Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)
2005-07-26 / 172. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 26. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ PANASZ A szerb napilapnak egy tanú megerősítette, hogy a koszovói válság idején albán polgárok - köztük gyermekek - holttestét égették el egy délszerbiai gyárban. A mértékadó újság munkatársa titokban készített interjút egy szkopjei személlyel, aki féltve saját és családja biztonságát, nem kívánta elárulni a nevét. Arról viszont nyíltan beszélt, hogy az 1999-es koszovói válság idején, amikor a NATO gépei bombázták Jugoszláviát, albán civilek holttestét égették el egy dél-szerbiai gyár kemencéjében. Erről a bűntényről első ízben tavaly decemberben tájékoztatta a nyilvánosságot a múlt bűneinek feltárásával foglalkozó Natasa Kandics, a Humanitárius Jogi Alap (FHP) elnöke. Kandics asszony pontosan leírta, mi hogyan történt, és belgrádi különbíróság foglalkozni kezdett az üggyel. Néhány héttel később Kandics asszony megkongatta a vészharangot, mondván, cikke megjelenése után Surdulicában, Vladicin Hanban és Vranjéban megfélemlítik és fenyegetik a polgárokat, hogy felfedjék az FHP forrásait. ABC Charles Zentai fia szerint egy 11 évvel ezelőtt készült magnetofon-felvétel tisztázza apját. A háborús bűnökkel vádolt Zentai fia Perthben nyilvánosságra hozott egy felvételt, amely szerinte tisztázza apját egy budapesti zsidó fiatalember meggyilkolásában való részvétele alól. Ernie Steiner az ABC ausztrál rádiónak kijelentette: apja nem lehet bűnös, mert az események, amikkel vádolják, azután történtek, hogy elhagyta Magyarországot. Bizonyítékul erre egy 1994- es felvételt mutatott be, amelyet apja és azóta elhunyt anyja készítettek, családi emléknek. Azon Zentai azt állítja: többek között azért hagyták el Budapestet 1944. november 7-én a magyar hadsereg egységeivel, mert a szovjet katonák zaklatták és megerőszakolták a magyar nőket. A 83 éves Zentait azzal vádolják, hogy bűntársaival 1944. november 8-án egy budapesti katonai barakkban megkínozta, majd agyonverte a 18 éves Balázs Pétert, mert a fiatalember nem viselte a zsidókat megkülönböztető sárga csillagot.- Ne nyavalyogjon már, inkább adott volna borítékot az altatóorvosnak is! (Kiss Tibor rajza) A merényletek alapos megtervezése kizárja az összefüggést a két eset között London és Sarm-es-sejk: csak ideológiai kapcsolat A világ dzsihádista mozgalma túlságosan szétaprózott, decentralizált ahhoz, hogy levezényeljen egy előbb Londont, azután Egyiptomot célba vevő terrorhadjáratot, de a merényletek végrehajtói közötti ideológiai kötelékhez nem fér kétség - vélik nemzetközi szakértők. MTI/AFP-HÁTTÉR A sarm-es-sejki, több mint nyolcvan halálos áldozatot követelő öngyilkos támadások két nappal követték a londoni tömegközlekedési vonalak elleni merényletek második hullámát: ez a „terrorizmus határok nélkül” (miként a Le Monde francia lap fogalmazott), meghökkentő ugyan, de „semmi olyan konkrét információ nem áll rendelkezésünkre, amely megalapozná összekötésüket” - mondja Rohan Gunaratna Srí Lanka-i kutató, akit Oszama bin Laden szervezetének legjobb is- merőjeként tartanak számon. A sarm-es-sejkihez fogható akció hosszadalmas, aprólékos tervezése kizárja azt, hogy a terroristák néhány nap alatt előkészíthették volna csak azért, hogy fokozzák a Londonban kiváltott iszonyatot - fűzi hozzá Magnus Ranstorp, a skóciai Saint-Andrews Egyetem terrorizmuskutató központjának igazgatója. A 2004 októberében végrehajtott tábai merénylet (34 halott) az egyiptomi nyomozók szerint hét hónapos előkészületeket vett igénybe. „Akik tehát Sarm- es-Sejkben csaptak le, régóta készen álltak. Legfeljebb talán megsiettették a dolgokat”. „Nincs műveleti vagy logisztikai kapcsolat. Ami kapcsolat fennáll, az abból adőüSt, hogy az al-Kaida forradalmi ideológiává nőtte ki magát”, amelyre több csoport is hivatkozik. Alain Bauer francia kriminológus szerint „el kell felejteni a klisét a James Bondos filmek gonoszáról, aki titkos bázisáról mozgatja a szálakat. A csapásokra vonatkozó döntéseket helyi szinten hozzák”. A szakértők szerint a dzsihád minden egyes mozgalma saját maga végzi a tervező munkát, miközben természetesen örül az egymást követő akciók kiváltotta terrorizáló hatásnak. Londonban az első, július 7-i merényletek a Nyolcak skóciai csúcsértekezletének nyitónapján történtek, a sarm-es-sejki támadást magára vállaló csoport pedig annak a három iszlámistának a július 2-án kezdődött perére hivatkozik, akiket a tábai merényletben való részvétellel vádolnak. „Egyiptomban van elégséges helyi ok arra, hogy egy helyi kisebbség az erőszak világába billenjen, nem szükséges nemzetközi hálózatokra gondolni” - vallja Jean-Luc Marret, a párizsi székhelyű Stratégiai Kutatási Alapítvány munkatársa. Maguk cselekszenek, még ha elmondható is, hogy létezik a doktrínabeli szolidaritás a világ dzsihádizmusával. Ilyen kontextusban a londoni merényletek elkövetőjeként jelentkezett Abu Hafsz al-Maszri Brigádjainak fenyegetéseit, amelyeket az Egyesült Államok mellett Irakban szerepet vállaló országoknak címzett - mint amilyen Dánia, Olaszország vagy Hollandia -, komolyan kell venni. „Erősen aggódom az olaszországi helyzet, főleg az év végével közeledő választások miatt” - jegyzi meg Alain Bauer. Marret szerint „a legaggasztóbb a második londoni merénylet. Miközben minden lehetséges szolgálat mozgósítva van, négy ismeretlennek sikerül átjutnia a hálón. Ez azt jelenti, hogy már nem lehet kiszűrni ezeket a fickókat. Túl sokan vannak”. Sarm-es-Sejk több csúcstalálkozó helyszíne volt, 2002-ben az UNESCO a „béke városa” címet adta neki Az egyiptomi idegenforgalom gyöngyszeme MTI-HÁTTÉR A vörös-tengeri Sarm-es-Sejk, ahol szombatra virradóra merényletsorozatot követtek el, az egyiptomi idegenforgalom gyöngyszeme, ahol Hoszni Mubarak elnök előszeretettel szervez nemzetközi fórumokat. A Sínai-félsziget déli csücskén található, hegyek közé beékelt modern városban három szín dominál: a tenger kékje, a hegyek okkersárga, a villák és a szállodák fehér színe. Alig húsz éve épült ki szinte a semmiből, s azóta számos nemzetközi békekonferencia színhelye volt. Sarm-es-Sejk 2000 végén izraeli-palesztin csúcstalálkozó színhelye volt, amelyen a vendéglátó Hoszni Mubarakon kívül részt vett Bili Clinton akkori amerikai elnök, Ehud Barak akkori izraeli kormányfő és a néhai Jasszer Arafat palesztin elnök. Clinton utódja, George Bush is részt vett egy, a híres üdülőhelyen tartott arab-amerikai csúcstalálkozón, amely a közel-keleti békefolyamat újraindítását célozta; ezen Hoszni Mubarak, II. Abdallah jor- dániai király, Ahamad bin Isza alKalifa sejk, Bahrein uralkodója, Abdallah bin Abdel-Aziz szaúdi trónörökös és Mahmúd Abbász akkori palesztin kormányfő volt jelen. A Sínai-félsziget többi részével együtt Sarm-es-Sejket Izrael 1982- ben adta vissza Egyiptomnak az 1978-ban Camp Davidben tető alá hozott és 1979 márciusában aláírt békeszerződésnek megfelelően. A világ négy másik városával együtt az UNESCO a „béke városa” címet adományozta Sarm-es-Sejknek 2002-ben. Az üdülőhely fokozatosan a mélytengeri búvárok fellegvárává vált. A sportág kedvelői naponta hajóznak ki bárkáikon a közeli kis szigetekhez és elsüllyedt hajóroncsokhoz. A népszerű, vendéglátó-ipari létesítményekben bővelkedő tengerparti üdülőhely, ahová teli charterjáratok szállítják a pihenni vágyókat, egyre több európai - közöttük is a legtöbb az orosz és a német -, valamint arab turistát vonz. Az elsősorban idegenforgalmi szempontból fejlesztett város immár több kilométer hosszan elnyúlik a tengerparton. Hoszni Mubarak elnöknek is van itt rezidenciája, ahol az év egy részét tölti, és ahol a vendégeit fogadja. KOMMENTÁR Szegénységi bizonyítvány RÁCZ VINCE A nyári szünidő a pedagógusok életében jó esetben a pihenés, a felhőtlen kikapcsolódás időszaka. Mondom, jó esetben. Mivel a helyzet úgy áll, hogy a nemzet napszámosaként - nem véletlenül - aposztrofált pedagógusaink egy része a vakáció idejére az utcára kerül. Pontos számokat ugyan nem tudni, de vélhetőleg nem keveseket érint a probléma. A takarékoskodó intézményvezetők etikai szempontból erősen kifogásolható módszerrel élve csak a tanévre szóló, vagyis tíz hónapos munkaszerződést kötnek egynémely alkalmazottjukkal, főként a pályakezdő és a közvetlenül nyugdíjaztatásuk előtt álló pedagógusokkal. A szóban forgó iskolai alkalmazottaknak pedig - megfosztva a munka után járó szabadság lehetőségétől - a nyár két hónapjára más munka után kell nézniük. Feltéve, ha nem szeretnék, hogy felkopjon az álluk a munkanélküli-segélyen. Ez a hála, amiért szeptembertől júniusig húzzák a tanügy igáját. így lesz a jól megérdemelt pihenőből kényszerpihenő, idegőrlő - valljuk be, az esetek többségében eredménytelenül végződő - álláskeresés, a tervezett kirándulásból gyomorrándulás. Persze nem kötelező elfogadni a munkáltató feltételeit, de kérdem én, melyikünk nem írna alá egy még oly kedvezőtlen munkaszerződést is, ha egyszer a megélhetésről van szó. A jelek szerint a honi pedagógustársadalom - kevés kivétellel a tagjai sorában - még nem érett meg arra, hogy hathatósan képviselje személyes érdekeit. Nincsenek tisztában azzal a keserű és mostanság mind gyakrabban hangoztatott igazsággal, hogy a felül levők gátlástalanságáért az alul levők gyávasága és nyájszelleme is felelős. Gyámoltalanságukért azonban aligha hibáztathatok. Akivel folyton packáznak, az előbb-utóbb hozzászokik. Tűnjék bármennyire is demagógnak, de nem a tanárokon kellene spórolni. Ha egy állam ezt teszi, vagy legalábbis kimondva-kimondatlanul erre buzdítja az iskolafenntartó önkormányzatokat és az oktatási intézmények vezetőit, önmagáról állít ki szegénységi bizonyítványt. JEGYZET Allah ártatlan báránya JUHÁSZ KATALIN „Hű, ez blamázs!” - gondolhatta Ian Blair londoni rendőrfőnök, miután kiderült, hogy a pénteken lepuffan- tott „gyanús alak” nem hozható összefüggésbe a legutóbbi robbantásokkal., A brit fővárosban mostanra már mindenki eszébe véshette, hogy meglehetősen kockázatos nyáron hosszú kabátban és kreol arcbőrrel mászkálni az utcán, a metró környékén pedig ez a viselet egyenesen életveszélyes. Bocsássák meg nekem az istenek, de első gondolatom az volt, hogy a szerencsétlen brazil villanyszerelő elemeit valamit az egyik kioszkból, vagy feketén kötötte be a HBO-t a kuncsaftoknak, szóval vaj volt a fején, ezért próbált meglógni a rendőrök elől, ezért „nem működött együtt”. Aztán jól leszidtam magam. Nem voltam ott, nem tudom, mi történt, és lám, máris törvényszegéssel gyanúsítom Jean Charles de Menesest, aki sokakkal ellentétben legálisan tartózkodott és dolgozott Nagy-Bri- tanniában. Talán sosem derül ki, miért kezdett rohanni a szerelvény felé, ám annyi bizonyos, hogy a rendőrök közvetlen közelről lőtték fejbe a földön fekvő férfit, akinél utóbb semmilyen gyanús szerkezetet nem találtak. Az én ítéletem szerint ez közönséges gyilkosság. A feszült atmoszférát, a rettegést és egyáltalán: a londoni körülményeket figyelembe véve védekezés az ismeretlen ellen. A Scotland Yard ugyan elnézést kért az ártatlan férfi haláláért és tragédiának nevezte a történteket, a brit rendőrség ugyanakkor hangsúlyozta, a férfi gyanúsan viselkedett, hátizsák volt nála, akárcsak a két támadás elkövetőinél, és felszólításra sem állt meg. A londoni hátizsákboltok lassan lehúzhatják a redőnyt, kabátot valószínűleg télen sem mernek majd viselni az ázsiaiak, és három lépésenként megállnak, hátha őket szólította valaki. Londonban egyébként több ázsiai él, mint amennyi Pozsony lakossága, el lehet képzelni, hogyan érzik magukat mostanában. Pár éve beszélgettem a második generációs londoni pakisztániak egyik szellemi vezetőjével, aki szerint a gyűlöletet a brit állam szítja a médián keresztül, a központi akaratot kifejező állam határozza meg, ki az ellenség és ki a barát. Akkor mosolyogtam ezen. Most már értem, miről beszélt Aki Nawaz, alias „Prophagandi”. Szerinte az európai ember számára minden „más”, „idegen” és „szokatlan” potenciális konfliktusforrás, ami ellen fel kell lépni. Elég átfutni a muzulmán jogvédő egyesületek internetes honlapjait, hogy kiderüljön: a brazil fiatalember főbe lövését a londoni muzulmánok precedensnek tekintik. Mert ami egyszer megtörtént, másodszor is megtörténhet, és ha van rá a többségi társadalom szerint racionális magyarázat, akkor az eljárás könnyen legitimmé válhat. Allah könyörüljön rajtuk, ha mindez igaz.