs szállítását. Északon ugyanis 6,5 millió em­bert fenyeget az éhhalál. Az ENSZ Világélelmezési Programjának ázsiai szóvivője kedden jelentette be: a 6,5-ből 5 milliónak au­gusztusban már nem jut segély. Tájékoztatása szerint a lakosság füvet gyűjt, hogy legyen mit ennie. Kimet persze nem a népe mi­atti aggodalom készteti bármiféle megállapodásra. Célja az em­bertelen rézsűn fenntartása. Fura mód a külföldi szállítmányok még segítik is abban, hogy elnyújthassa agóniáját. De az ilyen szükséges segélyprogramoknak valahol ez a hátulütőjük. JEGYZET a halálban, hogy hit nélkül is hihető, mi több, valóság, mert azzá teszem fizikailag, gyár­tom és halmozom, és a pofá­tokba röhöghetek kibiztosított aggyal, s naponta bebizonyí­tom, százszor is, ha kell, hogy a Ne ölj! parancsa csak átverés, óvodás játékszabály, gyerme­teg civilizációs gát. S még az­zal is engem igazoltok, ha erre erőszakkal feleltek. S akkor is, ha meg akarjátok érteni. Minél inkább csapkodtok ijedten és hülyén, minél inkább halállal válaszoltok, annál jobb. Annál nagyobb az éhség, annál sű­rűbb a sötétség. De stop. Hoz­zám képest a sátánisták, a dik­tátorok, és a különféle fanati­kusok is csak romantikus di­lettánsok. Mert én kegyetle­nül ésszerű vagyok, logikus és jéghideg. A megtestesült raci­onalitás. Meg életveszélyesen hiú. Mester vagyok. Mint Stephen King regényében a vámpírkirály. Lépjetek be az én egyházamba. A terror egy­házába. Testvéreim, halni semmiség, főleg, ha ti haltok meg. Nekem már nem kell, én már halott vagyok. Gyilkol­tam. Többször is. „A pusztítás és az önpusztítás ösztöne csupán ez, a halál val­lása - mely ezúttal az iszlám álarcát vette magára. Ha bármi mást gondolunk róla, ha politi­kaijelenségnek tekintjük, vagy „civilizációs konfliktust” lá­tunk mögé (...), csak magun­kat sodorjuk még nagyobb veszélybe: lefelé a lejtőn. Az ő lejtőjükön.” (Magyar Narancs, 2005. július 21.) Zombiföldje BUCHLOVICS PÉTER A halál súlytalanná lett, épp ezért az életnek sincs értéke. Ám az ölést ösztönösen igazol­nunk kell, különben nem bír­nánk ki azt, hogy gyilkolunk. Paradox, de aki semmiben sem hisz, annak ezt a legnehezebb bevallania - önmagának. Nem a szó hétköznapi értelmében, nem hívők és hitedének para­digmájában, nem vallások és kultúrák erőterében, nem ide­ológiákat és eszméket képvi­selve. Ha semmiben sem hi­szek, hiszek a halálban. Hasz­nálom a halált, emésztem, ter­jesztem, élem a halált. Mert a halál sose fogy el, nem kerül semmibe, csak mások életével kell táplálnom, apoteózisként a magaméval. A halálból kul­tuszt gyártók hozzám képest amatőrök. Nekem egyre megy: civilek holttestének hekatom- báit halmozom-e, vagy az épp aktuális ellenségképem meg­testesítőjét rántom magammal a semmibe. Bátor vagyok - és rettenetesen üres. Nem hiszek semmiben, mert a hit luxus. Megtettem, nézzétek, és újra megteszem. Semmi az egész, műit ahogy egy tévénézőnek semmiség a mindennapi fél­nyolcas halálhíradó. Meg lehet szokni, szempillantás alatt. Persze, valamit mondani kell. Nem azt mondom: ölni fogok, hanem azt, hogy al-Kaida. De mondhatnám azt is: lócitrom. De azt is: élet. Ez a csodálatos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom