Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)
2005-07-27 / 173. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ FÁZ A francia börtönökben ülő elítéltek 70 százaléka muszlim - idéz egy felmérést a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A konzervatív lapban Lorenz Jäger Muzulmánok a börtönökben című írásában nyugtalanítónak tartja „az észak-afrikai és elő-ázsiai népek honfoglalását, melyet Németországban migrációnak neveznek”. SÜDDEUTSCHE ZEITUNG A baloldali napilapban And- rain Kreye Az inkorrekt mór című írásában tudósít arról a diplomáciai vitáról, mely Mexikó és az USA között robbant ki egy bélyeg miatt. A mexikói kormány ugyanis egy, az országban ismert rajzfilmfiguráról készíttetett bélyegsorozatot. Memín Pinguinnek - mely a negyvenes évekbeli megjelenése óta a gyermekek kedvencévé vált - koromfekete a bőre, elállnak a fülei, turcsi orra és kerek szeme van. Mikor a bélyegsorozat megjelent, szinte azonnal tiltakozásba kezdtek a Rio Grande túloldalán.- Felesleges lelőnöd, hiszen nem ő hozta a gyerekeket... (Kiss Tibor rajza) Rudolf Zajac egészségügyi miniszter talán kissé későn vette észre, nagy baj van a romák egészségével Mielőtt a kórokozó elszabadul Egyet kell érteni az egészségügyi miniszterrel, aki a napokban azt mondta: elégedetlen a romák egészségi állapotával. PÉTERFI SZONYA Mert olyan betegségekben is szenvednek - tbc, gyermekbénulás, kanyaró -, amelyeket nemcsak az orvostanhallgatók, hanem a gyakorló orvosok is csak a tankönyvekből ismernek. És mert nagy és jó szíve van Rudolf Zajacnak, az ágazat sürgős reformálása közepette feladatul adta az egészségbiztosítóknak és a tárca által létrehozott felügyeleti hivatalnak, haladéktalanul ellenőrizzék a szolgáltatások rendszerét, minőségét. Egyet lehet érteni a miniszter kirohanásával, de... Aki nem szenved amnéziában, pontosan tudja, a roma kisebbség' egészségi állapota rossz. (Az okok feltárása mélyebb elemzést igényelne, ám erre a tárca nem szán(t) egy fillért sem. A reform magyarázására viszont több mint százmilliót fordított, ránk hárítva a világbanki kölcsön visszafizetését, de a tetemes összegért szervezett kampány nem győzte meg sem a lakosság, sem a fehérköpenyesek jelentős hányadát arról, hogy erre volt/van szükségünk.) Tehát a bársonyszék elfoglalása után, az adatok ismeretében, cselekedhetett volna a miniszter. Megnézhette volna, milyen körülmények között dolgoznak azok az orvosok, akiknek „ügyfelei” ivóvíz, csatornázás, fűtés, utak, villany nélküli telepeken élnek (az étkezésről nem is szólva), így nem csoda, ha érdeklődési körükből a betegségmegelőzés kimaradt. Foglalkozhatott volna az orvosok és ápolónők anyagi helyzetével (erről jut eszembe: bezzeg a béremelést követelőket hivatalában nem fogadta, de a tőzsdecápaként is emlegetett befektetőket igen). Az előbbiek rendszeresen busszal, kerékpáron keresik fel a romákat, miközben ugyanakkora fejpénzt kapnak az egészségbiztosítóktól, mint azok a kollégáik, akik meleg rendelőkben váljak a betérőket. Azt, hogy baj van a nagyszámú kisebbség egészségével, jó régen a miniszter tudomására hozta több, a romák életkörülményeit javítani próbáló nonprofit szervezet, hiszen számtalan tervezethez kért anyagi támogatást. Nem tudni, miért nem segítette a minisztérium például a roma ápolónők képzését, de azt sem, eddig miért nem szorgalmazott a miniszter olyan átfogó nemzeti programot, amely a romák egészségügyi, szexuális felvilágosítását, hatékonyabb betegellátását célozta volna. Igaz, a szakértők néhány évvel ezelőtt kidolgoztak nemzeti programokat az újszülöttek vagy a pszichiátriai betegek védelmére, de azok is ott porosodnak valahol a miniszter dolgozószobájában. A miniszter kissé későn vette észre, baj van a romák egészségével. Meg aztán míg hatáskörébe tartozott az ellátás szervezése, nem foglalkozott a kérdéssel, ám most, amikor a felelősséget átruházta a biztosítókra, a megyékre, elégedetlenségének ad hangot. Nem volna célszerűbb, ha az üres szólamok, a felelős (?!) keresése helyett a kormány, a tárca anyagiakat különítene el, és azokat támogatná, akik a roma betegeket gyógyítják?! Nem majd, hanem azonnal, még mielőtt a kórokozók elszabadulnak... A terrorizmusellenes szakembereket manapság leginkább a radikális iszlám körök taktikai váltása rémíti meg A dzsihádista öngyilkos kultúra felemelkedése MTI-HÁTTÉR Dzsihádista öngyilkos kultúráról és felemelkedéséről a The Christian Science Monitor, amely szerint a háttérben nem kizárólag muszli- mok és radikális vallási csoportok állnak, a támadásokat elsősorban az elkeseredettség érzése táplálja. Az amerikai lap az utóbbi időszak öngyilkos támadásainak hátterét elemezve megállapítja: korántsem csak fanatikusokról van szó, hanem magukat gyengének érző emberekről, akik mégis kötelességüknek tartják az ellenséggel való szembeszegülést. Az újság más állásponton van, mint azok a biztonsági szakértők, akik szerint a merényletek összekapcsolódnak, és a háttérből az al-Kaida terrorhálózat vezetése irányít valahonnan a pakisztáni-afgán határ környékéről. A lap szerint a feltételezett elkövetők egymástól egészen eltérő hátteréből éppen arra lehet következtetni: kialakult az iszlámista öngyilkos merénylők kultúrája. A terrorizmusellenes szakembereket leginkább a radikális iszlám körök taktikai váltása rémíti meg. Korábban a radikális csoportokon belül éles viták folytak arról, hogy eszközként lehet-e használni az öngyilkos támadásokat, a polgári lakosság elleni merényleteket, amelyeket az iszlám bűnnek bélyegez? Egy-két évtizede a fiatal mozlim férfiak puskát ragadtak, és életüket kockáztatva harcoltak a szovjet csapatok ellen Afganisztán hegyei között, nagy részüknek azonban eszébe sem jutott, hogy öngyilkos merényletet hajtson végre, ártatlan embereket robbantson fel egy moszkvai vonatállomáson. Mára megtörtek a korábbi tabuk, a muszlim fiatalok körében egyre nagyobb a hajlandóság az öngyilkos támadások elkövetésére. Irak központi szerepet játszik ebben a változásban, a dzsihádista öngyilkos kultúra felemelkedésében. Ott, ahol azelőtt gyakorlatilag ismeretlenek voltak az öngyilkos merényletek, a 2003. augusztusi amerikai megszállás óta 188 ilyen támadást hajtottak végre a Brookings Intézet szerint (más kutatók 400-ra teszik ezt a számot). Összehasonlításképpen: az 1990-es években Egyiptomban, a terrorista merényletek nagy hullámában egyetlen öngyilkos támadás sem történt. Az utóbbi nyolc hónapban már két ilyen robbantás volt. A Hezbollah síita csoport Libanon izraeli megszállása idején kevesebb mint negyvenszer használta ezt az eszközt, a palesztin fegyveresek 2002 végéig, tíz év alatt százszor alkalmazták ezt a taktikát. Az iraki öngyilkos merényletek számát annak fényében lehet megítélni, hogy 1980 és 2003 között a világon 315 ilyen esetet jegyeztek fel - mondta a lapnak Robert Pape, a Chicagói Egyetem professzora, a téma szakértője. Gyenge mozlim hittudósok és vezetők A dzsihádista öngyilkos kultúra terjedését nem képesek megfékezni azok a mozlim hittudósok és vallási vezetők, akik elfogadhatatlannak tartják ezeket a támadásokat, és kis nyilvánosság előtt emelik fel szavukat. Az al-Kaida és más hasonló csoportok ideológiáját, a polgári lakosság elleni merényletek gyakorlatát és „sikerességét” ugyanis a világsajtó terjeszti. Evan Kohlmann, az Al-Kaida dzsihádja Európában című könyv szerzője úgy látja, a radikálisok internetes oldalai tele vannak az Öngyilkos merénylők bátorságáról és hősiességéről szóló történetekkel, amelyek követőkre találnak. Míg Amerikában a fiatalok a sportsztárokra néznek fel, a radikális muszlim körökben a hősök az Irakban és másutt harcoló merénylők, (m) KOMMENTÁR Egyiptomba kéne menni! BARAK LÁSZLÓ Nem minősítette veszélyes, tiltott zónává, országgá a szlovák külügyminisztérium Egyiptomot a hétvégi terrorista merényletek miatt. Holott a hírek szerint volna rá igény idehaza. Jellemzően azok részéről, akik előre befizették az utazási irodáknál az egyiptomi nyaralást, s azt ebben a helyzetben csak akkor stomózhat- nák anyagi veszteség nélkül, ha a külügyminisztérium megtiltja a beutazást. Az útról való lemondás esetén csak ekkor lennének kötelesek az utazási irodák a befizetett utazási díjat megtéríteni. A mindennapi terrorizmus kiagyalóinak, a terrorista merényletek megrendelőinek a permanens félelemkeltés a céljuk. Az öngyilkos merénylők tehát tulajdonképpen félelemben utazó vállalkozók, a félelem zsoldosai lennének, ha mindjárt az első megbízatás során nem hagynák ott a fogukat „munkahelyükön, munkavégzés” közben. Kétségkívül morbid, mondhatni, cinikus meghatározása ez annak a hadviselési módnak, amely hosszú évek óta folyik az európai civilizáció ellen. Normális értékítéletű embernek ezért eszébe sem juthat, hogy magyarázatot keressen arra az immár közvetlenül jobbára ártatlan civilekkel szembeni irtó hadjáratra, amely manapság történetesen egy szentnek tartott eszmerendszer nevében folyik világszerte. Ha valaki mégis keresne, és esetleg találni vél egy ilyen magyarázatot, mi több, igazolást, az a valaki természetesen eleve nem normális. Ennyit az olyan okostónikról, akik a gyilkos latrok bizonyítványát szándékoznák magyarázni, netán, igazolni. Nem létezhet ugyanis semmi a vüágon, legyen bár az a mostanában oly divatos, s persze nevetségesen naiv, gyermeteg antiglobalizmus, antikapitaliz- mus, Amerika-ellenesség, a mozgalmi jellegű, sajnos, egyre mili- tánsabb környezetvédelem, faj-, nemzet- és vallásféltés vagy a jóisten tudja, micsoda, amely nyomán magyarázható és igazolható lenne, hogy egy anyától született teremtmény öldöklés céljából bombává alakíttatja és „el is süti” saját magát... Mindezen tények tudatában, bármennyire visszatetszőnek tűnik is, nem agyalhat itt azon semmilyen normális ember - még a legigazolhatóbb önérdekből sem! -, hogy a szörnyű tragédia nyomán hogyan kell és lehet bezárkózni. New York, Madrid, London és most már Sarm- es-Sejk polgáraihoz hasonlóan ugyanis úgy lehet a legtöbbet megtenni egy őrültektől mentes világért, hogy a normális többség nem fél és ezt ki is nyilatkoztatja. Mert abban a pillanatban, amint a terror pribékjei rajtakapják a célszemélyeket a félelmen, nyomban további muníció szolgáltatik az elvakult gyilkolódás- hoz. Az egyiptomi üdülőközpont ellen elkövetett minapi merénylet egészen biztosan nem volt az utolsó, s valamiképpen védekezni kell ellene. A külügy jelenlegi álláspontja tehát tulajdonképpen a védekezés egyfajta módszereként is fölfogható. JEGYZET ha nem tetszett a képe, nem „vette fel”. Egy szekér irányításánál a fizikai erő sem volt mellékes, a kocsisok általában markos legények voltak, ha gond akadt az alkalmi útitárssal, lependerítették. Az autókkal más a helyzet. A fizikai erő legfeljebb egy negyvenéves Praga vezetésénél szempont. Az autót sokan - főként a bolygóvárosokban élők - szinte kabátként használják, intim, személyes térnek tartják, és ennek megfelelően bánnak vele. Ahogy a hálószobájába sem vezet be mindenkit a sofőr, a kocsijába - sokszor maga mellé - sem ültet be akárkit. Ráadásul az országutak mentén legfeljebb néhány másodperc áll a rendelkezésére, hogy eldöntse, megáll-e. Ha úgy dönt, elviszi az út mentén integetőt, azzal mintegy a magánszférájába is befogadja. Elmondja neki, reggel összeveszett az asszonnyal, gond van a gyerekkel az iskolában, a szomszédja egy kretén, a főnöke egy pszichopata... Mindezt egy vadidegen embernek, akit akkor lát először, s nagy valószínűség szerint utoljára. Mert mellette ül, olyan, mintha ismerné. És persze, mert a mellette ülő mindenben egyetért vele, hogy is mondhatna ellent annak a kedves embernek, aki a sok tovahajtó bunkó után végre megállt és felvette. És ez így megy, amióta stoppolunk. Piacösodott korunkban ez az utolsó bizalmi alapon működő közlekedési forma. Vagy már ez sem? Pofon vágott szolidaritás KOCUR LÁSZLÓ Baj van a világgal! Olvasom, hogy kiraboltak egy stoppost. Egy 18 éves breznóbányai legényke úgy gondolta, a nyári szünetben ezzel a közismerten költségkímélő módszerrel kel útra. Lehet, kerouac-i vágyak feszítették, lehet, csak a szomszéd faluba akart eljutni. Egy 120-as Škoda sofőije vette fel, mintegy igazolva a tételt, a szakadt kocsit hajtókban több a szolidaritás, mint a csilli-villi merdzsót vezetőkben (bár e sorok íróját egyetemi évei alatt vette már fel légkondicionált terepjáró is). Aztán amikor a srác kiszállt, lefogták, elvették pénztárcáját és elhajtottak. És még tartsa szerencséjének, hogy nem agyabugyálták el. Alávalóság! A lelketlen rablók nemcsak tinik tucatjainak vakációját tették tönkre, akiknek az eset nyilvánosságra kerülése után szüleik megtiltották, hogy ezt a közlekedési formát válasszák, hanem a sofőr és a stoppos közötti évszázados szolidaritás is óriási pofont kapott. Stoppolás azóta van, mióta megjelentek az első automobilok, a lovas szekérre, mely hosszabb távon a gyalogosnál alig nagyobb sebességgel közlekedett, integetés nélkül is fel lehetett kéredzkedni. A bakon ülő már messziről látta az út mellett bandukolót, s
